Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-06 / 179. szám

1934 MtgttMhu 6, SZBGBD 3 táblák a város szégyenére mig mindig a helyükön vannak, megsürgeti az elmúlt év elején benyújtott javaslatának elintézését. A tanács öt nap múlva felhivta a kiküldött szakértői bizottságot, hogy kiküldetésének eredményéről 15 nap alatt tegyen jelentést és utasította a levéltárt, hogy ezt a terminust tartsa evidenciába. Az utolsó akta. A tizenöt nap elmúlt és a levéltár bejelentette, hogy a szakértői bizottság jelentése nem érkezett be. A tanács május 15 én a következő mérges hangú határozatot hozta: „Felhivatik Balogh Károly tanácsnok ur,hogy a hibás utcajelzisek tárgyában hozott tanácsi határozattal nyert meghagyásnak 60 nap alatt tegyen eleget." Balogh Károly fiókjában talált poros aktacsomagban ez a határozat az utolsó akta. ToA máriaházi, lajosmizsei és izsáki gyilkosságok. vább nincs. Balogh Kéroly a tanács szigorú hangú felhívására sem terjesztette be jelentését. Az aktákat íróasztala fiókjába temette el és azok azóta ott sárgulnak, ott porosodnak. Talán megneheztelt a sürgetés miatt és csak azért sem teljesitette a tanács kívánságát. Vagy talán nem akarta még jobban elmérgesiteni a helyjetet két jó barátja, Koczor János és Po'czner Erös között. Talán nem tartotta érdemesnek, hogy ilyen kicsinyes ügyek miatt torzsalkodás legyen a városházán. T?lán azt gondolta, hogy az idö majd úgyis elsimítja az ellentéteket. Nem lehet tudni. A Wesselényi-utcát pedig a jelzőtáblák még most is Veszelényi-utcának mondják, Batthyány neve az állami gimnázium sarkán még mindig Battyányi és a Berzsenyi utcai házak utcanévjelző tábláin még mindig meglátszik a lekepvrt fölösleges ékezet nyoma. Magyar László. Budapest, augusztus 5. Két esztendővel ezelőtt Beniczky Ödön volt belügyminiszter, mint nemzetgyűlési képviselő interpellációt terjesztett elő a Házban, amelyben megdöbbentő adatokat mondott el arról, hogy a kommün bukása utáni időben felelőtlen elemek Máriaházán, Lajosmizsén és Izsákon védtelen embereket gyilkoltak le s ezeknek vagyonát elrabolták. Mintegy tizenkét gyilkossági esetet sorolt fel s a volt belügyminiszter beszéde olyan mély hatást keltett, hogy a kormány ennek a hatása alatt szigorú vizsgálatot rendelt el az ügyben. A vizsgálat lefolytatásával annak idején Váry Albert koronaügyészhelyettest és Kovács Péter ügyészségi alelnököt bizták meg, akik százával hallgatták ki azokat a tanukat, akik ebben az ügyben kimerítő felvilágosítást tudtak adni. A tanúvallomások alapján mintegy 25 embert tartóztattak le, akik ellen gyilkosság és rablás büntette cimén indult meg az eljárás. Közben azonban a kiadott amnesztiarendeletek alapján a gyanúsítottak túlnyomó része ellen megszüntették az eljárást és csak azok ellen tartották fenn a vádat, akikre bebizonyosodott, hogy aljas, haszonlesésből követték el a meg* Konstruktiv és destruktiv cégek az államvasutak Boldogasszony-sugáruti háza közül. döbbentő gyilkosságokat. Később azokat a gyanúsítottakat is szabadlábra helyezték, akik ellen a vád fenntartatott s a befejezett előzetes vizsgálat adatai alapján a budaE

esti ügyészség illetékességi szempontból a kecseméti, kalocsai és a szolnoki törvényszékhez tette át az iratokat. Azóta már majdnem két esztendő múlott el, de mert Kalocsán, Kecskeméten és Szolnokon különkülön is lefolytatták a vizsgálatot s ez még most sincs befejezve, egyelőre nem lehet szó arról, hogy ezek az ügyek főfárgyalásra kerüljenek. Értesülés szerint a meggyilkolt emberek hozzátartozói kérelemmel fordultak az illetékes ügyészségekhez, amelyben azt kérik, hogy vigyék az ügyet főtárgyalásra, annál is inkább, mert a gyanúsítottak ellen kártérítési követeléssel is föllépnek s ez utóbbi pöröket mindaddig nem lehet letárgyalni, amig a büntetőbíróságok a vádlottak bűnösségét meg nem állapítják. A kalocsai törvényszéken már vádirati stádiumban van az ügy, míg a kecskeméti és szolnoki ügyészségek is hamarosan el fogják készíteni vádirataikat a gyanúsítottak ellen. de már azért sem bizhattuk őt meg, mert információnk szerint ez a cég rengeteg pótmunkát szokott bejelenteni már akkor, mikor javában végzi a munkát és ez ujabb költséget jelent. Nekem különben is az a meggyőződésem, hogy az egész ¡

vonalon be kell vezetni a házi kezelést, a házi munkát, mert így mindig megspórolunk 30—40 százalékot. Nekünk vannak mérnökeink, munkásaink, szerelőink, őket kell foglalkoztatni. Rabong János üzletvezető nyilatkozatára máris kijelenthetjük azt, hogy tárgyalási alapul mindenesetre el kellett volna fogadni a legolcsóbb ajánlatot, amely még a házi kezelésnél is olcsóbb. Nincs arról tudomásunk, hogy a százmilliós előleget nem lehetett volna-e leszorítani a minimumra, vagy pedig egészen elejteni. A tárgyalások során kétségtelenül beigazolódott volna az, hogy a hívatlan, de nem „konstruktív" cég jóval olcsóbban szerezte volna be a szükséges anyagokat és látta volna el a munkát. Nem tudjuk, hogy mérlegelték-e az ajánlatot tevő cégek bizonyítványait, de a Máv. szegedi üzletvezetőségének mindenesetre szem előtt kellett volna tartani azt, hogy szegedi vállalatot juttasson (

munkához. Tárgyalni kellett volna a cégekkel, akkor feltétlenül előnyösen jutott volna a Máv. is a munkához és dolgozhattak volna a szegedi iparosok és munkások is. Ha a szegedi intézmények nem támogatják a szegedi iparosokat, akkor azok ebben a nehéz gazdasági időben véglegesen a gazdasági halálra vannak ítélve. Szeged, augusztus 5. (Saját tudósítónktól.) A Boldogasszony-sugáruton — mint köztudomásu— az államvasutak internátusa melletti telken az államvasút tisztviselői számára hatalmas bérpalotát építtet. Ez a palota annyira készen van, hogy most már csak a legutolsó szerelői munkálatokat kell elvégezni. Még mielőtt azonban - a népházat átadhatták volna rendeltetésének, illetve el tudták volna készíteni a végső szükséges szerelési munkálatokat, váratlan komplikációk merültek fel bizonyos konstruktív és destruktiv szerelési vállalatok körül. Ezek a komplikációk pedig egyre szélesebb hullámokat vernek Szeged társadalmának különböző köreiben. A Boldogasszony-sugáruti Máv-palota építése ugyanis már a befejezés előtt áll és most már csak a vízvezetéki és csatornázási munkálatok hiányzanak. Még mielőtt azonban a destruktiv és konstruktív cégek körül fölmerült komplikációkra rátérnénk, érdekesnek találjuk megjegyezni, hogy a Máv. szegedi üzletvezetősége egyáltalán nem tartotta szükségesnek, hogy a házhoz szükséges építési anyagokat szegedi cégektől szerezze be, hanem alku nélkül a szükséges anyagokat messzi vidékről, idegen cégektől vásárolta meg, mondván, hogy a szállítás ugy sem kerül semmibe. A csatornázási és vízvezetéki munkákra pedig az üzletvezetőség egy szükebbkörü versenypályázatot irt ki, illetőleg öt szegedi — értesülésünk szerint — csakis megbízható konstruktív céget felszólított, hogy tegyék meg ajánlatukat ezeknek a munkáknak elvégzésére, vagy a szükséges anyagok szállítására. A kitervezett programot azonban váratlanul fölborította valami. Amikor a „szükebbkörü versenypályázatnak" híre ment, egyszerre csak jelentkezett egyik előnyösen ismert szegedi cég, aki hívatlanul megtette ajánlatát, — csupán az volt a baj, hogy nem rendelkezett konstruktív igazolványokkal. A pályázatok felbontásánál azután kiderült, hogy a hatodik, hívatlan „destruktiv* cég lényegesen olcsób ajánlatot tett, mint a felszólított öt konstruktiv cég. Az történt azután, hogy a Máv. üzletvezetősége egyszerűen mellőzte a legolcsóbb ajánlatot is, nem tudni mi okból és elhatározta, hogy házikezelésben fogja elvégeztetni a csatornázási és vízvezetéki munkálatokat. Nem kívánunk most az okkal foglalkozni, csupán azt a rideg tényt szögezzük le, amelyet nekünk egyik szegedi szakértő, aki az ilyen kérdésekben egészen jártas és több évi tapasztalata van, mondott: — A házilag végzett munka a régi tapasztalat szerint kényelmes, azonban rendszerint 20—30 százalékkal drágább a vállalati munkánál. Ehhez a szakértői véleményhez pedig nekünk csak az a megjegyzésünk, ha ez tényleg így áll, akkor a különben is deficittel dolgozó államvasút nak nem szabadna tekintetbe venni egyes cégek „konstruktivságát" vagy „destruktivságát" jelző bizonyítványait. A Szeged munkatársa ebben a kérdésben — a teljes tárgyilagosság kedvéért — fölkereste Rabong János szegedi üzletvezetőt, aki a következőket mondotta: — Tény, hogy szükebbkörü versenypályázatot rendeltem el a vízvezetéki és csatornázási munkálatokra. Ehhez nekem jogom van. Fölszólitottam öt vagy hat megbízható céget, amelyekről a legjobb információkat kaptuk, három budapestit és három szegedit. A beérkezett pályázatoknál kiderült, hogy mind horribilis költséget jelölt meg a munkálatokra. Ezenkívül az volt a baj, hogy mindegyik cég 100—110 millió korona előleget kért. — A felszólított cégeken kivül jelentkezett még egy cég, amely ugyan sokkal olcsóbban vállalta el a munkát, azonban emlékezetem szerint ez is százmilliós előleget kért. A pályázatokat én felterjesztettem az igazgatósághoz, ahol ugy döntöttek, hogy egyik ajánlatot sem lehet elfogadni, mert a mi pénzügyi főosztályunk százmilliós előleget egyetlen, bármilyen megbízható cégnek sem utalhat ki. — Az igazgatóság ugy döntött, hogy az anyagot mi magunk fogjak megvenni. Az Ulrích- cégtől már is kedvező ajánlatot kaptunk az anyagokra. A munka elvégzésére ugyancsak fel fogunk szólítani cégeket és ha nem adnak megfelelő ajánlatokat, i akkor nekünk is vannak a műhelyben szerelőink . és akkor ezt is a mi embereink fogják elvégezni. j — Meg kell itt jegyeznem még azt is, hogy a ' hívatlan cégnek tényleg olcsóbb volt az ajánlata, Egy jóságos öregasszony hunyta le ma örök álomra a szemét. Egész életét, egyszerű történetét, amely szelid örömökből, apró bánatokból állt, foglalkozását ezzel a szóval lehet kifejezni: édesanya volt. Özvegy Móra Mártonné Juhász Anna 85 éves korában hosszú szenvedés után Szolnokon meghalt. Halálát két költőfia: István és Ferenc, leánya Tóth Istvánné Móra Julianna, egész sor unoka, dédunoka gyászolja. Szerda délután három órakor kisérik örök nyugalomra a szolnoki római katolikus temetőben. A hosszú kort megért matróna Félegyházán élte le életének javarészét, az ő lelkéből sarjadzott két költőfia. Szelid, egyszerű asszony volt, akit sohasem vetett fel a jómód, de akinek annál keservesebb harcot kellett vívnia az élettel. Vivta panasz nélkül, a kevés kiválasztottak türelmével, mindenbe való belenyugovásával és szívósságával. Csak a családja volt az élete, csak a biblia a könyve. Ez a kettő teljes összhangba került, az élete a szentírás szavalt követte, színes virágokat ő csak onnan kapott, napsugarat is csak onnan, ha felhők készültek eltakarni a kis család egét. A gyönge, törékeny testbe erős férfi akarata szorult, ő már rég leszámolt a földi hiúságokkal, legyen minden a gyerekeké, jussanak azok előre s amit tőle megtagadott a sors, ruházza át az uj generációra. Csak a szivével élt, másképen nem tudott, ezért áldotta meg hosszú korral a Teremtő. De egyre több jutott számára az örömből is, gyermekeit szárnyra eresztve unokáiban gyönyörködhetett, akik sokan voltak, mint a bibliai család és szeretettel csüggtek az egyszerű, melegszavu öregasszony ajakán. A halál is Szolnokon érte, egyetlen leányánál, aki Tóth István kereskedelmi iskolai igazgató felesége. Ott élt, mióta özvegyen maradt s a legmagyarabb tipusu, csupa ötlet, haláláig bohém jókedvű Móra Márton bácsi magára hagyta. De aranylakodalmukat még megülhették s az öreg táncba húzhatta szégyenlős asszonyát, akivel egész életét szerető egyetértésben eltöltötte. Sok szót ejthetnénk arról, hogy ki volt Móra néni — minden jó léleknek csak Móra nénije —, akkor se tudnánk az egyéniségét jobban lefesteni, mint ezzel a kis történettel. Sok esztendő előtt nagybeteg lett egyszer, lemondott róla a doktor és várta a család a csendes elszenderedését. Szaladt a sürgöny a gyerekeknek, ha életben akarjátok találni édesanyátokat, gyertek azonnal. Jöttek is, de Móra néni már nem ismerte meg őket. Feküdt öntudatlanul a párnái között, gyenge melle alig pihegett, a szemei lehunyva. — Édesanyám! — sírták a gyerekek, de pillája nem rebbent. Utolsónak a kedvence, kisebbik fia érkezett meg, az is lehajolt hozzá, csókolta a kezét szótlanul, cirógatta a verejtékes homlokát. Arra aztán megmozdult a nagybeteg, a szemét ugyan még nem nyitotta ki, de az ajaka suttogni kezdett: — Hozzatok a padlásról a Ferikénak egy kis vékony szalonnát. Abbul, amit olyan nagyon szeret. Ez volt a legnagyobb gondja akkor is, amikor már elköszönni készült a világtol, itthagyva törődést, KOSZTBET!TEKek NEMZETI HITELINÉZET SZEGEDI FIÓKJA VOLTPRÓFÉTA-helyiség.