Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-15 / 136. szám

Cgym *mém éra 2000 kdwini 1IHMMMNB *• tSadOifta. al, »«ák ftttaí-nka 1, (Fö^iifcMMvalMcmbeo.) Tsle«* ll-3EM,Ssegeda megjeleDt MMÖ kMtelétel aindea Tsp, Icrw fián ár* 1503 koqio, flölir-tés! iraki E0 DMfti ksljrbeu 55CO, SadxMlM is Wdékea 40000 kff. SZEGED Hirdeti!) árak t rélhasábon 1 mm. 400, egjr hasábon 800, másfél hasában 1200. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 6000 kor. Szövegközti közlemények sorúnként 6000 korona. Családi értesítés 45000 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 junius 15, VASÁRNAP. Apponyi. Nem először jár Szegeden, amely régóta dilíiti m?gát nevével, mint fogadott polgáráéval s valahányszor itt járt, mindig e józan és nyugodt, nehezen hevülő, de hűséges polgárváros tisztelete ás nagyrabecsülése állt körülötte olyan diszőrséget, amelyet a hatalomnak csak egy fajtájával, a sziveken való hatalommal lehet megszerezni. A diszőrséget elküldte Szeged arra az Apponyi-jubileumra is, amelyen a szittyák nemzetében Jókain kivül senkinek se adatott s most, hogy Apponyi Albert olyan hosszú idő után újra hazajött Szegedre, zavarban vagyunk, hogy mivel fogadjuk, ami több, mint a régi istenhozottak, amiben benne van a mai idők lelke s amibe még sincs semmi visszás és diszharmoniátlan se, mint a mai idők lelkének minden megnyilvánulásában. Vigyáznunk kell a köszöntéssel már azért is, mert tudjuk, hogy Apponyi Albert nem szokta keresni az tinnepeltetést s neki sokkal több öröme teinék abbaii, ha magvetése megfoganna a magyar vidék szivében és kalászokat hajtana a jövendöltek, mint amennyi öröme van abban, hogy szegélyének varázsa diadaluttá teszi a Külügyi Társaság missziós vándorutját. Ha Apponyi Albertnek semmi más érdeme nem volna, minthogy nem akarja magát ünnepeltetni ebben a mindig pántlikás kalapot lobogtató országban, ahol már az egyesztendős miniszterség örömére is meg szokás fúvatni a trombitát, — ez a tapsok elől való elhúzódás maga megérdemelné, hogy ahol megfordul, ott az emberek mindenütt áhítatosan emeljék meg a kflapot az előtt a név előtt, amelyet ünnepi ékességül írunk le e lap első sorának. S ha Apponyi Albert azt hiszi, hogy a nagy jubileummal a számla ki van egyenlítve s a nemzet a közhála aranytömbjével egyszerre fizette vissza azt, amit legnagyobb élő fia félszázadonát adogatott neki lelke kincses házából, mi meg ugy érezzük, hogy amit ő a jubileuma óta adott, azt a mi szegény, mindenféleképen lerongyolt nemzedékünk akkor se tudná megfizetni, ha vékával mérhetné a drágakövet és lapáttal szelelhetné az aranyat. Mert nemcsak azon fordul meg a dolog, hogy ki mit ád, hanem azon is, hogy mikor adja, ami tőle telik. Mikor Apponyi Albert java termésében volt, akkor boldog, hatalmas, napsütéses Magyarország duskálkodott a nagy emberekben, a bölcs publicistákban, a dicsőséges írókban, a maguk nemzedékén tul is korokra világló államférfiakban. Ez volt az, amire a francia azt mondja, hogy embarras de richesse, a magyar meg azt mondja, „annyi van, azt se tudom, mit csináljak vele." De lassankint elfogyott minden, legelőször elfogyott a napsütés, elfogyott az isten leglelkéből lelkezett nemzedék, elmentek a nemzeti lét nagy kincstárosai, a bölcs publicisták, a dicsőséges irók, a világító államférfiak, utánuk elfogyott az ország is, a nagy mód bősége helyett a hiányok és bajok bősége áradt el mindenen s most csak a rosszra mondhatja a magyar, hogy annyi van belőle, azt se tudja, melyik köztük a legnagyobb. Az elsüllyedt régi világból csak ketten maradtak meg : Apponyi Albert és Rákosi Jenő, ök ketten a magyarság „nagy öreg emberei", a halhatatlan dioszkurok, akiket valaha olyan köz?3 szobor illet meg a magyar alkotmánytörténeti muzeumban, aminőt a németek emeltek Goethenek ás Schillernek. Egy páros hegyorom, amely- kimered az uj magyar közélet zavaros vizeiből, az ős káoszból, amely fölött mintha nem mindig lebrgne ott az Úr lelke, a mindeneket elrendező. Két páros diófa a tikkadt feopárságok fölött, amelyek terebély ágai alá elfér az egész crszág, jók, rosszak, igazak, hamisak: őhozzájuk képest egyformán törpák mindnyájan s azt be is ismerik a lilipuíiak közül a legpipeskedőbbek és legágaskodóbbak is. Ok azok a nagy lombsátrak, amelyek alatt menedéket keres a nomádok egész törzse s amelyeknek enyhében elalszik a testvérgyülölet és eltagadja magát a vérbosszú. Csodálatos agg fák, amelyekhez hasonló nem termett több a magyar isten kertjében. A gyökerük lent van, olyan mélységekben, amelyekbe mi le sem látunk, a koronájuk olyan magasságban játszik a jövendő szeleivel, amelyekbe mi csak szédelegve tudunk nézni s a egcsudálatosabb az, hogy ezeknek az aggastyán 'fáknak nincs egy törött águk, pedig de sok förgeteggel szegték szembe magukat, nincs egy száraz gallyuk, pedig de sok tüz égette, de sok fagy marta, de sok hernyó rágta őket 1 — ám ők egyre termik, pihenés és kénytetés nélkül, magától való áldott termékenységgel a máshoz nem fogható izü gyümölcsöt, amelyen rajta van a mi egünk minden szinpompája és a mi földünk minden zamata, amelyben benne van a mi fajtánk minden sava-borsa s amely édes még abban is, amilyen keserűnek van szánva. <r 136-ik szám. Minden epitheton megilletné a két nagy öreg ember közül most köztünk járó Apponyi Albertet, de talán az talál rá legjobban, ha a magyar hit örökzöld fájának nevezzük, mert a magyarságban való hitnek nincs több olyan messze látszó hordozója, mint ő, akinek a lelkeken való apostoli hatalmát készséggel elismeri ez a kor, amely politikai hatalmat nem adott neki. Ez is a külön magyar gondviselés müve volt, amelynek a kezét lehetetlen fel nem ismerni végső katasztrófánkban is. Ha politikai vezér volna, pártszenvedélyek hullámzanának körülötte és lesvetők ólálkodnának mögötte és gyarló emberek mérnék magukat hozzá. Igy, ahogy van, magánosnak, kivételesnek, egyedül valónak, szimbólumnak, mi névtelenek, kicsinyek, keveset próbáltak és máris csüggedtek, alig éltek és máris halálra fáradtak, misztikumokba lódultak és mégis szkeptikusak, mindnyájan ugy nézünk fel erre az eleven valóságra, mint egy égből küldött vigasztaló legendára és ez a legtöbb, amit adhatunk a köztünk járónak, áhítatos magyar imádságul A népszövetségi tanács határozata a magyar ügyben. Genf, junius 14. A népszövetségi tanácsülésén, miután a mcgyar kormány képviselője, Kdllay Tifcor befejezte a felszólalását, a tanács angol tagja kijelentette, hogy a kiosztott jelentést felolvasottnak tekintik. Köszönetet mond ezután a főbiztosnak eddig folytatott munkásságáért és megelégedettségének sdott kifejezést afelett, hogy a magyar kormány a nemzetek szövetségével karöltve halad a kitűzött cél felé. Örömét fejezte ki afölött is, hogy a kölcsön kibocsátása biztosítottnak látszik, annál is inkább, mert abban Olaszország is jelentékeny mértékben részt vett. Remélhetőleg ezért ez a rendkívül fontos kérdése Középeurópának szerencsés megoldásra talál. Végül azt a reményét fejezte ki, hogy Magyarország naprólnapra folytatott munkásságával a nemzetek szövetsége és a főbiztos támogatásával békés fejlődésnek tekinthet elébe. A javaslat elfogadásával á napirendnek ezt a pontját fél egy órakor letárgyalták. Genf, junius 14. Avenol, a nemzetek szövetségének második főtitkára szombaton a Magyarországpénzügyi újjáépítésében résztvevő delegátusok részére villásreggelit adott, amelyen Smith főbiztos, • Kállay Tibor és Baranyai Zoltán is résztvettek, j Genf, junius 14. A magyar albizottság javasla- 1 tára a népszövetségi tanács zárt ülésen, majd | nyilvános ülésen a következő határozati javaslatot fogadta el: A magyar újjáépítésről a magyar albizottság részéről előterjesztett információkra ezennel értesiti a jóvátételi bizottságot arról, hogy magára vállalja Magyarország pénzügyi rekonstrukciójára vonatkozó és a Genfben 1924 március 14-én aláirt jegyzőkönyvekbe foglalt újjáépítési terv végrehajtásáért a felelősséget. A Népszövetség nemzeti tanácsa felhatalmazást ad arra, hogy a magyarországi főbiztos kiadásaira havonként 5000 dollárt fordíttassanak. Genf, junius 14. Smith főbiztos a MTI. igazgatója előtt kijelentette, hogy a kölcsön kibocsátása a legrövidebb időn belül, sőt remélhetőleg néhány héten belül várható. Genf, junius 14. A népszövetségi tanács ülésének befejezése után Smith főbiztos a sajtó képviselője előtt kijelenteite, hogy a kölcsönben főleg Anglia, Olasz-, továbbá Svédország, Hollandia, Svájc és Csehország vesznek részt. Amerikára vonatkozólag kijelentette, hogy erről nem szívesen beszél, utal azonban arra, hogy a küszöbön álló elnökválasztás némileg zavarja az amerikai pénzpiacot. Egyben kijelentette, hogy egyetlen magyar párt részéről sem tapasztalt kellemetlenségeket. 'Kijelentette végül, hogy a kölcsön kibocsátása néhány héten beiüi remélhetőleg várható. Doumergue elnökké választásának hatása. Páris, junius 14. Doumergue elnökké válaszfását pártállásuk szerint különbözőképen kommentálják a lapok, de a benyomás általában kedvező. Fontos kérdés, hogy milyen lesz az uj elnök magatartása Németországgal szemben. Doumergue tudvalevően a jobboldali pártok fámogatásával lett elnökké, aszal az abszolút többséggel, amely második szavazást feleslegessé tett. Már pedig a jobboldaliak Németországgal szemben nem váltak hirtelen békülékenyekké. Igsz viszont, hogy német vélemények szerint Franciaországnak Németországhoz való viszonya nem a köztársasági elnöktől, hanem elsősorban a miniszterelnöktől függ, Miniszterelnök pedig általános vélemény sprint Herriot lesz mégis, noha Herriot kijelentette, hogy ne® vállalkozhat kebinetaiakitásra olyan államfővel szemben,. «ki nem kizáróan a baloldali blokk jeiölije volt. Remélik azonban, hogy Herriot a miniszterelnökségre iTágíc vállalkozik. Érdekssen ir '& választás eredményéről a Newyork Times párisi tudósítója. Cikkében i többek közt ezeket nmdja: | „Doumergns lágy a-ber, akihö' hiányzik a I határoson fellépés. Távol fog állsn! !52e sz a « törekvés, hogy hatalmával visszaéljen. Megválasztása arra vall, hogy a fennhangon hirdetett baloldali többségnek nagy csoportja hajlandó támogatni egy mérsékelt közép-kormányt és ba Herriotnak sikerül is a hatalmat a maga kezébe kerítenie, csak ideig-óráig maradhat uralmon. A háttérben ott álí Briand, aki várja, mikor érkezik el az ő órája. Könnyen előtérbe kerülhet Barthou is, aki egyébként nem szívesen válna meg a jóvátételi bizottság élén viselt tekintélyes állásától. Ds még az is megtörténhetik, hogy Polncarét holnap a szenátus elnökéül választják és tövid időn belül a mi' niszterelnöki székben fog ismét vezető lszerepet vinni. Mindebből látható, hogy a francia általános választás eredménye nem jelenteti olyan határozott fordulatot, mint ahogy külföldön képzelték és hogy a választások alkalmából megalakított baloldali karteli hamarosan fe! fog bomlani Franciaország most olyan korszakba láp, amelyben az ellenséges pártfelfogások egymásJ sal körülbelül egyensúlyt tartanak, ugy hogy határozott politikai célkitűzés nem alakulhat ki.* A tudósító külön megemliii, hogy Doumer-