Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-29 / 147. szám

SZBQBD 19*4 junitn 29. | Találkoztam a jósnőuel. Melyikünk ne volna kíváncsi arra, hogy mit hoz a jövő? No nem az emberiség jövője, mert azt egyelőre, a mi életünk tartamára már alaposan elhegedülte Szent Dávid és megette a fene. Hanem azért a magunk szerény, de bizonytalan kis jövője mégis csak érdekel valamelyest bennünket: micsoda ujabb drágulások és adónemek, nyomorúságok és szomorúságok várnak még reánk ebben a világi életben? Ilyen meggondolások vezettek engem az elmúlt napokban az egyik szomszédos város vásári sokadalmában a gondolatolvasónőhöz, aki tenyérből jósol. Egyszerű, de tarka sátora ott lengett a vásár legszélén, a kardnyelő és tűzokádó szerecsen és a világ legerősebb asszonya szomszédságában. Hiába, be kell látnom és vallanom, egy idő, mondjuk tiz esztendő óta erősen babonás vagyok, hiszek a szellemekben, akik nem mindig nagyok és néha a találkozásukból háború lesz a nagyvilágban, hiszek a kísértetekben, akik fényes nappal sajtótörvényen meg numerus claususon törik a fejüket, hiszek a hét szük esztendőben, amit kurzusnak neveznek a mamelukok, szóval vakbuzgó hivő lettem, mert erre tanított meg a gumibot és a szenvedés. Ha Napoleon és a nagy Pékár Gyula babonásak voltak, miért ne lennék az magam is? Illő meghatottsággal és kellő tisztelettel léptem át a gondolatolvasónő beduinsátorának küszöbét. Benn egy kis függöny mögé invitált a vidéki magyar Pythia, miután a csekély ötezer papirkoronát leszurkoltam. Ennyi pénzért igazán érdemes a jövőbe látni, mikor a jelenben a duplájáért is éhesen és szomjasan marad az ember. A kissé szeplős, sőt némileg ragyás Szibilla merően megfogta jobbkezem csuklóját és erősen a szemembe, illetőleg a szakállamba és a ruházatomra nézett. Gondolom, onnan vélte legbiztosabban és legrövidebben kiolvasni a gondolataimat. (Hát még ha a tárcámba nézett volna!) Elég az hozzá, rövid szenvedés után (mert igen szenvedő arcot vágott hozzám) megszólalt túlvilági hangon, minden egyes szót külön tördelve, mint a tördelő a cikkeket, amelyek a dohányárak fölemeléséről szólanak. — Uraságod nem lesz megsértve, ha csak a való igazat mondom. Uraságodnak sok megpróbáltatásokon és megaláztatásokon tetszett keresztül menni életében. Magas urak részéről számtalanszor mellőzve lett. Kegyedet a szerencse sem igen pártfogolta, nemkülönben a jövőben is lesznek •nég megpróbáltatások, de ezek idővel mind ei :ognak múlni. Nagy sikert bizony nem jósolhatok )nnek, de látom, hogy uraságodnak szerény igéíyei vannak és igy azért meg lehet még sorsával :légedve. Értékpapírjai jó helyen vannak lefektetve :s ezek folytán önnek még a közelben szerencséje ehet! Hasztalan reményeket hiába ne tápláljon! Kissé meghasonlott és megzavart lélekkel hagyam ott sátora mélyén az uj Kasszandrát, aki igazmondásában néhányszor valóban életem és sorsom elevenére tapintott, de ami az értékpapírokat illeti, e tekintetben meglehetősen nagy, sőt teljes bizonytalanságban és tájékozatlanságban leledzem. Hacsak nem számítja az értékpapírok közé eléggé szép számú, hosszabb és rövidebb sorokkal teleírott kéziratpapirjaimat ? Egy dolog azonban gyanússá teszi az egész kombinációt. Utánam ugyanis egy neves bankigazgató lépett a modern endori boszorkány barlangjának függönye mögé és neki meg, a bal csuklójának üterén tartva kezét és a szive dobogását figyelve, azt jósolta meg halálos bizonyossággal, hogy babér fogja övezni homlokát és müvei örökké be lesznek irva a dicsőség aranykönyvébe. Mint utólag értesültem, a bankigazgató dupla honoráriumot adott a Pythiának. Borzasztó, már a jósnök is csülnakl Gyalu. Harmincötmillió elsikkasztásával vádolják a köztisztviselők szövetkezetének egyik szegedi tisztviselőjét. Szeged, junius 28. (Saját tudósitónktól.) S Jeged életének ismét szomorú bonütyi szenzációja van. A Migyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete szegedi fiókjának egyik önálló munkakörrel dolgozó, fontos munkát teljesítő fiatal tisztviselőjét harmincötmilliós sikkasztással vádolják és a szövetkezet budapesti központja már meg is telte bűnügyi följelentését. Az ügy részleteiről a Szeged munkatársa a következőket jelentheti: Mintegy nyolc hónappal ezelőtt önálló fiatal megbízható tisztviselőt keresett a szövetkezsf, hogy az egyik osztály vezetésével bízhassa meg. Jelentkezeti is Herczeg József, aki azelőtt a Ha-Ha cipöüzlelben volt alkalmazva é« itt mindenben a legteljesebb mértékben megfe'elt. A szövetkezet — miután nagyobb óvadékot helyezett letétbe a fiatalember — azonnal alkalmazta is Herczeg Józsefet és a Püspök-bazárban lévő textilosztály vezetésével bízták meg. Herczeg ennek »z osztálynak felelős vezetője volt és mindenkor a legprecízebben végezte munkáját. Az osztályban nagy mennyieéjben volt fölhalmozva szövet, vászon és egyéb textiláru. Herczeg mindenkor teljesen rendben tartotta a raktárát és ! pontosan elégítette ki a vevők kívánságait. Időközben a raktárban háromszor is tartottak rovancsolást és mind a három alkalommal a legnagyobb rendben találtak mindent Az elmúlt héten azután negyedszer tartottak rovancsolást és ez alkalommal itz és féimillió hiányt konstatáltak. Azonnal jelentették az esetet a központnak, amely a köny»ekkel együtt fölrendelte Herczeg Józsefet, mivel frankban kellett a könyveket vezetni és az is föltehető volt, hogy elszámolás történt. Vasárnap a budapesti központnál jelentkezett is Herczeg, a könyveket átadta és abban állapodtak meg, hogy a vizsgálatot hétfőn reggel kezdik meg. Hétfőn azonban nem jelentkezett Herczeg József és azóta eltűnt. A közDont feltevése szerint a készpénzzel együtt 35 millióra tehető az az összeg, amellyel Herczeg nem számolt el. A feljelenté* után a rendőrség azonnal hozzálátott a munkához és már az első percben feltűnt az, hogy a fiatal tisztviselő az utóbbi időben feltűnő nagy lábon élt és sokat költekezett A rendőrség erélyesen keresi a megszédült fiatal tisztviselőt, wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwmwwwwwwwwwwwww Juhász Gyula megírta első regényét. Korzó Mozi, Szeged PJgfiTik Junius hó 29-én vasárnap CUKrtCS Prtu és a BAKRV IKREK főszereplésível: Egy fiúnak a fele. Mikszáth Kálmán elbeszélése 6 felvonásban. Egyidejűleg: Fix és Fox, a lábtyümüvészek. Burleszk 2 felvonásban és a legújabb Párisi divatrevue. Előadások kezdete • Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. cioaaasoK Kt:/u«e. Hétkőznap 5 7^9 árakor Julius 4., 5., 6. Juhász Gyula, a magyarság bánatosan halk-szavu lírikusa, a napokban érkezett haza Makóról, ahol két hétig dr. Espersit János szivesen látott vendége volt. Espereit János Kazinczy-utca 6. számú háza most látta először vendégül Juhász Gyulát, aki néhány hetet már a mult évben is ott töltött és e néhány hét bő termést hozatt a magyar irodalom számára. A házigazda, akinek nevét Szegeden is sokan ismerik és akit régi, meleg barátság füz Juhász Gyulához, azok közé a ma már — sajnos — nagyon ritka emberek közé tartozik, akik őszinte rajongással imádnak minden szépet, minden művészit és akiknek szivük, lelkük, söt ízlésük is van ehhez az áldozatokat kívánó passzióhoz. Espersit János lakása valóságos kincses barlang, könyvtára a legszebb magánkönyvtárak közül való, mügyüjteménye értékesebb, mint akárhány muzeum. Van aztán ebben a művész lakásban még valami, amit Szegeden nem igen találni: áhítatos, ihletes csend. Csend, amelyben taUn még az ls írásra, gondolatszülésre vágyik, akinek egyébként eszébe sem jutna ilyenféle haszontalanság. Talán ez a magyarázata annak, hogy Juhász Gyula mult évi vendégsége olyan értékes és bő terméssel végződött. A művészlelkű házigazda az idén ismét meghívta Juhász Gyulát, aki — szokása szerint — előbb vonakodott, mert hát olyan bajos dolog megválni a Tiszapartjától, az Ipar-utcától és attól a kis háztól, amelyben egy szelid szivü öregasszony aggódó szeretete a — levendula illat, de Espersit János addig erősködött, amig Juhász Gyula engedeü és — elutazott Makóra. Két teljes hétig volt oda. Most, hogy haza érkezett, megkértük, hogy mondja el, mit müveit Makón. Juhász Gyula nem szivesen beszél magáról, különöse' 1 tartózkodó akkor, ha megsejti, hogy nyomdafestékes irás lesz abból, amit mond. Tiltakozott most is és csak hosszú rábeszélés és érvelés után felelt kérdéseinkre. — Dolgoztán, sokat, nagyon sokat irtam — mondotta elgondolkozva. — Két hétig mást sem tettem, mint olvastam, irtam, ettem és aludtam. Mindennap korán keltem, hét óra előtt. Künn a kertben élveztem a virágillatos, reggeli levegőt. Félkilenckor már benn ültem a hűvös könyvtárszoba íróasztala mellett és irtam. írtam délig. Ebéd után folytattam és csak lámpagyujtáskor hagytam abba. Megírtam egy regényt és majdnem egy kötetre való verset. Magam is csodálkozom azon, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokat lehet irni, de azé a könyvtárszobáé az érdem. Ott leküzdhetetlen kényszer hajtja neki az embert a munkának. Roskadásig megrakott könyvespblcok takarják el a falakat, alig marad hely a képek számára, pedig a modern magyar festőművészet minden értékesebb harcosa ott van. Ott láttam viszont a szerencsétlen sorsú Gulácsy Lajos rólam festeü karrikaturáját, amelyen francia márki vagyok, parókával, csipkegallérral. Rudnay-, Bodzássy-, Károlyi képek egész sorozata lepi el a szabad fal részeket. — Mindig dolgoztam -- folytatta később Juhász Gyula —, annyira benne voltam a munkában, hogy szinte beszélni is elfelejtettem. Sokszor megtörtént, hogy este, amikor összekerültem Espersit Jánossal, nem értettem, hogy mit beszél hozzám, annyira kimerültek ez idegeim. Regényem alakjával beszélgettem állandóan, mintha ezek az alakok éltek volna körülöttem. Különös fáradtság volt ez, soha nem éreztem még hasonlót... — Igen, regényt irtam Makón. Első regényemet irtam meg. Csak azért is megírtam. Mindenki azt vágta eddig a fejemhez, hogy képtelen vagyok valamilyen nagyobb szabású irásmüre. Annyit mondták ezt és annyian mondták, hogy már magam is elhittem és ugy éreztem, hogy nem tudnék tiz oldalnál többet irni. Most irtani egy teljes, középnagyságú regényt. Tudok hát ilyent is. — Első regényem miliője egészen uj a magyar irodalomban. A magyar vigtk, a végváros hdboruelőtti élete. Hőse a regényemnek nincs, ezt a szerepet maga a külön és különös életet élő végváros tölti be. Ez a regény már évek óta élt és ért bennem. Nem menekülhettem töle. Meg kell írnom, hiszen csak leírtam azt, amit készen hordozok magamban már jó régen. — Most már szeretném a verseimet is kiadni. Két kötetre való uj versem van. A pécsi Symposton karácsonyra kiad egy antológiát az eddig megjelent verseimből. ' _ Makói tartózkodásomnak különben más haszna is volt. Espersit János gazdag könyvtárában megtaláltam Jacobus Tirinus három, nagy foliokötetes latin bibliamagyarázatait Jó előtanulmány volt készülő egyfelvonásos drámai költeményemhez. Már régen készülődöm ennek a megírására. Nemsokára talán elkészül ez is. — Hálás vagyok Espersit Jánosnak ezért a két termékeny hétért — lefejezte be Juhász Gyula —. mert virágos kertjén és háza csendjén keresztül ismét megszerettem Makót. A könyvek és a virágok között nem ért el a makói por. A házból pedig ritkán mozdultam ki, színházban egyszer sem voltam, pedig Kiss Árpád direktor nagyon invitált. Elárulták, hogy merényletre készül ellenünk, szegediek ellen. A jövö hónapban három egyfelvonásost akar bemutatni: Tömörkény István ^Barlanglakok", Móra Ferenc ,Csőszfogadás' cimü darabját és az én „Szép csöndesen'-emet söt azt 's akarja ráadásul, hogy Móra darabja előtt én konferáljak, az én darabom előtt Móra, Tömörkényé előtt pedig mind a ketten. — A színigazgatók mindenütt veswde'mes emberek, még Makón is. n• Julius Sa9 6. ? Befőttek, ngorka és paradicsom lekötéséhez szárazbél 6. hólyag kapható BÉLKI VITCLNÉC Szeged, Petőfi Sándor-sugárut 4. 39*