Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-04 / 202. szám

S 2 2 0 8 0 SZBOBD 1924 szeptember 4. erre a kérdésre csak a konferencia végén lehet válaszolni. Németországban olyan tüntetések voltak, amelyek nem okoztak neki nagy örömet. Herriot nagy tartózkodással tett kijelentései általában azt a benyomást keltették, hogy az angol francia megbeszéléseknek, valamint az amerikai fellépés hatásának a biztonsági kérdés szabályozására eddig nincs eredménye és hogy ily eredmény aligha fog véglegesen kifejezésre jutni a két miniszterelnök csütörtökön és pénteken elmondandó beszédében. Párls, szeptember 3. Az Echo de Paris tudósítójának jelentése szerint Herriot a népszövetségi konferencián a francia kormány nevében a következő programot fogja kifejteni és képviselni: 1. A megegyezésben résztvevő államok a fegyverkezés csökkentését csak akkor tehetik merlegelés tárgyává, ha a biztonsági problémát megoldották. 2 Oíyan nemzetköti konferenciában, amelyet a Népszövetségen kívül hívnának össze és amely a washingtoni konferencia álláspontja értelmében a fegyverkezés csökkentését célozná, semmi hasznos következménye nem lenne. 3. A kölcsönös támogatás dolgában való megegyezésnek csak akkor lehelne hatálya, ha lehetővé tenné ¡ait, hogy egyes államok, vagy bizonyos hatalmi csoportok pótszerződéseket kössenek. 4. Ezrei a megszorítással a dön öbirósági eljárás igen eredményes lehet, esetleges konfliktusok elhárítására. A döntőbírósági haíározat érvényesítése konflik usok elhárítására, vagy megelőzésére értéktelenné válik, ha arról vtn sző, hogy a támadót feltartóztassák, vagy visszaszorítsák. A tudósító egyébkén! ugy értesül, hogy Herriot és Mscdonald sem a német lefegyverzésnek a Népszövetség részéről való ellenőrzéséti, sem Németo, szagnak a Népszövetségbe való felvétele kérdésével nem foglalkoznak. A genfi körök egyértelmű felfogása szerint ez utóbbi kérdés csak a jövő évben lesz esedékes mert a Néraetbirodalom a Népszövetségbe viló felvétel megszerzésére alkalmss időt kihasználatlanul hagyta. Genf, szeptember 3. A Népszövetség negyedik bizottsága tegnap Tánczos altábornagy felszólalására napirendre tűzte Magyarországnak arra irányuló kérelmét, hogy a népszövetségi költ• ség hozzájárulását három egységről szállítsák le egy egységre. A Magyarországra eső hányadot 1923-ban négyről három egységre szállították le. Páris, szepiember 3. A Matin genfi tudósítója teljes fenntartással a következő hírt jelenti: Lord Parmoor javasolni fogja, hogy Németország katonai ellenőrzésének uj rendszere ugyanaz lesyen, mint amelyet a többi voll ellenséges országban érvényesítenek. Erélyes akció a szeged-temesvári forgalom megnyitása érdekében. A kamara felterjesztése a külügyminiszterhez, az újvidéki és temesvári kamarákhoz. Szeged, szeptember 3. (Saját tudósítónktól.) Nem kell ismertetni az olvasóval, hogy a trianoni béke óta olyan szomorúan csöndes állapotok vannak a szegedi állomásokon, mint az ország egyetlen más városának állomásán sem. A vasúti forgalom korlátozottságával általános ipari és kereskedelmi pangás érezhető Szegeden is, itt, ahol a háború előtti években igen nagy lendQleta fejlődés indult meg, mert hiszen éppen nagyszert! vasutösszeköttetései, vizíutja, raktárházai, fejlelt ipara, exportképes gyárai predesztinálják arra Szegedet, hogy ne csak agrikuüur város, hanem az Alföld ipari és kereskedelmi gócpontja legyen. Már régebben erélyes lépéseket tettek illetékesek a déli forgalom megindulása érdekében, mert enélkül Szeged fejlődése helyeit degenerálódása fog rövidesen bekövetkezni. Kormánykörök azonban kellő formában még egyetlen lépést sem tettek ebben az irányban, iáiért is most a szegedi kamara fsmét erélyes akciót kezdett a mai állapotok megszűnése, a déli forgalom megindulása érdekében. A kamara terjedelmes feliratot küldött fel ebben az ügyben a külügyminiszternek, amelyben eliősoibm kifejti, tngy Romaniával és Jugoszláviával okvetlenül hamarosan meg kell indítani a vasúti forgalmat Szegeden át, mert ha ez nem következik be, akkor az egyre nagyobb térre kiterjedő pangás nemcsak Szegeden, de az egész országban Is érezhető lesz. A felterjesztés ezután kifejti, hogy a trianoni béke elszakította azokat a területeket, amelyek déli irányban Szegednek természetes vonzást körzetét alkották. Élelmezési és más nyersanyagokban a Bácska és Torontál volt Szeged szállítója, mig azottani kereskedők és iparosok, sőt a magánosok is Szegeden szerezték be szükségleteiket. Ezzel szemben észak felé Szegednek gazdasági vonzása sohasem volt, hiszen Félegyházán tul a főváros irányában nem Szeged, hanem Budapest felé gravitált minden váBárlás és eladás. Szegeden izl remélték, hogy a békekötések után megkezdődő konszolidációval egyidejűleg Szabadka, Temesvár és Nsgybecskerek felé meg fog nyílni a forgalom és Szeged, mint határátlépő állomás jelentős tényező lesz. Ezzel szemben Szeged még mindig egy csonka vasútvonal végállomása, amelynek a Bánság felé nincsen semmiféle forgalma. Szabadka felé egyetlen vonatpár közlekedik. Most már éppen itt van az ideje, hogy felszabaduljon, újra megnyílton a szeged—temesvári vonal, amely nemcsak Szegedre volt jelentős a békében, hanem Európának egyik legfontosabb vonala voll a Balkán felé. Ezen a vonalon most minden szüneiel, mert a román kormány a forgalmat Kötegyán, illetőleg Békéscsabán keresztül bonyolítja le és a magyar kormány eddig még semmiféle lépést nem tett ebben az ügyben. Különböző dolgokon kivül azonban itt jelentős az is, hogy Békéscsaba nincs berendezve egy nagyarányú tranzitó forgalomra és így a forgalom erre nehézségekbe ütközik. A kamara felirata felemlíti ezután, hogy aki Temesvárról Szegedre akar utazni, az kénytelen Aradon és Csabán keresztül kerülni. A békekötés óta még azt a Simplon-expresszt is elterelték Szegedről, amely azelőtt erre meat Budapest felé, ugyanis a szerb kormány Szabadkáról a zentat hídon irányítja tovább az expresszt. Ezzel az intézkedéssel azt a nemzetközi forgalmat is megszüntették, amelyben Szegednek része volt békeidőben. Ilyen körülmények között Szeged feladási forgalma a minimumra redukálódott, alig van más, mint valami kender-, paprika-, gyékényés darabáru-forgalom. Miután pedig a kormány és Jugoszlávia, valamint Románia között a kereskedelmi tárgyalások már megindultak, a kormány lásson energikusan hozzá ennek a kérdésnek a megoldásához Is. Elsősorban a temesvári forgalomról van szó, de járja ki a kormány, hogy a többi vonalak is megnyíljanak végre, hogy Szegedről a déli irányban a közlekedés, vatamint a kereskedelem ismét meginduljon. A kamara ezt a beadványt nem csak a külügyminiszternek küldte meg, hanem az újvidéki és temesvári kamaráknak Is és felszólította őket, hogy tegyék magukévá ezt az ügyel és járjanak el kormá yaiknái, hogy Romániával és Jugoszláviával végre meginduljon a forgalom. •IMMWMMMMMMWMMMAMMWMAMAMM0 Stelnltznfl gyermek 6a leflny divat terme őszi bevásárlása előtt leszállított árban árusítja ki raktáron levő minden idénynek megfelelő modelljeit. Rendelések hozott kelméből a legrövidebb időn belíl készülnek. Gizella-tér 3.1 e. Csárda az örök élethez. ... Már nem tudnám megmondani, hogy ragadt meg az emlékezetemben az a városvégi furcsa kis vendéglő, amelyik előtt hatalmas vasoszlopokon hivalkodott ez a felírás: AZ ÖRÖK ÉLETHEZ Takaros kis ház volt és, valóban, sohasem pihent el benne az élet. Leginkább katonák keresték fel, torzonborz bajuszu vén szentségek és gyerekarcu jámborok, akik most léptek először kocsmába. Az öregek egyénisége talán teljes se lett volna kocsma nélkül, emezek felejteni jártak ide, minthogy épp most szakadtak el hazulról! Vasárnaponkint vászoncselédek jelentek meg az Örök Életben s ilyenkor Ígérkezett igazán örökösnek az élet. Az asszonynépek rábeszelték embereiket a mutatásra, hiszen elég a fáradság hat napon keresztül, azért illendő az ilyesmi. Táncoltak hát minden kimerülést felülmúló ujabb kimerüléssel, bohó népekhez illendően, akik szeretik elkábítani magukat, mielőtt uiabb igába állanak. Néha verekedések is történtek. Hol a katonák páholtak el egy kertészlegényt, hol pedig a vén muskétás rakta el a szakácsnéját, bizonyos hűtlenséget orrontván, amit táncközben vett észre. Azután — mert hiszen ragadós az ilyesmi—csodálatos gyönyörűséget szerző nagy és általános verekedés következett, a férjek abbahagyták az ivást és működésbe léptek, hogy aztán egyszerre elcsendesüljön minden, a bor tovább folyhasson, a tánc a hajnali órákba belenyúljon s virradatkor a népek részeg fővel ballagjanak haza. Ilyenféle kocsma volt az Örök Élethez cimzett. Cifra betűit valamikor remekbe készítette egy vasöntő-legény, potom áron adta el, mert pénzre volt szüksége, hogy vándorútra indulhasson. Ezekben a betűkben ellenállhatatlan varázs lakozott, mert aki meglátta, az meg is szerette s kiváncsi lett a háta mögött álló ház folytatására is. Finom utasok lova itt hirtelen vágni kezdte patkójával a földet s a lelkiismeretes kocsisnak megesett a szive, nem volt ereje hozzá, hogy tovább erőszakolja az állatot. A csárda bora jobban ízlett más boroknál, a kaczkiás kiszolgáló lányok piros papucsot hordtak a lábukon és bűvös mosolyt az ajakuk szegletében, — ezekért felejtették itt magukat sokszor és sokan az utasok. Éjszakára fordulván az idő, mikor a bizonytalan sártengerben veszedelmessé vált a továbbjutás, még itt is szálltak meg, egyre jobban érezve az örökké tartó élet gyönyörűségeit, az ifjúsággal és a megifjodással járó boldogságokat, amik akkor is boldogságok, ha akármilyen rövid ideig tartanak. Egyszer a katonák többet kezdtek idejárni, mint egyébkor. Nagyobbakat ittak, sűrűbben nótáztak s tekintélyes vén sarzsik, akiknek sapkagombjára csak bátortalan alázattal mert kancsalítani a zöldfülü bundás, fontoskodva bökték ki megjegyzéseiket a háborúról, „aki" olyan közel van, de olyan közel, hogy az már igazán borzasztóság. De mennyire közel! Hittek nekik, meg nem is, mert hiszen megesett, hogy máskor is álmodoztak a katonák háborúról, míg végre kiderült, hogy a vén szentségek az egyszer igazat mondtak. Erre aztán mindnyájan elvonultak a kaszárnyákból s a csárdát az örök élettel együtt már csak a kertészlegények látogatták, közülök is csak az itthonhagyott kevesek és horpadt mellüek. Később visszajöttek a muskétások, többen voltak, mint amennyien lenni szoktak és szaporább volt a járásuk, amit a háború különleges hangulatkeltő mivoltának iehet betudni s igy tisztán rosszindulat a sarkukban járó ellenség felfogása, amely a krónikásokat is megmételyezte. Ezek a haszontalan és semmi jóra nem alkalmazható népek ugyanis — már mint a krónikások — azt irták a muskétásokról, hogy futottak. Annyi bizonyos, hogy a csárda előtt nem álltak meg, bármennyire fájlalták is ezt, ellenben az ellenséget meghódították a cifra betűk. Az ellenség ugyanazért lepihent itt és hordókat veretett csapra, fizetés helyett pedig gorombaságokat mondott. Csak a kiszolgáló lányok mosolyogtak most is, ők tovább hordták lábukon a pillangós, piros papucsot és ajakuk szögében a mosolyt. Akkor már ott füstölgött a csóva az ereszet alatt s a száraz nyári éjszakában egyszerre lángba kapott a ház. A katonák — közel immár a határhoz — megálltak és bámulták a tüzet. Hosszú, kékes tűzoszlop meredezett az égnek, aztán szürke lett, haragos és piszkos. Reggelre egy halom üszök jelentette szelid és duhaj örömök régi tanyáját. Hanem a két vasoszlopnak semmi baja nem történt, szilárdan állt tovább is a helyén, a cifra betűk bekormozva hivalkodtak, hirdetve a címet, ami mintha fogalmat akart volna kifejezni: Csárda az örök élethez. Nem járt a környéken már senki, csak a varjak károgtak, — nyilvánvaló, hogy tehetetlen haragjukban, mivel nem találtak zsákmányt. . . . Sokáig tűnődtem rajta, hogyan fészkelődött meg az agyamban ez az emlék! Sokat bámultam éjszaka a lámpába, ahol alakok jelennek meg előttem, történetek folynak le? Tudtommal semmi bajom, ami valamiféle gondnok kirendelését tenné a számomra szükségessé, hát itt nincs baj. Aztán rájöttem és megtaláltam a kapcsolatot. Magát láttam, asszonyom, aki tul van a bohó ifjú álmok, a csalódások évtizedein, talán titkosan rejteget ősz hajszálakat, elporcellánoz szarkalábakat, — mondom, láttam, amint mélységes gyöngédséggel hallgatja egészen-ifju lovagja suttogását. A drága, ártatlan, gyermek életében maga az első nő. Neki csak a felirat a fontos és még nem veszi észre, hogy a vihar elsöpörte a régi házat. Bob.