Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-14 / 186. szám

SZEGED 1914 augusztus 14. ktaiköliség cimin, hirdetési jutalék elmén horribilis pénzeket száméit el. PreUch Kátoly Máv. igazgató igazolni tudja, hogy egyetlen tisztviselő sem volt, aki ellen annyi följelentés érkezett volna. Kerner Lajos délivasuti főfelügyelő bizonyítani tudja, hogy Zehntbauer Pircska hivataltársai előtt emiitette, hogy opjdnak ezüst pénze van a hivatali pénztárból és ezeket váltogatja be az ékszerészeknél, ebből ruházkodik és ebből mennek fürdőre. Számos tanúval kívánja igazolni, hogy Zehntbauer leányait a hivatalban be yezte el, ahol akkordmunkákat végeztek. Lévsy védő ezu'án így fejezte be beszédéi: — Soha nem volt olyan destrukció, mint Zehntbcuer János hivatalfőnökfége idején, amikor a legnagyobb szabálytalanságok, sőt bűncselekményeket kövelett il Zehntbauer. Ezeknek igazolására kérem a bizonyítás elrendelését. Boross főügyész heves bessédben ellenezte a bizonyítás elrendelésé', ő egy tzót sem hisz el azokból, amiket a védő elfogultan előadott. A tábla előtt különben sincs helye a bizonyításnak. Lévay válaszában kijelentette, hogy olyan emberek nem lehetnek keresztény közéleti vezetők, akik mindig izleteskednek és olyanok pláne nem, akiknél bűncselekmények is fentállanak. A tábla ezuán határozathozatalra vonult vissza. Hosszas tanácskozás után Elekes elnök kihirdette a döntést. A tábla megsemmisítette a törvényszék ítéletét és elrendeli a valódiság bizonyítását. Ezért felhívja a törvényszéket, hogy | tartson uj főtdrgyaldst és hallgassa kl a be- | jelentett tanukat. Az indokolás megállapítj?, hogy a törvényszék tzabá'ylaíanul járt el akkor, amikor nem h illgatta ki a kellő időben bejelentelt tanukat, így ez a nagy érdeklődéssel kisért ügy ujabb meglepetéseket fog hozni a törvényszék uj főtárgyalásán. Aztán utasítja a mérnökséget, hogy vizsgálja meg a beszakadt tetejű házat és ha ugy találja, hogy kisebb javítási költséggel lakhatóvá tehető, akkor köte'ezze a háztulajdonost, hogy hozza rendbe. — Idevalósi adófizető vagyok — siránkozik a szerencsétlen asszony —, aztán rámszakadt a tető. — Mönjön csak haza — vigasztalja Bokor Pál — majd eligazítjuk valahogyan a dolgát. Közbe jöttek-mentek a felek, a nyugta aláiratók, öreg nyugdijasok, a nyugdíjas ármádia. A polgármesterhelyettes mindent es mindenkit elintézett kedves szóval, jó szívvel. BMMMMMMMMMMMMMMMIMMMWI és hallgassa ki a be- Qyöngyuásár Velencében. A queroi plébános két képet követel. Budapest, augusztus 13. A Jacopo di Palma ügyével kapcsolatosan ma ujabb szenzáció van, mert a queroi plébános nyilt levelét hozza a Corriere della Sera. A nyilt levélben felhívja a kormánykörök figyelmét a queroi plébános arra a beszélgetésre, amely közte és dr. Kovács Béla között folyt le tanuk jelenlétében, amikoi nemcsak a Jacopo di Palma-képről, hanem nagyértékü, három "méter 30 cm. X. 2. m. képről is volt szó. Kovács Béla kijelentette, hogy ha a plébános visszakapta a Jacopo di Palma-képét, lehetővé fog válni a Da Doto-kép visszajuttatása is. Kovács Béla e szavaiból a plébános azt következteti, hogy a magyar ügyvéd a Da Dota-kép sorsáról is fölvilágosítást tud adni. Dr. Kovács Béla a hollandiai banknál letétbe Ügyesbajos emberek a polgármesterhelyettes szobájában Várakozáson felüli a földárverés eredménye. helyezett Jacopo di Palma-féle képre 1100 holland forint kölcsönt vett fel. Diplomáciai közbelépésre az amszerdami rendőrség lefoglalta a képet és most a kincstári jogügyi igazgatóság megtette már a lépéseket, hogy a kép Magyarországba szállittassék s azután az olasz konzulátusnak átadassék. Igen valószínű, hogy az amsterdami cég csak az esetben nyugszik bele pör nélkül a kép Magyarországba való szállításába, ha előbb a kölcsönösszeget megtérítik neki. A pénzügyminisztériumban már napok óta nagy tanácskozások folynak ebben a kérdésben és nincs kizáiva, hogy megkeresik az olasz kormányt, hogy az 11C0 holland forint kölcsönt a kép visszaszerzése ellenében az olasz kincstár fizesse vissza. Szeged, augusztus 13. (Saját tudósítónktól.) Dr. Somogyi polgármester a Felvidéken élvezi drága szabadságának gyorsan röpülő napjait. Valószínűleg teljes elvonultságban él, mert eddig, pedig már négy hete van távol városától, még csak levelet sem küldött a szegedi torony alá. Mondta is, amikor elment, hogy alaposan kipiheni magát, papirfélére se néz majd, tollat se vesz a kezébe, még csak újságot se olvas. Idehaza, Szegeden, az üdülő polgármestert Bokor Pál polgármesterhelyettes helyettesíti. A felek most hozzá mennek kisebb-nagyobb ügyeikkel-bajaikkal, hozzá viszik a polgármesteri hivatal postáját is, amelyekben — különös tekintettel a meddő és eseménytelen uborkaszezonra — soha sincs semmi. — Nem gyütt kérem a postával semmi különös — előz meg minden riporteri kérdést, amikor délfelé bekopogtatunk hozzá. — Újság sincs semmi — folytatja, amikor látja, hogy nem tágítunk. — A városkörüli feketeföldek árverésének eredményéről szeretnénk érdeklődni — mentegetődzünk. A kérdésre földerül az arca. Örömmel újságolja, hogy az árverés, amely tegnap fejeződött be, minden várakozást meghaladó eredménnyel járt. — A jobbfajta földek holdjáért hét—kilenc mázsa búzabért kapunk, de van olyan parcella is néhány, amelyiknél a tiz mázsát is elértük. Két mázsánál kevesebbért egyik sem kelt el. Az eredmények végleges összeállításával még uem készült el a gazdasági hivatal, igy az elért átlagbért Í

rcmtosan nem tudom, de ugy hiszem, hogy megesz a hat mázé a. — Nagyon szép eredmény ez kérem, nem is hittem volna, hiszen az idei terméseredmények nem voltak valami fényesek, mint a tavalyiak, mégis majd kétannyiért keltek el a földek, mint tavaly. Igaz, hogy nagy volt az érdeklődés szörnyen. Az árverés elején ezer embe> is szorongott az árverező bizottság körül. Verekedés nem volt, két fegyveres államrendőr vigyázott állandóan a rendre. Mondott volna még többet is Bokor h. polgármester, de halk kopogás hallatszott az ajtón és beóvakodott rajta egy tanyai magyar. — Itt a küldöttség — jelenti alázattal — Szentmihálytelekről. — Mit akarnak? — Hát kérőm, tekintetes méltóságot ur, a házhelyek irányában gyüttünk. Azt szeretnénk, ha a I Bodombul kapnánk földet cserébe azért, amit most házhelynek vött el tülünk a város. Mink pártoljuk f az épitközést, mer legalább kisebb lösz a lakás- 1 inség, de kéne a főd, amiből élünk. Bokor Pál elmagyarázza az öregnek, hogy a f kérelmet adja be Írásban a tanácshoz. Ha a ki- ? vánság teljesítése nem sérti a város érdekeit, I pártolni fogja — Hát ne is gyüjjön be a defetáció ? — kérdi az öreg. — Begyühet, ha akar, de maga is mögmondhatja az emböröknek, hogy én mit mondtam. — Hát akkó itt az irás. Nem tudom, billög köll-e rá? — Adja csak ide. Majd én ráirom, hogy „közügyben bélyegmentes." Az öreg magyar átadja a zsiros irást, közbe egy öreg anyóka vánszorog be az ajtón és siró hangon panaszolja bánatát: — Kedves tekintetes ur — sírja — nagy baj ért az éjjel. Ránkszakadt a ház és minden bútort, ruhát eláztatott a tegnapi zápor. Aztán szakadozva, nyögve elmondja, hogy a Csemegi-ufcában lakik, a ház fala kőből van, csak a tető rossz, de a háztulajdonos nem akarta megcsináltatni, pedig csurgott rajta a víz már régóta. Most meg teljesen beszakadt. — Nemrég mérnök urak is jártak kinn és azt mondták, hogy életveszélös. De azt nem mondták mög, hogy hova bújjak el az életveszödelöm elü'. Bokor Pál jó szive mindjárt megesik az anyókán. Olyan szivesen segítene rajta. Letelefonálja a mérnököt, de az sem tud segíteni. Nincs üres szükséglakás egy se. — Talán Szendrey Jenő tud? Szendrey Jenő is lejön. — Talán a köztisztasági üzemnél lesz valami üres hely — mondja. — Akármilyen kicsi kis szoba — hálálkodik a reménységért vidulva az öreg asszony, — eldolgozgatok én ott, elsöprögetök szivesen. — Hiszen maga már nem tud dolgozni — mondja Bokor polgármester. — Aztán fölhívja a köztisztasági üzemet. — Ott sincs hely semmi. — Ezért volna jó — szól elgondolkozva Bokor Pál —, ha volna a városnak egy olyan háza, ahol elhelyezhetnénk az ilyen hajléktalanokat. Velencében történt, a hamis gyöngyök városában, mesélte egy onnan érkezett barátunk. Velencei hamis gyöngyöt ugyanis nagyon szeretnek hazahozni az asszonyok, mintha ezekről hamarább el lehetne hinni, hogy igaziak. (Embertársaidat pedig lehetőleg vezessed félre, hogy többnek gondoljanak, mint amennyit te tartasz magadról, — mondja az írás.) A hamis gyöngy nagyon olcsó, lehet rá alkudni. Kérnek érte száz lírát, odaadják húszé t s még mindig nyertek rajta tizenötöt Egy ilyen gyöngyös emberhez elment a budapesti ravasz. — Hogy ez a nyakbavaló fllzér? — ölvén líra. Budapesti Ravasz fölveszi, nézi s az egyik gyöngyszem mintha különösebben megragadná a figyelmét. Nagyitóüveget szed elő, azzal is gusztáija, a világosságra megy vele, végül a zsebébe csúsztatja s előszedi a tárcáját. A talián, aki nem minden izgalom nélkül figyelte végig ezt a jelenetet, most azt mondja rekedt hangon: — Pardon, összetévesztettem a füzéreket. A másik az ötven lírás, ennek nyolcvan az ára. — Jól van, bólint a vevő, itt a pénz. De az olasz csak vakargatja a fejét. — Nagyon kényelmetlen helyzetben vagyok, nagy jó uram, mégis be kell valamit vallanom. Tudja, én szórakozott ember vagyok, amiből már számos kellemetlenségem fekadt, — mit részletezzem, ezt a gyöngyöt már eladtam valakinek száz líráért. Minden pillanatban jöhet érte, ki is fizette, ugy éljen az én szegény fejem, hogy igazat mondok. Hogyan á.'Iok elébe, ha követeli? Még ha husz lira hasznom volna rajta, Isten neki, a szegénység sokra képes. — Szóval százhúsz lira az ára. Nem sok egy kicsit ? — Óh uram, az nem is pénz ezért a gyönyörűségért. De ha már igy esett a dolog, vigye százhúszért. Budapesti Ravasz hirtelen letett a pultra százhúsz lírát, azzal indul kifelé. Csakhogy mielőtt az ajtóhoz érne, ott terem az olasz. — Majd becsomagolom. — Köszönöm, jó ez nekem igy is, nem megyek messzire. — De én nem engedhetek el vevőt az üzletemből igy. Ha valaki meglátná, azt hinné, hogy butikusok vagyunk, kiszolgálni se tudjuk a finom közönséget. — Sose törődjék vele. Mondja, hogy bolondos vagyok. — Uram, vergődik a talián, csak egy pillanatra adja a kezembe a gyöngyöt, olyan porral hintem meg, hogy soha el nem veszíti a fényét. — Ha megvan a fénye, meg is marad. Isten áldja! Indulna kifelé, de a bazáros szinte keresztbefeküdt az ajtóban, az ajaka fehér az izgalomtól. — Uram, nekem arra a gyöngyfüzérre szükségem van. A lányom mindig kívánta s én elég becstelen voltam, hogy áruba bocsássam. De most magambaszálltam, elszállt a sacro egoismo, adok érte százötven lírát. — Százötvenet ilyen gyöngyért ? — kacag Budapesti Ravasz. — Megbolondult ? Ötszázért sem adom vissza. Nem akarom húzni a dolgot, az olasz már igazi könnyeket sírt, jajgatott, verte magát a földhöz, végül is hatszáz líráért visszaváltotta a gyöngysort. Futott vele egy nagy ékszerészhez. — Nézd meg, melyik ezek között az igazi gyöngy 1 A vizsgálat azzal végződött, hogy egyik sem. — Igazán? — De még mennyire. A talián csak most kezdett komoly jajgatásba, elő«szedte az összes szenteket, igen diffamáló kifejezésekkel illette őket, azonban Budapesti Ravasznak már nem akadt a nyomába. Tán még most is őt hajkurázza. (Sz.) PRISC1LLA DEAN káprázatos filmje: AZ OPIUMTUNDER.