Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-15 / 111. szám

SZEOBD 1924 m%3 15. interpellál. Hibáztatja, hogy a vállalatok egymásután b3csá;ják el az alkalmazottakat. Interpellációját az összkormányhoz intézi: Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a pénzintézetek, ipari vállalatok, magáncégek és biztositó intézetek ezer számra bocsátják el az alkalmazottaikat, aminek következtében a munkanélküliség ijesztő arányokat ölt. Hajlandó-e a kormány a jövőben a felmondási idő tekintetében intézkedéseket tenni; hajlandó-e az önhibájukon kivül munkanélkülivé válí magánalkalmazottak részére munkanélküli segélyről intézkedni és gondoskodni arról, hogy a biztositó intézetek és magánvállalatok a nyugdijasok igényeit valorizálva elégítsék ki. Végül hajlandó-e a kormány béregyeztetö hivatalokat felállítani ? Interpellációját kiadják a miniszterelnöknek. A kormány gabonavAaárlása. Ezután Farkas Tibor a kormány gabonavásárlásai tárgyában terjeszti be interpellációját. Kérdi a közélelmezésügyi minisztert, hajlandó-e a következőkre válaszolni: Mennyi gabonát vásárolt a közélelmezésügyi minisztérium a folyó gazdasági évben és mennyi idegen valutát bocsátott a pénzügyminiizíérium rendelkezésére, hogyan történt az üzletek financirozása és milyen megállapodásokat tartalmaz a fontkölcsönre vonatkozó szerződés. Milyen feltételek mellett történik a külföldi valutának rendelkezésre bocsátása ? Interpellációját kiadják a közélelmezési miniszternek. Interpellációjának második részében kérdi a pénzügyminisztert, hogy van-e tudomása arról, hogy a pénzügyi hatóságok a jövedelmi és vagyonadó kivetésénél nem annyira az adatok, mint inkább a vélemények alapján járnak el? Hajlandó-e gondoskodni arról, hogy az eljárás • egyönte ü legyen szakértők bevonásával ? | Interpellációját kiadják a pénzügyminiszternek. Ugrón interpellációja a jugoszláviai magyar párt feloszlatásáról. Ezután Ugrón Oábor a jugoszláv magyarpárt feloszlatása tárgyában interpeilál. Beszédében elmondj!, hogy a jugoszláv kormány a magyar párt működését betiltotta és a május 3-iki minisztertanácson hozoti határoz itát azonnal végrehajttatta a rendőrségi közegekkel. Ugyanebben az időben két bizottság is tárgyal Magyarország és Jugosz'ávia közölt, az egyik Belgrádban, a másik Budapesten, hogy a trianoni békeszerződésből folyó függő kérdéseinket rendezzék. Ugyanekkor felszólítanak bennünket a Népszövetség államai — amelyek közt Jugoszlávia is helyet foglal — arra, hogy kössünk kereskedelmi szerződéseket és küszöböljük ki a függő kérdéseket és teremtsünk olyan atmoszférát, amely megjavítja szomszédainkkal a politikai viszonyt és lehetővé teszi a közgazdasági kapcsolatot. A nemzetközi kisebbségekkel szemben a nemzetközileg megállapított kötelezettségek nem teljesítettnek és igy bármennyire is meg legyen a törekvés arra, hogy jó viszonyt létesítsünk köztünk és a szomszéd államok közt, ezt a törekvést úgyszólván lehetetlenné teszi az, hogy a kisebbségekkel szemben nem tartják be a szerződéses kötelezettségeket. Interpellációjában kérdi a külügyminisztert, hogy van e tudomása arról, hogy a szerb kormány a jugoszláviai magyar párt működését betiltotta és a pártot feloszlatta. Kéri a külügy* minisztert, hogy tájékoztassa a nemzetgyűlést a magyar kormánynak a történtekkel szemben elfoglalt álláspontjáról. A külügyminiszter válasza. • Daruváry külügyminiszter azonnal válaszol az interpellációra. Precizirozni kivánom — mondja a külügyminiszter — a magyar kormány álláspontját a felvetett kérdésekre nézve. A jugoszláv magyar párt feloszlatása a jugoszláv belügyi politika keretébe tartozik. Távol áll tőlem, hogy bele akarnék avatkozni egy állam belügyeibe, mint ahogy mi se tűrjük, hogy egy másik állam belügyeinkbe avatkozzon. Másrészről természetesnek tartom, hogy a magyar közvéleményt a történtek fájdalmasan érintik, mert magátfl értetődik, hogy semmi sem közömbös a közvé'emény előtt, amely az utódállamokban élő véreink sorsát érinti. Bizonyos nemzetközi szerződések szempontjából a kérdésnek kétségtelenül nemzetközi jogi jellege van, de hogy ez a kérdés az illetékes nemzetközi fórum elé kerüljön, nem a mi közvetlen feladatunk Tudjuk, hogy a kisebbségeknek módjukba volna a nemzetek tanácsához fordulni, mert a kisebbségi szerződés érteimében a kisebbségi jogok betartását a nemzetek szövetsége garantálta. Mi azonban, akik az utódállamokkal békés megegyezést tanusitunk, azt óhajtjuk, hogy ezen államik maguk térjenek dt a kisebbségekkel szemben azon útra, amelyet nekik a szerződések előírnak. Minthogy Jugoszláviával most folynak a tárgyalások az összes függő kérdések tekintetében, igen kivánatos volna, hogy ebben a tekintetben a túloldalról is szem előtt tartsák a szükséges lélektani feltételek megvalósítását. Remélni akarom, hogy a magyar párt feloszlatásával a jugoszláv kormány ebben a kérdésben még nem mondotta ki az utolsó szót és a kisebbségi jogaink tekintetébén a jobb belátás uljára tér. A magyar kormány mindenesetre megtesíi a magáét, hogy a kisebbségek jogait érvényesíthesse. A Híz a választ tudomásul veszi. Még k*t interpelláció. Ezután Nagy Ernő terjeszti be interpellációját, amelyben azt kérdi, hogy van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy Kozma Qyörgy vásárosnamétiyi főszolgabíró Vásárosnaményben legutóbb folyó hó 6-án tartott közsági tisztújítás alkalmival Zsidó György egyházi főgondnokot a birói állásra azért nem jelölte, mivel az neki nem mutatkozott be. A főszolgabíró a névszerinti szavazást nem rendelte el azért, mert az aláírók közül egy egyén volt jelen. Hajlandó-e a belügyminiszter intézkedni, hogy Kozma Qyörgy ellen fegyelmi eljárás indiítassék. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszában kijelenti, hogy a választás a törvényhatósági bizottság elé tartozik, a törvényhatósági bizoitság határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz benyújtandó panasznak van helye. Amennyiben a közigazgatási bíróság megállapítja, hogy visszaélés történt, az esetben a fegyelmi eljárásnak tényleg helye van, azonban be kell várni a közigazgatási bizottságnak erre vonatkozó jelentését. Nagy Ernő és a nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Ezután Nagy Vince interpellál a Kossuth-párt május 11-én tartott gyűlésének feloszlatása tárgyában. Kérdi, van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy május 11-én a Köisuthpárt szabályosan bejelentett Ülést tartott, amelyen a hatóság képviselői a szónokokat beszédeikben minduntalan és minden ok nélkül többször félbesrakitották és végeredményben az ülést feloszlatták. Kérdi a minisztert, hogy helyesli-e ezt az eljárást és milyen intézkedést hajlandó tenni az iránybart, hogy jövőben a gyülekezési jog ilyen flagráns megsértése be ne következzék. Rakovszky Iván belügyminiszter azonnal válaszol és válaszában kijelenti, hogy csak ideiglenes választ adhat, miután a valódi tényállást még nem tudja és először is tudnia kell a beszédek tartalmát, amelyet a gyorsírói jegyzetekből fog megállapítani. Ezután Szeder Ferenc terjeszti be interpellációját: Kérdi a belügyminisztert, van-e tudomása arról, hogy Békéscsabán tartott beszámolója alkalmával a rendőrtisztviselő nem engedte meg az angol miniszterelnök szózatának felolvasását. Hajlandó-e intézkedni, hogy hasonló dolgok ezután elő ne forduljanak. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszában kijelenti, hogy végleges választ nem adhat, de azt már előre is kijelentheti, hogy az illető tisztviselő, ha a felolvasást eltiltotta, nem járt el helyesen. Kilátásba helyezi, hogy az ügyet orvosolni fogja. Miután a válasz nem végleges, az interpellációt kiadjál? a belügyminiszternek. At ülés egynegyed 4 órakor ért véget. Az ablakból. Régen rájöttem, hogy sokkal jobb ablakból nézni az embereket, mint közöttük járni. Igy mások végzik a vesszőfutást, nem nekem kell elhaladnom éles és reszelős nyelvűek sorfala előtt. Azt veszem észre, akit akarok s az elől húzódhatok vissza, aki a legjobban utál. Ezt mindig respektálom, de a viszonosság udvarias elmélete alapján elvárom, hogy más se vegye zokon, ha én is ug/ érzek. Azonban nem erről van a szó, hanem az ablakról, ahonnan sok mindent látni. Teszem azt, szemközt velem egy nagy divatáru üzlet, a kirakatai tele szebbnél szebb holmival. Ragyogó selymek, gyapjúszövetek. Végignéztem már egy órahosszat, hogy nincs ember, aki meg ne állana előtte. Az emberi itt körülbelül nyolc tiz éves korától kezdve számítom. Mert megáll az iskolásgyerek épp ugy, "l111 x nagymama, aki már csak csoszog és utolsó csipkés mantliját viseli. Teljesen bizonyos, hogy nem fog vásárolni, mire való is volna neki a szemfödöket pedig nem itt árulííi-x 8 iS .pusztái s magában bizonyára elité 6 kifejezésekkel illeti a mai generációt, amelynél szerényebb voit a tégi. Az ő korabeli. Tudniillik ahogy muinak az évek, épp ugy felejtenek mindent az emberek is, ezért kristályosodik az élet alkonyán erénnyé ifjúságunk minden büne. A fiatal asszonyok meg az örökké fiatalt játszani szereik hosszabb időt töltenek a kirakatok előtt, ahol a férfiak is pihenőt tartanak. Szó sincs az ellenkezőjéről, megtekintik ők is a női seiymeket, de érdeklődésüket mégis csak a férfianyagok foglalják le. Hál mindebbe^nincs semmi, természetes az egész. Nem is ;ízéri irom le, mintha fel akarnám fedezni, hogy a kirakatok előtt meg szokás állani, hanem van ott egy ablak, amely fehérnemüfélét, vásznakat tartalmaz. Ugyanazon óra alatt, amikor megállapítottam, hogy kivétel nélkül mindenki megáll a kirakatok előtt, a legrongyosabb koldusasszony is, — csak egyetlenegy férfiember méltatta figyelmére a fehérnemüeket. Az is öreg volt már és a derekán kilátszott az inge. Erről jut eszembe, hogy egyszer riporier koromban a rendőrséggel együtt hatoltunk be A szobába, amelyben öngyilkos lett egy nő. Az egész szoba arról tanúskodott, hogy nagy felindulásban követte el a tettét. Ruhadarabjait vetkőzéskor szerte-széjjel hajigálta, finom és drága volt a kalapja, a köpenye, a sálja, a ruhája, a kesztyűje, ellenben az inge egészen közönséges olcsó vászon. Ez már nem tartozott a külső megjelenés pompájához, tehát nem kellett rá súlyt helyezni. Azt az elvet követte, amit én láttam — a kirakat utáni érdeklődésben. Csak a kalap, a felöltő, meg a ruha volt kirakatba való. Tapasztalok az ablakból mást is, rejtélyesen izgató dolgot, aminek azonban hiába próbálok a nyitjára jönni. Föltétlenül bennem lesz a hiba, sokkal butább vagyok, mint amilyennek a barátaim tartanak, nem szólva az önmagammal szemben gyakorolt szigorú, elitélő kritikáról. Innen felülről nézve csupa derű, jókedv, nyilván öt'et is a világ. Jön egy pár, fiatal legény és gyereklány, beszélgetnek és mosolygós a7. arcuk. Istenem, milyen jókat mondhatnak egymásnak. Érettebb népek ketten-hárman, kicsattanó egészségű asszonyok, elegáns férfiak, akik sőrém durvulnak le annyira, hogy piszkos testi, vagy pláne szellemi munkában strapálják magukat, — csupa nevetés valamennyi, közbe kacagnak is. Néha megállanak, az egyik a másik karjába helyezi a kezét és hallatlan derűvel csodálkozik. Azt érzem, mintha mondaná: — Kérem szépen, ne folytassa már ezzel a fene éles elmével, mert nem birom ki. Az utcán mégis csak kötelező bizonyos diskrét magaviselet, hát ne kacagtasson annyira. Mindenki mosolyog legalább, ha már nem nevet, öregek, fiatalok, sőt láttam temetést is elvonulni az ablakom alatt, ahol csak közvetlenül a koporsó után hali dók vettek föl komoly ábrázatot, de már a hátulsó sorbeliek mosolyogtak. Ugy éreztem, hogy a gyászoló hozzátartorók nagy izommunkát kénytelenek kifejteni, szörnyű lehet ez az erőszakolt maszk, hiszen az utcán vannak, ahol mindenki jókedvű, őket viszont nevető örökösöknek hivja a közvélemény. Mosolyogva köszöntik egymást az emberek, mosolyognak, ha megállanak, egész tavasz kacag le az erkélyekről, ha üdvözleteket kü denek föL