Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-02 / 149. szám

SZEGED 19X4 faltai 2. kiváló eredményt matattak fel, Klebtlsberg Kunó gróf kultuszminiszter indíttatva érezte magát, hogy a középiskolák ehő osztályába való felvételi vizsgák szabályozásának tárgyában kibocsátott kultuszminiszteri rendelet hatodik pontJát odamódositsa, hogy a sikertelen felviteli vizsgálat után azon gyermekek, akik az elemi iskolai bizonyítványuk szerint ott kiváló előmenetelt tanúsítottak, azt megismételhessék, hogy igy ne kelljen egy évet járniok. Erre az engedélyt a királyi kerületi főigazgató adja meg. A kultuszminiszter különben a feltűnőnek látszó bukások esetében az írásbeli dolgozat beküldésére és véleményes jelentés tételére hivja fel a tankerületi kir. főigazgatókat a felvételi vizsgálatoknál elért tapasztalataikra nézve. Ei a rendelet elég szép, de azért nagy eredményekről remélni — aligha jutalmazó. Befejc; az indemnitás Budapest, julius 1. A nemzetgyűlés keddi ülését egynegyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Folytatólagosan tárgyalják a felhatalmazási törvényjavaslatot. Lakó Imre az első szónok. Céltalannak és hiábavalónak tart minden felszólalást, mert a kormány az életrevaló eszméket ügyesen valósítja meg és a követelésekből mit sem teljesít. A progresszív adóztatást kell bevezetni. A tisztviselőkérdésről beszél ezután és azt indítványozza, hogy küldjenek ki egy parlamenti bizottságot, amely a tisztviselők elbocsátásának kérdésével foglalkozzék. Kifogásolja, hogy a kormány uj állásokat kreál, tisztviselőket nevez ki ugyanakkor, amikor a tisztviselőket elbocsátja. A lakásrendeletről szólva azt állitja, hogy a rendelet védelmébe veszi a gazdag embereket, akiknek pedig módjukban állana építkezni. A lakáskérdés pedig építkezés nélkül nem oldható meg. Részletesen fejtegeti, hogy miért érez bizalmatlanságot a kormány iránt. Az indemnitást nem fogadja el. A következő felszólaló Benárd Ágoston. Kéri a határozatképesség megállapítását. A Ház határozatképes. Benárd azzal a vitával foglalkozik, amely Rassay Károly és a szociáldemokraták között fejlődött ki, amelyben Rassay azt állitja, hogy a szociáldemokrata párt őt megbízta, hogy az indemnitási javaslat gyors letárgyalása érdekében tárgyaljon a miniszterelnökkel. Viszont a szociáldemokraták azt mondják, hogy semmiféle megbízást nem adtak. Benárd Rassay szavainak ad hitelt Aggasztja őt az a tény, hogy szerinte a magyar miniszterelnök tárgyalásba bocsátkozik a szociáldemokratákkal. Szerinte a kormányelnök nem az, aki volt, mert akkor nem támogatná őt a baloldali sajtó. Felolvassa azt az emléklapot, amelyben a társadalmi egyesületek szövetsége három évvel ezelőtt kérte a forradalmi sajtó megbüntetését, amelyet annak idején Bethlen István gróf miniszterelnök is aláirt. Ezután Rassayt támadja azért, amiért ellenzéki léiére a kormánynak szolgálatot tesz. (Rassay állandó közbeszólással utasítja vissza Benárd vádjait.) Bizalommal lenne a kormány iránt akkor, ha a keresztény főváros érdekében hatalmi és erkölcsi súlyával segítségére sietne a keresztény polgárságnak. Kifogásolja, hogy sokkal több egyetemet tartanak Csonkamagyarországon, mint amennyi volt Nagymagyarországon, ugyanakkor azonban pusztulni hagyjuk nagy intézményeinket, mint a Nemzeti Muzeumot, a Földrajzi Muzeumot, a Földtani Intézetet stb. Az indemnitást nem fogadja el. A következő felszólaló Eőri Szabó Dezső. Azzal vádolja a kormányt, hogy nem folytat agrárpolitikát. Több közbeszólásra reflektálva védekezik azon vád ellen, mintha ő a választás költségei fejében kérte volna az egységes pártot, hogy a választás alkalmából eladatott teheneinek árát téritse meg neki. Ezután támadja a kormányt az Eskütt-ügygyel kapcsolatban, majd a tisztviselőkérdésről beszél. A földbirtokreform kérdésére áttérve szóvá teszi azokat a visszásságokat, amelyek a földbirtokreform végrehajtása körül mutatkoztak. Az indemnitási javaslatot nem fogadja el. Zsilinszky Endre: A kormány nem bizik a szanálás gyors sikerében, mert különben nem hat hónapra szóló indemnitást kért volna, hanem csupán egy rövidebb időre szólót. Védekezik a kormány azon vádja ellen, mintha a fajvédőket csupán a személyeskedés vezetné politikai lépéseikben. Majd a kormány pénzügyi politikáját birálja. Kifogásolja, hogy az újonnan alakult vagyonok megszabadultak a megadóztatástól. A kormány pénzügyi politikáját élesen birálva kijelenti, hogy agrárius jelszó alatt szélsőséges szempontok érvényesülnek a pénzügyi politikában. A külügyi politikáról szólva szemére veti a kormánynak, hogy nagyon előzékeny volt a kisántánttal szemben. Ezután a szociálpolitika bírálatára, a tisztviselőkérdésre tér át. Nem helyesli a tervezett illetményrendezést. Bizalmatlan a kormány iránt és a felhatalmazási törvényjavaslatot ezért nem fogadja el. Több szónok nem lévén, az elnök az általános vitát bezárja és az ülést öt percre felfüggeszti. A pénzügyminiszter beszéde. Szünet után Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter reflektál az általános vita során elhangzott felszólalásokra. — A mai pénzügyminiszternek hatványozottan nehéz a helyzete Magyarországon, mint volt azelőtt. A mérleg egyik serpenyőjébe a remény, a kívánság és a szükségletek vannak, a másikban a teherbírás. Ha az egyikből elveszünk valamit, az sokszor szenvedést is okoz, ha a másikhoz hozzáteszünk valamit, az csorbítja a jólétet és akadályozza a termelést. A bíró a törvény és a lelkiismerete szerint itél. A pénzügyminiszternek mérlegelni kell az arányos szükségleteket és mindennek határt szab a matematika. Legnehezebb akkor budgettet csinálni, amikor átalakulásban vagyunk. 1920-ban, mint miniszter már megjelöltem azon irányokat, amelyeket követnünk kell és jeleztem már akkor, hogy a leglényegesebb pont az ország talpraállása tekintetében a rekonstrukciós kölcsön, jeleztem azon elveket, amelyeknek az adóztatásban kell érvényesülni. — Ezeknek az elérése nem mehetett gyorsan és teljesen kielégítően. Lehetetlen olyan viszonyok között, amikor minden instabil, olyan adózási rendszert építeni, amely megfelelne a jogos igényeknek. 1920-tól kezdve fokozatos redukció volt az államháztartásban. Magyarországnak akkor 800 millió aranykorona volt a kiadása, ma ellenben már csak 400 millió aranykorona. Az államháztartásban is nagy eltolódás történt. A háború előtt a személyi kiadások 28.4 százalékát tették ki az összes állami kiadásoknak, ma pedig kétharmadát teszik ki. Ott, ahol lehetett, redukáltunk és nagyrészben már meg is történt a redukció. — A most következő költségvetés alapvető költségvetés lesz, a háború óta az első rendszeres budget, amely komoly, szilárd alapot adhat. Igyekezni kell egészséges pénzt adni az országnak, ez pedig szintén nagy reformot igényel. A magasabb cél nem csak az anyagi renaissance, de az erkölcsi renaissance is. — Az első feladat mindenesetre a stabil állapotnak a megteremtése volt. A költségvetés rendkívüli módon eltér az eddigi költségvetésektől. A személyi kiadásoknál megtakarítani igen nehéz. Programba vettük és végre is hajtottuk a fokozatos létszámcsökkentést, ezt azonban csakúgy lehet keresztülvinni, amint azt a gazdasági és szociális viszonyok megengedik, vagyis ismét hangsúlyozom, fokozatosan. Az államnak azonban maradnak terhei, főleg a nyugdíjasok terhei, amelyek szintén súlyosak lesznek. Nehéz megtakarítani a dologi kiadásoknál is. Mindenesetre biztosítani akarjuk a budget realitását. Ezt biztosítani fogja az a rendszer, amelyet előnyösebben használhatunk a magunk részére, a kontrol rendszer. — Hónaponkint költségvetést és zárszámadást fogunk készíteni. Azt mondta egy képviselő, hogy előbb kellett volna a budgetet beterjeszteni és azután kellett volna foglalkozni a tisztviselőkérdéssel. Ez circulus vitiosus-ra vezetett volna, mert nem lehet költségvetést készíteni addig, amíg nem vagyunk tisztában a tisztviselők fizetésével. — A pénzünk helyzetét nem igyekeztem mesterségesen befolyásolni. Figyelemmel kellett kisérni, hogy a korona természetesen milyen helyzetbe kerül, mert csak ilyen helyzetben van remény az álandósulására. Nemcsak az a fontos, hogy a pénz értékét magasra emeljük, sőt ha ez gyorsan történnék, igen nagy gazdasági hátránnyal járna, az a fontos, hogy a pénzünk lehetőleg stabillá váljék. A kormány nem fogja engedni a pénzünk ugrásszerű emelkedését, mert ez hátránnyal jár a gazdasági életre. Azt tartja kívánatosnak, hogy a pénzünk emelkedése fokozatosan történjék, hogy azt a gazdasági élet meg ne érezze. — A devizakérdésben megvetették a rendezés alapjait. A pénz értékének a kérdése egészen a Jegybank kezében van. A spekuláció nem zavarhatja meg ugy a pénz értékét, hogy az veszedelmessé válhatna a gazdasági életre. A kormány devizarendeletet bocsátott ki, amely a korlátozások túlnyomó nagy részét megszünteti. Az, hogy a kormány nem teszi egészen szabaddá a devizaforgalmat, természetes, hiszen körülöttünk minden országban devizaközpontok vannak, amelyek nagyon szigorú szabályok szerint dolgoznak, ugy hogy a kormány rendelete egyike a legriberálisabí baknak. Ha a kormány azt látja, hogy a szaba| dabb rendszer beválik, akkor áttér a teljes szaS badságra. Remélem, hogy ez hamar meg fog történni. A pénzügyi helyzetnek az egyik nagy baja az, hogy az abnormális helyzet a normális mederből majdnem teljesen eltolódik. Ma az a pénztömeg, amely nem tud elhelyezkedni, más elhelyezkedést keres és annak az lesz az utja, hogy ismét megtalálja az utat a rendes pénzforgalom medrében. — Április havától kezdődőleg az állam szükségletei fedezésére nem vett igénybe bankóprést és remélem, hogy Magyarország nem is fogja többé igénjbe venni. A pénzünk stabil, ezzel a pénzügyi kérdések még nincsenek megoldva. Következik a hitel kérdése. Magyarország hitelét legjobban bizonyítja az a külföldi kölcsön, amely a mai napon kerül a világpiacon a\áirásra. Nagy fontosságú dolog az, hogy a bizalom helyre állt, Erre minden indok meg is van, ugy a külső, mint a belső viszonyok biztosítják ezt. Szintfcj fontos kérdés a töke kérdése. Nekünk igen nagj tőkeveszteségeink voltak. A helyzet, amit most a szanálás teremtett, alkalmas lesz arra, hogy az idegen tőkének megnyissuk az útját Magyarországra, fontos az is, hogy milyen idegen tőke legyen ez. Pénzünk stabilitásával a spekulatív üzletek is meg fognak szűnni. Ami a kamatlábat illeti, meg kell jegyezni, hogy a mostani magas kamatláb nem indokolt. A hitel tekintetében nem lehet kivánni azt az államtól, hogy ő maga legyen a hitelforrás. — Ami a pénzügyi programot illeti, azt röviden kifejezi az 1924. évi IV. t.-c. Annak végrehajtására számos intézkedést kell még megtenni. Az adminisztráció átszervezése már megkezdődött, az állampénztári kezelés reformálása is megkezdődött és remélem, hogy ezekre vonatkozó előterjesztésemet rövidesen megtehetem. A háború előtti adósságokra vonatkozólag Franciaországgal és Angliával kötöttünk megállapodást, egyezséget kötöttünk Csehszlovákiával és Olaszországgal, Romániával és Jugoszláviával most folynak a tárgyalások. A munka még nincs mindenütt befejezve. — A kölcsön aláírása tudomásom szerint ma kezdődött meg Londonban. Hogy Magyarország mennyit vesz át ebből a kölcsönből, ma még nem tudom megállapítani, a maximum amit átvehet, 12 és félmillió aranykorona. (Lendvai István állandó közbeszólásokkal zavarja a pénzügyminisztert. Bethlen István gróf erre ezt kiáltja felé : Menjen még egy spriccert inni és ne beszéljen, itt nemzetgyűlésen vagyunk és nem korcsmában. Az elnök Lendvait rendreutasítja.) — Azt hiszem, hogy az a nap, amelyen az első külföldi polgár aláirta nevét a magyar kölcsön jegyzési ivén, fontos a magyar közgazdaság életében. A kölcsöntárevalások hála Istennek elég gyorsan folytak le. Es most kötelességemnek tartom hogy, megemlékezzem arról az államférfiról, Teleszky Jánosról, akit mindig megtaláltunk, amikor szükségünk volt rá. Saját érdeke mellőzésével vállalkozott arra, hogy két hónapon át bejárja Európa fővárosait és elvégezze azt a munkát, ami a kölcsön megszerzésére szükséges. Itt a nemzetgyűlésen tartom kötelességemnek, hogy neki köszönetemet fejezzem ki. — Meg kell emlékeznem egy másik emberről is, Bart Péter volt orosz pénzügyminiszterről. Bart Péter elismert pénzügyi kapacitás, egész Európában olyan összeköttetésekkel bir, mint kevés más és elvállalta, hogy Teleszky János mellett résztvesz a kölcsön megszerzésében. Azt hiszem, hogy ő is csak köszönetet érdemel. (Éljenzés.) — Szilágyi Lajos képviselőtársam szemrehányást tett, hogy őrült pénzekbe kerülnek az utazások, amelyeket a kölcsön cimén csinálunk. Egyszer már mondottam, hogy milyenek voltak ezek az utazások. A pénz stabilizálásával eljött az az idő, amikor bizonyos stabilitást kell behozni az adózásnál is. Számos egyenlőtlenség és aránytalanság küszöbölendő ki az adózásból. Kimélni kell a termelést és meg kell engedni a tőkeképzést. — Igyekezni kell a középosztályt rekonstruálni, mert annak egyik része, sajnos, elveszett. Az adóztatásnál a mammut-vagyonok keletkezését az adó progresszív eszközével korlátozni kell, de ezzel nem kell visszaélni. Azt kivánia, hogy főleg vagyonos középosztály fejlődhessék ki. Kell tehát, hogy az adózás sarkpontjává a jövedelmi adó váljék. A bevételi többleteket nem csupán emelés folytán kell elérni, hanem az adminisztráció javításával is. Aki ismeri az adminisztratív kérdéseket, az meg fogja érteni ennek a kérdésnek fontosságát. Az átszervezés azonban időt kíván. Az egyenes adókból befolyt összeget még ma is elégtelennek tartja. Száz százalékkal több folyt be, mint a mult év első felében, ez azonban még nem olyan összeg, mint amennyit vártak és ennek főleg az az oka, hogy a folyó évi fizetések még nem történtek meg. Ebben az évben már sokkal biztosabb alapokon lehet adóztatni, mert a kivetések sokkal jobbak lesznek. A forgalmi adó emelkedése 60 százalékot tesz ki a mult év első hat hónapjához képest. A forgalmi adót illetőleg sok panasz merült fel, melyek között sok jogos is. Ezért szükségesnek látta, annak megváltoztatásával foglalkozni. 1925 január 1-től kezdve uj rendszert léptet életbe és akkor az átalányozásra térnek át. A dohánybevételeknél jelentékeny jövedelemplusz mutatkozik a mult év első hat hónapjával szemben. Sikerült háromszázezer métermázsa dohányt a külföldön legjobb feltéte-