Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-18 / 213. szám

1924 szeptember 16. SZEOE D 18 Megkezdték a csongrádi bombamerénylet szolnoki Tagadnak az összes vádlottak. Szolnok, szeptember 17. (A Szeged tudósító­idtól.) Ma megkezdődött Szolnokon az ellen­forradalmi idők szomorúan jellegzetes bűnügyei sorozatának első birói tárgyalása. A sok atro­citás, nyomdarombolás, gyilkosság és bomba­merénylet közül megkezdték annak a rettene­tes bombamerényletnek fötárgyalását, amelyet lelkiismeretlen kalandorok követtek el Csongrá­don karácsony másodnapjának éjszakáján. Ez volt az első ellenforradalmi bűnügy, amelyben a rendőrsig néhány rövid napon -belül letartóz­tatta a tetteseket. Ebben a bűnügyben meg­lepő eredménnyel és gyorsasággal dolgozott a szegedi rendőrség, dr. Borbola Jenő rendőr­tanácsos, ás. Viber A pád rendőrkapitány és a szegedi detektivtestület ssámos kiváló tagja Posztós Mihály vezetésével. A szegedi tendörök ezért a sajnálatosan egészen szokatlan mun­káért az egész magyar társadalom bensőséges elismerését nyerte el. Nyolc hónapja mult el a borzalmas merénylet és a tettesek elfogása óta és szerdán reggel a tettesek ott állottak a szolnoki törvényszék előtt. Ezt az ügyet a szegedi törvényszéknek kellett volna tárgyalnia, azonban érthetetlenül kivették a pártatlanul és lelkiismeretesen dolgozó tör­vényszék kezéből. Az első bombamerénylet fötárgyalását kezdték meg szerdán reggel 9 órakor a szolnoki tör­vényszéken és a várakozás ellenére igen csön­des érdek!ödés mellett. A városon semmisem látszik meg, sehol sincs izgalom, ugy folyik az ilet, mint más köznapon. A vádlottak már teg­nap csöndben megérkeztek és egész éjszaka senki előtt nem mutatkoztak. Amikor az elnök megnyitja a tárgyalást, a nem túlságosan nagy teremben alig vannak érdeklődök. Csupán az újságírók padsora telt meg teljesen. A vád. Dr. Fuchs Gyula tárgyalási elnök maga elé szólította a vádlottakat, névszerint Simkó Lászlót, Bölönyi Miklóst, Fülöp Andort, Piroska Jánost, Piroska Györgyöt, Sági Jánost és Sági Rókus'. Az elnök jelenti, hogy a megidézett sértettek közül csak a szerencséilenül járt Wolff Sándor apja, Wolff Miksa van jelen. Később megje­lent még a sértettek közüi a Buck-család egyik tagja. A többiek ügyvéddel képviseltették ma­guíat. Az elnök közli, hogy az ügyészség háromrendbeli gyilkosság bűntettével és 25 rendbeli gyilkosság bűntettének kísérletével vá­dolja Simkó Lászlót, Bölönyi Miklóst és Fülöp Andort, mig a többieket mint bűnsegédeket vádolja, azért, mert a mult év december 26-án a csongrádi Magyar Király-szállóban rendezett bál alkalmával bombát dobtak a bálterembe, me'ynek robbmása folytán hárman meghaltak és 25-en megsebesültek. Az elnök ugy rendel­kezett, hogy Simkó László bennmaradjon, mig a többi vádlott a folyosón várakozzék. Jelen­tette az elnök, hogy a tanukat a célszerűség kedvéért csak szeptember 19., 20. és 21-ére idézte meg. Simkó kihallgatása. A vádlottak kivezelése után az elnök Simkó László kihallgatását kezdette meg. Arra a kér­désre, hogy a vádat megértette-e, kijelentette, hogy igen, de teljesen alaptalannak tartja. Az elnök kérdésére kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Elmondja ezután, hogy 1923 december 26-án Forgó Ferenccel együtt Piroskáékhoz ment névnapot köszönteni. Már előzőleg is boroztak, ott pedig folytatták az ivást. Öt óra tájban aztán betértek a Magyar Király-kávéházba. Itt is ittak pár pohár bort. Itt csatlakozott hozzájuk Bölönyi. Este Sim­kóékhoz mentek vacsorára, ahol ismét nagyobb mennyiségű bort fogyasztottak. Pókay Jánosék­nál ugyancsak boroztak. Azt állítja, hogy az éj folyamán Forgóékkal visszatért a Magyar Ki­rályba, arról azonban nem tud, miképen került Olíva hangja élesen vágott bele a zajba. — Fog még maga ezért böjtölni, ujjé 1 Julcsa néni bégetett. Csőrffy belevágott a hegedűjébe s különös, idegekbe tépő hangok pattogtak, sikamlottak le a húrokról. — Fog még maga ezért a pofonért böj­tölni ... A lányok visongtak, kacagtak, a zaj szédí­tően tombolt. Az utca felől kemény ökölcsapás sújtott le a vasredőnyre. — Nyissák ki 1 Méltatlankodó és csúfondáros megjegyzé­sek repültek az utca felé. A redőny újra megdörrent. — Nyissák ki... a törvény nevében I ... Csend lett. — A lámpát — suttogta Julcsa néni. Eltelt néhány perc. Kapunyikorgás. A konyha felől élesen megszólalt a csengő. Másodszor is megszólalt a csengő. Julcsa néni felcsavarta a lámpát. Nagyokat sóhajtott. — De ilyet... ez a lusta lány megint alszik — s mintha ez volna most a legfőbb gondja, zúgolódva hozzáfűzte: — Hanem elsején úgy kiröpítem I — s avval ment ajtót nyitni. Egy rendőrtiszt lépett be, utána egy közrendőr. — Micsoda sikoltozás volt az előbb itt ? — szólt a rendőrtiszt, egy vaskos szemöldökű csinos ember. — Senki sem, felelt. — Micsoda lámpát ? — csodálkozott Julcsa néni. — Tudtommal csak egy lámpa van itt s ez o lámpa az előbb nem égett. — De most ég — szólt csendesen Zsiráf. — önt nem kérdeztem ... igazolja magát I (Folytatjuk.) onnan haza, mert teljesen részeg volt. Amikor idáig ért vallomásiban, megjelent a tárgyalóteremben dr. Ulaln és jelentette az elnöknek, hogy Piroskáék képviseletében vesz részt a tárgyaláson. Ulain kíséretében érkezett Lendvai István nemzetgyűlési képviselő is, ati az újságírók között foglalt helyet. Simkó folytatja vallomását előadja, hogy másnap hallott csak arról, hogy a zsidó-bála: felrobbantották. Ugyanaznap megfordult a Ki­rály-kávéházban is és ott egy cigányzenész azt mondotta neki, hogy látta, amikor a Csengeri­utca felől bombát dobtak a terembe. Másnap a csendőrök őt is őrizetbe vették és átadták K pesti detekliveknek. Egy alacsony detektív, csoportvezető ütlegelni kezdte öt és így akarta vallomásra bírni, ö azonban megmaradt amel­lett a vallomása mellett, hogy részeg állapotá­ban nem tudja, miképsn került haza a kávé­házból. Állítása szerint azt kivánták tőle, hogy vallja azt, hogy Bölönyivel együtt ment haza ¿s mivel arra nem volt hajlandó, sokáig üt­legelték. December 30-án egy rendörtanácsos hallgatta ki és a jelenlévő detektivcsoport­vezetö ez alkalommal ugy arculűtötte, hogy két foga kiesett. Azt álliija, hogy ez alkalommal bevitte egy szobába, gúzsba kötötte és ekkor vallotta azt, hogy része volt a merényletben. Bölönyi A következő vádlott Bölönyi Miklós, aki hosszadalmasan arról beszél, hogy a detektí­vek folyton ütlegelték és csak a kényszer hatása alatt tett vallomást. Beszéde közben többször könnyezik és folyton azt hangoztatja, hogy a jegyzökönyvet felolvasás nélkül irta alá és hogy annyira verték, hogy a száján folyt a vér. Elnök: Nyolc izben hallgatták ki, az első kihallgatás december 29-én iörtént, 27-én tar­tóztatták le. Rögtön a letartóztatás után meg­verték ? Bölönyi elmondja, hogy 29-én este verték meg először. Az elnök erre felolvassa a december 29-iki vallomását, amelyben azt vallja, hogy 10 óráig mulattak, énekelték az Erger-Bergert a kávé­házban. Simkóval együtt ment el és három­negyed 11-kor ért lakására. December 31-én tett beismerő vallomást, amely szerint Fülöp András azt mondotta neki, hogy Forgóval kakaóbombát akar készíteni és bedobni a ke­reskedők báljába. Ezt a büzbumbát ei is készí­tették. Fülöp Endre dccember 26-ír. azt val­lotta a vizsgálóbíró előtt, hogy uj bombát csináltak. A bál napján Fülöp BSlönyinek adta a bombát Január 1-én Szegedre szállították. Február 10-én a vizsgálóbírónál egy asszony is jelen volt és a vizsgálóbírónak azon kérdésére, hogy felismeri-e Simkóban azt az embert, akit a merénylet éjszakáján a Csengeri-uton látott, az asszony nemmel válaszolt. A vizsgálóbíró később jegyzőkönyvbe vette, hogy tudomása szerint semmi része nem volt a bombamerényletben. Az elnök Simkó elé tárja decsmber 30-án tett vallomását, melyben nem tesz beismerő vallomást, hanem ugy adja elő a dolgot, mint ezultal. Ezt követőleg december 31-én tett val­lomását tárja eléje, amelyben beismeri, hogy Fülöp bírta őt arra, hogy a bombát dobja a terembe. Eszerint a vallomás szerint Fülöp azt mondta neki, hogy dobja csak be bátran a bombát, nem veszélyes, Vallomása további ré­szében elmondta, hogy Fülöp zsebkésével a bomba zsinírját el is vágta, azonban cigaret­tájától nem gyulladt meg és vonakodott azt bedobni. Később mégis meggyújtották és a kő­ufról az ablak irányába dobta a bombát, az­után elfutottak. Az elnök kijelenti, hogy egyes részletek arra mutatnak, hogy önként tette meg vallomását és ezt nem vallotta kényszer hatása alaif. Simkó kérdezésre is megmarad amellett az állítása meltett, hogy kényszer hatása alatt vallott. Az elnök: Február 27-én a vizsgálóbíró előtt visszavonta vallomását, azt azonban nem mondta, hogy korábbi vallomását a defektivek­től való félelmében tettr, hanem azt vallotta, hogy a detektívek fenyegették avval, hogy ki­kérik az ügyészségtől, ha vallomását vissza­vonja. Mi az igaz a kettő közül ? Simkó azt válaszolja, hogy a vizsgálóbíró csak egyrészét vette jegyzőkönyvbe annak, ami­ket vallott. Viszont azt állitja, hogy a csendőrök és rendőrök is megfenyegették azzal, hogy ki­kérik az ügyészségtől, ha megváltoztatja vallo­mását. Az elnök: Beismerő vallomása és vallomásá­nak visszavonása közben két hónap telt el. Miért várt ennyi ideig, ha ártatlannak tudta magát ? Simkó azzal válaszol, hogy már korábban is kért ujabb vizsgálatot és megmutatta sérüléseit, azonban ezt nem vették figyelembe. A további tárgyaláson az elnök több kérdést intéz Simkóhoz. Felemlíti, hogy Bölönyi decem­ber 31-én tett vallomásában azt mondja, hogy megbeszéléseket tartottak arról, hogy Simkó dobja e be a bombát. Ezt az állítást Bölönyi a vizsgálóbíró előtt is megismételte. Ugyancsak Bölönyi azt is vallotta, hogy beszéltek arról, hogy meg fogják bosszulni magukat a zsidókon és mulatozás közben az Erger-Bergert énekelték. Simkó azt válaszolta, hogy nem emlékszik, különben is nagyon ittas volt. — Ha annyira ittas volt — kérdi az elnök —, hogyan tudta, hogy milyen utcán ment haza és miért nem mondta ezt vallatáskor a deteklivek­nek, hiszen előnyére vált volna. Simkó semmire nem emlékezik. Végül az elnök kérdést intéz hozzá, tagja-e az EME-nek és Simkó igenlő válaszával az ö kihallgatása is befejeződött. is tagad. ­és megmagyarázta neki, hogyan kell a zsinórt kezelni. A bomba átvétele után mentek Ságiék­hoz. Simkó a bombát átveite a kávéház előtt az utcán és külön megmagyaráztatla a bomba kezelését. Simkó ezután a villanyoszlophoz ment és onnan bedobta a bombát. Ezután elfutottak és hazamentek. Bölönyi minderre nem emlékszik és mindezeket tagadja. Az elnök kérdezi, hogyan került bele akkor a jegyzőkönyvbe? Bölönyi azt mondja, hogy ő nem szólt egy szót sem. Az elnök azt kérdi, miért várt két hónapig vallomásának visszavonásával ? Bölönyi azt feleli, hogy a kórházban feküdt és annyira rosszul volt, hogy mindehhez nem jutott hozzá. A merényletet ingadjs, a büzbomba dolgát azonban nem vonta vissza. Az elnök kérdezi: A büzbombát a maga vallo­mása alapján találták meg, miért tagadja most ? Bölönyi mindezekről nem tud semmit. Az elnök végül kérdezi, tagja-e az ÉME-nek. Bölönyi igenlő válasza után az elnök a ki­hallgatást befejezi és a tárgyalás folytatását délután félnégy órára tűzi ki

Next

/
Thumbnails
Contents