Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)
1924-06-26 / 144. szám
SZBQBD 19X4 lunlus 26. felebbezés ne legyen lehetséges. A tárgyalások során az a vélemény alakult ki, hogy ha az államvasutak felett szükség volt felügyeleti hatóságra, akkor még fokozatosabb mértékben szükséges, hogy a gazdasági élet ezen nagyfontosságú üzemében teljes betekintéssel birjon a kormány, amikor az magin üzem né váttozik. A bizottságban, információnk szerint, Walkő kereskedelmi miniszter is tett már olyan kijelentéseket. hogy adott formában semmi esetre sem léphet életbe az államvasutak alkotmánytervezete. Benyújtották az indítványt az indemnitás nyolcórás tárgyalására. Budapest, junius 25. A nemzetgyűlés szerdai ülését délelőtt 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla házelnök. Az előterjesztések után felolvassák az interpellációs könyvet. Bud János miniszter beterjeszti a németbirodalommal kötött adóügyi egyezmény beiktatásáról szóló törvényjavaslatot. Az elnök bejelenti, hogy ötvennél több képviselő az indemnitás tárgyalásának tartamára az ülések idejét napi nyolc órában kívánja megállapítani. Erről holnap döntenek. Majd döntenek azon indítvány felett, hogy az indemnitásra a sürgősséget mondják ki. A nemzetgyűlés többsége a sürgősség indítványát elfogadja és az nyomban életbe is lép. Majd áttérnek az indemnitási törvényjavaslat tárgyalására. Az első szónok Szabó Imre szociáldemokrata. Polemizál a miniszterelnöknek azon kijelentésével, hogy 1919 óta nagyot haladtunk előre. A közrend terén csakugyan van haladás, de gazdasági téren nem lát fejlődést. Hiszen a korona értéke annyira lecsökkent az utolsó években. Részletesen fejtegeti a munkásság helyzetét és rámutat a nagy munkanélküliségre. A munkanélkülieknek segélyeket kell sürgősen kiutalni. Majd az adózási rendszert bírálja. Igazságtalannak tartja a kereseti adót, amely aránytalanul súlyosan terheli a munkásságot. Határozati javaslatot nyújt be, hogy az adórendszerünk reformálásáról terjesszen be törvényjavaslatot a kormány. A törvény a progresszív adózáson alapuljon, továbbá egységes és könnyen kezelhető legyen. Majd a magyarországi munkavédelemről beszél. A munkások védelmére intézkedéseket kérve, rámutat a folyton fokozódó munkanélküliségre és az ennek nyomán járó kivándorlásra. Végül a rokkantak kérdéséről beszél. Határozati I 'avaslatot nyújt be a hadirokkantak, hadiárvák és tadiözvegyek ellátásáról, a rokkantak kötelező alkalmaztatásáról és a megfelelő gyógyintézetek létesítéséről. A kormány iránt bizalmatlan, a javaslatot nem fogadja el. Klárik Ferenc szociáldemokrata, az indemnitási javaslatot nem fogadja el, mert bizalmatlan a kormány iránt. A kormány összpolitikáját, különösen a forgalmi adót bírálja, amely a kisembereket sújtja elsősorban. Igazságtalannak tartja a fogyasztási és jövedelmi adót is. Progresszív adózást és a nagy vagyonok megadóztatását követeli. Majd a tisztviselők létszámcsökkentésével kapcsolatban a munkaalkalmakról való gondoskodást és a közmunkák megindítását sürgeti. Végül az egyesülési és gyülekezési jog terén tapasztalt visszásságokat teszi szóvá. Az emigráció likvidálását, az amnesztiát és az internálás megszüntetését kívánja. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz, amely szerint a legközelebbi ülést holnap, csütörtökön délelőtt tartják, amelynek során döntenek a nyolcórás üléseket kérő indítvány felett és azután folytatják az indemnitás vitáját. Petrovácz Gyula, mint a közoktatásügyi bizottság előadója, beterjeszti a bizottság jelentését a tanitók és tanárok ellátásáról szóló törvényjavaslatról. Az interpellációk előtt Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszol Kiss Menyhért egyik legutóbbi interpellációjára, amelyben azt tette szóvá, hogy zsidó birtokokat akarnak mentesiteni. Kiss Menyhért már A Nép-ben is irt egy cikket, amelyben Kiss Bertalan kúriai biró eljárását tette szóvá. Ennek az ügynek nyomán már megindította a vizsgálatot és ennek az eredményéről akar beszámolni. A dolog előzménye az, hogy a nevezett birtokra mentesítést kért a Kenderipar Részvénytársaság és Sanmarco hercegnő. A biróság kiszállt, letárgyalta az ügyet és elhatározta a helyszini szemlét. A helyszíni bizottság, amelyben Kiss Bertalan is résztvett, az uradalmi kocsikon ment ki, ahol reggelig hüsitő italokat szolgáltak fel, a biró egy szelet sonkát és egy pohár bort fogyasztott el, ugyanakkor, amikor Kiss Menyhért képviselő pogácsát és snapszot fogyasztott. (Zajos derültség az egész Házban.) Kiss Menyhért: Ez nem áll. — Tény az, hogy a birtokot csak a gazdasági felügyelő ment ki megtekinteni, mert a biró a majorsági épületeket tekintette meg. A község által kijelölt lakást azért nem fogadta el a biró, mert magánúton akart elhelyezkedni. A biró ezáltal nem követett el szabálytalanságot, mert olyan rendelkezés nincsen, amely megtiltja, hogy a biró magánúton elhelyezkedhessék, továbbá ebben az időben még rendelet volt arra, hogy aki mentesítést kér, annak kell a fuvart szolgáltatni. Azt a csekélységet pedig köteles udvariasságból fogyasztotta el a biró. Ezek után nem látta szükségesnek, hogy eljárjon a biró ellen. (Altalános helyeslés.) Kiss Menyhért válaszolva kijelenti, hogy az ügyet állandóan napirenden fogja tartani mindaddig, amig kellőkép elintézést nem nyer. Arra kéri az igazságügyminisztert, hogy támogassa őt azon törekvésében, hogy a végrehajtási eljárásokat a törvény szellemének megfelelőleg folytassák le. Pesthy Pál igazságügyminiszter meg egyszer felszólalva kijelenti, hogy megnyugtató kijelentéseket nem tehet, mert az ügy mikénti elintézésével beavatkozni joga nincsen. Ezután Pitcler Emil terieszti be interpellációját, amelyben a középiskolai felvételi vizsgák megszüntetését kéri. Második interpellációjában szóváteszi, hogy egyes polgárokat azért, mert vörös szekfüt viselnek, a rendőrség előállít. Konkrét eseteket sorol fel erre vonatkozólag. Intézkedést kér a belügyminisztertől, hogy a békés polgárokat ezért ne zaklassák és ne igazoltassák. Rakovszky Iván belügyminiszter azonnal válaszolva kijelenti, hogy a rendőrség közegei csak akkor lépnek közbe, ha a piros virágot tüntetőleg és olyan módon viselik, hogy a polgári lakosság felháborodását váltja ki. Propper és Pikler képviselők által felhozott esetek azt a benyomást keltik, hogy a rendőrség túllépi a hatáskörét Ez esetekre vonatkozólag elrendelte a vizsgálatot és amennyiben a rendőrségi közegek túllépték a hatáskörüket, meg fogja őket büntetni. Kéri válaszának tudomásul vételét. A Ház a belügyminiszter válaszát tudomásul veszi. Kabók Lajos terjeszti be interpellációját a kereseti adó behajtásáról szóló legutóbb kibocsátott rendelet kérdésében. Az interpellációjában kérdezi, hajlandó-e a pénzügyminiszter a kereseti adó behajtására vonatkozólag sürgősebb uj rendeletet kiadni, amelyből kihagyják a jelenlegi rendelet intézkedéseit; hajlandó-e ezen rendeletben a létminimumot tiz aranykoronában megszabni. Dénes István a következő interpelláló, aki interpellációjában azt fejtegeti, hogy a nagybirtokosok uzsorázzák a földmunkásokat és roppant alacsony béreket fizetnek. A kormány kötelessége volna ezen visszaéléseket meggátolni. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter : Tessék konkrét adatokat hozzám juttatni, akkor meggátolhatom. Dénes István interpellációjában kérdi, hogy van-e tudomása a földmivelésügyi miniszternek arról, hogy az uradalmak igen sok helyen a földmunkások munkaerejét kihasználják és ezen szegény páriákkal robotmunkát végeztetnek. Van-e tudomása arról, hogy Sárbogárdon, Párdon és több fehérmegyei községben a földmunkásokkal olyan szerződéseket kötöttek az uradalmak, amelyek határozott kicsúfolásai a mezőgazdasági munkabérekről alkotott törvénynek. Hajlandó-e a miniszter a földmunkások kiuzsorázását és elsorvadását meggátlandó, sürgősen olyan törvényjavaslatot terjeszteni be a nemzetgyűlés elé, amely módosítja a mezőgazdasági munkabérekről szóló törvényt és szabályozza a mezőgazdasági munkabéreket az egész országban. Hajlandó-e addig is Fehérmegyében kiküldöttek által a legsürgősebb vizsf álatot elrendelni az ottani mezőgazdasági munásság kiuzsorázását célzó szerződések tárgyában ? Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter azonnal válaszolva kijelenti, hogy ezen ügyben a vizsgálatot el fogja rendelni. Felhívja azonban a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a munkabéregyeztető bizottságokról szóló törvény szerint ilyen szerződések semmisek és ha a munkások a szerződésekben foglaltakat el is végezték, a munka teljesitése után a szerződés lejártakor joguk van a végzett munkáért a megfelelő bért kérni. Bejelenti, hogy minden járásban munkavédő irodákat állított fel. Ezek a munkavédő irodák ingyenes tanáccsal szolgálnak a földmunkásoknak. A földmivelésügyi minisztérium minden egyes esetben a törvény szellemében jár el és a visszaéléseket mindenkor orvosolja. Kéri a válaszának tudomásul Álom a csendről. Mikor az emberen elhatalmasodnak az idegei, egyszerre meglát sok olyan jelenséget, ami mellett addig észrevétlenül haladt el. Ugyan, ugyan, bántam én valamikor, hogy hány ember nyüzsög a kávéházban! Mégis ott irtam meg minden dolgomat, angyali csend vett körül, nem láttam senkit, nem hallottam semmit, a legélénkebb zsivajban is tudtam egyedül maradni. Most az is kellemetlen, ha kávéház előtt kell elhaladni, ahol törhetetlen buzgalommal kinlódik nap-nap után sok ember ugyanazon a helyen, hogy miképpen üsse agyon az idejét, lehetőleg dolog nélkül. Jó foglalkozás ez, szépen meg lehet mellette hizni. Ha azonban megint árvízveszély lesz, szívesen szolgálok címekkel, hogy honnan rendeljék ki a közerőt. Ismerek olyan széles, dologtalan vállakat, hogy alkalmasak egy-egy szakadozó gátrészlet betömésére is. Aki nem hiszi, próbálja meg, azaz inkább próbálja ki. Idővel aztán nehezebb megtalálni a csendet. Újszeged nyújtott ezen a téren valamit, de mindig akadt olyan nyájas ismerős, aki nagy hallózással megállitott. _ Sétál, sétál? _ Szó sincs róla, feleltem, hiszen láthatja, hogy simít táncolok a fogadalmi templom kupoláján. — Maga mindig ilyen tréfás kedvében van, ezt szeretem. — Fogadja meg a jótanácsomat és ne szeresse. Én nem vagyok jókedvemben, sose voltam. — Hahaha, nevet a nyájatlan nyájas, ilyenek a humoristák. Erre elmondok magának egy viccet. — Majd írásban, Írásban, azonban bélyeget ne ragasszon rá, mert megleletezik. Most sietek az öreganyám temetésére. Újszeged is veszedelmes lett, az emberek azt hiszik, hogy kutyakötelességük más nyugalmába, magába vonultságába beleharapniok, elmondani azt a rengeteg bárgyú, érdektelen dolgot, ami őket foglalkoztatja. — Ezt hallgassa meg, nagyon jó dolog . . . — Bocsásson meg, mondom végül is, engem senkinek az esete nem érdekel, sose voltam pletykákra kíváncsi, tőlem a fejetetején táncofhat mindenki. Újszeged csak késő este kellemes, vagy korán reggel. Akkor járják utait a legkevesebben. A rigók pedig szebben fütyülnek, mint az emberek. Hátra van még az éjszaka. Az nagy dolog, cérem, mert együtt jár vele az alvás, ha ugyan elentkezik az álom és van rá mód. Voltak idők, togy hallottam a hajnali három órás harangszót, a szemem még nem csukódott le s csupa szerencse, hogy két oldalam van, mert forgolódhattam az egyikről a másikra'. Altatószert nem szívesen vesz be az ember, ha amúgy is gyengék az idegei. Minek szokjon hozzá? De közeledik a hajnal, másnap is helyt kell állani s akkor mégis csak jövel veronál! Mostanában azonban tudnék aludni, tiz órakor ragadozik a szemem s eltűnődöm azon, hogy hajlik az ember a nyárspolgárság felé! De lenéztem volna valamikor magamat ezért a beteges hajlamomért! Hát helyes, aludjunk Régi olvasókönyvekben úgyis azt találtam, hogy az éjfél előtti alvás az igazi. De mert bolondja vagyok a szabad levegőnek, az ablakom csakis nyitva lehet. Amikor kiesik kezemből az újság s hunynám le a szemem, egyszerre felhangzik a szomszédból a cigányzene: Csak azt akarom Elmondani néked... Ejnye, azt a jóreggelét neki, éppen csak ez hiányzott. Ez a buta nóta, amivel kikergetik az embert a világból. Aki csinálta, nagyon ostoba lehetett, vagy szerelmes, — ami végtére is egyre megy. Azt mondja ugyanis, hogy jöjjön le még egyszer az a bizonyos valaki, (naná, majd a bihari prépost és nem holmi nőszemély) a kiskertjében. Itt azt hinném, hogy félbeszakad és vár a megérkezésére, felcsigázta a kíváncsiságát, majd rendbejönnek valahogy. De nem, nem vár, hanem a legelemibb taktika hijján nyomban közli, hogy mit akar elmondani néki. Se többet, se kevesebbet, (hiszen jelzi, hogy „csak azt akarom") visszatartja az elmenéstöl, külömben halálát okozza. Ekkora bornitságot rég tapasztaltam. Ha egyszer kikotyogta, hogy mit fog mondani, akkor a Bizonyos minek jöjjön le ? Közölte vele a közölni valóját, menjen a fenébe, úgyis csak azt ismételné, hogy maradjon itt, ne lépjen a szerelmi B-hstára. Ha ismerném a szerző ideálját, most azt ordítanám felé. — Kisaszony, a keservit kegyednek, menjen már le a kiskertbe, mert addig nem hallgat el a cigány, én pedig aludni szeretnék. Hogy szakadjon rátok az a jegenye, legalább meg volna indokolva, hogy miért került bele a nótába. Szerző ideálját azonban nem ismerem, de be kell vennem a Katharinát, a Komm' Mariankát, a Három gráciát, a Pompadurt, minden áldott nap egyforma kegyetlen rendszerrel ugyanazt, mig végre éjfélkor kénytelen a cigány bevonulni a kávéházba. Hála Istennek, most már jöhet az alvás. A szemem leragad, kellemes gyönge szédülés fog el, (gutaintő, vagy álom, de mindegy), amikor furcsa zajra riadok fel. Ilyen lehet a klarinét, amikor megkergül. Sarkon lakom, az utcán népek búcsúznak, azaz nők csevegnek visitva — Szerbusz drágám, aztán ne felejtsd el a rumos meggy receptjét. Helyeslem az ügyet, a rumos meggy receptjét,