Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-12 / 184. szám

Egy— mmém ára 1800 korona "»HtassMMi •> tasMunWt Ssák PmMHrtca 1 (F&. «itiMnlánl sxtmben.) »«1». M ll-B.«.*sef ed' •«•Jele kih HM« kif«elt*il Biadm 56S. KOM MüaAn 1800 kv len. K«hwt«sl áraki ÍB «t'Nfii ktlybm 40000, iBdft* i ti vidikea 45G60 kai. GED Hirdetési árak i Fahasábon 1 mm. 400, egr hasábon 800 mástél hasábon ímSzóreg. kOzt ZJ százalikkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 600B kor. SzOvegkOzti közlemények soronként 6000 korona. Családi értesítés 45000 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 12, KEDD. 184-ik szám. atrocitások? Deme László századost a napokban a fővárosban kémkedés gyanúja miatt letartóztatták és nyomban azután szabadlábra helyezték. Nem volt a gyanúnak semmi alapja. Ellenben harminckét darab okmányt elvettek tőle. Ezekben az okmányokban atrocitásokról van szó, szegedi atrocitást król, amelyeket a nemzeti újjászületés kezdetén követtek el úgynevezett aszegediek*. Ma már mindenki tudja, hogy mennyi közük volt ezeknek a kilengő uraknak ehhez a városhoz, de ha atrocitások voltak és okmányokkal is bizonyíthatók, akkor valóban itt a legfőbb ideje, hogy ezek az atrocitások végre valahára napfényre kerüljenek, a nyilvánosságra jussanak és a törvény Ítélete elé. Mindenki beszélt ezekről a sötét és kegyetlen dolgokról annak idejéii, titokban, ki dicsekedve, ki fölháborodva és mindenki hallgatott róla — nyilvánosan. A szegedi ellenforradalom hátterének és homályának ezek a sötét aktái ma már nem maradhatnak tovább lakat alatt. A város és az ország presztízse, a nemzeti újjászületés becsületes és komoly akaróinak és munkáiéinak érdeke egyaránt azt kívánja, hogy hulljon le a lepel, hogy nyíljék föl a lakat és tudja meg végre a közvélemény, mit csinállak Szegeden £zok, akik a zavarosban halásztak és a sötétben dolgoztak és akiknek viselt dolgairól a későbbi időkben ma már meglehetősen terjedelmes törvényszéki tárgyalási iratok, vallomások és ítéletek is beszélnek. A „szegediek" «otában annak idején ott volt az „öreg" Prónay a maga „dolgozó" különítményével, ott volt a Nres Ostenburg, akit azután Moravek néven emlegetett és pellengérezett ki a hivatalos budaörsi híradás, ott volt Bibó Dénes, aki azóta a technikai haladás szolgálatába állott, ott volt az a Salm gróf, akinek ügye legutóbb egy szörnyű dunántuli atrocitás bírói tárgyalásánál került először szóba és ott voltak mások, akik Lésőbb a Britanniában jeleskedtek, vagy egyéb, a közelmúltban lejátszódott chronique scandaleuse hősei lettek. Mindenki tud róla Szegeden, hogy voltak „rejtelmes", sőt egészen világos ellünések is 1919 forró és viharos nyarán és azt is mindenki tudja, aki nem akart süket és vak lenni, hogy ezekről soha hivatalos jelentés nem jött, ezekben az ügyekben hivatalos eljárás nem indult, ezekről a dolgokról soha az igazat és a valót nem írták meg még és nem mondották még el. Annak idején nem is volt tanácsos, de nem is lehetett volna a J'accusel-\ megírni, de ma már talán mégis haladt annyira a világ és talán mégis jutott annyira a konszolidáció, hogy ezek a mindenkit érdeklő és még mindig rejtelmesen kezeit esetek mindenkit megnyugtató módon földerüljenek és hogy a bűnösök bűnhődjenek, a- ártatlanokat pedig rehabilitálják. Mi olvastunk már igen testes és igen hosszadalmas történeti fontosságot és komolyságot irrogáló emlékiratokat ezekről a nagy időkről, de azokban a Cili néni pogácsáiról inkább esett szó többször, minthogy egyszer is erclités esett volna csak egy atrocitásról is, amelyet a Deme Uszló százados és társai harminckét okirata bizonyára alaposan és körülményesen, hitelesen és világosan megállapít és megörökít. Vagy voltak atrocitások Szegeden, vagy nem voltuk. De ha voltak, akkor ezek éppen ugy a független biróság és a nagy nyilvánosság elé foltoznak, mint a forradalomban résztvettek, vagy a forradalomba sodortak ténykedései. Kiket öltek meg Szegeden a forradalom alatt, kiVet tüntettek el bírói Ítélet nélkül, törvénytelenül és önhatalmúiig ? Erre a kérdésre, amely nem is volt kérdés, mert mindenki tudja, hogy ilyen eset — hála Istennek — egy "em volt, lég megnyugtató feleletet kar'""4- r - * -.jí vény előtt mindenki egyenlő és az ellenforradalom égisze alatt működő terrornak ép^en ugy felelnie kell dolgaiirt, mint a forradalom alatt mökcdőnek. Ot esztendő Morgása után valóban megkell már történnie ennek a felelősségrevonásntk és ennek az elszámolásrak is. Azokra a titokzatos és lakat alá ctu.ott aktákra méltán kíváncsi minden emberséges er ber etben az országban és különösen is biváncsi lehet ebben a városban, p .eJ^ek becsü'ete és jóhire egyaránt érdekelve van a játékban. Lássuk tehát azokat az aktákat és halljuk már a törvény, jog és igazság szavát és Ítéletét, amely sujt vagy fö.'emr', de bizonyosságot és megnyugvást teremt £2 helyreálliija a megsértett isteni és emberi világ rendjének egyensúlyit. Aki vétkezett, bűnhődjék és aki bemocskolta a fehér lobogót, az ne járhasson a tisztesség pózában és a tekintély tógájában az emberek között. Aki pedig ártatlan és jóhiszemű, az ne j tűrje, hofay gonoszok és silányak miatt reá is gyanús szemmel nézhessenek a becsületes emberek I Az osztrák-magyar határmegállapitó bizottság utolsó ülése. Sopron, augusztus 11. Sopronban az osztrák* magyar határmegáiiapitó bizottság utolsó üléséi a történelmi nevezetességű Széchenyi- palotában tartotta, melyen Franciaország részéről Andri Jacquard őrnagy, Anglia részéről Craven ezredes, Olaszország részéről Henrio Calma őrnagy, Magyarország részéről dr. Ttdger Ernő miniszteri osztálytanácsos, Ausztria részéről Neugebauer István miniszteri tanácsos vettek részt. A japán kormány az utolsó ülésre nem küldte el megbízottját. Ezen az ülésen megállapították, hogy a msgy?r-oszfrák határ az 1919. szept. 10-én Saintgermainban és 1920. évi julius hó 4 én Trianonban aláirt békeszerződésben és a határvonalakra vonatkozó nagykövetek tanácsának jegyzökönyveben a határmegállapitó kikülaötteknek adott utasítás és az 1921. évi okt. 13-án kelt velencei egyezmény értelmében a határ kitüzetett, állandósiítatott és felméretett. Megállapította a bizottság, hogy az összes jegyzőkönyvek mindkét fél hozzájárulásával jöttek lé re s ugy a gazdasági, mint közlekedési szempontok figyelembevételével állapíttattak meg a határok, miért is eltekintve a határ bejárásától és azoknak az okmányszerinti részletes megtekintésétől. A jegyzőkönyveket augusztus 19-én irja alá. Ujabb hir Bud János pénzügyminiszterségéről. Budapest, suguszíus 1 h (Tudósítónk ielefonjelentése) A pénzügyminisztériumban a szanálással összefüggésben megszaporodott ügyeket már hónapok óla két miniszter irányítja. A minisztérium ügyeinek irányításában Korányi Frigyes bárón kívül Bud János közélelmezésügyi miniszter is résztvesz. Már Bud tárcanélküli miniszterré való kinevezése alkalmával politikai körökben az a hir kelt szárnyra, hogy a kinevezést ugy kell tekinteni, hogy Bud belátható időn belül a pénzügyi tárca élére kerül. Ez a változás egy hir szerint rövid időn belül megtöiténik. Politikai körökben azt beszélik, hogy megegyezés is történt azon irányban, hogy Bud már szeptember elején átveszi a tárca vezetését. Ezzel egyidejűleg Korányi báró vissza fog térni Páiisba, ahol természetesen átveszi a magyar követség vezetését, Bankárok tanácskozása a pénzügyminisztériumban. A budapesti nagybankoknak, a TEBE tag' jainak képviselőit tanácskozásra hívták meg hétfőn a pénzügyminisztériumba. A tanácskozáson szó volt a fővárosi háztulajdonosoknak nyújtandó tatarozási hitel kérdéséről. Még nlnos végleges döntés a fővárosi kormánybiztosaágról. Bessenyei Zénó tegnap Fonyődbéla telepen Bethlen István gróf miniszterelnökkel és Rakovszky Iván belügyminiszterrel tanácskozott. Ezen látogatással kapcsolatban az a hir terjedt el, hogy a tegnap megtartott tárgyalásokon már döntés jött létre és Bessenyei Zénó lesz a főváros uj kormánybiztosa. A do og még nem jutott el a döntő stádiumba, mindössze megbeszélések folytak, amelyek még nem jártak teljes eredménnyel. Egyébként a belügyminiszter nyaralásáról visszatért Budapestre és ugyancsak a fővárosba marad Bessenyei Zénó is, mig Bethlen István grjlf miniszterelnök tovább folytatja néhány napra megszakított falusi üdülését. MMWIMMMM^MMMMI^^ tMMMMMMMM Herriot visszaérkezett Londonba. Páris, augusztus 11. A francia minisztertanács elfogadta Herriot javaslatait. Herriot vasárnap este 8 óra 45 perckor Párisból visszautazott Londonba. A pályaudvar előtt nagy tömeg üdvözölte. A Sanct-Lazar pályaudvar környékét hatalmas néptömeg leple el. Amikor Herriot miniszterelnök kiért a vasútra, a nép sokasága áttörte a rendőrkordont és ezer és ezer torok kiáltotta: „Éljen a béke I Éljen Herriot I" A miniszterelnökön meglátszott, hogy a váratlan ünneplés nagyon meglepte és meghatotta. Általában az a hangulat, hogy Párisban és Londonban legközelebbi napokban teljes megegyezés jön létre. Francia és német álláspont a Ruhr-vidék kiürítésére. London, augusztus 11. Dr. Stresemann külügyminiszter hétfőn délután meglátogatta Herriot miniszterelnököt, hosszabb megbeszélést folytatott vele a Ruhr-vidék kiürítése tárgyában. A franciák a kiürítés időpontját 1925 julius l-ében, mig a németek 1925. évi január 1-ében V.vánják megállapítani. A párisi minisztertanács. Páris, augusztus 11. Az Echo de Paris a hajnali órákig tartó minisztertanácsról a következő részleteket jelenti: Herriot miniszterelnök részletesen kifejtette azt a7 álláspontját, hogy a Ruhrvidéket rögtön ki keil üríteni, mihelyt Németország megkezdte a szakértő javaslat intézkedéseinek végrehajtását. Herriot után Nollet hadügyminiszter szólalt fel. A tábornok nyomatékosan arra figyelmeztette minisztertársait, hogy mindaddig semmiesetre ne adják fel a Ruhr területét, amíg teljes bizonyosságot nem szereztek arra vonatkozóan, hogy meg tudják akadályozni Esseuben és más városokban a hadianyag készítését. Nollet azon nézeten van, hogy a németek a francia-belga csapatok kivonulása után megint hozzáfognak hadiszerek készítéséhez. — Mi a Ruhr megszállását — felelte erre Herriot — jog szerint csak a jóvátétel kérdéséből eredő argumentumokkal és nem biztosságunk szempontjából okolhatjuk meg. Hogy is mérnők ez utóbbit megtenni, amikor látjuk, hogy az angolok a kölni zóna kiürítése dolgában milyen álláspontot tanúsítanak. Az angolok ugyanis elhatározták, hogy a Ruhr-kérdés definitív szabályozása előtt megállapítják, vájjon Németország összeköti-e kötelezettségének teljesítését a megszállás kérdésével.