Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-11 / 132. szám

10 8ZBOBO tatást nyújt a parlamentnek a kölcsönügy helyzetéről és ez alkalommal nagyjelentőségű bejelentést tesz, amelyben publikálni fogja, hogy a kölcsönt teljes összegében már is elhelyezték, még pedig kizárólag az angol pénzpiacon. Emelkedtek az adójövedelmek. A Népszövetség becslése szerint a közvetlen és közvetett, valamint a forgalmi adókból a folyó év első hat hónapban kilencmillió aranykoronának, második hat hónapban pedig 16,633 000 aranykoronának kellett volna havi átlagban befolynia. Ezzel szemben a tényleges adójövedelem az első négy hónap havi átlagában 17.044.000 aranykorona volt. A közvetlen ! adók jövedelme (aranykoronában milliókban és I Uruguay az olimpiai futballtorna győztese. Svédország legyőzte Hollandiát. kerek számokban kifejezve) 4 5-ről 10 re, a forgalmi adó jövedelme 267-ről 46'l-re, a közvetett adók jövedelme pedig 3-ról 12 re emelkedett. A magyar-orosz gazdasági kapcsolat. A tél folyamán az orosz kormány berlini ügyvivője lépéseket tett aziránt, hogy Magyarországon is helyreállítsák a gazdasági kapcsolatot. Ami a magyar-orosz tárgyalásokat illeti, ezek állítólag nemsokára megkezdődnek, azonban egyelőre semmiféle hivatalos jellegük nem lesz, inkább arra szorítkoznak, hogy bizonyos érdekképviseleteknek biztosítsák a lehetőséget, hogy Oroszországgal gazdasági összeköttetést teremtsenek. Páris, junius 10. A colombesi Stadionban pünkösd hétfőjén 40.000 főnyi közönség jelent meg, hogy az olimpiai labdarugó versenyen jelen legyen. Először Svédország és Hollandia csapata állt ki, hogy mégegyszer összemérje erejét a harmadik helyezésért. Szép játék után 3:1 eredménnyel dőlt el a mérkőzés. Háromkor került a sor Uruguay és Svájc mérkőzésére. A mérkőzést a francia Slavik biró vezette és a kezdőrugás Svájcé volt.' Uruguay hamarosan elérte az első gólt, amely 10 méternyi távolságról repült a svájciak hálójába. A második gólt a biró nem ismerte ei. Ezután úgyszólván egészen a svájciak mezőjében foA román zavargások hatása Párisban. Iyik a játék és a svájciak mindössze egy kornert tudnak elérni, egy jól vezetett támadás alkalmával Abogglen a labdát a kapu fölé lövi. A félidő 1:0 eredménnyel végződik. A második félidőben Uruguay fölénye teljesen kibontakozik és a svájci védelemnek bőven akad dolga, egy labdát a svájci kapus elkap, de nem tartja elég erősen, kiesik a kezéből, mire belelövik a hálóba. Miután Svájc egy fejes kornerral kapja a harmadik gólt, a mérkőzés végén Uruguay a bajnok, lobogója felszökik a póznára és felhangzik az uruguay Himnusz. Pdris, junius 10. A román zavargásról szóló birek Franciaországban igen kedvezőtlen hatást keltettek annál is inkább, mert épp akkor jöttek, amikor Romániában zaklató é« igazságtalan rendszabályokat hoztak ama részvénytársaságok ellen, amelyeknek tőkéje részben, vagy egészben francia eredetű. Ezek a rendszabályuk könnyen visszafelé sülhetnek el, mert Románia éppen most tapogatódzik Párisban egy közeli román kölcsön tárgyában. aMMAMMMMMMMMMMMMMMMMMwmm^mMmmmitmmmmmrmtvtMitfmMmttfmmm/iMmmMtmmfm Az élet sok fityegője. 1924 junius 22. Szeged, junius 10. (Saját tudósítónktól.) Emlékeztek-e még a régi, vidéki ozsonníkra? Kezdődött tejszínhabos kávéval, amit kuglóf kisért. (A mai gyerekek számára el kell mondani, hogy ez a kuglóf mindig szenzációszámba ment. Tele volt mazsolával s ugy ettük, bogy előbb a tésztanemü fogyott el, utóljára maradtak az összegyűjtött mazsolaszemek. Sándor bácsi, mikor pazar jókedvében volt, tele humorral, ugy mondta, hogy malozsa. Mindig meg tudott vele kacagtatni valakit.) Az asztal közepén állt a vajas ibrik szép, sárga vajjal, mellette a mézes köcsög. Ehhez fonatos kalácsot alkalmaztak, mert a kuglóf alaptermészete édes. Férfinép megkívánta a komolyabb harapnivalót, azok tiszteletére csirkét rántottak, de csak gyönge célzást kellett ejteni, hogy a szárazkolbászok is bevonuljanak a tarka uzsonna-abroszra. Bor? Hát természetes, hogy az is volt, aztán torta, meg háromfajta gyümölcs, nyáron dinnye, és legvégül házilag készített fagylalt, amit leveseskanállal ettek a gyerekek. A következő vasárnapon, vagy névnapon, a postamesterné tett ki magáért, (említettem talán, hogy az első uzsonna a jegyzőéknél volt?) ö kacsát vágatott és megreszkirozott egy rud szalámit. A kalácsában több veit a tej, a tortái tornyosabbra emelkedtek, tetejükben cukorangyal vigyorgott olyan boldogan, mint amilyen arccal a földi ember az anyósával szokott kocsikázni. Az asszonyokat almaborral lepte meg, a receptjét ,Tiszaháti kis barnától" kapta a Képes Családi Lapok boritéklevelezése révén, cserébe a .Mért is szeretlek oly nagyon.. kezdetű népdalnak cimbalomra való átírásáért. (Nem is volt pedig előfizetője a lapnak, mégis sokkal előbb olvasta, mint az előfizető.) A stáciné hosszasan betegeskedett a gondoktól, bogy a legközelebbi alkalomra, amikor ö lesz a soros, mii találjon ki, csakis ujat és szenzációsat, azért bivalytejet hozatott erdélyi konduktorokkal. A sült malacot ellenben forrón és ropogós bőrrel tálalták fel, szájában a dióval, ami fölött ugyancsak csodálkozhatott a néhai állat. Hiszen életéban sem szerette soha a diót. I

De az ozsonnák dúsak voltak, belenyúltak mélyen az estékbe, a hangulatot pedig a fináncszemlész ur szolgátatta, akit nem felejtettek el figyelmeztetni, hogy: aztán hozza el a flótáját. A jegyzőkisasszony cimbalmozni tudott, az óvónő hegedült, mert erre tanították a képzőben, a társasjátékok elmés sora alig ért véget, a járásbirósági írnok majdnem annyi zálogot adott, mint a valóságban a városi zálogházban s bizonyos Micikéről egyhangúlag megállapították a következő napon, hogy ugyan mit affektál, miért nem engedte magát kutbaeséskor megcsókolni a segédjegyzötöl, hiszen hozzászokhatott a kertek alatt. Ott, nyári alkonyatokon, sose szégyenlős. Csak az ozsonnákat említettem, ebédeket, névnapi vacsorákat nem, mert képtelen vagyok olyan hosszút irni. Ezeket az összejöveteleket szelid túlzással zsureknak is nevezték s a tanító ur erős viták után levélben támadt a Pest/ Hirlap Quintusának, feleljen őszintén, ha vájjon intelligens helyen szabad-e zsúr keretében tormás-virstlit felszolgálni? Válaszát a szerkesztői üzenetekben „Bohém" jeligére küldje. Ezt csinálta a falusi középosztály, nem sokban maradt el mögötte a városi sem. A hangsúly azon van, hogy mindenki meg tudta csinálni, többször is egy szezonban. Ma inkább csak a városok néhány anyagi kiváltságosa folytatja a régi gyakorlatot. Nemrégen budapesti tapasztalatait mesélte el nekem valaki, jól látó és az anyagi körülmények eltolódásával tisztában levő asszony. Ugy adom, ahogy tőle hallottam. — Maradj itthon délután, mondta Rózsika, néhány kedves ismerősöm jön el zsúrra. Jól fogod magad érezni. A házban valami nagyfakaritásféle maradt éppen félben, ebéd után ledüllünk pihenni, öt óra mult, mikor fölébredtünk. Rózsika ott guggolt mellettem a díványon, egy kicsit kócosan, házi ruhában, de sehol semmi előkészületi láz. — Mikor jönnek a vendégek? — Hatkor szoktak. — Akkor én összeszedem magam. Rózsika bólintott, tegyem én azt, ő még lustálkodott egy sort. Csak akkor ugrott fel, amikor csengettek az ajtón. — Menj be, kérlek, fogadd a vendégeket, azonnal ott leszek én is. Magára csukta a szobát, én mentem ismerkedni. Azonnal jön a háziasszony, bocsássatok meg. Akkor jutott eszembe, nem minden rémüldözés nélkül, hogy a másik szobában, amit majd egybenyitnak a kis szalonnal, meglehetős rendetlenséget láttam. Mintha szétbontott ágyak is tátongtak volna ott. Félhétre azonban, mikor együtt volt mindenki, varázslat történt. A szoba rendben, bár spanyolfalakkal körülbolonditva. Az asztal megterítve. Közepén egy kistányéron busz centi magasságban tornyosán elhelyezve sós rudacskák, egy findzsában dzsem, aztán vékonyra szeletelt zsemlye egy kosárkában. Fölfedeztem még holmi darabka sajtokat is, de lelkiismeretemre merem mondani, hogy átlátszóak voltak, akár a hazug ember s együttesen nem érték el a tizenöt dekát. (Tudom biztosan, hiszen én hoztam magammal az útra s kiadtam, hogy tegyék hűvös helyre.) Voltunk összesen tizenhatan s azonkívül, amint elmondtam, kaptunk még egy csésze teát. A társaság mégis a legjobb hangulatban töltötte az időt tízig. Egy-két kulturált hangú asszonyka énekelt, klasszikusokat, magyar népdalokat zongoráztak, beszéltünk az életről, a megnehezedettről. — Igaz is, ni, ne feledjük el, hogy miféle népek voltak. Két államtitkár, miniszteri tanácsos, vezető pozícióban levő vasutas, közigazgatási biró asszonyostul. Cselédje csak egyetlen egy házaspárnak volt, az is ugy, hogy mint harmadik generáció szolgált a családban. Nem mertem megkérdezni, úgyis tudom, hogy az ilyenek kevés bérrel megelégesznek. — Sose hittem, hogy mosogatni fogok valamikor, mondta az egyik méltóságos asszony s jőizüet kacagott hozzá. Az egyik államtitkár hölgycigarettát szívott, a másik előkelő ur sportot, szipkából. Igy kevésbé iünik fel. Volt nálam néhány purzicsántöltelék, elhelyeztem a ház asztalán. — Szó sincs róla, tiltakozott derűsen a közigazgatási biró, örülök hogy leszoktam róla. Nem láttam purzicsánt vagy hét éve. Kiderült, hogy az asszonyok, a lányok maguk varrják a ruhájukat, a kalapjukat, azért finom, csinos és ízléses minden rajtuk. Egy bájos öreg ur magyarázta nekem: — Sok mindenről le kellett mondani az utóbbi időkben, most már abbahagytam a sörözést is. — Talán egy pohár sör még se kerül olyan sokba, feleltem. — Igaza van, az nem kerül, önmagában véve még megengedhetné magának az ember. De szerettem a jó sört, annak speciális helyei vannak, ezeknek nagy a látogatottságuk. Ha asztalhoz akarok jutni s igényelem, hogy kiszolgáljanak, háromszor akkora borravalót kell adnom, mint amennyibe a sör kerül. Ne tessék félreérteni, nem az élet drágult meg annyira, hogy elmaradunk tőle, hanem a sok fityegője. Ha jó helyen vacsorázik valaki, a fizetőpincér meg se köszöni az ötvenezer koronás borravalót. A pikkoló legalább huszonötezret vár. Hát ennek az iramát elviselni nem birjuk, végtéré mi becsülettel megdolgozunk azért a gyenge fix-fizetésért, nem lopunk, nem sikkasztunk. Tudja-e, hogy csináljuk? Ha nagyon megkívánjuk a sört, este beköti a lányom a fejét kendővel s elszalad a harmadik utcába. Kiméreti a söntésben, ott nincs borravaló, ugy hozza haza. Később keresem az egyik kis lányt, gyönyörűen énekelt, kérdezni akarok tőle valamit, — ninci a szobában. A konyhában akadtam rá, segített az edényt eltörülni a háziasszonynak. (Sz.) tMMNIMMMMMWMMMMMMMMMMt Pasics és Nincsics referálnak Sándor királynak. Belgrád, junius 10. Pasics és Nincsics a hét folyamán Vetdenbe utaznak, ahol a királynál referálnak a politikai helyzetről. Pasics ez alkalommal valóizinüleg aláírja és előterjeszti az uj miniszterek kinevezési okmányait. Ninciics pedig az albániai eseményekről és a kisántánt prágai konferenciájáról fog elöterjesztét tenni.