Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-30 / 173. szám

E»y>B mwám ára 1800 korowi, >«wm*iU M naoetun•ali Ssák PUMHIM L (F6l«*Kf talával (Mmbea.) Tetoon 1-fS.A.Iieged" B«sJetoIM MUC »i»*tolé»el BiDttas «*• ín 1«* tam DMnaMsi árak i Egy MMWfi helyben «0000, ladsWin ái rtúéken 43000 tat. Wrdetéil árak i Péltiasáboa 1 mm. 400, egy hasáboa 800, tnaslél ha iá bon 12M. SzSvegkört 23 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 sz«fg «00 kor. SztWegMztt kOiIe»*•yek soronként N00 korona. Csalid! értesítés 45001 tar. V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 30, SZERDA. 173-ik szám. Jelszavak. Egy kiváló és iga7án tudós tanár, a legjobb magyar nyelvészek egyike, akit különben már régóta B-lis ára helyezek, érdeVes cikket irt ezen a c'men, kimutatva egy csomó jelszó eredetét, szülőapját. Ezeket a jelszavakat annak idején széltében-hosszában, uton-utféien, bol dog, boldogtalan használt«, amig szépen elhervadtak, eltűntek, elmultak, hogy ujabbaknak adjanak helyet. Nem volna érdektelen és haszontalan dolog, annak a tiz esztendőnek jelszavait, szálló igéit, bölcsességeit és bolondságait is összegyűjteni, amióta a világháború kitört és pusztit még most is a béke sovány és sáppadt álarca alatt. Hiszen ezekben a fölkapott és elsodort szólamokban több történelem és különb tanulság van, mint azokban a nagyképű és kicsinyes memoárokban, apológiákban és fiippiákban, tudósításokban és krónikákban, amelyeket a háborúban és a pusztulásban a háború és pusztulás szerzői és hivatalos tolmácsai tiz esztendő óta összevissza irtak. A hadvezérek és a diplomaták a maguk kezét mossák és a mások szenny sét teregetik, a hiva'alos jelentések pedig a ha/ugságnak olyan tengerét árasztották a viMgra, amely majdnem megfelelt a vér tengerének, amit állítólag maga a pokol küldött. Ki nem emléaeiik ma fájdalmas keserűséggel a provider ciális magyar államférfiú szikár és ktmény kije'entésére, amelynek a suhintása olyan volt, mint a damaszkuszi penge, hngy a magyar patrul majd rövidcsen rendet fog csinálni a szerb csárdában... A ra»gyar palruit hosszú esztendőkön át hősi magyar halottak légiói követték és a rendből, amelyet a »ötét szemüveges államférfi beígért, olyan káosz lett, amely öt magát is a pusztulásba sodorta. Milyen szépen hangzott, nem sokkal később a dicsőséges és hatalmas Imperátor szózata, aki viszont azt ígérte az ő légóínak, hogy mire a falevelek lehullanak, mindenki olihon lesz a tűzhelye melegénél. Igaz, hogy az esztendőt elfelejtette megmondani, •melyben ezek a hírhedt falevelek lehullanak és igaz, hogy nagyon, nagyon sokan a légióból soha többé nem látták meg e nyájas tűzhely világát, mert vagy megvakultak a nagy világégésben, vagy lehullottak ök is az avarba, akár az őszi falevelek. Arra a jelszóra is különösen fanyarérzéssel emlékezünk, hogy: Lemberg még a miénk és arra is, hogy: ezzel szemben áll Belgrád bevételei Hogy azóta nemcsak Lemberg nem a miénk és hogy ezzel szemben mennyi sok minden összedőlt, arra nem kell emlékeznünk, az itt sajog minden mp minden órájában az idegeinkben, az életünkben. Rágondolunk arra, hogy egyetlen akácfát sem akart a magyar Bismarck átengedni Erdélyben és arra, hegy reménytelen és kilátástalan éveken keresztül a „kitartás" és a ,győzni fogunk, mert győzni kell" jelszavával küldözgettek ujabb ezreket a pokol tornácíbi és a halál torkába. Ezek a jetszavak ma már a múltéi, de hatásuk még mindig érzik és sajnos, nem khet mondani, hogy ezeket a jelszavakat valahogyan sokkal üdvözítőbbek és sokkal maradandóbbak váltották volna fel. Ellenkezőleg I A háború után valóságos pergőtüze zudult ránk a lehető legkülönfélébb, lebelő legostobább és lehető leglehetetlenebb jelszavaknak és szállóigéknek. Mintha a megürült és elárvult municiógyárak egyenesen jelszavakat gyártoltak volna, amelyeknek egyetlen célja és értelme az, bogy egy országon belül és pedig egy jóval kisebb és szegényebb, szomorúbb és gyöngébb orsiágon belül egymás ellen tüzeljék, uszítsák, vadítsák és bátorítsák a még mindig megmaradt dolgozókat és szenvedőket, akik élni akarnának, boldogulni szeretnének, okulni és baladni. De nem, jönnek a jelszavak egyremásra, csőstül és garmadával és ma már ott tartunk, hogy mindenféle létszámot apasztanak és mindenféle üzemet beszüntetnek, csak a jelszavak száma nö és csak a jelszavak gyártása folyik, amelyek röpködnek, mint a vércsék és a kányák, mint a varjak és a keselyük, mint a baglyok és a szarkák, hogy máról-holnapra elszánjanak a semmibe, ahonnan eredtek. Egyetlen egy vigasztaló és biztató jelenség mutatkozik csupán: lassankint unni kezdi mindenki őket, jobban megszokj», mint a cigány lova a koplalást (mert az szegény mégis cssk fölfordult tőlr), sőt idővel már senki sem hisz bennük, senki sem ül föl nekik és még maguk a jelszavak fölrepitöi is kezdenek mosolyogni egymáson és magukon, mint a római madárjósok. Talán megérjük még egyszer azt az időt, amikor széles ez országban és az egész kerek földön egyetlen jelszó lesz, amelyet kiadnak, fölkapnak és amelynek engedelmeskednek és ez is olyan rövid lesz és velős, egyetlen szóból áll csupán, mely egyszerű, mint az igazsíg és komoly, mint a valóság: a munka l Dotgozni fogunk, miután érékig verekedtünk és kiabáltunk. Tizenöt napi halasztást lehet kapni az augusztusi lakbérfizetésre. Az aranykorona szorzószáma és a munkanélküliség Ugye a 33-as bizottság előtt. hogy törvényes értékmérőt c ináljunk. Ez lesz a papírkorona, amelynek relatív stabilitást kell adni. A bizottság tudomásul vette a pénzügyminiszternek a bejelemését. Ezuíán át.értek a második tárgyra, az 1924 augusztusi negyedre fizetendő lakbérek részletekben való fizetésének a kérdésére. A kérdéshez először Vázsonyi Vilmos szólal hl, aki kijelenti, hogy a részletfizetésre már volt precedens 1923 ban, márpedig ma sokkal súlyosabb helyzetbe vagyunk, mint akkor voltunk. Két javaslatot terjeszt elő: Kérje fel a bizottság a kormányt, hogy az augusztus 5 én fize endő boltbérek fizetésénél adja meg a havi részletfizetési kedvezményt és mondja ki ugyanezt a kincstári haszonrészeseaésre. A második javaslata szerint a kincstári haszonrészesedést változtassa át a kormány progresszív és a létminimumot figyelembevevő takásadóvd, anélkül, hogy a nemzetnek pénzügyi érdekeit kockáztatná. Korányi Frigyes báró : A kincstári haszonrészesedésből augusztusban négy millió koronát remél és erről nem mondhat le. Augusztusban kell fizetni a tisztviselők lakáspénzét is, amit viszont nem lehet három részre felosztani. Ezenkívül sok más adó válik esedékessé, amit a háztulajdonosok nem tudnának megfizetni, ha nem kapnák meg a házbéri egyszerre. Rupert Rezső csatlakozik Vázsonyi indítványához. Peyer Károly azt kéri, bogy a kormány gondoskodjék arról, hogy az önhibájukon kivül munkanélküliekké lettek részletben fizethessenek. Haller István azt indítványozza, hogy a kincstári részesedést augusztusban fizessék meg a lakók. Heinrlch Ferenc: Az elhangzottak azt a felfogást érlelték meg benne, hogy itt egy középutat kell választani s ezért két javaslatot terjeszt elő. Az egyikben azt kéri, hogy a boltbérek két részben legyenek fizethetők, még pedig augusztus 10-én és szeptember 10-én. Amennyiben a bizottság ezt nem fogadná el, járuljon hozzá ahhoz, hogy a boltbéreket augusztus 15-én fizethessék. VŰSS József kijelenti, hogy részletfizetésre még nem volt precedens, csak akkor, amikor még rendeleti u on szabályozták ezt a kérdést, de ezt tuiajdonkép nem is lehet precedensnek nevezni. Ami a tatarozást illsti, a háztulajdonosok több milliárdot költenek erre. Kijelenti, hogy a háztulajdonosok garanciát vállalnak arra, hogy a munkanélküliség enyhítése érdekében augusztus 1-tól 100 milliárd koronát fognak az építőipar rendelkezésére bocsátani. A bizottság ezután Vázsonyi és Heinrlch első-első tnditvdnyát elveti és határozattá emeli Vá > jonyi és Heinrlch második- második indítványát. Ezután áttérnek a munkanélküliség kérdésére. Peyer Károly utal a jelenlegi munkanélküliség nagyságára és az azzal járó sulycs következményekre. Hegyeshalmy Lajos fölemlíti, hogy a munkásBudopest, julius 29. A szanálási törvények végreh»jtáiát ellenőrző 33 as parlamenti bizottság kedd délután 5 órakor a parlament I. sz. bizottsági termében Ráday Qedeon gróf elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés napirendjén a szorzószám megállapítása, a házbéreknek részletben való fizetése és a munkanélküliség kérdése szerepeltek. A kormány részéről Viass József népjóléti, Korányt pénzügy-, Walkó kereskedelemügyi miniszter és Bud János tárcanélküli miniszter vettek részt. Az első tárgy a szorzószám megállap tása volt, amelynek tárgyalásánál Korányi kifej'ette, hogy időről időre fogja megállapítani a s orzószámot. A jövő hóra 17000 ben állapította meg a szorzószámot, de azt hiszi, hogy szeptemberben sem lesz szükség ennek megváltoztatására. Ha a szorzószám megállapításánál az arany esését vette volna figyelembe, akkor alacsonyabb szorzószámot kellett volna megállapítani. Ennek következménye lett volna a tisztviselők alacsonyabb fizetése. Vázsonyi Vilmos: A szorzószám megállapításánál két kiegyenlítő kérdés áll egymással szemben. Hs a szorzószámot állapították volna meg, az adóktól befolyó jövedelem jelentékenyen alacsonyabban kisebbedett volna és a tisztviselők fizetése lényegesen magasabb lett volna. Felhívja a kormány figyelmét arra a visszásságra, hoey a keresetűdé kivetésénél az osztószámot 3500 koronával számolja, most pedig, amikor az adófizetésre kerül a sor, a szorzószámot 17.000-ben állapítják meg. Biró Pál: A gazdasági és pénzügyi helyzet legelső követelményének tartja a pénzérték stabilizálását. Rupert Rezső hasonlókép a korona stabillá tételét sürgeti. A pénzügyminiszter azon kérdésre, hogy miért nem stabilizálták a koronát akkor, amikor a Jegybank megkezdte a működéséi, azt válaszolta, hogy a Jegybank működése megkezdésekor még senkisem láthatta, hogy mi a korona természetes fekvése a világpiscon. Egy erőszakos stabilizáció megbosszulta volna magát. A koronaárfolyam eme kedésének teljes lefojtása közgazdasági szempontbei is lehetetlen. A 17.000 res szorzószám az eifektiv szorzószámmal szemben egynegyed százalék pluszt mutat a tisztviselők javára. A kereseti adók osztó és szorzószámára vonatkozólag megjegyzi, bogy maga is szükségesnek tartja, hogy a kisebb egzisztenciák szempontjából óvatosabban járjanak el a kivetésnél. Wolff Károly aggodalmának ad kifejezést, hogy a szorzószám csökkenő tendenciát mutat a tisztviselői fizetésekkel szemben. Arra kéri a kormányt, hogy lehetőleg stabilizálja a 17.000 es szorzószámot. Kifogásolja, hogy a kormány a városi tisztviselők fizetéséhez való állami hozzájárulást akarja megszüntetni. Korányi pénzügyminiszter főcéljának azt tartja,