Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-10 / 183. szám

SZBQEU 1924 augusztus 10. Levelek mennek, levelek jönnek ... Szeged, augusztus 9. (Saját tudósítónktól.) AIÍK van foglalkozás olyan népszerű, mint a levél hordóé. A régi postáskönyveken, amelyek újévkor kerültek kiosztásra és Erdélyi István poéta és postatitkár üdvözlő versén kivül elmúlt évtizedek legrégibb vicceit tartalmazták, a levélhordó, oldalán táskával, karcsú és elegáns emberként volt ábrázolva, amint nagy tötr egek röpködnek feléje. Ténydolog, hogy öreg anyókák, akik rég el szakadtak mindenki'ől, mindentől s nincs már egyebük, mint a mindennapi kis környezetpletykájuk, meg a szép teme'.ést biztosító temetkezési könyvük, ráhujjántanak az előttük elhaladó postásra: — Van-e levelem? Nincs, aki írna nekik, ők maguk tudják legjobbal, mégis reménykednek napról-napra, hónapról-hónapra, esztendőről-esztendőre. Háthal A külső részeken irigykedve beszélnek arról, aki levelet kapott, faluhelyen ahárhányszor egy egy ilyen eseményhez kötik a kalendárium tengelyét. • — Aznap törtínt, amikor Pávelt felhivatták a községhazára, hogy levelet kapott. .. Öreg asszonyok abból élnek hetekig, hogy irt valaki nekik, talán a fiak, vagy idegenbe szakadt vérük. Hányan reménykednek még mindig, várván az Oroszországból érkező irást, pedig sok esztendő eltelt, amióta megjöhetett volna Kíváncsiak v ltunk, milyen az élet a szegedi főpostán, ahonnan már délu'án három után megindu'n k a levélhordók, pedig alig hogy megérkezett a vasútról a pos áskocsi. A levélügy„most teljesen a földszintre került, itt dolgozzák fel a Szegedre érkezett és a továbbításra váró anyagot. Kettőkor már valóságos hangyaboly a terem, amelyben a feldolgozás megtörténik. Sajn ittuk a derék személyzetet, hogy ilyen szük helyen kénytelen dolgozni — valósággal ember ember hátán —, de a kincstár ezidöszerinti i>nyagi helyzetében nem lehet kibővítésről szó. Mindenki a maga kis helyén áll, egy közepes terjedelmű asztal előtt, amikor febo itják az első zsákot és az asztalra borítják belőle az ujságköiegeket. Innen jut minden lappéldány a helyére, gyorskezü emberek dobálják a fiókokba, amiknek száma a levélhordóékkal egyezik. Azalatt vagy öt tisztviselő a leveleket szortírozza, ugy kerülnek azok Németh Györ.y altiszt kezébe. Nem akartunk ebben a tudósításunkban neveket említeni, de Némethet lehetetlenség kihagyni. Az ő munkáját vázlatosan ismerteti minden részletezés, azt látni kell. Áll a rekeszes polc előtt, amelyből szintén annyi var, mint amennyi a levélhordó, kezében egy nyaláb levél, azokat dobja villámgyorsan a rekeszekbe. Ismer Szegeden minden embert, tudja, hogy minden levél melyik levél bordóhoz tartozik. Voltaképen csak az utcajelzést nézi, de mivel az sokszor hiányzik, tudja a névről is az emberek hovatartozandóságát. A magyar posta mindig világhírű volt, tüneményesen hiányos és együgyű címzések érlék el céljukat tisztán azért, mert Németh Györgyeink vannak Közben maga elé rak sok levelet, ezekért sürün jönnek el más férfiak. Németh György azért rakja ezeket félre, mert úgynevezett fiókosok vagy hivatalhoz tartoznak, amikért külön jönnek el. Közben a levélhordók feldolgozták az újságokat s átveszik részletekben a levélcsomagjaikat, szortírozzák azokat kerületük utcái szerint. Huszonöt ember hordja szét Szegedén az egész anyagot, ami meglehetős nagy munka. Főleg a város belső részein, ahol sok az emelet. Nem is győzik ezt tulsokáig az emberek, akik idővel könnyebb kerületet kapnak, V8gy központi szolgálathoz jutnak. Mostanában a B-lista közülük is elvitt nyolc embert, három pénzeslevélhordói állást is megszüntettek. Az egész külső területeken, ahová nem jut olyan sok utalvány, a rendes levéllnrdók viszik most a pénzt is. A háborúban éa azelőtt könnyebb volt a helyzet, mert akkor 35 asszony csakis az újságok kézbesítésével foglalkozott. De ma már a posta se lehet gavallér s a szegény gyengelábu levélhordó egy-egy újság miatt naponta kénytelen fölmenni magas emeletekre i$. Érdeklődőm, hogy mennyi levél jön naponta Szegedre, s megtudom, heg/ 8—10—14 ezer. A javarészét a hajnali vonat hozza, de az ebédutániból is kitelik ennek a negyedrésze. Újság aránylag nincs sok. Az előfizetések száma az 5000 körül mozog, a többit példányonként vásárolják, vagy a kávéházban olvassák ugy, hogy lehetőleg kiszedjék a rámából. Utoljára maradnak az ajánlott levelek, amik átmennek három-négy kézen, mindig megszámoltan, átadva és átvéve, ugy merülnek a derék Németh Györgyhöz, aki aztán szintén számlálva osztja szét és adja át könyvbeirás végett az egyes levélhordóknak. A Szegedről való továbbítás is tüneményes gyors. Budapest minden kerületének épp ugy külön fiókja van, mint legalább ötven városnak és vonaliránynak. A főváros V. kerületébe címzett levelek például külön egybekötve indulnak el már tőlünk s ezekhez teszi a mozgóposta az útközben fölvett és hasonlóan szortírozott leveleket. Legalább 8—10.000 levelet adnak fel naponta Szegeden s ötezrenkin! szedik ki azokat a főposta nagy szekrényéből. Egyenesség, pontosság, lelkiismeretesség jellemzi azt a munkát, amely páratlan a maga nemében s talán azért olyan tökéletes, mert a pálya szeretetével függ össze. Pedig látni keltene, milyen tökéletlen címzésekkel próbálja ki a közönség a posta türelmét. Ha a budapesti levélről hiányzik a kerület megjelölése, az ismeretlenebb utcát kézikönyvből ker sik ki. De tudni kell már itt, hogy hová osszák be. Ezért tegye meg a közönség legalább azt az elemi szívességet, hogy írja rá fővárosi levelére a kerületet is. A nagy munka csak fél régy felé csendesül el, akkor a levél hordók elindulnak jóhirekkel, gyászosokkal, a tisztikar pedig leülhít. Nem éppen pihenni, hanem a többi, sokágú munka elvégzésére. Természetesen itt inspekciósiendszer van, mert a reggeli posta beosztása már 5 órakor kezdődik s az az anyag sokkal nagyobb a délutáninál, ahol viszont az újságok szaporábbak. Poste restante levél már csak teljes névre 1 szólhat, nem jeligére. Vájjon mit csinál ezek ' után a „Tiszaháti kis bsrna", meg a mindig I vigaszt kereső „Busuló kis fzvegy ?" Egy közveszélyes szegedi elmebeteg számára nincs hely az egyetlen szegedi elmegyógyintézetben. Szeged, augusztus 9. (Saját tudósítónktól). Vindeck-r Jánosné születelt Göbölyös Erzsébet Tavasz-utca 15 szám alatti lakos julius 23 án íregjelnet a város elöljárósági ügyosztályánál és előadta, hogy férjin, Vindecker János földművesen súlyos elmezavar tünetei mutatkoznak. Félő, hogy ugy saját magán, mint családjában kárt tesz, éppen ezért sürgős hatósági intézkedést kér. A város elöljárósági ügyosztályán dr. Gombos József aljegyző azonnal jegyzőkönyvbe foglalta Vindecker Jánosné bejelentését és a jegyzőkönyvet másnap, julius huszonnegyedikén Vindecker János elmeállapotának megvizsgálása és véleményes jelentéstétel végett kiadta f dr. Ács Sándor kerületi tisztiorvosnak. Aztán, miért, miért nem, eltelt egy hét. Végre julius 31-én beérkezett dr. Ács Sándor jelentése, amelyben arról értesiti az előljárósági ügyosztályt, hogy hivatalában Kindecker János elmeállapotát nem sikerült megvizsgálni, mert az elmebeteg előállítása többszöri kísérlet ellenére sem sikerült Vindecker Jánost ugyanis időközben az uj szegedi rendőrség előállította dr. Gyuricza Sándor egészségügyi főtanácsoshoz, másodtk kerületi tisztiorvoshoz, aki megvzsgálta és a vizsgálat eredményéről sürgősen megte zi jelentését. Dr. Gyuritza Sándor vélemény?s jelentése még aznap, julius 31-én csakugyan beérkezett. Elmondja benne, hogy a hozzá előállított Vindecker Jánost megvizsgálta és nála a téboly jelenségeit konstatálta. Téveszmék, különösen nagyzolásiak uralkodnak rajta. Igen gazdagnak hiszi magát, sok-sokmillió fölött rendelkezik, házat, földet akar váfárolni. Erőszakoskodó. Újszegeden egy házat vélt eladónak és miután a tulajdonos megmondta neki, hogy a ház nem eladó, dulakodásra, majd tettlegességre került a sor ugy, hogy a tulajdonos súlyosabb természetű sérüléseket szenvedett. Megállapította dr. Gyuritza Sándor, hogy az elmebeteg Vindecker János üldöztetési téveszméi következtében családjára és idegenekre is veszélyes, miért is mint ön- és közveszélyes elmebetegnek zárt intézetbe való sürgős elhelyezését tartja szükségesnek annál is inkább, mert az ilyen betegségnél csak súlyosbodás várható a javulás reménye nélkül. Véleménye szerint a beteg a Ferenc JózsefTudományegyetem elmegyógyászati klinikáján, abban az esetben pedig, ha jelenleg üres hely itt nem lenne, arra az időre, amíg egv hely megürül, a rendőrségi fogdába volna elhelyezendő. Az előljárósági ügyosztály dr. Cyuritza Sándor jelentése alapján átirt augusztus hetedikén az epyetem elmegyógyosztályához és kérte, hogy Vindecker Jánost Tavasz-utca 15. szám alatti lakásáról sürgőssen szállítsák be a klinikára. Másnap, augusztus nyolcadikán, péntek délelőtt az egyetem elmegyógyászati klinikája telefonon felhívta az előljárósági ügyosztályt és bejelentette, hogy Vindecker Jánost a klinikán üres hely hiányában nem vehetik fel, ellenben azt tanácsolta, hogy a víros szállíttassa át a beteget a gyulai elmegyógyintézetbe Az előljárósági ügyosztály ezt a telejonon történt bejelentést nem vette tudomásul, hanem azt kívánta, hogy a klinika vezetősége írásban közölje válaszát. A kívánt írás szombaton már be is érkezett. Szószerint a következő: „Hivatkozva 193741—1924. sz. átiratára, értesítem, hogy jelenleg elmeosztályainkon üres hely nincsen, a nevezettet felvenni nem tudjuk. Szíveskedjék ez irányban a gyulai elmegyógyintézettel érintkezésbe lépni. Elmebetegeknek a városból való kiszállításáról intézkedni nem tartozik a klinika hatáskörébe. Tisztelettel Olvashatatlan aláírás — tanársegéd, elmeklinikai igazgató h." Az értesítés utolsó mondatának az a története, hogy az előljárósági ügyosztály a pén eki telefonbeszélgetés alkalmával kérdést intézett a klinikához, hogy hajlandó lenne-e az egyetem Vindecker János Gyulára való átszállításáról gondoskodni. A klinika telefonválasza tagadó volt, de azt a tanácsot magában foglalta, hogy a város államrendőrökkel kísértesse át a szerencsétlen elmebeteget a gyulai elmegyógyintézetbe Az eléljárósági ügyosztályon nagyon csodálkoztak ezen a tanácson, mert ha sehol máshol, de az elmegyógyászati klinikán tudhatnák, hogy egy ön- és közveszélyes őtült szállítása nagyon körülményes, ahhoz szakképzeít ápolók, nem pedig államrendőrökkellenek, i Szakképzett ápolók fölött pedig Szegeden csak az egyetem elmegyógyászati intézete rendelkezik azóta, amióta a városi közkórház elmeosztályát személyzettel és felszereléssel együtt átengedte a város az egyetemnek. Vindícker János tehát még mindig Tavaszutca 15. szám alatti lakásán tartózkodik és ott veszélyes ugy önmagára, mint minden közelébe kerülő idegenre. Vindecker János szegedi lakos számára az egyetlen szegedi elmegyógyintézetben nincs hely és ebben a pillanatban még bizonytalan, hogy a gyulai elmegyógyintézetben van-e. Vindecker Jánoson az előljárósági ügyosztálynál fölvett jegyzőkönyv szerint julius 22-én mutatkoztak először a veszélyes elmezavar tünetei. Azóta tizennyolc nap telt el és Vindecker János még mindig szabadon, őrizet nélkül van lakásán. Néhány hónappal ezelőtt éles szóharc folyt Szegeden a közkórház államosítása, illetve egyelemesitése körül. A terv ellenzékének legsúlyosabb érve az volt, hogy az egyetemesités esetén könnyen megeshetik, hogy szegedi betegek számára nem lesz hely a város egyetlen közkórházában. Vindecker János esete most nagyon megerősíti ezt. az érvet, pedig ez az eset nem egyedül álló a maga nemében. Varga Mihály ^SL Szeged Telöfon 469. 507 flradi-itca 4. Mindennemű kötéláru, zsineg, zsák, ponyva, szőlőkötöző fonalak és háló tniri trón kapbali.