Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-14 / 135. szám

1924 lantos 14 SZEGED MŰVÉSZEK SZEGEDEN GÓTH SÁNDOR. Régi, nagyon régi ismerőse Szegeden minden­kinek, aki művészettel nemcsak félvállról törődik. Aki szereti a színházat, a kulturát, a könyveket és a homéri kacajt. Aki szereti a színpadon az ujat, az eredetit, az ötletet, az esprit-t. Aki szereti a művész- komédiást. Es Góth Sándor is szivesen jön ide pesti ragyogásai és tapsai után. Szeret itt egy kicsit legénykedni, a szegényes Szeged vidéki színpadán. Szeret egy kicsit a régi barátok közé jönni. Es Szegeden mindenki szereti Góth Sándort és Góth Sándornak is csak barátjai vannak. Régi ismerős. Kedves barát. Aki szives tapsot érdemel szívből. Délben, próbaközben, a sötét színpadon talál­koztunk össze. Amint próbált, játszott — és vezé­nyelte az egész színpadot. A színészeket, a zene­kart, a diszletezőt, az ügyelőt. Verejtékes igazi próba után — mint este előadáson — egy percre, a második és harmadik felvonás között, egy Laurens khedivét szívunk a kis kapu előtt és beszélgetünk. Igy kezdi: — Igazán nagyon szivesen jöttünk ide, igazán nagyon jól érezzük itt magunkat. Mint régen. A publikum: a régi, a meleg, a tapsos. Különben Szegedre külön élvezet vendégszerepelni jönni, itt soha nincs semmi baj a hotelekkel, itt nagyszerű hotelek vannak. Mint egyetlen vidéki városban sem, mint Pesten. Most a régi kedves estékre emlékezünk és Góth Sándor mosollyal mondja: — Itt volt régen egy eset. Egy drága kis színházi eset, amit nem lehet elfelejteni. Régen volt, ne mondjuk ki a direktor nevét, ne bántsuk szegényt. Alszik már régen. Feleségemmel voltam itt vendég­szerepelni néhány napot. Flers és Caillavet „Papa" cimü vígjátékában szerepeltünk. Van egy idillikus jelenet, a felvonás egy fürdőhelyen történik. Alko­nyat, este, sápadt holdfény, lombok, szóval minden, ami egy ilyen idillhez kell. És ki is hoztunk min­dent, hogy minél szebben sikerüljön. — A próbán megmondtam az ügyelőnek, hogy szerezzenek estére okvetlen egy kakukkos órát. Elő volt irva a darabban, adott jelre hatot kellett kakukkolnia. Megmondtam pontosan az ügyelőnek a végszót és a lelkére kötöttem, hogy pontosan szólaljon meg a kakuk. Az ügyelő azt mondta: „Rendben lesz kérem művész ur, tessék csak rám bízni". Este az előadáson a végszó következett. Kimondtam. A gépezet, a kakuk, fölmondta a szolgálatot 1 Egy pillanat: aztán a kulisszák mögül egyszerre csak megszólal egy mély basszus hang és hatszor egymásután elmondja: kakuk, kakuk... Szegény kis buzgó ügyelő mellékesen basszust fujt a kórusban ... — Nem tudtam tovább játszani, hangosan el­kacagtam magam és nekidültem a falnak. A közönség megértette: velem kacagott. Ezen az estén a derék ügyelőnek volt a legnagyobb sikere ... Most ismét a régi estékről beszélünk. — Tiz-tizenkét év előtt mennyi forró estéin volt Szegeden! Amikor Jöttek egymásután az uj Bern­stein-darabok: a Tolvaj, a Baccarat. És Pierre Wolff és Verga darabjai, amikor még nőtlen vol­tam. Feleségemmel együtt a Baccarat-ban elért nagy sikere után jöttem le először Szegedre. A pesti siker után szinte mindjárt idejöttem vele. — Ide különben mindig szivesen jöttem, nem­csak a színházért, de hiszen itt ismerhettem meg Tömörkény Istvánt, akit régen csodáltam. És itt van Móra Ferenc és Juhász Gyula. — Nyáron először barátaimhoz megyek, pusztára, aztán — ha sikerül valahogy pénzt összegyűjteni — Londonba szeretnénk utazni, a világkiállításra. Őszkor ismét munka. A Vígszínházban — már most tudom — az Éjjeli menedékhely-ben fogok iátszani aztán francia darabok következnek. És a eeiobbán örülök, hogy Molnár Ferenc uj vígjáté­kában fogok játszani, az Uvegcipőben, Darvas Lilivel eevütt, régi tanítványommal. Elfogyott a cigaretta. Az ügyelő csengője is megszólalt. „ GÓTHNÉ KERTÉSZ ELLA. A harmadik felvonásban, két jelenés között két percig beszélhettem vele. Fél szemével az interjú közben a darabra kellett figyelnie, a rendezőre, a súgóra, Góth Sándorra. . .. . — Ugy jövök ide - kezdte -, mintha haza­jönnék. Három évig különböző dolgok miatt nem jöhettünk Szegedre játszani Sándorral, — ugy érzem, ez a három esztendő elveszett nekünk. Valahogy ugy érzem, hogy az a szezon, amikor nem voltunk Szegeden, nem volt teljes, egész szezon. — Most csupa vidám, kedves dolgokban jöttünk, hogy ezekben a szomorú napokban kacagjunk egy kicsit. Szívből. A közönség is mi is. De azért ezekben a bohóságokban is igyekeztünk megtartani a művészi nívót... Tovább nem beszélhetett. Az ügyelő elhivta. A középről kellett neki bejönnie. És a másik szavával már a darabban volt. (v. gy.) Ünnepélyes fogadtatás, bankett as autétura résztvevőinek tiszteletére. Szeged, junius 13. (Saját tudósitónktól.) A szom­baton kezdődő Alföld—Alpesek túraut utolsó elő­készületei pénteken reggel kezdődtek meg Budán, a műegyetem udvarán. A délelőtti órákban már mintegy 15 kocsi esett át a vizsgálaton, ugy hogy biztosra vehető, hogy a benevezett 62 gépkocsi és öt oldalkosaras motorbicikli hiány nélkül jelenik meg szombaton hajnalban a starthelyen. Szombaton reggel négy órakor a kis kategóriába tartozó autók indulnak neki először a 2000 kilo­méteres útnak. Utánuk egyperces időközökben a motorkerékpárok következnek, hat órakor pedig a nagy kategóriákhoz tartozó gépeket indítják el. A verseny első napján futják le a turautba ik­tatott sikversenyt Kenderes és Szapárfalva között Horthy kormányzó jelenlétében. Körülbelül 9 óra tájban lesz a sikverseny, amely után a gépek folytatják Szegednek utjukat. Az első kocsik déli 1 óra tájban futnak be Szegedre, ahol ünnepé­lyesesen fogadják őket. Szegedről másnap, vasárnap reggel 8 órakor indulnak vissza a kocsik Budapestre, ahova az első kocsi féltizenegy óra körül érkezik. Onnan délután 3 órakor folytatják utjukat Székesfehérvár felé. A második nap célja Keszthely. Keszthelyről a Graz-Villach-Spittal-Villach­Salzburg—Linz—S't. Pölten—Maria Zell—Eisenerz— Leoben—Semmering—Wr. Neustadt utonalon ke­resztül a nyolcadik napon Bécsben fejezik be a versenyt a kocsik. Szegeden a tizenöttagu rendezőbizottság napok óta permanenciában van és a péntek esti utolsó összejövetelen minden, még függőben lévő kér­dést elintéztek, kiosztották egymás között a sze­repeket. Még délelőtt föllobogózták a város azon utvonalait, ahol a kocsik elhaladnak, a korzón két szalag is van: Cordatic. Cél. A Széchenyi-térnek ennek a részére csak jegy­ei lehet' bemenni. Egy óra után fog érkezni % . ózsef főherceg, majd négy óráig szakadatlanul a versenyző autók és motorbiciklik. A beérkezés sorrendjében ezután gondosan elhelyezik az autó­kat, este 9 órakor pedig bankett lesz a résztve­vők tiszteletére, azon József főherceg is meg­jelenik. A versenyzők vasárnap reggel — ugyancsak a Széchenyi-térről — folytatják utjukat. Balogh Károly halála. Szeged, junius 13. (Saját tudósitónktól.) Balogh Károly váratlan halála általános rész­vétet keltett az egész városban. Akik ismerték — és talán nem volt senki ebben a városban, aki ne ismerte volna —, megdöbbenve vették , tudomásul halálának hírét, amely még ma is, ! amikor kiterítve, csendesen, mozdulatlanul, j némán fekszik Tisza Lajos-körut 21-ik szám alatti lakásán, olyan hihetetlennek, olyan való­színűtlennek hangzik. Mert Balogh Károly neve, 1 markáns alakja, különös egyenisége annyira összeforrott a város életével, hogy ez nélsüle szinte el sem képzelhető. A városházán, amely fölött sötéten lobog­tatta a szél az éjszaka fölvont gyászlobogót, pénteken délelőtt olyan volt a hjngulai, mint valami szomorú halottasházban. Az elcsen­desült folyosókon suttogva beszélt mindenki és mindenki a halottról beszélt. Szépet, jót, elismerő!. Amig élt, nagyon sok ellenfele, sőt ellensége volt, kérlelhetetlenek és fanatikusak, most, bogy meghalt, már csak barátai és tisz­telői vannak. Legfanatikusabb ellenfelei is a tiszteletteljes elismerés hangján nyilatkoznak működéséről, karakteréről. Mindenki tud valami kedveset róla, ami elárulja, hogy látszólagos nyersesége mögé rejtette el mindig a szivét, amely most olyan váratlanul megölte és ame­lyet csak ritkán láthatlak meg azok a kevesek, akik közel férkőzhettek hozzá. Most, hogy nincs, már mindenki látja. A polgármester, akire erősen hitott leg­reálisabb gondolkozású tanácsadójának várat­lan halála, pénteken reggel kilenc órakor össze­hívta a tanács tagjait — rendkívüli tanács­ülésre. Az ülésen a tanács minden tagja meg­jelent — csak Balogh Károly széke maradt üresen... A rendkívüli ülésen a tanács elhatározta, hogy a város közönsége nevében gyászjelentést ad ki Balogh Károly haláláról és hogy a temetésén a polgármester vezetésével és a város egész tisztikarával testületileg vesz részt. A koporsó fölött a polgármester mond gyászbeszédet és koszorút helyez a sirra. A koszorú szalagjára a következő felirit kerül: „Balogh Károly tanács­noknak, a város közönsége*. Elrendelte a tanács, hogy a városháza tornyában délután három óra­kor, este fél tizkor — a halál órájában — és szombaton délelőtt tiz órakor meghúzzák a ha­rangot és gyászjelentést adott ki Balogh szená­tor haláláról. A tanács pénteken délben a polgármester ve­zetésével kondoleált Balogh Károly özvegyének. A Tisza Lajos körút 21. szám alatti gyász­ház péntek délelőtt óta valóságos bucsujáróhely. Úgyszólván a város egész társadalma felkereste részvétével az özvegyet. Balogh Károlyt szombaton délelőtt tiz órakor temetik a Tisza Lajos-körúti gyásaházból a Bel­városi temetőbe, tavaly elhunyt tragikus sorsú leánya, Lili mellé. A gyászszertartást Várhelyi József pápai prelátus vúgzi. A temetésen a város egész tisztviselőkara résztvesz. A legszomorúbb, a leggyászosabb képe Balogh Károly hivatalának, a katonaügyosztálynak van. íróasztalán még ott hevernek az elintézésre váró aklák, a Somogyi-telepi házépítők beadványai, a katonai elszállásolási ügyek, a iavadalmi hi­vatal aktái. Pénteken délelőtt bekopogott valaki az elárvult szobábi, amelynek ajtajáról már levették az el­hunyt szenátor névjegyét is, és elvitte Balogh Károly vörösre azivott, hosszúszárú tajtékpipáját, de visszahozta azt az aktacsomót, amelyet Ba­logh Károly halála napján vitt haza hivatalából lakásába, hogy ne kelljen tétlenül eltöltenie azt az egy heti ágybamaradást, amit szigorúan rá­pirancsolt a doktor. Mert Bilogh Károly min. dent el tudott viselni, esik a tétlenséget nem. Az elárvult hívatalszobánál még szomorúb­bak azok a tisztviselők, akik ügyosztályában dolgoztak. — Meghalt a gazdánk — mondják é» egyik­másik szemből a könny is kibuggyan. A katonai agyosztály alkalmazottai is koszo­rút helyeznek a koporsóra, sőt a mérnöki hiva­tal is, amelynek, mint építési ügyek előadója, főnöke volt. Itt emiitjük meg, hogy Balogh Károly a Sze­gedi Uri Dalárdának igen hosszú időn keresz­tül működő tagja és vezetőtisztviselője volt. Te­metésén a dalárda elnökének és karnagyának vezetésével a Szegedi Dalárda is résztvesz, a vezetőség kéri a tagokat, hogy a temetésen minél nagyobb számban, lehetőség szerint vala­mennyien, okvetlenül vegyenek részt. IMMIMMMMMMM^ Végső erőfeszítés a német vasutas­sztrájk megakadályozására. Berlin, junius 13. Nincs kizárva, hogy Német­országban vasutassztrájk következik be. Ma dél­előtt az összes szakszervezetek, de különösen a keresztény szervezetek közbeléptek, hogy az utolsó pillanatban megakadályozzák a sztrájk ki­törését. Attól félnek, hogy ha a sztrájk kitör, ak­kor ennek kellemetlen visszahatása lesz a Dawes­féle szakértői jelentésre. A munkások is belátják ezt, éppen azért hajlandók követelésüket a har­minc százalékos bérjavitásig leszállítani. Ezzel szemben azt kívánják, hogy a vasutak a kilenc órai munkaidőn tul teljesített munkáért túlórát fizessenek. a É csokoládé

Next

/
Thumbnails
Contents