Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-02 / 200. szám

»iám ára 2000 korona fl>9*!<r>»JI»«I « ilMWW 4*< Mt P«ra*-atca 1 (Föft<l'T«MliHn>l uen ben4 *•)»• on 1 vn JMieged" «««lel«• *«» kirtteláwl aindoi a», Iotm stáa ára 2000 k» I.4L KtMbnttsl tnkl № . C>i4»l> kflyben 40000, »wto,.|ln t* rldtkaa 4500B M. •irOrtési liíl i Pélhasínon I mm. 400, egy hasábon 800 máslé) hasábon 1200. SiOvegköil 25 százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 0000 kot. SzOvegkOzti közlemények soronként 6000 korona. Családi értesítés 45000 kor V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 2, KEDD. 200-ik szám. Munkaalkalmak. Pénteken összeül a nemzetgyűlés, bogy a munkanélküliség kérdésével foglalkozzék. Kétségtelenül sokat fognak beszélni, feleresztik ötleteik szines luftballonját a honatyák, kitérnek a kritikákban olyasmikre is, ami nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de sem a kérdést nem ragadják meg gyökerében, sem a bajokat nem tárják fel ugy, amint azok rágódnak az életünk gyökerén. Lesz-e szó arról a rengeteg munkátlanról, akit B listás mivolta cimén bocsátottak el, igérve a számukra uj elhelyezést magánvállalatoknál, olyanoknál, amelyek szintén redukálják az alkalmazottjaik létszámát ? Egyáltalán meg merik-e fogni egyszer azt a kérdést, hogy listákba sorakoztatták az ország népét: ki dolgozik, ki nem? Mert idegre, gyomorra megy a áték, már nem csupán vérbe, ami itt folyik, (iváó munkaerők válnak máról holnapra fogalkozásnéikűliekké csak azért, mert az ő hivaalukra nagyobb elbocsátási kvótát róttak ki s magas fizetéssel lopja a napot, kinlódik üres idejének minél több tartalmatlanságával a másik, aki szerencsésebb csoportosításba jutott. A verejtékeive dolgozó embert szivén üti Smith főbiztos statisztikája arról, hogy a háború óta mennyivel szaporodott a közalkalmazottak létszáma s hogyan nyargalnak sok százan a hatodik, meg az ötödik fizeté&i osztályban olyanok, akik normális körülmények között a hetedikből vonulnának, szolgálati idejük kitöltésekor, nyugalomba. Lehet eredménye a humorba fulladó szanálásnak, ha az igát vonó kezelőszemélyzetből történik az elbocsátás nagyobb százaléka s a fogalmi kOrömfaragó, aki épp ugy ifool, mint a börziáner, csakhogy nem árut, hanem aktát, vad iramban rohan előre a hivatali ranglé rán? Hiszen a régi Magyarország kétszeresét el lehetne igazgatni azzal a személyzettel, amit most mutatnak ki, — hacsak nem téved a minősítésben a statisztika készítője. Mert hogy hol van az a rengeteg hivatalnok, arra nem láttunk még választ, hiszen mi köztisztviselőnek csak azt vagyunk hajlandók elismerni, akii ennek ismer el az 1912. évi törvény. Ebbe a klasszisba nem lehet tobb embert besorozni, mint amennyi — a legroszszabb esetben is — akkor volna, ha régi területeink határai között élnénk. Ne értsen bennünket félre senki, mi nem vagyunk ellenségei a tisztviselíosztálynak, hiszen számos erős harcunk, szókimondásunk bizonyítja az ellenkezőjét. Éppen az ö érdeküket védjük, mikor azt kivárjuk, hogy jelenjen meg végre a tiszta, félreérthetetlen adatu tiszti címtár, amely számszerint mutatja ki, hogy a minisztériumok, az állami hivatalok, a vármegyék, a városok kötelékébe ki tartozik, azokat az állásokat töltik-e be, amelyek szervezését csak a törvény engedte meg. vagy vannak kimagyarázható, ezeken kivül eső állások, amiket talán szükségessé tett ideig-óráig a háború s amik feledékenységből megmaradtak a mai napig is? Nem beszélünk a levegőbe, de magunk is ismerünk — nem is olyan messzire — hivatalt, amelynek tisztviselői létszáma ma duplája a léginek, pedig az ország idetartozó területéből jó rész elveszett azóta. Tiszti cimtárt kélünk, mert csak így lá'unk tisztán. Zárszámadásokat kérünk ÍZ ország kiadásairól, évekre visszamenőleg, mert akkor lehet majd nagyobb biztonsággal megállapítani, hogy mekkora a munkátlanok száma, ki fekszik neki bivaly-mellel a dolognak s ki páváskodik agyon^erheltségét felpanaszolva, mikor csakis egyféleképpen terhelt, azzal, hogy mindig irtózott a munkától. Nagyon rossz bőrben vagyunk, e fOlölt nem lehet vita, de az is kétségtelen, hogy csak egy uj Messiás vezethetné ki az emberiséget a boldogulás szárazföldjére ebből a hináros vízből, amelybe beleverfdött. Munkaalkalmakat adjon a koimány ? Miből? Hogyan ? Az emberek elszoktak a dologtól, évek óta a szerencsét kergeti itt mindenki s ha kimerült az egyik konjunkturaágazat, mindig jött helyébe ujabb. A tavalyi hossz volt a legutolsó, akkor derült ki, hogy a mindennapi kenyerének felét kosztba adta a középosztály is, lókötö vállalatok lókötő vezetőinek rongy részvényeit vásárolta balomra, amit pedig menteni leheiett volna, azt elvitlék az elszapoiodott vállalatok. Tavaly óia csak lefelé mozdul a helyéből minden, a bankocskákat (sokszor gazdás'ul) bezárták, a magántisztviselői pálya a réginél is rosszabb lett s munkaalkalomnak körülbelül csak azt tekintjük, hogy felmászik a létrára néhány kőműves s vakarni kezdi a falat, ötlet, koncepció, lendület, az orron tul való látás, valami közjót is eredményező kezdés, ahol sürgő forgó hangyabolyként sok ezren helyezkedhe'nének el, — az nincs. Csak hivatalt adjon az Isten, csak fixet, akármilyen kevés legyen, majd kiorditjuk a feljavítását. Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy amikor a kevés szolgálattal rendelkezőt elbocsátják, aztán keresnek neki valami uj állást, használhatatlannak bizonyul. A magáncégnél azt hiezi, hogy igazgatni fog, azaz ludás, hozzáértés nélkül parancsol, a gazdaságban pedig mindig csak lovagolna. Mielőtt a munkaalkalmakat megszereznök, előbb dolgozni kellene megtanítani a mai generációt. De ne azok az idősebbek legyenek a mestereik, akik ma is raffinált ötletekkel variálják utonutfélen, kávéházban, korcsmában a semmittevést. Péntekre hívják össze a nemzetgyűlést. Budapest, szeptember 1. Hétfőn küldöttség járt a nemzelgyülés alelnökénél, Zsltvay Tibornál s átad a neki a nemzetgyűlést összth vó kérelmet. Szocialista és liberális képviselők voltak a kérvény aláírói és átadói. A nemzetgyűlés összehívásának célja elsősorban: a munk! nélküliség ellen teendő intézkedések sürgetése. A kormány ugyanis alig tett valamit ebben a nagyfontosságú, égetCen sürgős kérdésben. Zsitvay Tibor átvette a kételitet s aztán VÜSS József helyettes miniszterelnökkel folytatott megbeszélést. A tanácskozás eredménye az, hogy a nemzetgyűlést pintekre hívják össze. Az összehívást Peyer Károly, a szociáldemokrata párt szónoka fogja pénteken megindokolni. Peyer a munkanélküliségről, a forgalmi adó előlegek behajtásáról is a vagyonváltság földek árát is haszonbérét megállapító pinzügymiI niszteri rendelet igazságtalanságairól fog beszilni I és felszólalásának első részére Vass helyettes ; miniszterelnök, második és harmadik részére pedig Bud János tárcanélküli pénzügyminiszter fog a kormány nevében reflektálni. A miniszterek felszólalása után kerül sor a következő ülés napirendjének megállapítására. A Ház elnöke azt fogja javasolni, hogy a Ház legközelebbi ülését október 1 in tartsa meg és javaslata mellett szólal majd fel a kormánypártnak két tagja. Az ellenzéki képviselők részéről a forgalmi adóelőlegek behajtásának ügyét ismertető Sándor Pál és Drózdy Qyözö a nemzetgyűlés együtt tartását fogja indítványozni, bár ké'ségtelen, hogy a többség ezt az indítványt le fogja szavazni. Dróidy Qyözö kijelentette, hogy ha a szociáldemokrata párt szónoka nem teszi szóvá az Esküit- ügyet és az Erzberger-ügyet, akkor ezekre a kérdésekre ő fog felszólalásában kiterjeszkedni. Valószinü, Hogy ez a felszólalás vihart fog előidizni. Nagyatádi Szabó nem jelenik meg az ülésen, nehogy replikája elmérgesitse a nemzetgyűlés hangulatát. Az elnökség indítványa az lesz, hogy október 4-ig napolják el a nemzetgyűlést. A miniszterelnök (Serifbe utazott. Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap délelőtt tíz órakor Daruvdry Qéza külügyminiszterrel, Khuen Hiderváry Sándor gróf követségi tanácsos és Oajzágó László min. tanácsos kíséretében Qenfbe utazott. Utján a céljától ezeket mondta: — Rendkívül fontosnak tartom, hogy megismerkedjek és érintkezésbe lépjek az ántánt uj kormányelnökeivel. Magán a tanácskozáson hivatalosan nem veszek részt, mert azon Magyarországot Apponyl Albert gróf, Korányi Frigyes báróval együtt képviseli s ők már részt is vettek a Népszövetség tanácsának nyílt ülésén. Ugyan én is részt vesiek majd az üléseken, de hangsúlyozom, nem mint hivatalos delegátus. Különben mi a genfi tanácskozástól semmi különösebbet nem várunk, ellenben az ország érdekében valónak tartom, hegy az uj miniszterelnökökkel, kik idóközben kerültek különböző ánlánt-kormány élére, megismerkedjem és velük megbeszélést folytassak. Három ellenzéki beszámoló Debrecenben. Debrecenből jelentik: Háromhónapi késlekedés és készülődés után vasárnap végre választóik elé állhattak Debrecen város képviselői, hogy beszámoljanak az aktuális kérdésekről. Debrecen és az egész ország ellenzéki polgársága nagy érdeklődéssel várta a beszámolókat. Vasárnap délelőtt az érdeklődő polgárok tömege teljesen megtöltötte a Hatvany-utca 60. számú ház hatalmás udvarát. Elsőnek Hegymegi Kiss Pál beszélt. Mi — mondotta — a béke és szeretet uralmát akarjuk megvalósítani. Jóllehet, egyeseknek nem tetszik, hogy mi demokratikus irányzatot kívánunk és ennek megfelelő szociális politikát követelünk, mert az elkövetkező demokratikus átalakulás az osztályuralom megdöntését jelentené. Azt akarjuk, hogy ne csak a birtok, hanem a munka jogai is biztosítva legyenek. — Györki Imre beszédében az Eskütt-üggyel is foglalkozott. Mint védő, legjobban meg tudja mondani, hogyan húzták el három évig ezt az ügyet. 0 a tizedik védő, aki ebbe az ügybe belekeveredett, mert a többi védőt sikerült különbözőképen terrorizálni. Három vizsgálóbírót emésztett el ez az ügy és most már a második ügyésztől akarják elvenni a vádat Amikor ennyi előzmény után mégis biróság elé került az Eskütt-ügy, a miniszterelnök váratlanul szolidaritást vállal az Eskütt által súlyosan vádolt j miniszterrel és ő önkényesen szolgáltat elégtételt • minisztertársának és ezáltal befolyásolja a bíróságot. — Nagy Vince előbb a gazdasági és pénzügyi visszásságokat tette szóvá, majd a londoni konferencia hatásáról és Magyarország külpolitikai orientációjáról beszélt. Csakis a kormánynak demokratizálásával szerezhető meg Európa békéje és Magyarország is csak abban az esetben foglalhat helyet a kulturállamok sorában, ha a jelenlegi rezsimet igazi demokratikus kormány váltja föl. Nem sikerült volna londoni egyezmény, ha azt nem az angol munkáspárt vezére, Ramsay Macdonald és a francia demokrácia legelső képviselője, Herriot alkották volna meg a német demokrácia képviselőivel, akiket valamennyiüket a békülékenység szelleme hatott át. A mai kormányzati rendszerrel hiába megy a miniszterelnök Genfbe érintkezést keresni a nyugati államférfiakkal. Ilyen rendszer mellett Magyarország nem fog helyet kapni a nyugati demokratikus államok közösségében. A gyűlés végeztével üdvözlő táviratot küldtek Herriot francia és Macdonald angol miniszterelnöknek Vasárnapi tanácskozás a belügyminisztériumban a városok szanálásáról. Vasárnap délelőtt Ladik Gusztáv belügyi államtitkárnál hosszas tanácskozás folyt, amelyen a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium szakreferensei vettek részt. A tanácskozáson a belügyminiszter által már a legközelebbi napokban kibocsátandó három rendeletet vitattak meg, amelyek a városok, vármegyék és községek háztartásának szanálására vonatkoznak. A három rendeletei kapcsoa'ban, amelyeket a városok szanálásával kapcsolatban a belügyminiszter még e hé en szándékszik ki-