Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)
1924-05-11 / 108. szám
2 SZEGED 1914 m^jus 11. Az uj tipus. Öt esztendőnek utólagos bölcseségével kutatván nemzeti szerencsétlenségünk okait, sokszoros ismétlés formájában állapithatjuk meg, hogy diplomáciailag is a külföld közvéleményének megdolgozása szempon jából a központi hatalmak és ezek kerelén belül Magyarország, nagyon rosszul voitak egy eseileges háborúra felkészülve. Egyáltalán nem tudtak fiivenni a mérkőzést a nagy- és kisantant Államainak jól szervezett és a követségek kezében összefutó sajtópropagandáj'val. Diplomáciai szervezetünk a modern világtól idegen, feudális arisztokráciának az t helyező intézménye volt. Egy értelmes újságcikket megírni nem tudó hercegek és grófok voltak a született nagyköveteink és követeink, akik a nyugati országokban a királyokkal bridgeztek, a Balkánon pedig unatkoztak. Szabad idejükben pedig mélységesen lenéziés a polgári halandókat, akik meg nem szerzett érdemek jutalí&a gyanánt nem akaszthattak különböző szinü selyemszalagokat a nyakukba. A nyugati demokráciák ezzel szemben a legutolsó harminc-negyven esztendő folyamán a homo politicus-nak egy uj típusát teremtették meg a diplomáciai szolgálatban. Franciaországot nagyköveti minőségben egy volt fiskális képviselte Berlinben és egy néhai újságíró Rómában. Amerika bankárokat és jogászokat kü dött a legfontosabb külképviseleti állomásokra. Norvégia pláne egy sarkutazót is meg mert bizni á külügyi tárca ellátásával. És nem lehet mondani, hogy ezek a közönséges plebejusok rosszul látták volna el a dolgaikat. Ellenkezőleg. Amit a mi arisztokratáink a maguk légüres világában nem lattak meg, ők megláiták és megerezték. Keresték az összeköttetést a sajtóval, a működésűk teréül szolgáló ország közvéleményével és gyakran barátkozási, szívességi alapon elértek olyan eredményeket, amelyeket mi a sajtóirodák megfeszített munkajával sem tudtunk magunknak biztosítani. A született és képzelt tekintélyek tenyésztése helyett nyugaton nagy eltolódás van folyamatban a szakszerűség és hozzáértés irányában. Ha a külpoliiika a hatalmi és gazdasági erőviszonyok mérlegelésének, a belpolitika pedig a nemzeti erők megszervezésének a tudománya, akkor ezeknek a feladatoknak az ellátására olyanok a hivatottak, akik azokhoz elméleti felkészültségük és gyakorlati tapasztalataik alapján értenek. Wellsnek egyik legszebb regénye, Az uj Machiavelli, szinte a lelkek mélyéig ható analízissel rajzolja meg ennek az uj politikai típusnak a kialakulását. A való életben pedig látjuk a sikeredet, meyeket a tágabb értelemben vett politikusoknak ez a típusa felmutathat. Lehet, hogy például nekünk Csehszlovákia, mint államalakulás nem szimpatikus. Nehéz magyar sóhajok szállnak tőlünk Pozsony, Kassa és a Szepesség felé és elszakított testvérek könnyeit hozzák a felvidék folyói az alföldre. De botorság vona tagadni azokat a nagy pénzügyi és kereskedelmi érzéseké', amelyeket pénzük konszolidálása és külföldi mér'egünk megjavítása körül a cim és rang nélküli cseh politikusok elértek és még nagyobb botorság volna le nem vonni ennek és más hasonló jelenségeknek a tanulságait. Az uj típusnak egyik képviselője Smith ur is, a népszövetség főmegbizottja, aki tizedik napja időzik Budapesten. Se nem kegyelmes, se nem méltóságos, még csak nem is kormányfőtanácsos, hanem egész egyszerűen ur. Az a cim ilieti meg mindössze, amelyet a mi tegeződő világunkban becsületsértő szándékkal szoktak a h>za nagyjai egymás fejéhez vagdosni. Rendjele nincs, díszruhája a polgári frakk és egyetien jogcíme hivatalának ellátására az, hogy ért is hoízá. Legalább is Mexikóban jól gondozta a reá bízott amerikai érdekeket. Ez az ur megjelenik a mi feudális emlékekkel telitett országunkban és megérkezése után két nappal nem a magyar fényjelzésekkel ellátott tekintélyeket viziteli végig, hanem az újságírókat kéreti magához. Legalább is szokatlan, mondhatnánk különös. Esetleg bizonyos kérdésekben meg'eszi még azt is, hogy a szakemberek véleményét fogja kikérni. Elvégre a gusztus dolgáról nem lehet vitatkozni. Nagyon félünk azonban, hogy Smith urnák van igaza, aki igy cselekszik éa Amerikának van igaza, hogy ilyen emberekkel intézteti sorsát és ilyen embereket bocsát fontos feladatok ellátására a népszövetség rendelkezésére. Viszont nem tudjuk, hogy a mondvacsinált tekintélyek tenyésztésének és képzelt érdemek jutalmazásának a rendszere viszi-e nálunk egv jottányival is előbbre az ország sorsát. Nem tudjuk, ha például a miniszterelnök egy hódmezővásárhelyi beszámoló alkalmával, mikor tömegeinek körülö'te a vásárhelyi, szegedi és környékbeli főlanácsosok, glédába állítaná és nagyság szerint, a jobboldali flügelsarzsin kezdve végigmustrálná őker, vájjon hány olyan akadna közöltük, akitől kedve volna igazán tanácsot kérni és nem ludjuk, hány akadna, aki Smith Jeremiás urnák főtanácsot tudna adni a szaná* lási program végrehajtásához. Kétségtelenül vannak közöttük igen derék és feddhetlen jellemű úriemberek, vannak közöttük, akik sziporkázni is tudnak a fehér asztal amábilis konfúziójának közepette, de nem ez, amire ma az országnak szüksége van és amit az ország joggal elvárhat. Ma. mikor könnybe, vérbe, éleire-halálra megy a játék, mikot egy szörnyű világégés után keU újraépítenünk a magunk szegényes kis hajlékát, se a régi idők eszközeivel, se a régi idők ideológiájának embereivel nem dolgozhatunk. Nálunk is meg kell teremteni a szervezni, alkotni akaró homo-politicusnak az uj típusát, amely a parlamenten kivül nem címeket keres, a parlamenten belül pedig nem a pártcsoportosulások látszólagoss ágaira és pillanatnyi eíőnyök lestoppolására törekszik, hanem hozzáértést és munkát állit a nagy célok szolgálatába. Közgyüiéselőkészités Makón Makó, május 10. (Saját tudósítónktól.) A május tizenkettediki rendes havi közgyűlés tárgyaival szombaton foglalkozott Makó város állandó választmánya, amelynek nem egy határozata a közgyűlés józaa korrekciójára szorul. A piacrendezésben leszavazták a tanácsot és néhány jelentéktelen változtatással a régi állapotok fenntartását javasolják. Elfogadták azonbsn Vajda János Ferenc indítványát, hogy nyáron ne tartson közgyűlést a város. As utcaktreszielés kérdését a lanács javaslatának szelem ben intézték el, vagyis csak a város u] ter^t newik el Horthy Miklóstól. Dr. Kogatowicz Károly egyetemi tanár kéréséi, h"gy egy egyetemi hallgatónak lanulmányuiját 50 dollárral segitse elő, melyhez a tanács hozzájárult, az állandó választmány öt szavazattal négy ellenében elvetette. Annikor a* elnöklő polgármester kuliurát emlegetett, azt válaszolták, hogy hát a nagy adó kutya? Semmivel sem több megértéssel fogadták a makói dalárda kéréséi. A dalárda ugyani* bejelentette, hogy május 31-én a Budai Dalárda Makón énekel B tekintettel arra, hogy a 64 ember lehozstala óriási költséget jelent, kéri a város támogatását. A tanács egymilliót javasolt, a nagy adók miatt sajnálkozók ezt is sokalták. A szavazásnál az igennel és nemmel szavazók egyenlő számban voltak, mire Gorcsa Péier elnJk az egymilliói jiv--3lat mellett döntött. Sok szó esett a házi kezelésben készülő aszfaltról is. Szabó Imre főmérnök ismertette a házi kezdés előnyeit és erről sikerült is mindenkit meggyőzni. Dr. Bán Zsigmond főügyész figyelmeztette azonban az állandó választmányt, hogy a Magyar Aszfalt Rt. gal szerződéses viszonyban áll a város, tehát PZ könnyen pört akaszthat a város nyakába. Végül ugy határoztak, hogy a képviselőtestület határozatát hatályon kívül helyezik, ha azt az aszfalttársaság tudomásul Az elegáns doktor. Irta: Móra Ferenc. Egy kicsit nehéz dolog Kant Immánuelt, mint az elegancia doktorát elképzelni, de hát ebben nem egészen Kant Immánuel a hibás. A klasszikus nevelés szoktatott bennünket arra, hogy a lelki fényesség fogalmát gondolatban valami testi sordidussággal kössük össze. Az átlag-ember szemében körülbelül Diogenes reprezentálja a filozófusokat, nem az aranydiadémos, fehér tunikás Plató. A hordót ugyan elengedi a modern filozófusnak. az ember, de már a nagy szakállt megkívánja tőle, amelyikről le lehet olvasni a mult heti étlapot. Bizony a filozófia nagy reformátoráról egész más képet hagytak ránk a kortársak. Königsbergben, ahol élete elfolyt, mint a Pregel csöndes vize, az elegáns doktor- nak hívták a filozófia tanárát, akit nagyon rendes embernek tisztelt az egész város. Előzékenyen köszöntötték minden rendű, rangú népek a nagy embert, talán nem is annyira a nagy tudománya, mint inkább az egyéni szeretetreméltósága miatt. Mert a tudományát inkább csak elhitték az újságoknak, meg az előkelő idegeneknek, akik eljártak Königsbergába Kantot nézni. De a szép tiszta, rendes emberke mosolygó sima képét, mindig frissen sütött fehér parókáját, elegánsan font varkocsát, gyüretlen frakkját, bársony terdnadrágját, mocsoktalan fehér harisnyáit és ezüstcsattos cipőit a maguk szemével láthatták napról-napra, ahogy teázni ment a kávéházba, vagy sétálni a „filozófusok töltéséire. Egyszer vadonat ui ruha volt rajta, mikor egy uri ház ablaKából valami szeleburdi szobalány a ayakába öntötte a mosdóvizet. Hiába kiáltotta le mindjárt, hogy nem akarta, nincs a világnak az a filozófusa, akit ilyenkor el ne fulna a pulykaméreg. T- Megállj, te cafra! — fenyegetődzött az ele- ; gancíájában csúffá tett doktor az ezüstgombos I nádbotjával és bezörgetett a kapun. i A kaput nem a bűnös cseléd nyitoíta ki neki, j hanem a ház kisasszony-lánya. Csinos volt a kis- . asszony és a műveltségnek se volt híjával, de • még a ravaszságnak se. Tudta, hogy kicsoda az i eláztatott férfiú, de ugy tett, mintha nem ismerné, i — Tessék befáradni, — invitálta befelé moso- j lyogva, — megszárad mindjárt a ruhája és nem lesz semmi hiba. S hogy gyorsabban száradjon, mindjárt elkezdte a köténykéjével törülgetni a filozófust, amitől még a filozófusok is meg szoktak békülni; hiába, nincs az az Aristoteles, akinek a tógájában annyi bölcseség volna, amennyi egy szép lány csipkekötőjében van. A ruha gyorsan száradt, azonban a doktor még egyre morgott, hogy a pecsétek azért csak megmaradnak. — 0, nem nézi azt, aki szalad, — incselkedett nevetve a leány. — Különben még azt se tudom, kihez van szerencsém. — Kant professzor vagyok. — Ó, az a híres Kant! — tetette magát a kezét összecsapva a kisasszony. — Ki nem mondhatom, mennyire örülök ennek az alkalomnak, hogy legalább megismerhettem városunk büszkeségét. — Az ismeretségnek én is örülök, — felelte Kant félig megbékültén, — hanem az alkalomnak nem. — De én annak is örülök, — hajtotta meg magát a lány, — mert legalább ha ezután azt vetik a szememre, hogy hiu vagyok, azzal menthetem magam, hogy a világhírű Kant Immánuel is hiu volt, pedig az nagy könyvet irt a józan észről I Ki tudja, nem ennek a kislánynak köszönhető-e az az ironikus aforizma, amit az asszonyoknak a tudományhoz való viszonyáról csinált Kant: — Az asszonynak a tudomány arra való, amire az órájuk: vagy rosszul jár, vagy egyáltalán nem is jár, a fő az, hogy mutogatni lehessen! (Ámbár fogadást mernék ajánlani, hogy egy-két férfi is akad, aki ilyen aranyórának hordja például a Kantról való tudományát.) A filozófus, aki az emberi gondolatnak olyan ormaira jutott el. ahol ő előtte senki nem járt, társaságban olyan, gonoszkodó volt, akár egy újságíró. Egyszer násznagyul szerepelt egy olyan esküvőn, akol a menyasszony tizenkilenc esztendős volt, a vőlegény hatvan. , — Mit gondol, doktor ur, — kérdezte a násznép valamelyik dáma-tagja a násznagyot, — lehet az ilyen frigyből gyereket remélni ? — Remélni nem, - fintorította el az arcát a doktor, — hanem félni igen. Máskor olyan lakodalomba volt hivatalos, ahol a vőlegény harminc éves volt és a menyasszony negyven. ^^ doktor ur> __ {aggatódzott a vőlegény anyja, — az a kis korkülönbség nem tesz semmit? Attól még nagyon tartós lehet köztük a szerelem. — Hogyne, hogyne, — bólogatott Kant. — De ha már a kedves fia annyira ragaszkodik a negyven évhez, én az ő helyében mégis inkább két husz éves lányt vettem volna el. Lehet, hogy ezek az adomák nem is egészen hitelesek, legalább az Alexander Bernát nagy Kant-könyvében nem találom őket. (A német Glaszbrenner-gyüjteményben akadtam rájuk.) De erre is tudok Kanttól való kádenciát: — A nagy emberek — mondta egyszer a történeti anekdotákkal kapcsolatban, — olyanok, mint az óriás fák. Mindig fuj körülöttük a szél s az oda vissi azt a levelet is, amely nem őróluk hullott.