Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-22 / 191. szám

3ZBQB0 A német kancellár a londoni Berlin, augusztus 21. A birodalmi gyűlés külügyi bizottsága ma vitatla meg a londoni tárgyalások lefolyását és eredményét Az ülésen elsőnek a bizottság elnöke, Müller szocialista képviselő szólalt fel, aki a bizottság löszönetét fejezte ki a Londonból visszatért minisztereknek azért, hogy most, amikor a tárgyalások befejezése után igen sok munka terheli őket, a parlament rendelkezésére állatik. Utána Marx kancellár beszélt, majd Stresemann külügyés Luther pénzügyminiszter. Berlin, augusztus 21. A birodalmi' tanács elé beterjesztenék a londoni értekezletről szóló törvénytervezetet. A javaslat értelmében a birodalmi gyűlés hozzájárul a londoni értekezletnek 1924. évi auuguszius 16-i záró jegyző könyvéhez és felhatalmazza a birodalmi pénzügyminisztert nyolcmillió aranymárkányi hitel beszerzésére és végül fe hatalmazza a birodalmi kormányt, hogy intézkedjen azon bizonylatok átadásáról, amelyek a birodalmi vasúttársaság 11 milliárdnyi aranymárkás kötelezvényeire, valamint a hitel megszerzéséről szóló törvény értelmében a négymilliárdnyi aranymárkás kötelezvényekre vonatkoznak. A birodalmi gyűlés pénteken délután 3 órakor ülést tart, amelyen valószínűleg Marx birodalmi kanctllár, Stresemann külügyminisztar és Luther pénzügyminiszter fognak nyilatkozni. Szombaton nem lesz ülés. Hétfőn megkezdődik a nagy politikai vi a és arra számítanak, hogy a jOvö hét csütörtökjén sor kerül a döntö szavazásra. A német birodalmi gyűlés külügyi bizottságában több képviselő fölvetette azt a kérdést, hogy mi történjék akkor, ha a német kormány augusztus 30 ig nem tudná megnyerni a képviselők kétharmadát a D.wes-törvény e fogadására. Erre a kérdésre Marx birodalmi kancellár a következőket válaszolta : — Ha a birodalmi gyűlésben nen sikerül a ratifikál tatja egyezményt. kétharmid többséget megszerezni, akkor a birodalomnak kötelessége élni valamennyi alkotmányos eszközzel, amelynek révén a birodalmi gyűlést a törvény elfogadására lehet bírni. A kormányzatnak mindent meg kell tenni, hogy lehetővé tegye az uj tárgyalásokat. A londoni egyezmény a békét jelenti. Párls, augusztus 21. Clementel pénzügyminiszter Clermont Ferrandban a megyegyűlésen felszólalva dicséretlel adózott Herriot miniszterelnöknek, aki a londoni értekeileten kifejtett fáradhatatlan, odaadó munkájával bizalmat tudott kelteni és nemcsak helyreállította, hanem meg is szilárdította a szövetségesek egységét. Herrlotnak sikerült minden kényszer nélkül rávennie a németeket, hogy egy valódi szerződést írjanak alá és jószán ukból hozzájáruljanak ahhoz az alaphoz, amelyen a jóvátételeket és az európai bíkét a méltányosság szellemében biztosítják. Németország hozzájárult a Ruhrvidék katonai kiürítésének elhalasztásához is, mire Herriot békülékeny szellemben önként elrendelte, hogy az első zóna katonai kiürítését már a 'gazdasági kiürítés napján hajtsák végre. Clementel hangoztatta még beszédében, hogy a Dawes-terv az egyedüli eszköz a vi'ás kérdések végleges rendezésére. A Londonban kölöit egyezmény annak az egyhangú akaratnak bizonysága, amely az egész világ nemzetközi összhangját igyekszik megteremteni. Millerand az egyezményről. Párls, augusztus 21. Millerand volt elnök nyilatkozatot tett a londoni konferencia-értekezlet eredményéről és kijelentette, hogy a legfontosabb eredmény a nemzetközi egyezmény prolongációja, a Ruhr-vidék megszállását abbahagyni, amig a biztosított fizetéseket nem teljesitik, annyi volna, mint a Ruhr-vidékről egy papirrongyért lemondani és az Ígéretek politikájára térni vissza. Tizenhat évig követelt és most törölt a tanács egy hetvenöt koronás Szeged, augusztus 21. (Saját tudósítónktól.) A közigazgatás utjai kiszámíthatatlanok, arra is elkalandozik néha, amerre a madár sem jár és akkor is halad, amikor mindenki azt hinné, hogy no most már csakugyan elakad. Hivatalosan mostanában uborkaszezon van a városházán. Az uborkaszezon pedig — mint sajnos ismeretes — azt jelenti, hogy nem történik semmi, hogy a történések rendes és hivatásos okozói nyári szabadságukat élvezik, akik pedig nem élvezik, azok csak ugy, szép csöndesen, lazsukálnak hivatalaikban. Olyan a városháza ilyenkor, mint valami kicsavart félcitrom: Hiába erőlködik az ember — aki ebben az esetben kivételesen az újságíró keserves álarcát ölti fel —, hiába szorítja, csavargatja, nem kerül abból elö egy csepp lé sem, akár az emeleti vízcsapokhoz imádhozna valaki kánikulás deleken. Minden áldott nap robotosan végigkocogjuk az összes hivatalokat és mindenütt napról-napra ugyanazt a választ kapjuk reménytelen kérdéseinkre ; igaz ugyan, hogy a válasz minősége hivatalonkint változik. Bokor Pál h. polgármester be sem várja a kérdést, már messziről mondja: — Nincs kérem semmi, a postán se gyütt semmi izé ... Taschler Endre főjegyző jóindulattal bevárja a kérdést, azután megnyomkodja az öreg, vörösre szivott, hosszúszárú tajték alkalmatosságot és derűs nyugodtan szól imigyen: — Bizony nincs itt sömmi újság. Dehát ugy van jól a város sorja, ha nem akad róla irni való. Szendrey Jenő, a tanács legfiatalabb tagja, aki éppen ezért még, hogy is mondjuk, súlyt helyez az újságokra, válaszol a leggondosabban. — Tessék egy pillanatig várni, még nem néztem át a mai postát, röglön átnézem ... Persze, hogy ott sem akad semmi a horogra. Fodor Jenő tanácsnok sebes tempóban intézi el a kérdés hivatalos részét. Nem is szól rá semmit, csak a fejét rázza tagadólag. A vadászati szezonról már szivesebben beszél, meg arról, hogy milyen gyalázatos állapotba hozta ez a lehetetlen időjárás a szatymaai szólókat. Dr. Turóczy Mihály mély hallgatásba merül, valahányszor a város hirei iránt érdeklődünk, dr. Simkó Elemér a telekárverésekröt beszél csak szívesen, meg a hozzájuk tapasztott reménységekről, ezekben azonban uisáp nem igen akad. Scultéty Sánáor, amióta a jöv< kérdünk tőle, mindig azt újságolja. A vele való ) interjú körülbelül a következőképen folyik le: — Jó napot kívánok. — Hozta Isten vezérfőtörzsszerkesztő ur, foglaljon helyet minálunk. — Köszönöm, nem ülök le, sok még a dolgom, = sietek, egyetlen vonal anyagom nincs még. Utolsó reménységemet vetettem ebbe a hivatalba. Kapok-e j valami irni valót? — Hogyne-hogyne. Elkészült a jövő évi költség- I vetés. — Nagyszerű! De ezt már egyszer megirtam. — írja meg még egyszer, mert nagy dolog ám az! Aztán meg örüljön a közönség, hogy egyáltalában olvashat valamit ebben a melegben. — Ez mind nagyon szép és nagyon igaz, de hát mégis csak kell néha valami újságot irni. Esnek-e a húsárak? | — Esnek ám, de fölfelé. Jobb, ha mégis csak a költségvetésről ir. — Csökken-e a húsfogyasztás? — Most dinnyét ebédel mindenki. Aki a költségvetésnél érdekesebb dolgot látott, az festi magát. — Szóval nincsen semmi újság? — Dehogy nincs. Itt az uj költségvetés. Aztán megírhatja a személyi hírek között, hogy meghűltem az éjszaka, nem érzem jól magamat, fáradt vagyok. — Miért nem megy szabadságra? — Mert elkészült a költségvetés és most hozzá kell kezdeni az idei költségvetés aranykoronákra való átdolgozásához, hogy esne bele a ... Ebből az interjúból láthatja a ny. olvasó, hogy milyen nehéz dolog az újságírás, hogy akkor a legnehezebb, amikor nincs dolog, amikor nem történik semmi. Persze, hogy elnézünk a mérnöki hivatalba is. fenyő Lajos műszaki tanácsos informálja ott a sajtót a következőképen: — Mi újság tanácsos ur? — Nincsen uj a nap alatt... Ebbe a hangulatba, amely talán a meddőség hangulatának is nevezhető, nagyszerűn beleillett a csütörtöki tanácsülés is. Negyedtizenegykor még seuki sem volt a tanácsteremben. Bokor Pál nézett rajta be először, de gyorsan visszavonult, mondván: — Elmögyök, mögkeresöm a nagytatát, lögyünk legalább ketten, mert hát, mint a római embör is cruirav/1, niuiuia a jy»u i iwgaiauu rvtiiui, uivu uai, rhik a lUlliai évi aranykoronás költségvetés elkészült, akármit | mögmondta: Tres faci unt collegium ... 1924 augusztus 22. Negyedóra múlva meg is kezdődik a tanácsülés. Gera József szép csendesen fölmondja a pénzügyi aktákat, akkor aztán Bokor Pál átengedi elnöki székét Taschler Eudrének és hallgatja ördögh Lajos gazdasági vonatkozású referádáját. A két legfontosabb ügyosztály rövid tiz perc alatt végzett és akkor megütközéssel konstatá'ja a nagytata, hogy egyetlen akta sincs több a láthatáron, pedig még csak háromnegyedtizenegyet ütött] a toronyóra. — Hát a többiek hol vannak ? — Szendrey Jenő beteg, Turóczy valahol pörösködik, Hegedűs Antal pedig biztos, még korainak tartja az időt. Majd üzenök érte. A többiek pedig szabadságon vannak. Tiz percnyi csendes várakozás, megérkezik Hegedűs Antal, aki szintén boszorkányos gyorsasággal végez, de aktái között mégis volt egy, az is lexikon-vastag, amely nagyobb figyelmet éidemel. A gazdasági hivatal az Ur 1908. esztendejében a következő beadványt intézte a tek. tanácshoz: A 22167—1908. számú tanácsi meghagyásra az iratok kapcsán tisztelettel jelentem, miszerint a horgos—királyhalmi vezetett régi, jelenleg a vasút által elzárt és Horváth Gyula által elfoglalt s a város tulajdonát képező 48 négyszögöl területen a Horváth Gyula szőlője felőli léckerítést ezelőtt mintegy tizenkét évvel a város készíttette és mintegy százötven koronába került és akkor a szőlő még Molnár Károly tulajdonában volt, aki maga tanúskodik arra, hogy ezen kerítés tényleg Szeged városé. Szeged, 1908. julius hó 11. Völgyessy gazdász. A jelentés előzménye az, hogy Horváth Gyula a kerítést lebontatta és anyagát értékesítette. A tanács a gazdász jelentése alapján felszólította Horváthot, hogy mivel a kerítés a város tulajdona volt, figyelemmel az elhasználás következtében beállott értékcsökkenésre, kártéritésképen hetvenöt koronát a városi főpénztárba harminc nap alatt fizessen be. Utasittatik a könyvvivőség, hogy ezt a felhívást tartsa nyilván, a 30 nap eltelte után tegyen jelentést az eredményről és értesittetik a tiszti ügyészség is. A 30 nap természetesen elmúlt anélkül, hogy a 75 korona befolyt volna a városi főpénztárba. Ujabb felhívás, ujabb 30 nap. AAindhiába. Horváth Gyula nem fizetett. Az iratok átkerültek az ügyészséghez. Hivatalos megkeresések, felszólítások tömege következett ezután. A könyvvivőség hathónaponkint jelentést telt a tanácsnak az eredménytelenségről. Aztán kitört és el is mult a háború. Mindent megsoványitott, csak az aktacsomót hizlalta tovább. Jött a szerb megszállás. A horgos—királyhalmi utat szerb impérium alá sorozta Trianon. Az aktaköteg tovább gyarapodott. Minden költségvetésbe bülekerült a hiába hajkurászott 75 korona — mint követelés. Talán fedezetül is kijelölték bizonyos kiadásokra. Most meghízva, meggyarapodva ismét a tanács elé került. — Mit csináljunk vele — kérdezte Hegedűs Antal. — Mennyiről van sző, hetvenöt koronáról — riadt fel rémülten Bokor Pál — én azt javaslom, adjuk el azt az aktacsomót makulatúrának, tízszer hetvenöt koronát legalább kapunk érte, ha nem százszor hetvenötöt, hiszen két kiló biztosan megoan. — Töröljük ezt a követelést — tanácsolta Taschler Endre. A tanács egyhangúlag törölte is és törlés közben valószínűleg arra gondolt mindenki, hogy Hegedűs Tóni uj előadói ivvel hozta be a hetvenöt koronás ügyet a tanácsba és egy uj előadói iv legalább ötszáz koronába kerül. Ezért irtuk írásunk elején, hogy a közigazgatás utjai kiszámíthatatlanok.., Azt pedig, hogy a közigazgatás akkor is halad, amikor mindenki azt hinné, hogy no most már csakugyan elakad, azért irtuk, mert a csütörtöki tanácsülésen kiderütt, hogy kéttagú tanács el tudja igazítani az ügyeket. Talán, na kéttagú tanács sem lenne, akkor is eligazodnának azok az ügyek maguktól is, hiszen hosszú évtieedek óta mar megtanulhatták az eligazodást. A jó öreg Szegedi Naplóra is azt mondták valamikor, hogy megjelenne már akkor is, ha senki sem csinálná, mert negyven év alatt annyira megszokta már a megjelenést. Az is igaz, hogy még is elkövetkezett a nap, amikor az öreg Napló nem jelent meg többet. Néhány hónapi sorvadás után meghalt, pedig a sorvasztók osinálták volna, szörnyen. (m. I.) A nápolyi fascista zavargások. Nápoly, augusztus 21. A nápolyi zavargások miatt az ottani kikötőben a fascista miliciának összes tagjait a tisztekkel együtt letartóztatták. Csütörtökön reggel ujabb fascista zavargás fordult elő, mert a fascisták egyrésze be akart hatolni a katolikusok párthelyiségébe, a rendőrség azonban szétszórta a rendzavarókat.