Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-21 / 216. szám

450 SZEGED tartóztatásban és sietnünk kellett, nehogy egyikmásik szabálytalanság!)! essünk. Elnök: Otl volt az ügyészség és a vizsgálóbiró, akik szintén kezdhették volna és nem történt volna szabálytalanság. Tanú: Nem akarom a kihallgatás idejét leplezni, amelyek különben is pontosan fel vannak jegyezve a jegyzőkönyvekben. Dr. Széchenyi védő: Mivel úgyis azt mondja mindenre, hogy nem igaz, nem is kérdezek tőle. Elnök: Széchenyit rendreutasítja. Dr. Ulain: ön látta a vádlottakat, ugye nem voltak megtörve? Tanú: Én is megvoltam törve. A királyi ügyész kérdezi ezután a tanutói, ha észrevette volna, bogy bántalmazzák a vádlottakat, letilottavolna az embereit? Tanú: Igen. Ezután a vádlottak állnak fel és kérdezik a tanút. Simkó (a tanú felé): Az Ön jelenlétében egy delektiv pofonütött, ugy hogy két fogam kicsorbult. A többieket is ütötték, ekkor ön azt mondta, hogy nem szabad bántani. Mikor i nem vallottam, másnap ön azt mondta, hogy j 1924 szeptember 21. kerékbe kell lörni. Vallomásomat ugy kényszeritették ki. Tanú: Egy szó sem igaz ebbCI, oly' részleteket mondott Ön el, s melyekei mi nem tudhatunk és azt is mondta, hogy sérülése miatt sem tudott futni. Simkó: Ezt nem mondtam. Fülöp vádlott: A telefonszobában jelen volt, amikor ütöttek, kértem Önt, hogy rendCrtíszt léiére ne engedje ezt. Tanú: Nem emlékezem, miért nem adta elö panaszát Szegeden a kapitányság vezetőjénél, amikor kérdezték önt. Az elnök felé: Erre vonatkozóan kérem kihallgatni a szegedi főkapitányság vezetőjét. Széchenyi védő: Igaz-e, hogy a vádlottakat visszakérték az ügyészségtől. Tanú: Fülöp önként jelentkezelt. Fülöp: Nem jelentkeztem. Tanú: Fülöp jelentkezett, Piroska ugy jött ál. Dr. Ulain: Az ügyészség fogházából a rendőrségre ? Ezután a királyi ügyész a tanú megesbefését kéri. A védők ellenzik. Az elnök 5 perc szünetet rendel el. Dr. Wébcr rendőrkapitány vallomása. A szünet után dr. V/éber Árpád szegedi rend' örkapitány kihallgatása következik. Elmondja, hogy december 27-től 29-ig vezette a nyomozást. Elnök : Elébe tárja a vádlottak panaszait a bántalmazásról. Tanú: Kijelenti, hogy semmiféle bántalmazás nem történt. Semmiféle sérülési nem látott. Az elnöknek »rra a kérdésére, hogy megfenyegették-e a vádlottakat, arra az esetre, ha visszavonják vallomásaikat, tanú kijelenti, hogy ilyet nem tettek. Az éjszakai vallomásokra vonatkozólag ugyanaz! vallja, mint Borbola. Nem látta azt sem, hogy Bölönylnek véres lett volna a gallérja és hogy Piroskának dogadt lett volna az arca. Az ügyész kérdésére határozottan kijelenti, hogy Sági hatósági tanuk előtt elismételte a vallomást. Ezután az ügyész Ikéri a tanú meaiesketését, erről később dönt a biróság. Ezután tanúként kihallgatják Kővárt Sándort és Papp Imrét. Mindkettő rendőrtiszthelyeltes 8 résztvett a csongrádi nyomozázban. Határozottan kijelentik, hogy tudomásuk szerint semmiféle bántalmazás nem történt. Ezután Jórend Qyula csendörfőhadnagyot hallgatják ki. Elmondja, hogy részben jelenvolt, amikor Sági Jánost kihallgatták. Sági Rókus vádlott azt kérdezi a tanulói, látta-e, hogy Borbola rendfirtanácsos öl fejbeverte. Tanú: Ezt nem látta. Az ügyész és a védő kéri a tanuk megesketését. A biróság a kérésnek helyt ad. Dr. Regdon börtönorvos kihallgatása. Ezután dr. Regdon Károly, a szegedi börtön és fog- , Elnök: Január 19-én Demeter egyetemi tanár is megházak főorvosa tesz tanúvallomást. Elmondja, hogy vizsgálta a vádlottakat a védő kérésére Neki Bölönyi Január 28-án vizsgálta meg a vádlottakat teljesen mez- vizsgálat közben panaszolta, hogy fáj mind a két talpa, telenül. Az erről szóló bizonyítványt április 26-án álli- j Tanú: Bölönyin nem találtam semmi nyomot, ha lotta ki. A vádlottak bántalmazásról nem panaszkodtak < megverték volna, a vérömlény nyomai láthatók lettek | volna, de ezt nem tapasztalta. \ Az elnök kérdésére a tanú elmondja, hogy Bölönyi i azt mondta, hogy fáj a feje. Január l<Mőt 30-ig a celi Iájában kezeltem — mondja tovább dr. Regdon —, minthogy azonban a fejfájás és az álmatlanság nem és ra/tuk sérülések nem voltak tapasztathatók. Arra a kérdésre, hogy miért állította csak április 26-in ki, azt feleli, hogy azért, mert a vizsgálóbíró akkor kérte. Az elnök felolvassa a bizonyítványt, amely szerint Piroska János kivételévei sérülést egyik vádlotton sem tapasztalt, csupán azt, hogy Bölönyi karján volt egy j múlt el, előterjesztést tettem az ügyészségnek, hogy kis horzsolds. A bizonyítvány szerint Bóiönyi panasz- ' szállítsák a fogház kórházába. És be is szállították, kodott, hogy ütötték. Piroska panaszkodott, hogy meg- | Bölönyi kezén a bilincs okozta a horzsolást. Ezután taposták, ennek nyomait azonban az orvos nem találta. 1 elmondja, hogy Piroska György is panaszkodo t fejfájásról. Az ügyész kérdezi,, hogy ha december 21— 31-ig kínzásban volt részük a vádlottaknak, akkor ezt észre kellett volna vennie az orvos tanúnak? Tanú: Feltétlenül. Ügyész: Piroska György arcán nem vett észre bikacsök-ütést? Tanú: Nem. Ügyész: Emlékszik e, hogy Bölönyi állandóan feküdt és ballábára nem tudott csizmát húzni ? Tanú: Azt tudom, hogy feküdt, de hogy miért nem tudott csízmát húzni, azt nem. Dr. Széchenyi védő: Nem emlékszik, hogy a Csillagbörtönben figyelmeztettem a főorvos urat, hogy Bölönyi fején láttam és tapogattam egy sebet. Tanú: Emlékszem, hogy az ügyvéd ur az igazgató jelenlétében állította ezt Szegeden. Széchenyi: Én azt kérdezem megvizsgálta-e? Tanú: Megvizsgáltam, felmentem a cellába, de nem találtam azt a sebet. Széchenyi ügyvéd védő (kiabálva): Mindenre esküszöm, hogv láttam és ön is látta. Tanú (felháborodva); Kikérem magamnak, hogy ilyet mondjon I Az elnök felé: Védelmet kérek. Elnök a tanúhoz: Tessék nyugodtan lenni, ön itt most tanú I Tanú: Hivatali megbízhatóságomat érinti. Dr. Széchenyi: Most is ott van a Bölönyi fején a nyoma, le is nyírták a haját emiatt. Kérdi, hogy az aranyeres vérzés meddig tartott? Tanú: Először 4 hétig, ekkor megszűnt egy hétre, azután megint 4 hónapig volt vérzés A kórtörténet megvan, e szerint május 5-én volt ulolsó vérzés, ez ellen kezeltem, azt nem tudom, hogy miből eredt. Dr. Széchenyi védő kéri a szegedi Csillagbörtön kórházából Bölönyi fejlapját és a recepteket is beszerezni, mert a részletes diagnózist külön szakértőkkel akarja megállapittatni, hogy Bölönyi betegsége miből származott. Simkó kérdez. Emlékszik-e arra, hogy panaszkodtam, hogy megvertek, mire a tanú azt válaszolta, ezt már igy szokták. Dr. Regdon tanú: Nem igaz. Piroska György vádlott azt mordja, hogy panaszát meg sem hallgatta és nem vizsgálta meg gondosan. tanú: HazudikI Gondosan szoktam mindenkit megvizsgálni. Piroska Jánost rendreutasítják. Piroska János azt kérdezi tanulói, kezelte-e a kezén azt a sebet, amely egy szeg karcolásából származott? Elnök : Ez nem tartozik ide. Piroska leül és a kezében levő papirossal indulatosan csapkod a padon. Elnök: Ne szemtelenkedjék, mert megbüntetem, hogy megemlegeti. Sági János arról pannszkodík, hogy tanú nem vizsgálta meg. Tanú: Tagadom, minden panaszt fel szoktam jegyezni. Piroska János: Azért kérdeztem előbb a tanú urat, mert azt mondta, hogy mindenkit lelkiismeretesen meg szokott vizsgálni. Ez nem áll, engem nem is kezelt, hanem Dobó fegyházőr kezelt. Ügyész a tanú megesketését kéri, védők ellenzik. A biróság később harároz. A következő tanutói, Dobó Péter fegyházőrtől azt kérdezik, hogy panaszkodott-e Bölönyi, hogy a talpa dagadt és nem tudott felkelni? Dobó : Előbb nem panaszkodott, később azt mondta, hogy a csizmáját nem tudja felhúzni, mert fáj a lába. Elnök: Miért feküdt Bölönyi? Tanú: Mert hideg Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. II. (8) Az Andrássy-úton a Sápadt Grófnő megállított egy szemközt jövő bérkocsit, felült, Bite Gancit maga mellé intette és elrobogtak. Az így megfogyatkozott társaság most mintha vidámabban haladt volna tovább ; átvágtak az Andrássy-úton, befordullak a PodmaniCízkyulcába s egy kis kocsma előtt álltak meg. Az utcai gázlámpa jóakaratú lag rávilágított egy kis cimtáblára, kicsordult sörös pohárra, sósperecre, tormás virslire, alalla: Tumó László vendéglője. Ez voll az Ópium-kávéház. Zajjal, otthoniasan rontottak be és ürmöst rendellek. Tumó délelőttönként aktof szokott állni a Mesteriskolában, óráját hetven krajcárjával. Ismert nevű birkózó volt még csak nemrég, mígnem egy vidéki városban, esle a cirkuszban az egyik Czája, állati nyers erejével kegyetlenül le nem gyűrte. Ez volt az utolsó mérkőzése. Hazajött Budapestre, ezt a kis kocsmát nyilolta s azóta az erejében megcsúfolt alléfa gyógyíthatatlan fájdalmával szivében, méltóságteljes komolysággal szolgálta ki vendégeit, kik leginkább a fiatalabb művészek sorából kerültek ki. Ópium-kávéháznak Tuskó nevezte el ezt a kis fészket, hogy „valami színe legyen" és ez a fülbemászó elnevezés gyorsan elterjedt, exotikus élvezetekre vágyódó idegeneket is becsalt, Tuskó és a benfentesek ravasz örömére. — Ürmösökel kérünk kedves Tumó mester — szavall Zsiráf —, csupán az ürmös hiányzik még, hogy a hetedik égben legyünk az asztal alatt. Csendben fogyasztották el az italt. S utána is hallgattak jóidéig. Julcsa néni bóbiskolt. Olíva mandolát szedett elő a zsebéből és rágicsált. Hajashi egy estilapot talált, összeráncolt homlokkal böngészett benne, majd hangosan olvasni kezdett : Udvari tanácsos bankigazgató... kóbor cigányok garázdálkodása ... Egyszerre megszólalt, Válófélia kesergő hangon, váratlanul: — Úgy lógok a levegőben, mint a Mahomed koporsója ... hát élet ez ? Hajashi bosszúsan pillantott fel rá s tovább akart olvasni, de Válófélia zokogni kezdett. Bibi is rákezdte. A fiatalemberek összenéztek s erőltetett gúnnyal kacagtak. Julcsa néni felijedt. Figyelt. Nem iudta, sírást hall, vagy nevelést ? Sírásra, nevetésre fintorodott az arca. — Na de ilyet — szólt, aztán lehajolt a két karjára s tovább aludt. Válófélia még mindig sirt. Zoé széles, szinpadias gesztussal simogatta a haját, a karját. — Ne sirj kicsikém, óh mivel vigasztaljalak ? Tuskó öklével az asztalra csapott. — Szívtelen eb, vigasztald Oféliádat I Hajashi ásított és tovább olvasott: — Álhír a kormány lemondásáról... henleslegény, aki öt poharat evett meg... terméskilátások Argentínában... bútorozott szoba... Csőrffy a hegedűje után nyúlt. — Énekelj Zoé — cirpelte Bibi. — A Doina Oltuluit — Zoé I — kérte Csőrffy. A leány hálás pillantással jutalmazta. Hatalmas, varázslatosan zengő, érzéki mezzoszoprán hangja voll. Magukról megfeledkezve lélekzetüket visszafojtva hallgatták. Julcsa néni felébredt. Szemeit dörzsölgetve szégyenlősen nézelt körül, mintha mindenki csak őt ! vigyázta volna, majd mikor Zoé befejezte i énekét, vaskos tenyereivel dühösen tapsolt. | Fizettek, kezet fogtak Tumóval, Julcsa nénit i hazavitték, aztán lassanként le-le töredezett közülük egy-egy pár s elszéledtek. Csőrffy az Eötvös-utcába fordult be Olívával. — Boldog nászéjszakát I — kiáltott utánuk Bibi — mintha egy fecske kiáltott volna a fészekbe kicsinyel után, — de Csőrffynek megremegett tőle a szive s erősen s boldogan szorította melléhez Olíva meleg karját. — Olíva . .. drága kis hercegnőm ... — Lehajolt s rászorította ajkát a lány kezére. — Milyen kedves ember maga, — szólt a lány. — Ez az az utca ? Hanyas szám ? — Negyvenhat. — Bevihet maga oda engem ? A házmester nem fog szemtelenkedni ? — Csak az kellene, — felelt Csőrffy zordonon, de magában aggodalommal gondolt a házmester sunyi, durva, borotválatlan képére. Előkészítette a kapupénzt. A dupláját. Húsz krajcárt, aztán még tíz krajcárt és emég tíz krajcárt kapart hozzá. Becsengetett. A házmester megolvasta a pénzt, bólintott, eliipegetl, ők pedig végig kopogtak az ódon ház hosszú udvarán, a nyirkos, dohos kövezeten, az utolsó ajtóig. Csőrffy gyertyát gyújtott. — Milyen kicsi szoba — szólt Ólíva — — nincs villamos lámpa, sem gáz ? Csőrffy átölelte. — Semmi. Se gáz, se villám... semmi, csak boldogság, csak áhitat, csak ámulás a szívemben és érthetetlenség... — Azt elhiszem — felelt Olíva ásítva —, maga is jól beivott. (Folytatjuk.)