Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-13 / 159. szám

Ifi agáit Ara 2500 ki ffidetési itak i Pfihastboal mm. 400, egj Ьа>1Ь«а И0, Báliéi haiáboa 1300. Szive* közt 23 • zúzalékkal drigátt. Apróhirdetés 10 néif MOB kor. SzOregkflzfl kOztea*•тек toronként 0100 капшь Csalid! értedté* 49000 Ш. V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 13, VASÁRNAP. 159-ik szám, Iskolai olvasmány a nagy emberről. Az osztrák kormány rendeletet adott ki arról, hogy az iskolai olvasókönyvekbe semmiféle háborút olvasmányt nem szabad felvenni. Se olyant, amelyik az állitólig elmúlt háborút magasztalta, se olyant, amelyik a biztosan eljövendő u] háborúra uizit. A háború-méreg még elemi-iskolás dózisokban is tilos, aki megpróbálja a vele való kuruzslást, azt nem eresitík be az iskolába. Ha Ausztriának gyarmata volna, akkor bizonyosan száműznék is. (Siegény Ferenc Ferdinánd tudvalevőleg azért szeretett volna egy kis gyarmatot szerezni a monarchiának, hogy legyen hová száműzni a Habsburgoknak a nem kivánatos alattvalókat. Ebből is látnivaló, hogy milyen nagyszivű ember volt ez a boldogtalan főherceg, aki miatt boszuló hadjáratot kellett üzennünk az egéaz világnak. Hát még milyen nagy király lett volna belőle 1 Azóta minden magyar ember a Fidzsi-szigetekre volna deportálva, aki azt mondaná, hogyha a háború nem darabolta volna fel az országot, akkor Ferenc Ferdinánd darabolta volna fel mint a trWizmus megvalósítója.) Hit hogy pacifizmust csinálnak-e az osztrákok az iskolakönyvekben, vagy militarizmust, az az ó dolguk. A mi álláspontunk az, hogy a háteiu emiékeze ét ápolni kell a zsenge lelkekben min* den módon és már a tanítás elemi fokán meg kell értetni a gyermekekkel, milyen szép dolog ez a háború s milyen nagy emberek azok, akik háborút tudnak csinálni. Sőt az emberiség reprezentatív man-\ú gyanánt egyenesen azokat a nagy férfiakat kell bemutatni, még pedig hiteles okmányok alapján, akik a háború dicsőségéhez és Örömeihez hozzájuttatták a lomha, aluizékony, tunyaságba merQÜ nemzeteket. A világháború, mini azt mindenki tudja, ránk kényszeritett háború volt, mindazáltal a monarchia nagy külügyminiszterének, Berchtold Lipót grófnak az alakja igen alkalmasnak látszik arra, hogy az utókor bálája olvasókönyv-hőst csináljon belőle. A nagy embertől szóló olvasmányt — hangsúlyozzuk: hiteles, hivatalosan közzétett adatok alapján — igy lehetne megirni. — Az emberi akaraterőnek, az éleselméjüségnek és a lankadást nem ismerő kitartásnak örök példájául szo'gálhat az egykori osztrák-magyar monarchia külügyminisztere, Berchtold Lipót gróf. — Ezt a morva-magyar mágnást szaktársai, az európai diplomaták nem vették nagyon komolyan, noha monoklit hordott a izemén és virágot a gomblyukában és mindig legfesebben volt OltOzve az európai diplomáciában. 1014 Juniuiáíg 0 maga is azt tartolta élete legfőbb sikerének, hogy a fontos abbáaiai diplomáciai értekezleten egy kislány csecsegrófnak nevezte. — Ez azonban inkább belpolitikai sikernek volt tekinthető, azért nem eléghette ki a nagy ember külpolitikai sikerekre vágyó ambícióját. Erre kitűnő alkalomnak kinálkozott számára a trónörökös meggyilkolása, amiről másik olvasmányunk szól. — A nagy embernek első gondolata a háború volt, de a gondolat kivitele nem látszott könnyűnek, mert a trónörökös temetése napján Berlinnek még ez volt az álláspontja: »Szerbiával háborút kezdeni anélkül, hogy az olasz ¿s román közbelépéssel számot ne vetnénk, nagyon meggondolandó dolog: Szerbiával szemben semmi esetre se szabad megalázó követeléseket felállítani. Erre a nagy ember julius 5 én memorandumban bizonyítja be Vilmos császárnak, hogy keményen kell fognia a dolgot, mert most dől el a szupremácla kérdése. Ebbe a horogba a császár őfelsége mindjárt belekapott s ettől fogva egymást sarkantyúzzák a mi nagy emberünkkel. Különben is Berchtold biztosítja Vilmost, hogy Olaszország nem fog az ántánthoz csatlakozni, Vilmos pedig azt garantálja, hogy Románia fog korrektül viselkedni. Sőt Berchtold még julius 25-én is azzal bolonditja Berlint, hogy »Montenegró semmi esetre se ád okot panaszra", amire Berlinnek azazimpreszsziója, hogy »egyelőre Oroszország se cdnál háborút". — Ez a föltevés rem is volt egészen jogosula'lan. Julius 4 én a monarchia szentpétervári követe azt táviratozta a nagy embernek, hogy az „orotz külügyminiszter sürgősen szereiné megkapnia Bécs állal igért dossier', hátha abban találhatna ürügyet arra, hegy Szerbiát Oroszét szög cserben hagyhassa'. A nagy ember látja, hogy ebből baj lehe>, itt sietni kell, tehát míg egyrészt bujkál az Oroszországnak adandó válasz alól, másrészt julius 14 én, mikor már Tiszát is háborupár ivá gyúrta, olyan ultimátumot szövegeztet S.erbia számára, amelyről maga azt ¡eUnti Ferenc Józsefnek, hogy »tartalma olyan, hogy számolnunk kell egy háborús leszámolás eshetőségével*. S hogy csak háborús eshetőséggel kelljen számolni, Giesl belgrádi követünknek azt a titkos utasi ást adja, hogy ,az ultimátum minden feltételes, vagy fenntartó elfogadását visszautasításnak tartozik felfogni — Az ultimátumban már el van velve a háború míg ja, de vigyázni kell, hogy azt val»mi gonoaz békevágy el ne tapossa. Julius 15-én tehát a nagy ember a következő bizalmas utasítást küldi berlini nagykövetünknek: »Nekünk most kettőre kell vigyáznunk. Először, hogy monarchiánkban a háborús közhangulat le ne cslttuljon, másodszor, hogy sajtónknak a helyzetet rendszeresen kiélező hangja következtében a nagyhatalmaknál a közvetítés terve fel ne bukkanjon* És a nagy ember sasszeme csakugyan mindenre vigyáz. Julius 22-én utisilja olasz követünket, hogy a demarsról az olasz kormánynak kérő délután trgyen Jelentést, hogy Oroszország aznap már ne kaphasson hirt róla, nehogy békitőteg léphessen közbe I S mikor julius 25-én az orosz kormány az ultimátum 48 órás meghosszabbítását kéri és szinte idegesen igyekszik elkerülni a háborút, a nagy ember minden kísérlet elől futfangoaan kitér, mindaddig, amig hírt nem kap az orosz mozgósítás megkezdéséről. Azt diadalmi sin megtáviratozza Berlinbe s csak most válaszol az orosz külügyminiszternek, bogy »mire a közvetítő ajánlat megéikezett, a hadiállapot kihiidetése az orosz mozgósítás miatt már elhatározott dolog volt." — A háborút tehát sikerült elindítani s mégis azt a látszatot kelleni, hogy mi vagyunk a megtámadott fél. Amint a nagy ember hűségei tanítványa, Szápáry pétervári követ Julius 31 én sürgönyözte mesterének: »Excellenciád sürgöny i rendelkezéseit már cs k azért is végrehajtottam, hogy leszögezzem taktikai előnyhelyzetünket. hogy mi vagyunk a megtámadott fél s bogy Oroszországot, amennyire lehet, ezzel is belemártsam a jogtalanság látszatába.* — íme, ennyi zsenialitás, ennyi furfang, ennyi fáradság kellett arra, hogy nagy emberünk a többi nagy emberek segítségével összeveszejtse a világ népeit és megindítsa a nagy háborút, amely nemzetének szebb jövőt, Jobb jövőt, neki pedig halhatatlanságot szerzett. • Az osztrákok csinálhatnak, amit akarnak, hiszen Ausztria a múlttal minden kapcsolatot elvágott köztársaság és nem komoly ország. Nekünk azonban, akiknek szivünkhöz van nőve a mult, meg kell iratni ezt az olvasmányt és lelkesítő például minden Péter-Pál napján felolvastatni az iskolai évzáró-ünnepen. Mi a célja a kisántánt prágai konferenciájának? Prága, julius 12. A kisántánt konferenciáról a következőket írjak: A kisántánt célja nem lehet kizárólag a középeurópai reedesináló szerepe. Nem egyedül az a rendeltetése, hogy Magyarországgal szemben a csendőrt játsza. Álltmlérfiainak egységes fellépéssel tekintélyt és nagyhatalmi állást kell szerezniök, amit az egyes államok egymagukban nem tudnak elérni. A kisántánttal, mint hatalommal valamennyi nagyhatalomnak számolnia kell. Ennek a hatalomnak Jelszava csak az, bogy Közép Európa a tözépeurópai nemzeteké. Prága, julius 12. A Bohémta a hisánlánt prágai konferer ciájával kapcsolatban a következőket irja: A kisántánt politikusai nem/ppen a legjobb időt válssz'otiák a konferenciára. A JOvö bét keddjén ül össze a nagyántánt Londonban és amit olt kifőznek, azt Prágának, Bukarestnek és Belgrádnak le kell nyelni. ElMMMMMMMM^^ A londoni konferencia előkéss multak azok az idők, amikor Párisban olyan férfiú állott, aki a cseh kívánságokat teljesíteni törekedett. Letűntek azok az fdők, anikor Benes bizonyos tekintetben közvetítő szerepet játszott a Njugat hatalmai köiött. Anit a napokban elhatároznak Prágában, az kevés befolyással lesz a londoni tágyaláson. Róma, julius 12. A kisántánt-konferenciáról a Glornale d'Itatia hosszabb cikket közOl és abban konstatálja a kisántánt súlyos válságát, ami ennek az alakulatnak születési hibáján alapul. A kisántánt fennmaradása attól függ, hogy vájjon tárgyalják-e a prágai összejövetelen az Oroszországhoz való viszony kérdését és a besszarábiai kérdést. Ha letárgyalják, akkor a szakítás nagyon valószínű, ha azonban лет tárgyalják, a kisántánt még eléldegélhet egy ideig. Pár is, Julius 12. D'Abornon lord berlini angol nagykövetnek a német kormányhoz intézett közléséről a Mattn londoni ludósitóji a következőket jelenti: Sir Crtwe angol helyettes külügyi államtitkár közvetlenül Páriiból való hazaérkezése után Jegyzék formájában arra kérte a berlini angol nagykövetet, közölje a német kormánnyal, hogy Párisban semmiféle olyan megegyezés nem történt, amely akármi módon ts megakadályozná a német delegátusoknak Londonta való elutazását. Ugy arcsík a Mattn tudósítója Jelenti, hogy a leszerelésről szóló rémet Jegyzékhez Stresemann bizalmas okiratot mellékelt, amelyben bocsánatot kér a hivatalos jegyzék hangjáért. A német kíilOgyminiszter ebben kCzOlfe, hogy a birodalmi kormáry hajlandó a kator ai ellenőri és kérdésében a szövetségesekkel együttműködni. A hiva'alos Jegyzék szövegében azonban figyelemmel kellett lennie a nacionalista ellenség felfogására. Párls, julius 12. A Matln-mV. azt a hírét, hogy a katonai ellenőrzésről szóló legutolsó német jegyzékhez egy titkos okmányt csatol'ak, amelyben Stresemann bocsánatot kér az előző jegyzék hangjáért, a Wolff iroda teljesen megcáfolja. Párls, Julius 12. A VOeuvre tudósítója fegnip beszélgetett Cberbourgban Young amerikai szakértővel. Arra a kérdésre, vájjon Amerika küld-e hivatalos képviselőt a londoni konferenciára, Young azt válaszolta, hogy erről nem tud semmit. Abban az esetben, ha Coolidge elnök őt ilyen misszióval megbízná, a megbízatást elfogadja. £n a világ békéjét mindenekfölött többre bccsülöm — mondotta