Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-22 / 166. szám

ípcE SKAbi Ara 1800 korona. HHMthNIHMirtnUlrtaUnl MMnben J Tel«on H-HA.toe««J" aegleta. III (MM kivitelével nindaa itm l(jn irta in 1000 k»ttwa. Hatatta) iraki Egy Maapra Miben 40000, BadaWM i« ridiken 40000 Int. SZEGED Hirdetési ink i Pilbasibonl mm. 400, egy basiboa 100, má»léi hasikon IW. Sz»regközt 25 százalékkal drigikb. Apróhirdetés 19 n*ig 0000 kor. Sz*vegköia közleményék soronként 0000 korona. Családi értesítés 49000 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 22, KEDD. 166-ik szám. Adógondok. Köztudomásu'ag a juliusi nagy meleg néma legalkalmasabb temperatura ismeretterjesztő előadások számára. I yenkor az emberek szívesebben húzódnak meg otthon leeresztett függönyök, vagy lezárt zsalugáterek mögött, ha pedig kimozdulnak hazulról, legsziveatbben belemerülnek a Tisza hullámaiba. Vasárnap délelőtt mégis az az előadás, amelyet a kamara hirdetett meg az aranyalapon való adófizetésről, telt húzót vonzott, clytnnyira, hogy mégegyszerannyi férőhely sem bizony ult vo'ns soknak. A hallgatóság körében a kereskedőkön és iparosokon kivül voltak ügyvfdek, magántisztviselők és mindenféle lateinerek. Eljöttek, hogy tanu'jtnak. Pártkűlönbség né kfll ott voltak konstruktivok, destruktivok, belülről fajvédő liberálisok és lappangva kormányt támogató ellenzékiek. A legkevésbé sem akarjuk kí?ebbiteni az aranyadókat ismertető Szekerke Lajos előadói készségét és alapos tárgyismeretét. Az elismerés, amely rgyórás fejtege'éstit kisér'e, legjobban bizonyítja, hogy világosan és érthetően tudta elmagyirázni, hogy mi van a szanilisi törvényt kísérő adóügyi szabályok rengetegében. Mégsem veheti kisebbítésnek, ha azt a feltevést kockáztatjuk meg, hgy nem sző személye volt az, amely a nyári nagv melegben is a közönségre a vonzóerőt gyakorolta, hanem előadásának a tárgya, az adózásnak az uj rendszere, amely vérbe és húsba vág és amelyet mihamarább gyakorlatilag fog kitapasztalni a hallgatóságán kivül is mindenki, aki él, lélekzik és mozog. Az előadásnak a célja természetszerűleg az ismertetés volt és nem a kritika, mert hiszen gyakorlati emberek számára gyakorlati útbaigazításokat tartalmazott. Mégis az a morajiás, amely néha-néha végigfutott a hallgatóságon, kritikát tartalmazott. Ezt a kritikát azonban nem az előadó, htnem a hallgatóság gyakorolta. Beleélve magát a kollektív léleknek a gondolkodásába, azt lehetett megállapítani, hogy a kereskedő- és ipsrosvilág az utolsó évek tapasztalatai alapján tudatára ébredt már annak az igazságnak, hogy adót fizetni kell. Megszűntek azok a hiboru előtti boldog idők, mikor az adófizetés a könnyebbfajta polgári szórakozások közé tartozott. Az adóból teher lett, amely sulycsan nehezedik a polgárok vállára. De meri az adófizetés szükségessége már átment a köztudatba, az elősdónak az olyan kijelentései, hogy mest kezdődik csak az igazi adófizetés, nem keltetlek különösebb emóciót. A visszhangot leginkább a számadatok váltották ki, hogy százalékosan mit jelentenek az aranyadók a régebbi alappal szemben és hogy milyen lesz az ellenőrzésnek a rendszere az aranyt dók mellett. A szanálási akcióval kapcsolatban, amely az egész aranyalapon való adófizetést szükségessé tette, vala ogyan az a jámbor óhajtás alakull ki a közönség körében, hogy először jöjjenek az aranykoronás jövedelmek és azután szedje el belőlük az állam aranyalapon, amire szüksége van. A valóság ezzel szemben az, hogy a mult kereseteknél, amelyek a most kimunkálás alatt levő 1923. évi kereseti és társulati adónak az alapját szolgáltatják, távolról sem lehet aranykoronás haszonról és nyereségről beszélni. Az évrégi mérlegek csak felduzzadt számokat tüntetnek fel, de ezek a számok akár az év elejei koronával, akár a mai aranykoronával szemben tulsjdonképen nagyon összezsugorodott reális értéket jelentenek. Ilyen nyereségekre ötven százalékig, sőt ezenfelül is menő adóknak a ki* vetése már a töke produktivitását és a vállalkozói szellem munkakedvét veszélyezti. Veszélyben van azonban még más is. A szanáláshoz és a nyomán várható stabilizálódáshoz azt a reményt fűzi a kormány, hogy a kalföldi töke ismét érdeklődést fog tanusitani a magyar piac iránt é? befektetéseivel fel fogji keresni a magyar iparvállala okat. Ha a külföldi töke ezt cselekszi, bizonyára nem a mi szép szeműnkért tesz1', htnem azért, mert jövedelmezőséget remél. De Ithet a jövedelmezőségről beszelni ott, ahol egy túlzásba vitt adópolitika a részvénytársaságokat arra kényszerei, hogy nyereségüket könyvelési bűvészkedések segítségével ne mutassák ki, mert akkor az állam mindent elvisz adóban. Az eredmény az, hogy a külföldi tökét hiába várjuk, de az álhm is kevesebbet kap, mint amennyit egy kevésbé magas kulccsal dolgozó és az üzleti élet igényeivel számoló adópoliiika mellett kaphatna. Mikor a mostani pénzügyminiszter az aranyadó rendeletnek a tervezetét a harminchármas bizottságban bemutatta, a hivatali előde, Kállay Tibor volt pénzügyminiszter azt a tulyos kifogást emelte a rendelettervezet ellen, hogy tulságesan bonyolult és zaklató jellegű. Eöben a kérdésben Kailay Tibort tényleg el lehet ismerni szakértőnek, mert hisz annak idején az ő adótörvényei ellen is mindig ezt a kifogást emelték. Ha most Kállay, aki még mindig olyan második péniüiyminiezíer-filéje a kormánynak, mondja ezt az aranyidő-rendeletről, mit mondjon az egyszerű polgár, aki szenvedő alanya lesz ennek a megáliapiiásnsk ? Alkalmasint nem mond semmit, hanem gondol egyet. A szólásszabadságot ugyanis el lehet fojtani, újságokra rá lehet kényszeríteni a cenzúrát, de a gondolat és a gond mindenki számára szabad Ms* gyarországon. Francia-orosz közeledés. megelégedéséi tolmácsolta Herriotnak és a baráti viszony felvétele miatt megígérte, hogy a mtga ré»zéiől hasonlókép jir el a francia állampolgárokkal szemben. Berlin, julius 21. Herriot táviratban közölte a szovjit kormánnyal, hogy a rendelkezések értelmében a legnagyobb mértékben meg fogják adni a szovjet alattvalóknak a beutazási engedélyt. Csicserin ezért hétfőn a !egnsgyobb Az uj jugoszláv kormányalakitásoi Belgrád, julius 21. Jovanovics hétfőn délben a királynál ebédelt és beszámolt a tárgyalásainak eddigi eredményeiről. Délután két órakor Pasics minlsztetelnCk bizalmasával tartott megbeszélést. jovsnovicsnak Davldoviccsal és Korcseccel folytatott tárgyalásai kielégítő eredménnyel végződtek. Meghivják-e a nemzeteket a londoni konferenciára? London, julius 21. Londoni jelentések alapján bizonyosra vehető, hogy Nemetország meghívása ma, vagy legkésőbb holnap megtörténik. Ugy tudják, hegy Stresemann szerdán Londonba utazik. Schacht és néhány német szakértő már amúgy is Londonban taitózkodik. Egyes szövetséges államok szakértői nem hivatalosan már érintkezésbe lépett a Londonban ugyancsak nem hivatalos minőségben tartózkodó német szakértőkkel, hogy a legfon'osabb kérdésekben megismerjék álláspontjukat. Német részről Londonban hangoztatják, hogy a belga és francia vasúti tisztviselőknek a Ruhr-vidékről való eltávolítását a Dawes-terv végrehajtásának egyik legfontosabb előfeltételéül tekintik. Több ezer vasutasról van szó, amelyeket a belga és a francia kormány nyilván tovább akar a Ruhr-vidéken foglalkoztatni. London, julius 21. A II. számú bizottság albizottsága, amely Németország gazdisági kérdéseivel foglalkozik, munkájában jelentősen előrehaladt. Az eddigi számitások szerint az albizottság még rra este, vagy holnap délelőtt megállapodásra jut. A II. számú albizottság a rajna- és a runrvidéki vasutak kérdésében hozza meg érvényes határozatát. A Reuter szerint a konferencia teljes ülést tart, amelyen az egyes albizottságok jelentést tesznek. A konferencia legfontosabb kérdése, amely még nem dőlt e', az, hogy Németország megadja-e beleegyezését. Est a kérdést, mint hírlik, nem érintették. Páris, julius 21. Mint a Matin külön tudósítója Londonból jelenti, a delegátusok ma délelőtt 10 óra 30 perckor nem hivatalos ülésre ültek ösize. Egész sor igen fontos kérdést beszéltek meg a delegátusok, többek közt azt, hogy mikorra hívják meg a német delegátusokat Londonba. Páris, julius 21. A londoni konferencián hivatalosan mindeddig még nem esett szó Németország meghívásáról. Az angolok amellett kardoskodnak, hogy hivják meg a német képviselőket Londonba. A franciák és a belgák viszont kikerülni igyekeznek minden vitát a németekkel. Franciabelga körökben szivesebben vennék, hogy ha inkább a jóvátételi bizotság idézné maga elé a németeket, ha netán arra volna szükség, hogy a versaillesi szerződéshez bizonyos pótlást csatoljanak. A jóvátételi bizottság meg is fogja hivni a német képviselőket, amint a német kormány a Dawes-szerzödésben megállapított intézkedéseket végrehajtja. Angol és amerikái forrás ezzel szemben azt mondja, hogy sz angolok is, az ameriktiak is feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy a németeket, amilyen hamar csak lehetséges, meghívják a konferenciára. Valószínű, hogy eire már kedden, a konferencia záróülésén sor kerül. Bécs, julius 21. A Sonn.- und Montagszeilung értesüli se szerint Németország a következő feltételekkel hajlandó a londoni konferencián résztvenni : 1. A Ruhr-vidék feltétel nélkül való kiüriiése hat hónap alatt. 2. A francia-belga vasúti ellenőrzés teljes megszüntetése a megszállt területen. A lap e jelentéshez hozzáfűzi azt a tájékoz* tatást, amelyet ebben az ügyben a berlini külügyi hivatal vezetőségétől kapott: — A határozatok hiteles szövege még nincs a kezűnkben, ezért nem adhatunk végiegei választ arra a kérdésre, hogy milyen magatartást fog Németország tanusitani. Ha azonban az eddig érkezett jelentések lényegQkben igazak, akkor azt ke l mondanunk, hogy a londoni konferencia határozatai egyoldalúan megváltoztatják a versaillesi békeszerződést. Német politikai körökben természetesen megütközéssel fogadják, hogy a jóvátételi bizottság jogot kap mulasztások megállapítására és ezzel szankciók fenntartására. Németország egyetért a Dawestervezet javaslataival és elfogadja az abbaa tervezett ellenőrzést is. Azonban csak nehezen járulhat hozzá ahhoz, hogy ezenfelül még fennforogjon a lehetősége szankciók diktálnának, mert éppen ez mindig az a p"n* lutly