Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-09 / 106. szám

6 SZEGED 1924 május 2. amelyen részt vett Korányi báró pénzügyminiszter, Walkó kereskedelmi miniszter, Keleíy Dénes Máv. elnőkigazgató, Dessewffy Aurél kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár és Jakab Oszkár miniszteri tanácsos. A tanácskozás délután 3 óráig tartott. Korányi báró pénzügyminiszter információja szerint a tanácskozáson a Máv. rekonstrukciójára vonatkozó ügyekkel foglalkoztak, valamint a Máv. anyagi helyzetével. A tanácskozás csak adatgyűjtés volt arra nézve, hogy miként lehetne J a Máv. rekonstrukcióját a szanálási programba beilleszteni. A külföldi kölcsön a tanácskozáson egyáltalán nem került szóba. Halastó lesz a Holt-Tiszából ? A központi üzemigazgatóság titkaiból. Szeged, május 8. (Saját tudósítónktól.) A városi üzemek központi igazgatóságának nyilvánosságmentes üléseiről elvéíve ug/an, de mégis csak nyilvánosságra kerül néna valami. A csütörtöki tanácsülésen például Balogh Károly tanácsnok néhány szóból álló javaslatot terjesztett a tanács elé. Utalva a központi igazgatóság ismeretlen határozatára, azt javasolta, hogy a tanács írjon fel a földművelésügyi miniszterhez és .annak a bizonyos ügynek" a megvizsgálására küldjön ki halászati szakértőt. A tanács természetesen elfogadta a javaslatol és elhatározta, hogy sürgősen fjlir a miniszterhez. A párszavas űgy majdnem keresztül csúszott a többivel, mivel azonban Balogh Károly meglehetősen hangsúlyozza a mondanivalóit (elleniétben halkszavu tanácstagtársaival), akarvaakaratlanul felkeltette vele érdeklődésünket. A tanácsülés után felkerestük a polgármesteri és megkérdeztük, mi az a bizonyos ügy, amelynek megvizsgálására ^invitálják a földművelésügyi miniszter halászati szakértőjét? — Régi űgy az kérem — mondotta a polgármester és hangjából mintha csodálkozást véltünk volna ki, csodálkozást afölött, hogy van olyan valaki ebben a városban, aki nem ismeri ezt a régi ügyet. Fodor Jenő tanácsnok — folytatta aztán a polgármester — araikor látta, hogy még mindig nem tudjuk, miről van szó — már régeboen felvetette a központi igazgatóság előtt azt a tervet, hogy a Holt-Tiszából halastavat kellene csinálni. A terv általáios tetszésre talált, mert a tanács, illetve az üzemek központi igasgatóságának megítélése szerint a HoltTisza kiválóan alkalmas erre a célra. Rendelkezik azzal a tulajdonsággal, ami minden halasió legelső föltétele, vize ugyanis állandóan kicserélődik. Tavasszal fölveszi a környék vajvizét, ősszel pedig, amikor alacsony a Tisza vízállása, megnyitják a lúdvári zsilipé* és a holt-meder fölös vizét beengedik a Tiszába. Nincs szükség tehát arra, hogy a vizet mesterséges uton cseréljük ki, megteszi azt a természet maga, minden beavatkozás és költség nélkül. A holt-meder mélysége is megfelelő. Egy baj azonban mégis van, még pedig az, hogy a Holt-Tisza partjának egyrésze nem a vámosé, hanem magántulajdon. Ez a nehézség azonban nem áthidalhatatlan, az érdekelt birtokossal meg lehet egyezni. — Ha ilyen rendbei van minden, mi szükség a földművelésügyi mi.iiszter halásziti szakértőjére? — kérdeztük a polgármestert. — A dolog ugy áll, hogy a halastó speciális berendezkedéseket kíván. Igy például a különböző korú halivadékok számára külön medencék szükségesek. A medencék elkészítésének a módját kérdezzük meg majd a halászati szakértőtől és egyéb utbiigazitásokat is kérünk majd tőle. — Aztán lesz valami ebből a kétségtelenül szép tervből —kérdeztük végül ap)lgármestert. — Az a jövő titka. Minden attól függ, mit mond majd a szakér ő. Milyen berendezéseket, beruházásokat kivár és — ami a legfontosabb — kívánságainak telje 3itéséhez mennyi pínz Kell? A szegedi pincérek a százalékos rendszer bevezetését követelik. Szeged, május 8. Saját tudósítónktól.) Nem hat az újdonságok erejével az a tény, amikor ezekbe a sorokba ismételten azt irjuk le, ho?y a szegedi pincérek nagy nyomorban vannak. A mai nehéz gazdasági viszonyok közepette, — amikor minden az aranyparitás felé tör, csak az alkalmazottak fizetése nem — a borbélymunkásokon kívül a legrosszabbul a pincérek vannak fizetve. Nem kell messzire néznünk, amikor már az első látásra megállapíthatjuk, hogy az egykor fényes frakkos, szmokkingos, kemény-fényes plasztronos pincérek rongyos ruhában, kékben, feketében járnak, cipőjük sokszor foltozott, arcuk sápadt, beesett, testük az éhségtől sovány. Nem kell ezt tovább indokolnunk akkor, amikor egy kávéházi pincérnek havi fizetése nem kevesebb száztízezer koronánál, egy éttermi pincérnek pedig nem kevesebb a havi fizetése hetvenezer koronánál. A fizetésekből levonásba kerül 23—26 ezer korona betegsegélyződij és 7—9 ezer korona adó, ugy, hogy egy pincér elsején nem kap többet 75—80 ezer koronánál. Az éttermi pincéreknél ehhez a fizetéshez még hozzájárul az ebédkoszt is. A kávéházi pincérek borravalókból naponta 25—30 ezer koronát, az éttermiek pedig 10—12 ezer koronát keresnek, ugy. hogy a kávéházi pincérek keresete havonkint a legjobb esetben kilencszázezer—egymillió korona, mig az éttermieké, a koszton kivül háromszázezer—háromszázötvenezer korona. Nyilvánvaló. hogy olyan fizetésből még egy egyedül álló, legkisebb igényű ember sem tudja megvásárolni mindennapi kenyerét, arról p:díg nem is lehet beszélni, hogy egy öt tagból álló munkáscsalád az életfenntartásához szükséges legminimálisabb közszükségleti cikkeket meg tudja vásárolni. A pincérek ezen a .fizetésen" kivül — az éttermiek a .fizetésen" és a koszton kivül — semmit sem kapnak a kávéházaktól, illetve vendéglősöktől, nem kapnak a kiszolgáláshoz célszerű ruhát, amit pedig a boldog béke idejében, majdnem mindegyik munkaadó adóit fél évenként. Alig van egy-két olyan szegedi üzem, amely munkásainak rövid febér kiszolgáló kabátot adna, hogy így a pincérek, legalább i egyetlen ruhájukat kíméljék. Az a fehér kabát — j « amelyet csak egy-két üzem ad -r különben higiénikus is, gyakran mosható és igy a nagy forgalomban a vendég legalább tiszia kabátban ' kapja meg rend :lt ételeit. A szegedi pincérek legnagyobb része ma már ott tart, hogy nem sokára ki kell állania a munsából, mert .'egészen lerongyolódva, szakadt ruhában mégsem lehet a kávéházakban és az éttermekben dolgozni. A szegedi pincérek összessége most végső nyomorúságában határozott, komoly lépésre szánta el nngáí. A pincérek egyhangúlag követelik, hogy át kell sürgősen térni a régóta kivánt, de eddig még meg nem valósított, úgynevezett százalékos rendszerre. El kell törölni a megszégyenítő, lealázó borravalót, amellyel mindig ki vannak szolgáltatva a vendégek kényének-kedvének, akik pedig mindenben méltányolják a paritást, csak ebben nem. A pincérmunk4sck munkáját is végre tisztességesen kell megfizemi, nem alamizsnát kell nekik adni, hanem tisztességes munkabért. A pincérek erre csak egyetlen módot tudnak, a százalékosrendszer bevezetését és a borravaló eltörléséi. Követelik a kiszolgált ételek ára után a tiz százalékot, amelyet minden nap egyenlően osztanának fel az összes pincérek közölt. Egyenlő rés:t kapna az eddig sokkal jobban dotált fizető-pincér is. Ez a mozgalom most — nem ugv, mint a múltban — igen komoly méreteket ölt. A pincérek küldöttségileg akarják fölkeresni mindazokat a hatóságokat, amelyeknek fellépésétől valami eredményt lehet várni. Egyébként a pincérek élénk propagandát fejtenek ki a közönség körében is a százalékosrendszer mellett, valamint a főnökök köreiben is. Remélhető talán, hogy most mér a szegedi kávésok és vendéglősök nem fognak elzárkózni ettől a jogos kéréstől és az erkölcsi presszió alatt be fogják üzemeikben vezetni a százalékosrendszert, anélkül, bogy ennek terheit a közönségre hárítanák át, mert ezt meg lehet anélkül is tenni. Epilógusként jegyezzük daég ide, hogy a boldog béke idejében egy fekete-kávé 32 fillér volt, ma — 3700 korona, egy sertéssült 120 fillér volt, ma — 18.000 korona. Ezzel szemben egy pincérnek a boldog békében 40 koronája volt, borravaló nélkül. Ha csak az aranyparitás felét is vennénk, akkor is a pincérnek négyszáztízezer koronát kellene kapnia, a fekete-kávé ára pedig jóval tul van az aranyparitás felén ... Nem lehet mást tenni: el kell törülni a borravalórendszert és be kell vezetni a százalékosrendszert. Érdekes ügyeket tárgyal Makó város májusi közgyűlése. Makó, május 8. (Saját tudósítónktól.) Makó város e hó 12-én tartja rendes havi közgyűlését. A város tanácsa csütörtökön foglalkozott a közgyűlés elé kerülő ügyekkel és egyikbenmásikban igen érdekes, figyelemreméltó álláspontot foglalt el. Az aszfaltozás házikezelésbe való vételére Szabó Imre városi főmérnök tett javaslatot. Az utolsó közgyűlés 50 millió koronát szavazott meg aszfalt javítási célokra, amely a Magyar Aszfalt R. T.-gal lett volna elvégeztetendő. A főmérnök azonban bizonyította a házikezelés. előnyeit. A város venne Herzl József vállalkozótól két kazánt 20 métermázsa búzáért, fél vagon cementet hatmillió koronáért és egy vagon fát négy és fél millióért. Szerszámokra négy millió, munkadíjra pedig 25 millió korona kellene s igy az 50 millió elégséges, Azonkívül a városnak megmaradnának a kazánok és a szerszámok és a munkát részletekben is végeztetheti, amikor éppen futja a pénztárából. A tanács a főmérnök tervének látható előnyeit méltányolva, a házikezelést javasolja a közgyűlésnek. Az utcakeresztelésnél már nekezebben boldogult a tanács. Dobcsi László képviselő indítványozta, hogy a Püspök-kertet Horthy Miklósról, a nyitandó utcák egyikét Tarnay Ivor alispán, a másikat dr. Nikelszky JCHŐ polgármester nevére kereszteljék el. Egy másik képviselő a harmadikat dr. Könyves-Kolonics József nevével óhajtja díszíteni. Az elnökifi Gurcsa Péter h. polgármester megjegyezte, hogy a Hősök-emlébmüve esetleg a püspöis-kerti parkba kerül s igy a Hősök-lere volna stílszerű. A főmérnök viszont megállapította, hogy az uj utcák igen rövidek lesznek s más utcáknak a folytatásai, melynek nevét is viselhetik. A kérdésen még rágódtak egy ideig a tanács tagjai, aztán ugy határoz ak, hogy az egész teret Horthy Miklóstérnek keresztelje el a közgyűlés, az utcáknak azonban most hagyjanak békét, talán majd később. Aztán elősiklott Makó tengeri kígyója, a piacrendezés. A piacrendező bizottság javaslata és Lélek István ipartestületi elnOk indítványa voltak az alap, mellen a 'vita megindult. Végül is konstatálta a tanács, hogy komoly rendezésről szó sem lehet, de a paprikások és szabók elhelyezését javasolja. Eőbbiek a Fő-tér baloldalra, utóbbiak a jobboldalra kerüljenek a csizmakészilők u án. A sertéspiacot pedig, mivel a miniszter már másodszor visszautasította a piacnak a Návay Lajos-térre val5 behozatalát, a Kossuth-utcába helyezzék, amely kövezett és vízvezetékkel el van látva. Herzl József vállalkozó uzsoda-, illetőleg korcsolyapályát akar létesítem. A telkén azonban csatorna megy keresztül és kéri a várost, hogy ezt beboríthassa és vele megnagyobbíthassa a területet. A tanácsnak elvileg semmi kifogása nem volt az egész terv ellen, mert Makó ezáltal a város belsejében jutna uszodához, télen pedig korcsolyapályához. Azonban ehhez a vízjogi hatóság beleegyezése is kell. Így közgyűlés előtl rendesen megmozdulnak a kéményseprők is. Most is beállítottak és kérik, hogy alapdijukat 600-ról 1500 koronára emalje a város. A tanács sokalta ezt és 1000 koronát javasolt. Azonkívül méltányosan fölemelik a különféle mellékmunkák dijait is. A Makói Torna-Klubnak tribflnépitésre engedélyt adott a tanács. Aztán az utcai számtáblákkal foglalkoztak, mivel azok sok házról hiányzanak. A város főügyésze szabályrendeletet készített, amely kimondja, hogy aki a felszólítást követő 30 nap alatt nem pótolja a hiányt, ezt a hatóság végezteti el a háztulaj donosok költségére. . . ,rtan Jószivűséget is gyakorolt a tanács. A hónap számosok diját havi 175 kg. búzáról 2W Kg.-" emelte. A nős munkások 225 kg. helyett -tóu kg.-ot kapnak, ha a közgyűlés i« ugy akarja.