Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-15 / 160. szám

Iiyts mmàm át1» 1800 korona. Hirdetési árak i Pílluuákon 1 mm. «00, egy hasábos N0, más léi hasábon 1200. SíMvt* kőit ZS százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szói* 0060 kor. SzOvegkOzO közlemények soronként 0100 koraaa. Családi értesítés 45000 INT. 'SMMnlM| ts kUtfHÜfl* ti i Mák PwwsHdea L (Pö'S8 Iskdával saambonj Tala> 11MU.Swce<r «egjel«fltt kéítfl klYáteléral illuriiw MKOMSiáB ára 1W ktI.M. SKMiaatéai árak • Ed samuis Helybe» 40308, XvdsSMtra 4» rtdtkra 45000 km. V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 15, KEDD. 160-ik szám. A régi ház. A legutolsó rendes közgyűlésen Szeged városa megvásárolt egy régi házat, amely az elmúlt évtizedek néma tanuja gyanánt áll a városháza tőszomszédságában. Aisz, nem is biitos, hogy ezt a régi hazat a város tényleg megvásárolta. Legalabo is befejezett tény formáiáoan uem lehet a vásárlásról betzélní. A vételt a törvényhatósági birotlság tagjainak egy csoportja megfeiebbezte. Újtól napirendre volt kénytelen itkni azonban a vélel ügyét maga a város tanácsa ia, mert azon a közgyűlésen, amely a vételt elhatározta, elfelejtették megielölni azt 8z alapot, amelyből a vételárat ki fogják fizetni. Sohase volt jó az a nagy sietség: moralisták ezt a tanulságot szűrhetnék le az esetből. Nekünk azonban nem ai a célunk, hogy bizonyos közmondásszerfl erkölcsi tanulságokat állapítsunk meg a Zsó ér-ház körül felmerült polémiák alkalmából, hanem egyes tényeket akarunk leszögezni, amelyek furcsa fénysávot vetnek a szegedi közügyek intézésének a módjára. A legelső furcsaság magának a tanácinak a szerepe. Tizenegy milliárd ide, tizenegy milliárd oda, az összeg elég jelentékeny ahhoz, hogy egy házvételt, ahol ennyit kell kifizetni, ne mezítlábas akta módjára kezejék, hanem minden részletében elökészitsék. A szegedi közgyűlés többször tapasztalt változékony hangulata mellett nagyon könnyen megeshetik ugyanis, hogy a szerdára összehívott rendkívüli közgyűlés nem járul hozzá a vételhez szükséges fedezet kijelöléséhez. Mi történik akkor ? Van egy vételi határozat, amelyet nem lehet végrehajtani, mert fedezet nélkül nincsen vásárlás. Következik azonban a másik furcsaság. A törvényhatósági bizottság egyes tagjai megfelebbezik a vételre vonatkozó határozatot. Sokalják az öiszeget, melyet a polgármester a „ bagolyvárért", „romhalmazért", „omladékért" és egyéb díszítő jelzőkkel ékesített Zsótér-házért megajánlott. Azt mondják és azt írják, hogy tizenegy milliárd nagyon sok a Z^ótér-házért, ha Budapesten az Operával szemben levő Drechslerpalotát tízmilliárdért adta cl a Lloyd-bank a Pénzintézeti Központnak. Az utóbbi állítás nem igaz ugyan, mert a Drechaler-palota tízmilliárdnak pont a duplájáért keit el, de hangulatkeltésre nagyon jó. Tízmilliárd ide vagy oda az érvek sorában nem szimit. Kicsire nem nézünk. Lehet azonban, hogy azoknak, akik a vételt ellenzik, még így is igazuk van. Higgadt meg> fontolás és számítás szerint a tizenegymilliárd csakugyan sok lehet a Zsótér-házért. De hogy a polgármester ennyit akar érte adni, azt a felebbező bizottsági tagok már jóval a mult közgyűlés előtt is tudták. Vannak közöttük többen, akik a közéletben súlyt jelentenek, üzleti és pénzkapacitásoknak számítanak. Miért nem hallatták a szavukat akkor és ott, amikor és ahol lehetett és kellelt volna? A közgyűlésen egyetlenegy felszólalás történt a vélel ellen, az is ipari, de nem financiális szempontból. Ha azok, tkik ma utólagosan akarják megfordítani a hangulatot, berzenkednek a vétel ellen és kritizálják azokat, akik a vásárlást megszavazták, mint törvényhatósági bizottsági tagok teljesítették volna a kötelességüket, talán az egész Zsótér-ház ügye másként alakult volna. A furcsaságok sorozata azonban ezzel a felebbezéssel, amelyet nagyrészt azok irtak alá, akik előzetesen nem tartották szükségeinek, hogy a vétel ellen szót emeljenek, még nem ér veget. Allilólag a város a felebbezésnek a nyomása alatt le akar alkudni a megállapodás szerinti és megszavazott vételárból. Ha ez a hír igaz, ez viszont ismét az üzlet elkészítésére vet nagyon furcsa világot. Ez esetben az ügynek nemcsak a formai elkészítése volt hiányos, hanem felületes volt a becslés is, amelynek alapján a vélel éllrejött. Nehogy félreértettünk, nyomatékosan hangsúlyozzuk, ennek az írásnak rem az a célja, hogy hangulatot csináljon a Zsólér-ház megvétele mellett, vagy ellene. Igaz, hogy tizenegymilliárd még a pémérlék mai devalválódása mellett is nagyon szép összeg és érdemes minden oldalról meghányni-vetni, ba a város ennyit akar költeni valamely ingatlannak a megvásárlására. Vannak azonban még fontosabb ügyek is. Ezek közé tartozik az, hogy a város közéletének vezetői, a törvényhatósági bizottság tagjai milyen könnyen vetzik a kövességüket és milyen kevés érdeklődést tanúsítanak, mikor súlyos anyagi terhekkel járó kötelezettségek elvállalásáról van szó. A közgyűlésen, amely a Zíótér ház ügyében határozott, a városi tisztviselőket is beleszámítva, hetvennyolcan voltak jelen. Méltán kérdezheti e jelenséggel szemben a vároB polgársága, hogy hol voltak a többiek, akiket bizalmával megajándékozott? Elégségesnek tartják-e a távollétükkel tündöklő bizottsági tágok, hogy utólag reperáljanak meg egy szerintük nelytclen hatarozatot, ameiy ellen előre tellett volna tiltakozniok ? Most van készülőben az uj közigazgatási törvény, amely intézkedni fog a városok parlamentjeiről is. Ilyen tapasztalatok láttára nem volnt-e helyes, ha beleiktatnának egy olyan paragrafust, hogy az a törvényhatósági bizottsági tag, aki a%ár vitilis jogon, akár választás alapján ül valamely tövényiialóság képviselőtestületében, elveszti mandátumát, ha egy évben három közgyüésről igazolatlanul eimarad? A törvényhatósági bizottság tagsága nemcsak disz, hanem kötelesség Is. A bizottsági tagokat nemcsak azért választjak, hogy kántort, Írnokot, vagy segédhivatali bátramozditót válasszanak, hanem azért is, hogy a város anyagi érdekei fölött őrködjenek. Befejeződött a bisántánt prágai konferenciája. Prága, julius 14. A kisántánt prágai konferenciája befejeződött. Az utolsó ülést követő saj'ófogadtatás után Nincsics jugoszláv külügyminiszter a konferenciáról a következőket mondotta : — A prágai kon'erencia eredményeiben várakozáson felül meg vagyok elégedve. Ma már Magyarországgal szemben a differenciák egyre jobban a háttérbe szorulnak. A kisántántnak már csak koas'ruktiv törekvései vannak és azt mindenkinek el kell ismerni, hogy ezen törekvések jószándékuak és eredményesek voltak Örömmel látom, hogy Magyarországon is egyre jobban gyökeret ver az a felfogás, amely a nemzet fejlődését a békés gazdasági kapcsolatok megteremtésével látja biztosítottnak. Az „Egységes Középeurópa" gondolata valóban létezik. Elvben semmi akadálya Magyarország csatlakozásának, azonban minél tágasabb valamely szövetség, annál lazább lesz az azt összetartó kapocs és annál jobban szükül a szövetség cselekvési területe. Ma még korai lenne a kisántánt ilyen nagyszabású kibővítéséről beszélni. Prága, julius 14. A kiántánt konferenciáról 1 a Narodnt Politika ezeket irja: A kisántánt- | értekezlet gyors és kedvező lefolyását a hivatalos kommüniké szerint is annak lehet köszönni, hogy a kisántánt pontosan meghatározott szellemi tartalommal biró szövetség. Ez azt jelenti, hogy a besszardbial kérdés elvben nem tartozik a kisántánt hatáskörébe. A kisántánt első célja az, hogy Középeurópában a békeszerződések által teremtett állapotot fenntartsa és másodsorban, hogy a nemzetek együttműködésével befolyásra tegyen szert a nemzetközi kérdésekben. Ez gyakorlatilag szt jelenti, hogy Románia nem köteles nekünk a német kérdésekben segíteni és mint ahogy Jugoszlávia segítségére sem mentünk a fiumei kérdésben, ugy Jugoszlávia sem köteles beavatkozni a besszarábiai kérdésbe. Természetesen csak addig, tmig a kérdés Románia és Oroszország ügye marad. A helyzet rögtön megváltozik, mihelyt a konfliktust valamelyik állam, akár Magyarország, akár Bulgária ki akarja használni. London, julius 14. A Manchester Guardian azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a kisántánt minapi konferenciája utotsó volt, miután a kisántánt létjogosultsága a magyar rekonstrukció kezdetével megszűnt. Olaszország túljegyezte a magyar kölcsönt. Róma, julius 14 A Btnca o'Italiana hí válásán közzéteszi, hogy a magyar kölcsönt háromszorosan tuljegyezték. A jegyzés végöi szege 550 millió líra. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a külföldi kölcsön olaszországi siketéről igy nyilatkozott az MTI-nek: — A magyar rekonstrukciós kölcsön Olaszországban történt túljegyzése őszinte örömmel tölt el. Maga az a tény, hogy London után az olasz pémpiac vállalta a legnagyobb összeget, tagadhatatlanul jele annak ez érdeklődésnek és mélységes bizalomnak, amellyel az o'asz nagyhatálom, amelyet egy olyan kaliberű államférfi vezet, mint Mussolini miniszterelnök, nemzetünk iránt viseltelik. Az eredmény a 170 millió Urának néhány nap alatt való túljegyzése az összeg háromszorosa erejéig min| dennél ékesebben beszél. Rámutathatok arra, hogy az olasz nép széles rétegei jó és biztos befektetésnek tekintik a magyar kölcsönt és főkép a kis és közép töke van áthatva a kőzépeurípai szanálási akció messze kihaló fontosságától. Magyarország természeti kincsei és a lakosság szorgalma bizalmat keltettek most az olasz tökében is, amely a magyar kölcsönt egészséges és jól gyümölcsöző befektetésnek tekinti és szivesen helyezi el tökéit 20 évre is, mert azok jelentékeny fix jövedelmet is biztosítanak. A szanálási akció sikerének legbiztosabb előjele sz olasz nép velünk szemben tanúsított bizalma. A kölcsön sikere jogos reményt és bizalmat nyújt arra i*, hogy a jövőben gezd'sági és pénzügyi tekintetben a legte jesebb harmóniában fogunk a nagy olasz nemzettel együttműködhetni. A munkanélküliség enyhítése. Budapest, julius 14. (Tudósítónk telefonjelentése.) Értesülésünk szerint a kereskedelemügyi, népjóléti és pénzügyminiszter e hét elején összeülnek, hogy a munkanélküliség enyhítése érdekében a kormány teendőit megvitassák. En nek az értekezletnek döntésére vár a szakszervezeti tanács, mely a nemze gyűlés összehívása iránt csak abban az esetben fog intézkedni, ha a miniszterközi konferencia állásfoglalása nem nyújt biztonságot oly irányban, hogy a kormány erélyesen akar hozzálátni a munkanélküliség problémájának megoldásához. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter a munkanélküliségről így ryilatkozott: A minisztertanácson valóban foglalkoztunk azzal a tervvel, hogy közmunkák utj4n enyhítsünk a munkanélkülieken. Az orszáp k' < ídasági helyzete is megki váojd a/. u.uJ Cit iii«.u& megjavi-