Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-08 / 154. szám

$24 jnlios 8, SZBQBD Megfellebbezik a Zsótér-ház megvásárlását. Szeged, julius 7. (Saját tudósítónktól.) A juniusi közgyűlés, mint ismeretes, hosszú csata után névszerinti szavazással ugy határozott, hogy a város hatszázhúszezer aranykoronáért megvásárolja a Széchenyi-téri Zsótér- házat a Bach-testvérektől. A szótöbbséggel hozott hatá­rozatot, mint az előrelátható volt, megfelebbe­zik a törvényhalósági bizottságnak azok a tag­jai, akik ha nem is foglaltak állást a házvétel ellen, de túlzottnak találták a közgyűlés által elfogadott 620.00 aranykoronás vételárat. A bizottsági tagok körében Körmendy Mátyás indította meg a felibbezési mozgalmat és ér­tesülésünk szerint a hét végén már be is adja a tanácshoz felebbezésé', amelyet rajta kivül még számos városatya irt a<á. A felebbezés arra a szakérlői véleményre épül fel, amelyet a Körmendy Mátyás által felkért építészek ké­szítettek s Zsótér-ház megvizsgálása után. A felkért nyolc szakértő véleménye szerint ugyanis a Zsótér-ház értéke alig négyszázezer arany­korona, a tanács tehát javaslatában ötven szá­zalékkal túlbecsülte a ház irtikit. A felebbezés ügyében Körmendy Mítyás a következőket mondotta: — A felebbezést alá fogják Írni mindazok a városatyák, akik a közgyűlésen nem szavazták meg a tanács javaslatát, tehát a külváros­részek, a tanyavilág képviselői, sőt számos bel­városi városatya is. A házvétel ellen ninci ki­fogásunk, csupán a vételárat tartjuk túlzottan soknak, így a közgyűlési határozatnak csupán a vételárra vonatkozó részét feltbbezzük meg. A ház megvásárlását ugyanis a város érdeké­ben állónak tartjuk. A felebbezés aláírói között szerepel dr. Ujj József, Koós Elemér, dr. Dabay Gyula is. Wimmer Fülöp szintén be­jelentette, hogy a felebbezést aláirja s ha a felebbezésl határidőig nem érkezne haza, meg­hatalmazottal íratja azt alá. A felebbezés meg­szerkesztésére dr. Dobay Gyulát kérjük fel. A Ziótér-ház ügyének aktái léhát a juniusi közgyűlés határozatával nem zárultak le vég­legesen. Döntött a lakáshivatal a felsőtanyai rendőrlakás ügyében i A város szabadon rendelkezhetik Pottyondy Miklós lakásával. Szeged, julius 7. (Saját tudósítónktól.) Részle­tesen beszámolt a Szeged arról a bonyolult lakás­ügyről, amely eléggé éles helyzetet teremtett a város hatósága és az államrendőrség szegedi kapitánysága között. Megírtuk, hogy dr. Simkó Elemér tb. főügyész, a szegedi lakáshívatal elnöke tárgyalást is tartott ebben az ügyben, amelyen a felek előterjesztették ellentétes álláspontjaikat, érveket sorakoztattak fel azok támogatására és különböző miniszteri rendeletekre hivatkoztak. Az érdekes és a maga nemében talán egyedülálló lakáspör Pottyondy MiKlós rendőrfőfelügyelő felső­tanyai lakása körül robbant ki. Pottyondy Miklós ugyanis, mivel súlyosabb természetű szolgálati szabálytalanságok miatt felfüggesztették állásától, kénytelen kiköltözni lakásából, amelyben már mint városi rendőrtiszt lakott, mint természetbeni lakás­ban. A kapitányság vezetője Pottyondy Miklós utódának: Oroszlány Dezső rendőrfelügyelőnek akarta a lakást átadni, azonban a város tanácsa ragaszkodott a lakás felett való rendelkezési jogá­hoz és a lakást Balassa Józsefnek, a felsőtanyai községi bírónak adta ki. Balassa József eddig egy­szobás szükséglakásban lakott családjával együtt. Dr. Simkó Elemér lakáshivatali elnök már meg is hozta határozatát ebben a lakásügyben. A hatá­rozat, amelyet már kézbesítettek is a feleknek, többek között a következőket mondja: „A szegedi lakáshivatal Oroszlány Dezső rendőr­felügyelő szegedi lakosnak azt a kérelmét, amellyel a Pottyondy Miklós rendőrfelügyelőnek Felső­központon Szeged szab. kir. város tulajdonát képező házban levő lakását a saját részére és az általa Szegeden a Kálmán-utca 4. sz. házban bérben tartott lakását Pottyondy Miklós részére a lakásrendelet értelmében kiutalni kéri, elutasítja. Egyben a tárgyaláson előterjesztett kérelem alapján a Felsőközponton Pottyondy Miklós által használt három szoba, előszoba, konyha, kamra, istálló, egy alsó kamra és pincehelyiségekből álló lakást a Pottyondy Miklós rendőrfőfelügyelő által történő kíürítés időpontjától kezdődőleg Szeged szab. kir. város közönsége részére utalja ki a Felsőközponton szolgálatot teljesítő mindenkori tisztviselő részére. Továbbá az ugyancsak Felsőközponton fekvő, Szeged város tulajdonát képező u. n. állatorvosi lakban levő, ezidőszerint a szolgálatot teljesítő városi tisztviselő által lakott egy szoba, konyha és mellékhelyiségekből álló lakást Oroszlány Dezső rendőrfelügyelő részére a megüresedés időpontjától kezdődőleg kiutalja." A határozat indokolása szerint az érdekelt felek egyező előadásából tényként megállapította a la­káshivatal, hogy a kérdéses lakásban ezidőszerint is Pottyondy Miklós lakik és igy Szeged város lakáskijelölési jogát határidőn belül gyakorolta. A bemutatott tanácsi iratokból és belügyminiszteri rendeletből megállapította a lakáshivatal azt is, hogy a volt városi rendőrségi alkalmazottak által Szeged várostól élvezett természetbeni lakások nem tartoznak a rendörségnek átadandó helyisé­gek közé, hanem az ezek felett való rendelkezési jog kizárólag Szeged városát illeti meg. Megálla­pította a lakáshivatal, hogy a város tanácsa fenn­tartotta magának a lakás felett való rendelkezési jogát, amikor azt ideiglenesen, bármikor vissza­vonhatólag Pottyondy Miklós rendőrfelügyelőnek 1 adta át lakbérfizetés ellenében és a város ható- 1 sága és a rendőrség között létrejött egyezség ér- j telmében megállapodtak a felek abban, hogy Pottyondy Miklós ebben a lakásban lakhat, míg 1 Felsőközponton teljesít szolgálatot, ha azonban bármely címen hivatalától megválna, a lakás a város rendelkezésére száll vissza. Határozatát a lakásrendelet alapján hozta meg a lakáshivatal, mert a rendelet határozottan előírja azt, hogy a kijelö­lési jog gyakorlása esetén a kijelölt személy szá­mára kell a lakásigazolványt kiállítani, ha a meg­jelölt személy maga háztulajdonos. Már pedig ebben az esetben a háztulajdonos Szeged város saját maga használatára kérte a lakás kiutalását. Balassa Józsefnek ugyanis, mint a város tisztvise­lőjének, a szervezeti szabályzat értelmében joga van természetbeni lakásra. A lakásrendelet világo­san kimondja, hogy közszolgálati alkalmazott által bérelt lakást hivatalból kell igénybevenni és az uj, áthelyezett tisztviselőnek kell kiutalni, kivéve, ha abba a háztulajdonos maga kíván beköltözni. Értesülésünk szerint a lakáshivatal határozatát az államrendőrség szegedi kapitánysága mefelebbezl a lakásügyi kormánybiztoshoz. Az ujszegedi nagy futball-csata. Nem győzött a bajnokcsapat. Szeged, julius 7. (Saját tudósítónktól.) Vasár­nap este tízkor a Tisza homokos kertjében a sül­tek, torták és feketék után és a borok kezdetén tizenegy lelkes és kipirult futballista ércesen és hangosan rázendített, hogy Nem lehet a SzAK­kal kikukoricázni... Idegenek, békések, sörözők meglepedten nézték ezt a szokatlan kerti dalolást és aztán mégis megnyugodtak: a Szegedi Atléti­kai Klub majdnem megverte a magyar bajnokcsa­patot ... Azt a bajnokcsapatot, amelyet éppen ugy ismernek és csodálnak a torreádorok hazájában, a Riviéra partján, a császárok városában és a né­metek hazájában. Azt a bajnokcsapatot, amelynek tizenegye közül kilenc legény viseli a magyar vá­logatott csapatban a címeres meggypiros inget... A Szegedi Atlétikai Klub, a piros-fekete legények, akik évekig viselték a vidéki büszke bajnoki sap­kát és akiket egy rövidke idő óta nagyon is sze­ret a szerencsétlenségisten, vasárnap, izzó juliusi délutánon 2:2-re végeztek a kék-fehérek világhí­res csapatával. A sültek, torták, feketék és fagylaltok végén és a borok kezdetén a virágos fehér asztalok mellett nyolc olyan futballista ült, akik májusban Páris­ban is voltak és látták, amikor a lengyel győze­lem után az alkonyatban ott lengett a magyar trikolór az olimpiász sárga árbócán. És azt is lát­ták a Sade de Paris- ban, amikor az egyiptomi rettenetes délután után összegöngyölték a három­színű zászlót... Ott ült nyolc olimpiai futballista: Kropacsek, Mandl, Kertész II., Nadler, Orth, Mol­nár, Opata és jenny... Egy egész kis válogatott ült a borok körül, akiknek Párisban az utolsó győzelem után, amikor a legmagasabb árbócra szaladt fel a trikolór, el kellett volna énekelniök valahol fönt, magasan a Montmartre dombjain, hogy „Nem lehet a magyarokkal kikukoricázni..." I Most, egy hónappal később hallgatták, amint Sze­ged fiai diadalmasan dalolták ezt az igazi győ­j zelmi futballista dalt. u 1 Az MTK vasárnap lent volt Szegeden. Nem egy megpréselt második csapat, nem egy szürke tar­talékcsapat. Egy legénység, amely megnyerte a magyar bajnoki sapkát, egy komplett legénység, amelynek ezerszer tapsoltak tizezrek a tribünökön. Ez a vasárnap méltán volt ünnepe Szeged egész sporttársadalmának. Mindenki mérlegelte és min­denki tudta azt, hogy mit jelent ez a mérkőzés, amikor egy világhíres együttes, amely csak né­hány nap előtt jött győzelmesen haza egy hosszú német túráról, amelyen csak diadalok voltak. Egy világhíres futballcsapat jött le önzetlenül Sze­gedre, az elfelejtett és betemetett Porvárosba, amely annak ellenére, hogy az első a vidéki vé­rosok között, de még is csak nagyon.;— vidék. Az MTK Hungária-uti klubháza most egy arannyal kivarrott piros-fekete selyemzászlót őriz, amellyel megmutatta a SzAK, hogy tudja és értékeli az el­múlt vasárnapot. M Háromezernél többen szorongtak az ujszegedi pályán vasárnap és ez a háromezer jelent leg­alább annyit, mint amikor a futball olimpiász döntőjén a nagyszerű colombesi stadion tribün­jein százezren szorongtak és csodálták a felkelő napos zászlaju uruguay-ak és a fehérkeresztes svájciak játékát. Szeged — százezer ember városa — Páris milliók városa, a városok városa. A tribün tetején a kék-fehér, meg a piros-fekete zászló leng. Háromezren szoronganak délután hat­kor, amikor a katonazenekar indulója közben a kék-fehérek a pályára lépnek. Hatezer tenyér tap­sol ebben a pillanatban, most muszáj tapsolni: az MTK az ujszegedi pályán I Egy-két bombát küldenek a kék-fehérek Kropa­csek kapujára és mikor egy magas, vékony fiu küldi bombáját a kapura, ezren kiáltanak fel: — Orth I Orth Gyuri I Kijöttek a szegedi fiuk is fehérben. Egy perc múlva Langfelder biró sípol és a középre áll a két kapitány: Nyul és Веек II. A SzAK választ, MTK kezd. Csönd. Egy kiáltás sem hangzik a tribünökön. Találgatják az emberek: Milyen lesz a gólzápor, négy, öt, talán hat... fölényes kék-fehér támadá­sok. Orth, mint egy vezér irányítja a csatársort Hajszálpontosan tolja előre a labdát, csak bele kell futni. Hol Molnár szökik, hol Opata. Most Jenny szalad le Orth labdájával. A közönség most Nadlert csodálja, a kis ördöngös embert, a dribli, a trükkök nagymesterét. Egy-egy újszerű csel után hangos tapsot kap. A fehérek, a szegedi fiuk elfogódottak. Nem mernek labdára menni, nem mernek emberre menni. Nagyon is érzik, hogy kivel játszanak. A közönség már megsemmisítő gól zuhatagtól tart és szimpátiájával egyre inkább a kék-fehéreket támo­gatja. Amikor a SzAK védelem veszélyes helyze­tekben gyöngén a kapushoz plasszirozza hátra a labdát, gúnyosan, sőt kárörvendően kiáltoznak: — Hazai Haza! A tizedik percben a kék-fesér csatársor gyönyörű akciót kezd, a 16-os vonalon Orthnál van a labda, aki egy pillanat alatt éles, lapos labdát kflld a balsarokba. Gól... Az első... Bartzer utána nér a labdának. Nem is volt ideje behelyezkedni. Hat­ezer tenyér tapsol. Mintha itt mindenki MTK párti lenne. Az MTK kapuhoz a 15. percben kerül át végre először a labda. Egy véletlen és erőtlen támadás. Megyeri guritja Kropacsek kezébe a labdát. Most megint sok-sok kék-fehér támadás. A biró sokat fütyül. Opata „erélyesen" játszik, öt perc múlva gyönyörű MTK támadás, az öt csatár egymásután emeli a labdát, Orth öpatához passzol, félmagas bomba a balsarokban: a második gól I Es ismét megszólalnak a tenyerek. A SzAK lassan-lassan felnyomul, támadások és befejezetlen akciók. De mintha már kissé otthono­sabban mozognának. Már labdára és emberre Is mennek. Klonkay, Beck magaslanak ki. A SzAK hátvédeken csak nagyon ritkán jutnak át a kék­fehérek. Korner az MTK kapu előtt Kropacsek szépen menti. Most végre a SzAK is kap egy hatalmas tapsot: Orth és Horváth közelharcából a szegedi beck kerül ki győztesként. Klonkay és Simóka szinte percenkint dobják frontba a csatár­sort. Ujabb korner az MTK kapu előtt. Wahl fejeli a kapu fölé. Ujabb SzAK támadások és a 40. percben Megyeri fogja a szélső beadását és szép gólt lő. 2:11 És fölmelegszik a közönség és ün­nepli a fehéringeseket. Talán kiegyenlíteni la lehet... És tíz perc múlva kezdődött a második félidő és megtörtént, amit senkisem gondolt és amit senkisem várt Az első félidő negyvenedik percéig 2:0-ra vezet az MTK és a második félidő közepén 2 :2t A tempó láthatólag erősebb és egyre fokozódik. A SzAK a lelkével es egész tudásával küzd. A közönség is fölmelegszik, csupa lelkes biztatás. Bartzer szépen véd. Beck és Horváth áttörhetet­lenek. Klonkai, Simóka, Csáki száz labdát küldenek előre. Már a negyedik percben nagyszerű gól­helyzet Egy hosszan előre adott labdával Ordögh

Next

/
Thumbnails
Contents