Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-14 / 186. szám

SZBQBD vánosságra: Luther pénzügyminiszter energikusan képviselte a német álláspontot. Herriot erre kijelentette, hogy ő nem változtathatja meg nézetett. Snowden közbeszólásával megszakította a francia miniszterelnök fejtegetésnit. Herriot erre kissé ingerülten válaszolt: — Én egy általánosan elfogadott szövetségközi tételt vallok I — Akkor nem látom be, hogy miért hivtuk meg Németországot — vágott vissza Snowden. — Erről nem önnel, hanem Luiher úrral fo • gok értekezni, — felelte erre ingerülten Herriot. Macdonald ekkor jelentős pillantást vetett Snowdenra, aki elhallgatott. Nézeteltérés a balgák és franciák között. Párls, augusztus 13 A Temps közli, ho?y a Ruhr-vidék katonai kiürítése kérdésében jelentékeny nézeteltérés van a franciák és a belgák között. A belgáknak az a véleménye, hogy a Ruhr-vidéket mindsn ellenszolgáltatás nélkül azonnal kl kell üriteni. A francia hivatalos körök a további katonai megszWás határidejét megrövidítették, azonban nem síivesen mennie bele a további korlátozásokba. „Szegeden voltak atrocitás! kísérletek..." Dr. Aigner Károly főispán Deme László aktáinak tartalmáról. a toborzó-bizottságnak voltam a tagja és mint ilyen, a legbensőbb Összeköttetést tar 'hittara f-nn mindkét minisztériummal és közvetlen szemlélője lehettem úgyszólván az összes tevékenységeknek. A toborzó-bizoltíág ugyanis eleinte itt voll a fő'spáni hivatalban, később azonbw, amiko" a kormányzó ur őfőméltósága a franciák kívánságára, akik túlságosan germanofílnek tartották, átadta a hadügyminisztert tárcát Belltskának és átvette a nemzeti hadsereg fővezéri méltóságát, a fővezérség a főispáni hivaialt kapta meg hivatalos helyiségül, a toborzó-bizottság a szomszédos bizottsági terembe költözködött át. Ezrei csak azt akarom vázolni, hogy mint a toborzó-bizottság tagja, állandó érintkezésben voltam a fővezérség^! éppen ugy, mint a hadügyrainisztériu nrasl, sőt a kormány mindsn fagjávat is, akik nagyol sokszor meglátogatták a bizottságot. Kijelentem, hogy én az egész idő alatt seraniféle atrocitást nem tapasztaltam és ilyen tudomásomra sem jutott. Higy a Pránay-3zázad ittműködése alatt bármiféle atrocitást elkövetett volna, arrói ssra tudor, eltekintve attól a kávéházi pofontól, amely e^y vörös szekfa miatt ciattant el és attól az esettől, sraikor — ha jól emlékszem, május elsején történt — a tisztiszázad emberei és a rendírök elkergették a korzóról a vörös szekfüt viselőket. — Mis atrocitásról később sem hallottam, amikor Vasek Ernő és Dobay Q/ula rövid kormánybiztosság után engem neveztek ki kormánybiztosnak, soha, semmiféle panaszt nem emeltek sem hivatalosan, sem magánúton. Kormáaybiztosi működésem kezdeén voltak ugyan atrocitást kísérletek, de sikerült valamennyit csirájában elfojtanunk. Ezeket a kísérleteket sem szegediek követték el, hanem máshonnan Ideszivárgott elemek, akiket a rendőrségünk hamarosan el ts tdvolitott a városból. A főispán nyilatkozatában csupán annyi a Szeged, augusztut 13. (Saját tudósítónktól.) A szegedi ellenforradalmi atrotások homályba, ködbe burkolt ügye került ujabban az országos érdeklődés homlokteréb: azzal a harminckét ismeretlen tartalmú aktával, amelyeket a kémkedéssel és most utólag aVtalopással vádolt Deme Líszló főhadnagy (ól koboztatott el Nádossy Imre országos főkapitány. Az akták tartalmáról ilietékes és hivatalos he'yeken uem esik sző, csupán annyi, hogy tényleg tartalmaznak bűncselekményeket, ami azonban nem fontos, mivel az amnesztiarendelet értelmében ugy s*m lehetne az e'járást megindítani. Pedig nem lenne kár, ha végre eloszlatnák azt a mesterségesen védelmezett ködöt, hiszen a bizonyosság minden bizonnyal kisebb jelentőségű, mint az a bizonytalanság, amelynek kere'ében minden borzalmas feltevés megfér. Ma nem tud senki semmiféle bizonyosat. Sok mindenről suttognak, beszélnek ebben a városban: eltűnésekről, összekötözött hullákról, amelyek a Tisza vizéből kerüllek elő, rémes és titokzatos ktnzókamrákról, amelyekbőt 1919 nyarának sok éjszakáján elfojtott kiáltások törtek elő. Pozitív adatokat senki sem tud, mert nagyon sürü volt már akkor az a köd, amely még ma is ráborul ezekre a dolgodra. Beszélnek lámpa- és számnélkűli fekete autókról, amelyek keresztül száguldoztak néha ezen a halálosan csöndes városon és arról is beszélnek, hogy az ismeretlen eliüiések és a fekete autók között is volna valami összefüggés. Dehát a sürü köd megbolygatása szigorúan tilos és így minden fantázia szabadjára engedve száguldozhat, amerre éppen akar. Deme László főhadnagy elkobzott aktáiról beszélgettünk szerdán délelőtt dr. Aigner Károly főispánnal, aki meglehetősen tájékozott az akkori idők történetében. — Én a szeg?di ellenforradalom idejében — mondotta lassan, elgondolkozva a főispán — Ajándékok a fürdőből. Történik a fürdőben, a szezon utolsó napján. A férj: És a Linának is kellene valami emléket vinni, mert a Lina megérdemli, hiszen olyan szeretettel gondozza a gyerekeidet. A feleség: Azt mondod, az én gyerekeimet? Hát nem a tiéid is ők mind a hatan ? — Igen, épp azért kell valami csekélységet kapnia a Linának, teszem azt egy szép brostüt „Gruss aus Pocsolyafüred" felírással, hadd emlegesse szegény, hogy nyaralni voltunk. — Én a Linának egy kötényt akarok venni, mert mindig olyan mocskos, mint a disznó, amely épp befejezte az étkezést. Jó, hogy említetted, a kedves rokonokról sem szabad megfeledkezni. — Igaz. A Manó vitte az irodámat, annak egy értéktárgy kell. — Fenét. Jó lesz egy szivarszipka, háromszor annyit mutat, mint amennyibe kerül. A felsőbazárban kapható. Bele vannak égetve a szép tájképek és ez külön gyönyörűség. — Azt hiszem, jobb volna neki egy sétapálca, ami nappal revolver, éjjel meg kard. — Meg vagy te bolondulva? Tán lovagnak képzeled a Manót és azt akarod, hogy elmenjen az esze, afférokba keveredjen, aztán a végén titkos parancsot adjon ki ellene a Nagy Pál ? Kérlek, ne törj felebarátod nyugalmára, hagyd meg őt a maga természetes egyszerűségében. Még az lesz a legjobb, ha kap egy pár fuszeklit, a tavalyit úgyis agyongázolta már. — Nem bánom, legyen fuszekli. De mit vigyünk Plattfusznénak ? — Azt mondtad, Plattfusznénak? — Egyenesen neki. Tavaly ő is hozott neked Bivalytelepről egy lópatkót, ami szerencsét hoz. Erre föl szülted, mama, az ikreket. — Ez i3 egyszerű. Kapni fog egy finom ezüst tojástartót pakfongból, mindössze két lirába kerül. Mindig baj van náluk, mikor tojást vacsorálnak, mert csak egy tartójuk van és sorba használják. Hanem ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg Samu bácsiról. — Arra nekem van ötletem, fogkefét viszek neki. — Ugyan! Meg lesz sértve. — Azt már nem hiszem. Samu bácsi olyan smucig, hogy a garast is csak azért nem veri a fogához, mert fél, hogy elkopik a foga és a garas egyébként is kiment a forgalomból, ó egy gyermeki lélek és mindennek örül. A Málcsi néni tavaly fogpiszkálót hozott neki a tekiai búcsúról, még most is kegyelettel őrzi mind a három szálat. Mondtam neki ezerszer: édes Samu bácsi, ne törődjön annyit a jövővel, lesz ahogy lesz. Az örökösök nem rövidülnek meg, ha kevesebb vagyon esik rájuk, — használja egészséggel a fogpiszkálókat. Legalább egyet. De ő azért se pazarol. — Azt hiszed hát, hogy nem veszi célzásnak a fogkefét? — Semmi szín alatt. Fiad, az Aladár, ez a lúdtalpra esett fickó, már többször lőtt is rá, azt se vette észre. Mi neki egy kis célzás? — Samu bácsival tehát végeztünk. De mit kapjon drága barátunk, a gázórafogyasztási földerítő ? — Egy hozentrágert kap, igen egyszerű a kérdés. Szegény még az apja nadrágjait hordja s azok olyan bővek, hogy mindig a zsebében kénytelen tartani a kezét. Ézzel egyúttal fontos problémát oldunk meg és Rokonstein ur is szivesebben időzik kisded családi otthonunkban, mert amikor ötlete támad, nem lesz kénytelen hallgatni. — Ezt nem is értem. Miért hallgat, amikor határozati javaslata van neki? — Muszáj, mert a keze nélkül nem tud megszólalni. Azt hihetnék, hogy hasbeszélő. Meglátod, 1924 anguszto 14. nóvum, hogy történtek Szegeden is atrocitást kísérletek és azokat idegenből ideszivárgott elemek követték el. Ezekre a kísérletekre vonatkozólag bővebb részletességgel nem nyilatkozott a főispán, pedig ugy érezzük, hogy ezeknek mégis csak van valami közük Dime Lá'zlő főhadnagy elkobzott aktáihoz. A szerbek kegyetlenségei Montenegróban. London, augusztus 13. A Voreign Affaira cimü külpolitikai foyóirat, amelyet Marel képviselő szerkeszt, kíméletlen hangon leleplező cikket közöl Burnhan kanadai tábornok tollából azon irtózatos kegye1 lenségekről, amiket a szerbek Montenegróban elkövetlek. A tábornok azért irta meg a cikket, hogy az egész világ figyelmét a szerencsétlen Montenegró helyzetére fordítsa, amelyet a szerbek először önállóságától fosztottak meg, azután a legnagyobb megalázódásokka! gyötörtek, majd gazdaságilag annyira tönkretették, hogy a népet az éhínség pusztítja. A tábornok 13 pontban foglalta össze a szerb kegyetlenkedéseket: 1. Gyűlöletből b3rtönbe vetettek ártatlan embereket és a vagyonukat elkobozták. 2. A külföldről Montenegróba küldött szeretetadományokat elharácsolták. 3. Montenegrói hazafiak gazdaságát kifosztották és elkoboz ák. 4. Bielice községben felgyújtottak 83 lakóházat, h®gy megmutaisák a többi községeknek, mi vár rájuk, ha nem mutatna lelkesedést Sándor király iránt. 5. Sok hazafit kivégeztek a fogházban, de először irtózatos kegyetlenségekkel megkínozták őket. 6. Meggyilkoltak Montenegrói polgárokat és holttesteiket az utcára dobták, ahol azok több napig hevertek és csak azután engedték m;g a hozzátartozóknak, hogy a holtestét eltemessék. 7. Felgyújtottak 5000 lakóházat ugy, hogy a hozzátartozókat kényszeritették, hogy az égő csóvát a ház leggyulékonyabb helyén elhelyezzék. 8. Megkorbácsoltak férfit és nőt egyaránt, 80 éves korig. Egy helyen maga a szerb kormányzó korbácsolta meg a szerencsétleneket, mert azt hitte, hogy az emberei enyhébben végeztéi volna el. 9. Meztelenre vetkőztettek és bántalmaztak egyéneket, hogy megmutassák a népnek, hogy hogyan bűnhődnek, ha nem hallgatnak Sándor király szavára. 10. Ártatlan anyákat börtönbe vetettek, ahol azok a legszörnyűbb kínzások közt haltak meg. 11. Férfiakat, nőket és gyermekeket gyilkoltak meg, köztük sok beteget. 12. A roocai járásban meggyilkoltak 32 nőt 13. Áldott állapotban lévő asszonyok testét felhasították. A kanadai tábornok ezen jelentésével kapmilyen hálás lesz, ő tartja majd keresztvízre legközelebbi ikreinket. A múltkoriakat szintén a nadrág miatt nem tarthatta, mert mégsem illik az ur sátra előtt könnyű magyarban megjelenni. — Rendben ! Ki van még hátra ? — Hallatlan, a mamára nem is gondolsz? — Nagy Isten, csakugyan a mama. De ennek már értékesebb tárgy kell, legalább négy lirás. Jó anyád mindig megérdemli azt a két lirát, amiért távol van tőle az ember, főleg ha az itteni boltokban gyönyörű holmikat kapni egy húszért. Már ki is szemeltem neki egy csinos kötélhágcsót. — Ugyan menj már, hiszen a mama nem tűzoltó! — Az már igaz. O sose oltja a tüzet. Mondjuk, örülne egy snellszídernek? — Van már neki. Valami ujat, ami még nem létezett. — Például. — Te például. — Mi az, hogy én például? — Találj te ki valamit. Mert kapni szeretsz, de adni nem. Ismerlek jól. — Fiam, a világon egyetlen dolog van, amit a mama adhatna, illetőleg küldhetne nekem. Megbolondulnék örömömben, de gondolni se merek rá. — Olyan drága? — Szó sincs róla, csekélység. — Mi az ? — Egy anziksz Dél-Amerikából. (Kinos szünet, duzzogás.) — Na és a gyerekek nincsenek is a világon? Mit kapnak a gyerekek? — Föltétlenül kapnak, sőt azt hiszem már meg is kapták otthon a Lina felügyelete alatt a hideglelést a sok gyümölcstől. 1 B.