Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-20 / 165. szám

HM lidfas 20. Szanálás - honmentés. Irta: Tausslg A. mérnök. I. A szegedi Zsótér-ház vásárlási akciója körüli mozgalmak, vételárfedezeti kijelölések, többrendbeli szavazások és felebbezések, már hetek óta nagy port vertek ebben a városban, amely ezen speciesben amúgy is túlságosan bővelkedik. A nyári saison morte megszokott eseménynélküliségével szemben a legutóbbi napok egyéb érdekességgel is szolgáltak: közgazdasági tekintetben. Ugy látszik, a külföld érdeklődése a tuljegyzett kölcsön stb. kapcsán, fokozottabban fordul felénk. Tanácsos ilyenkor, ha minden hivatott és hívatlan tényező magára eszmél és az előlegezett bizalommal élni (nem pedig visszaélni) kötelességének tartja. Épp ezen nehéz Időkben fokozott a kötelesség, amely a család, a település, a város és az álladalom keretében minden egyes emberre hárul. Az évek folyamán feltorlódott hibákat ujakkal halmozni esztelenség volna és talán itt volna végre már mégis az ideje, hogy regenerálódásunk fundamentuma ne a gyűlölködés kiontotta vér, a pusztítás és a rombolás legyen. Egy külföldi pénzcsoport a városnak egymillió dollárt, sőt szükség esetén ennél is nagyobb öszszeget ajánlott fel legutóbb közmüveinek stb. kiegészítéséhez. A mai viszonylatban is nagy összeg ez, melyből — tisztességes társadalmi elveken nyugvó, becsületes munkáltatás mellett — sok minden felépíthető, sok háború előtti, alatti és utáni mulasztás helyrehozható; belterjes gazdálkodás mellett a mai rendszertelenség helyén, széles területen rend és csend teremthető volna. Tagadhatatlan, hogy a külföld előlegezett bizalmának örvendetes jele a tőkéknek kedvező befektetések céljaira, megfelelő biztosítékok melletti felajánlása. Fültanuja voltam annak, hogy a város polgármestere ab ovo anélkül, hogy az érdemleges tárgyalás fonala felvételének szándékát mutatta volna, hatáskörét — nézetem szerint — talán némileg tul is lépve, nyomban a rideg elutasítás álláspontjára helyezkedett Erveivel szemben a kölcsönös meggyőzésre sem kerülhetett a sor. Pedig nem tagadható, hogy a tiz éve tartó abnormis háborús állapotból a lelki megnyugvás normális állapotába való visszatérés, jobban mondva az időközi erőviszonyokból folyólag elérkezett mai uj Időknek megfelelő egyensúlyi helyzet elérésének egyik leghatásosabb gyógyszere — okszerű gazdálkodás mellett — a hasznos beruházások okszerű végrehajtása. Ha valamely városnak, mint Szegednek, elegendő, sőt felesleges pénze van, ám helyes, ha nem a kölcsönigénylés módszerét választja a bajok orvoslásául. De Pató Pál-féle elvekből nem élhetnek meg a tömegek. Ha valamikor, ugy ma, tengernyi sok a teendő. A nagytőkére és az államra háruló kötelezettségeket nem hagyván figyelmen kívül, elsőrendű feladatok: a Duna-Tisza csatorna építése és ezzel kapcsolatosan az alföldi többtermelést elsősorban «zolgáló öntöző berendezések, alföldi tavak lecsapolása, a Fehér-tó hasznosítása (halastó stb.) sok ezer holdnyi területek vizmentesitése; elektromos energia termelése céljából a vízhajtásos turbina-rendszerű erőmüvek létesítése; szőnyegszövő, gyümölcs- és halkonzerveket feldolgozó, gyümölcs- és főzelékszáritő ipartelepek, gyárak stb., baromfi-, sertés-, tarhonya-kikészitő telepek szervezése stb. A lakásínség kiküszöbölésére irányuló, észszerű könnyítésekkel rentábilissá váló, kül- vagy belföldi kölcsönökkel, állami és városi támogatással, — a kölcsönbetáblázás lekötöttsége mellett — garantált tömeges magánépitkezések, városi és állami törzsvagyonok, középületek, iskolák, kórházak stb. fejlesztése; az évtizedek óta a napirendről lekerült, Szegedet és környékét az árvíz előtti állapotokból kiemelő, egyszerű, de modern felszerelésű keskenyvágányú tanyai vasút, mely, hogy Somogyi Szilveszter polgármester ur szavaival éljek „a magasabb városfejlesztést szolgáló" vásárcsarnokba ontja és onnét széjjelhordja a megélhetéshez szükségeseket, azután a vízvezeték, csatornázás, világítás, villamosvasút stb. körüli befektetések, végül, ha a szükséges milliárdokból némi kulturára is telne: a rég méltányolt, pályanyertes Spiegelféle terv szerinti zenepalota építése, no meg a tMlzsufolt, raktárnak is alig beváló kultúrpalota bővítése és megfelelő elhelyezése stb. nem első, de nem Is legutolsó kívánalmak egy modern, a szépség köntösében önámitással tetszelgő város fejlesztési sorrendjében. A balkáni baksisrendszer sutba dobása melletti, E

anamamentes magánvállalkozással — többek özött — az emberek általános gondját képező és annyi energiát feleslegesen lekötő lakáshiány, a napról-napra ijesztő arányokban növekedő munkanélküliség, a nyomor, a járványok stb. ellen folytatott küzdelem megszűnéséhez is közelebb jönnénk óriás léptekkel I Semmiféle áldozatoktól sem szabadna visszariadni, midőn ezekről van SZÓI Ezzel szemben az építkezés még jó üzlet isi SZBQBD A tömeges beruházásoknál a vállalkozói és vezetőségi apparátus módot találna még arra, hogy munkásjóléti intézményekre ís telne bőven a haszonból. Ezzel a köznek, az általános megnyugvás szempontjából kiszámíthatatlan haszna támadna. Hiszen lassan-lassan elfogulatlanul be kell látni, hogy a munkáskérdést alamizsnák nyújtásával és könyöradományokkal véglegesen elintézni nem lehet. Szeged városának a belterületek forgalmas helyein vannak saját értékes telkei; az egész várost övező rengeteg kiterjedésű földjei. Ezek jövedelmezőbbé tételétől — a fent felsorolt építkezésekhez vezet az egyenes ut. A mai megcsonkított méreteível is: gazdag ez az ország. Lényegében nem szegényedtünk el. A középosztályt képviselő értelmiség, a lateinerek, a hivatalnokok és munkások tömegei szegények maradtak ugyan, akár csak a háború előtt, de a föld és a háztelkek ma tehermentesek — a telekkönyvek tanúsága szerint — s így csüggedésre nincsen semmi ok. Néhány évi takarékos, szorgalmas munkával a megélhetés békebeli standardja nehézség nélkül, könnyen elérhető lesz. A kormányzat saját szanálása helyett tűzze ki végre napirendre — akár népszövetségi főbiztos ellenőrzése mellett, ha kell — a dolgozó tömegek szanálását. És talán nem lesz felesleges legutóbb nálam járt, Magyarországról másfél évtized óta elszármazott, ma dúsgazdag amerikai vendégem A. v. Lászlóffy rövid jelmondatát idézni, mely így hangzik: „Do it to-day". Ne halasszuk holnapra, amit megtenni ma eminenter érdekünk és kötelességünk. Nem ártana, ha nemcsak az egyszerű polgárok, hanem a polgárok és munkások vezetésére predesztináltak is, a mai, felette nehéz időben, ezen parancsot magukévá tennék. Kétszáznegyven korona nemzetközi kalandja Szeged, julíus 19. (Saját tudósítónktól.) Szent Bürokrácia nemzetközi berkeiben ki ne emlékeznék az egyedülálló Dickens Huzavona-hivatalára, ahol művészi tökéletesedésre jutott az ügyek késed lmes elintézése. De mit beszélünk késedelemről? Az volt a kunszt, hogy egyáltalaban semmit se intézzenek el. Azért bámulják órákon át azt a vakmerőt, aki eljött, hogy megsürgesse az ügyét. — Sür-ge-ti? — ájuldoztak a népek Mit szólnak hozzá, ő sürgeti Egy nem kisebb mértékben tehetséges an-, gol, Shakespeare, szintén tud a hivatalnoknép packázásairol, viszont Franciaországban született meg a legbájosabb példa, hogy azután nálunk is utánzókra találjon. Külföldi útjáról megérkezik a nyugdíjas és jelentkezik az adóhivatalnál három havi illetményeért. Mondjuk, hogy május van, (aminek viszont szegedi példája van, mert itt irta 0. bíró a nyolcvanas évek egy ítéletében: »Minthogy Makón akkor történetesen vasárnap volt...") A májusi nyugtán igazolva van a nyugdíjas életbenléte, azt kifizetik. Az ember ezek után nyújtja a márciusi és áprilisi nyugtáját is, amiket azonban visszakap. — Nincs rajtuk igazolva, hogy uraságod életben volt. — Mikor kérem? — Márciusban és áprilisban. — Uxyan ne bolondozzanak, hiszen ma is élek. — Azt látom, azonban nekem bizonyítvány kell arról, hogy uraságod három hónap előtt is életben volt. Ez a szabály. Alig tudta szegény feje igazolni. Egész cifra és érdekes a mi legújabb példánk is. Négy év előtt ideiglenes napidíjas volt a szegedi városi adóhivatalban Boleszlin Lyubinka, egy fiatal szerb leány. Hogy aztán januárban minden igazolás nélkül elmaradt, a polgármester felmentette az állásától és megkereste a tanácsot, hogy szün esse be a fizetését. Ami februárban meg is történt. Néhány hét múlva azonban jelenti a könyvivőség, hogy Lyubinka kisasszony illetéktelenül fölvett 240 korona többletet, ezt vissza kellene szerezni tőle. A tanács könyvkivonatot készittetett a tartozásról s átadta az ügyésziégnek, hogy indítsa meg a behajtási eljárást. Április folyamán azt mondja a tiszti Ügyészség. — Jó volna kinyomozni a kisasszony lakóhelyét és vagyoni helyzetét. Nem valószínű ugyanis, hogy egy helyettes napidijasnak olya* vagyoni viszonya van, amelyet a végrehajtási törvény értelmében le lehet foglalni Ó/juk meg hát a várost is az esetleg be nem hajtható további költségtől. Helyes, helyes! A tanács megkeresi erre az államrendőrséget, hogy nézzen utána, hol van Lyubinka a 240 koronával s szerezze be tőle sürgősen a pénzt. Jön hamar a válasz, hiszen nagyszerű testület az államrendőrség. —• Nem tehetünk semmit, nevezett Újszegeden lakik, azt pedig ezidőszerint a szerbek tartják megszállva. Ez már más, várjunk hát. Vártak is, egy sereg hivatalnok két és félévig mást se csinált, csak Lyubinkát leste, míg végre 1922 őszén a rendészeti hivatal kapott utasi.ást a 240 korona beszérzésére. Neki is fogott nagy lendülettel, de gyorsan ellankadt. Az történt ugyanis, hogy Lyubinka nem győzte bevárni Újszeged felszabadulását, tovább ment s meg sem állt Szabadkáig, ahol a vasutigazgatóságnál kapott állást. így vagyunk ? Ez már egészen más. Felirt hát a tanács a belügyminiszterhez, hogy írjon át a külügyminiszterhez, megkérve, hogy tegye magát érintkezésbe a belgrádi konzulátus utján a szerb külügyminiszterrel, esetleg egyenest a szabadkai vasú i igazgatósággal, hogy Boleszlin Lyubinka bőrén ne higyják a 240 magyar koronát. Meg is indult a diplomáciai eljárás, Smith ur csak azért nem folyt bele, mert a tél, meg a tavasz folyamán még nem érkezett meg Magyarországra, minisztériumok, konzulátusok pompás fogalmazványokat szerkesztettek, míg egyszerre csak halá ra rémülten vette észre Lyubinka, mekkora bonyodalmak központja lett ö. — Hagyjanak békében, mondta felpattanva s kézi táskájából átnyújtott a végrehajtó közegnek másfél dinárt. — Elég lesz? — Oh, nagyon is. így született meg aztán a belügyminiszternek a központi állampénztárhoz intézett utasítása, mely szerint a Boleszlin Lyubinkától behaj olt, illetmény-tulélvezmény címén a belügyi betéti naplóban bevételezett egy és fél szerb dinárt helyezze kiadásba és Szegednek levélben küldje meg. A valutákra most ugyan rossz világ járja, a másfél dinár mégis megér vagy 1400 magyar koronát. Ellenben egy ív papír felül van a 240 koronán, Jugoszláviába 5000 koronás bélyeg kell egy levélre, — számítsa ki hozzáértó ember, mennyi papír, tinta, energia, hány elfog* laltság, bélyeg fizetődött rá a 240 koronára. Mert ráfizetett itt mindenki jelen sorok írójának kivételéve), aki 240 koronáért ennek a történetnek a cimét se irta volna le. Telefon: Pénztár 582. Belvárosi Mozi, Szeged Telefon: Igazg. 258. Vasárnap, julius hó 2)-án 9 IVAN MOSJOUKINE és WIME. LISENKO p.rádés filmje: A főszereplő: Társadalmi dráma 5 felvonásban. — Azonkívül; fSZ'VSL,ü§Ti» A legszebb keleti szerelmi történet 6 felv. Priscilla Diáita Előadások kezdete: 3, 5, 7 és 9 órakor.