Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-27 / 145. szám

SZBQBD 1914 jnnlni 27. mely nem fogja engedni, hogy a korona érié­kelésében ugrások történjenek akár lefelé, akár felfelé. A tisztviselők lakbérét külön fogják ren­dezni és pedig augu'zlus előtt. A gazdasági akadémiai tanárok ügyét megfontolás tárgyává fogja tenni. Ex itután Bethlen István gróf beszélt. Kijelen­tette több felmerült inditvánnyal szemben, bogy a bizottságnak a szanálási törvényben szoro­san körülirt hatásköre van, amelynek lényege csupán az ellenőrzés éi nem konkrét intézke­dések javasolása. A hadsereg tekintetében fel­merült óhajra az a válasza, hogy maga is nagynak tartja a zsoldos hadsereg fentartásá­nak költségeit, egyelőre azonban ezen változ­tatni nem lehet. A katonatisztek magasabb fizetését a mellékjövedelem hiányával és a fizikai munkatöbblettel indokolja, valamint azzal, hogy ezentúl előreláthatólag lassúbb lesz a hadseregnél az előléptetés. Ezután Temesvdry Imre előadó indítványozza, bogy a birói státus egyes osztályainak tételeit emeljék fel. A bizottság az indítványt elfo­gadja. A bizottság pártolólag ajánlotta megfonto­lásra a gazdasági akadémiai tanárok fizetésé­nek javítására vohatkozó indítványt, Wolff Ká­roly, Homonnay Tivadar és Gömbös Qyula in­dítványait ellenben elutasították. 257S Választó — és 620 szavazó ... Mint ismeres, Zsirkay János mandátuma ellen, akit a tarpai kerületben választottak meg képviselőnek, a kisebbségben maradt Nagy Ernő píríja petíciót adott be, arra hivatkoz­ván, hogy a választók nem szavazhattak le, Kétezerötszázhetvennyoic választó közül csak hatszázhusz jelenhetett meg az urnák előtt, a többieket, akik Nagy Ernőre akartak szavazni, a karhatalom megakadályozta, hogy a szavazó­helyhez juthassanak. A nemzetgyűlés harmadik bíráló bizottsága annak idején elrendelte a vizsgálatot. A bizott­ság ma délben Nemes Bzrtalan elnöklésével ülést tartott és Petrovdcz Qyula előadása alapján a felek meghallgatása nélkül abban állapo­dott meg, hogy elrendeli, bogy a vizsgálat be­fejezéséhez szükséges további költségek cél­jaira a panaszolók húszmillió koronát helyezze­nek letétbe. Mint értesülünk, a panaszolók, aki­ket dr. Aigner Adolf és dr. Kollmann Dezső ügyvédek képviselnek, azon az állásponton vannak, hogy az eddigi vizsgálat eredményei az ügy eldöntésére teljesen elegendő anyagot szolgáltattak ét ez irányban ujabb határozatot fognak a bíráló bizottsághoz intézendő b:ad irá­nyukban provokálni. Az igazságügy! ós külügyi bizottsógoK ülése. A nemzetgyűlés igazságügyi és külügyi bi­zottsága ma délután együttes ülést tartott. A bizottság a nőkkel és gyermekekkel üzölt ke­reskedés elnyomása végett Genfben létrejött, valamint a házasság érvényességéről, a kis­korúak gyámságáról, a telj ískoruak gyámságá­ról Hágában kelt nemzetközi egyezmények be­cikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A bizottság ülésén a kormány részéről Pesthy Pál igazságűgyminiszter volt jelen, a pénzügy­minisztérium részéről pedig Seentistványi Bíla miniszteri osztálytanácsos. A javaslatokat a bi­zottság általánosságban és részleteiben válto­zatlanul elfogadta. Ezután az igazságügyi bizottság tartott foly­tatólagos ülést, amelyen az állatvédelmi szakaszt tárgyalták. Elfogadta a bizottság ezután Sándor Pálnak a hizárdjátékosok megbüntetésére vonatkozó javaslatát az igazságOgyminiszter által javasolt szövegezéssel. Sándor Pálnak azt az indítványát, hogy azok, akik belföldi terményeiket vagy gyártmányaikat a külföldön olcsóbban árusítják, mint belföldön, fegyházbüntetéssel sújtassanak, az igazságügyminiszter nem fogadta el és Igy a bizottság is elutasította. | A kedden folytatandó ülésen a bizottság a Í javaslat második fejezetét, amely az eljárási szabályok módosítására vonatkozik, fogja tár­gyalni. Grieger és Szilágyi Lajos az indemnitás ellen j ócska bagolyvárakat. addig a kormány nem hozhatja a zárszámadást a Ház elé. Mihelyt a számvevőség elkészült, a zár­számadást be fogják terjeszteni. Azt mondotta Szilágyi képviselő ur, hogy a kormány nem mei* elszámolni és nem meri a zárszámadást beterjesz­teni. A képviselő ur az alkotmány legelemibb sza­bályaival sincs tisztába. A számvevőség végzi a maga dolgát, a munkát azonban még nem fejezte be és ezért a kormány felelősséget nem vállal. Mayer János személyes kérdésben szólal fel. Szilágyi súlyos invektivákkal illetett engem. Figyel­meztetem a képviselő urat, hogy kitételeit, amig azokat nem rektifikálja, rágalmazásnak kell minő­síteni. A rágalmakat a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Könyves Lajos ugyancsak személyes kérdésben szólal fel. Szilágyi vádjai — úgymond — valótlan. Szilágyi Lajos ismét felszólalva a miniszter­elnöknek válaszolva kijelenti, hogy fenntartja azon állítását, hogy a kormány a főbiztos háta mögé bújik akkor, amikor a tisztviselők fizetésrendezé­séről van szó. Mayer képviselőnek válaszolva ujabb váddal áll elő. Azt állítja, hogy Mayer Hly László­nak nemcsak kiviteli engedélyt adott, de amikor azt llly megkapta és eladta, újból felkereste Mayert, újból kért és kapott kiviteli engedélyt. Ezt köz­jegyzőileg hitelesített okmánnyal is tudja bizonyitani. A vádját fenntartja. Bethlen István gróf miniszterelnök szólal fel ismét Szilágyi képviselő ur ismét Korányi kijelen­tését idézte és megint egy citátummal jött. A kép­viselő urat megint cserbenhagyta az emlékező­tehetsége, mert a pénzügyminiszter nem azt mon­dotta, hogy a főbiztos sohasem járulhat ahhoz, hogy a költségvetést megváltoztassuk. Ezt akartam csak leszögezni. Szilágyi Lajos ujabb felszólalása után Nemes Bertalan, a harmadik biráló bizottság elnöke be­terjesztette a bizottság jelentését Pakots József, Lendvai István és Rupert Rezső ügyében, akiket a bizottság véglegesen igazolt. Az elnök mindhárom képviselőt véglegesen igazolt nemzetgyűlési kép­viselőknek jelenti ki. Huszár Dezső, a gazdasági bizottság előadója beterjeszti a gazdasági bizottság jelentését az 1924—25. évi költségvetés tárgyában. Az elnök ekkor napirendi javaslatot tesz, amely szerint a legközelebbi ülést pénteken délelőtt 10 órakor tartják a mai napirenddel. A város nem vásárol Budapest, junius 26. A nemzetgyűlés csütörtöki j ülését délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor alelnök. Szavazás alá bocsátja azt az indít­ványt, hogy az indemnitási javaslat tárgyalásának idejére nyolcórás üléseket tartsanak. A nemzet­gyűlés többsége az indítványt elfogadja és igy a mai naptól kezdve nyolcórás ülések mellett foly­tatják a tanácskozásokai. Az indemnitási vita első szónoka Grieger Miklós. Élesen birália a kor­mány politikáját. Három vádat emel a kormány ellen. Azt, hogy antiszocialista politikájával a ke­resztény gondolatnak, amelynek történelme és nemzetmentő missziója van, életképességét és kor-" mányképességét diszkreditálta. Másodszor a szo­ciáldemokraták malmára hajtotta a vizet. Harmad­szor politikája a forradalmi kilengésekre alkalmat ad. A kormány görcsösen ragaszkodik hatalmához, nem törődve azzal, hogy a közvélemény nemcsak tőle és a nemzetgyűléstől, hanem — ami szo­morú és végzetes — a keresztény gondolattól is elfordulni készül. A kormány pénzügyi és szociális politikája nem ad alkalmat arra, hogy a forra­dalmi atmoszféra, a politikai és társadalmi fe­szültség enyhüljön és a harc megszűnjék. Ha a kormány a társadalmi igazság lehető legnagyobb megvalósítására törekedne, akkor az igazságügy­miniszter szavajárásával élve, passzív volna a köz­hangulat Nem kellene félni felfordulástól és nem kellene az állami és társadalmi rend védelmére ujabb és ujabb törvényeket gyártani. Arra nézve, hogy még mindig forradalmi atmoszférába élünk, Vass József népjóléti miniszter szavaival fejezi be beszédét, aki 1920 márciusában azt mondotta, detronizálni kell a bünt, a gazságot és a vissza­élést. Ugyancsak Vass mondotta, hogy ennek a nemzetnek kettő kell, hatalmas szellem és meg­váltó cselekedet A hatalmas eszme a keresztény politikában adva van, de ez a szellem kezd kifa­kulni a lelkekből, mert hiányzik a megváltó cse­lekedet. Ennek a keresztényszociális politika volna az ellenszere. Az indemnitást nem fogadja el. Buday Dezső Ernszt-párti képviselő szólal fel ezután. Mindenekelőtt a tisztviselő kérdéssel fog­lalkozik és bár a tisztviselők fizetését nem tartja kielégítőnek, belátja, hogy az állam elment a telje­sítőképesség legszélső határáig. A létszámcsökken­téssel kapcsolatban azt mondja, hogy igen sok protekció érvényesül. Az indemnitást elfogadja. Szilágyi Lajos a tisztviselők kérdésével foglal­közönsé­;özött fize­kozik és tiltakozik az ellen a rendelet ellen, ame­lyet a kormány ki akar bocsátani. A rendelet igen sok kategóriáról nem intézkedik, megszüntet igen sok járandóságot, ugyanakkor azonban nem gon­doskodik megtelelő pótlékról. Közönséges szélhá­mosság ... (Nagy zaj a kormánypárton. Rendre, rendre. Ilyen hangot nem türünk !) Az elnök Szilágyit rendreutasítja. Szilágyi: Azt akartam mondani, hoj ges szélhámosság ilyen körülmények tésemelésről beszélni. Berki Gyula: Könnyű követelni, tessék az adó­kat is felemelni! Szilágyi Lajos ezután azt állítja, hogy a kor­mány félrevezette a tisztviselőket. Az elnök Szilágyit ezért a kifejezésért is rendre utasítja. Szilágyi Lajos azt állítja, hogy a rendelet táb­lázat megtévesztő adatokat tartalmaz. A rendelet százalékkal operál. A IX. fizetési osztályban pél­dául kimutat 56.4 százalékot, holott a tisztviselők a békebeli fizetésüknek csak 47 százalékát kap­ják. Ennek a százalékos kimutatásnak van egy másik hátránya is, még pedig az, hogy a kereske­dőket és árusokat ráuszítják a tisztviselőkre. Bethlen miniszterelnök: A képviselő ur uszít! Szilágyit az elnök figyelmezteti, hogy fejezze be a beszédét. Mivel a szónok tovább beszél s ennek dacára sem fejezi be a beszédet, az elnök meg­vonja tőle a szót. Bethlen István gróf miniszterelnök: Nem akarja igénybe venni a nemzetgyűlés türelmét, de lehe­tetlennek tartja, hogy Szilágyi megállapításaira néhány szóval ne válaszoljon. Azt mondotta Szi­lágyi, hogy a közönséget és a tisztviselőket félre akarják vezetni akkor, amikor ezt a tervezetet át­meneti megoldásnak jelentette ki. Nem tudja, hogy honnan veszi Szilágyi azt a merészséget, hogy ilyen hangon beszéljen. Durva beállítási modor­ban Szilágyi az egész kormányt megrágalmazza. Minden bizonyítás nélkül megállapításokat vet oda a kormánynak és azt állitja, hogy a kormány buk­jon el, mert leleplezte. Ezt a tervezetet mindenki átmeneti megoldásnak tekinti és mindig azt mondta a kormány is, hogy fogunk egy lépést tenni előre, végleges lépést azonban nem tehetünk, mert az állam mai pénzügyi helyzete ezt nem enged­heti meg. — Azon követelésre, hogy a kormány terjesz­szen be zárszámadást, megállapítja, hogy a szám­vevőség még nem készült el ezekkel, már pedig Szeged, junius 26. (Saját tudósítónktól.) Rö­\ viden hirt adlunkmár arról, bogy a Zsótér-ház tulajdonosai és a város tanácsa között létrejött megállapodás után özvegy Tóth Péterné is meg­vételre ajánlotta fel a városnak a városi szék­épület mellett fekvő két házát, a Széchenyi-tér 12 és 13-as számút. A polgármesteri hivatalba juttatott ajánlat szerint a tulajdonos ötszázezer aranykoronában állapította meg, a két öreg ház eladási árát. A tanács a csütörtöki ülésen foglalkozott ez­zel az ujabb házajánlattal A tanácskozás köz­ben (terült ki — kivételesen nyilvános volt az ülés —, hogy a tanács nagy többségének nin­csen kedve házvásárlásra. — Nem komoly ez az ajánlat — legyintett Taschler Endre főjegyző. — A városnak nin­csen szüksége arra, hogy a Széchenyi-tér há­zait összevásárolja. — A felajánlott két épület — mondotta Ber­zenczey Domokos műszaki főtanácsos — felét sem éri meg a kért ötszázezer aranykoronának. — Aztán meg pénzűnk sincs a vásárláshoz — folytatta a gondolatmenetet Fodor Jenő adó­ügyi tanácsnok —, ha volna pénzünk, akkor is inkább uj házakat építtetnénk, mert az ilyen ócska bagolyvárak összevásárlásának nincs semmi értelme. Nem volt a tanácsnak olyan t»gja — a pol-. gármester nem volt jelen a kérdés tárgyalásá­nál —, akiben hajlandóság lett volna arra, hogy az ajánlattal komolyan foglalkozzon. A véle­mények kivétel nélkül megegyeztek abban, hogy a Tóth-házak megvásárlásáról nem lehet be­szólni és igy a tanács egyhangú határozattal kimondta, hogy özvegy Tóth Péterné ajánlatát nem fogadja el. Negyven amerikai petróleumtársaság. Hága, junius 26. Washingtoni jelentés sze­rint a főállamügyész pőrt indított 40 petróleum­társaság ellen a trösztellenes törvény megsze­gése miatr. Azzal vádolja őke», hogy a benzin és a petróleum összevásárlására és a piactól való elvonására szövetkeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents