Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-29 / 123. szám

SZBQBD 1914 májas 29. Párisi levél. SZÉDÜLETBEN. Páris, május 24. (A Szeged kiküldött munkatársától.) Két napja vagyok Párisban és két napja szédülten járok. Itt valahogyan minden az ember fejére ül. Fáradtak lesznek a szemek és pihenni akarnak a szivek. Valahogyan túlságosan is nehéz ez a város. Valahogy nagyon is óriás, mint az a néger, aki éjjelenkint végig sétál a Boulevard des Italiens-en. Nehéz ez a város, félek tőle szinte. Bele sem merek nézni. Várjunk. Majd holnap. * A Gare de l'Est-en érkeztem. Egészen bent a város szive felé. Egy nagy csarnok husz pár sínnel és örökké induló vonatokkal. Egymás után kell menni — mint a fecskék az ég alatt, ha utaznak őszkor —, lassan kell menni, teli-teli minden. Hatalmas ez az állomás és mégsem monumentális. Münchenben a Hauptbahnhof százszor hatalmasabb. Autótaxik a Gare előtt. Pirosak, lilák, zöldek. Nagyon sokan vannak. Száz üresen marad, mikor már mindenki elment. És végig a Grand Boulevard-on. Rohanva, mint nálunk néha az országutakon és aztán hirtelen megtorpanva. Várni kell. percekig. Mig átmennek előttünk az emberek. És minél beljebb, annál többször torpannak. Boulevard Sebastopol egy perc, az Opera előtt öt perc. Most már a város szivében vagyunk, ott ahol lüktet és él. Autók, autók, autók. Üzletek végig mindenütt és óriás reklámok a hatalmas falakon kiabálnak, primitívek és művészietlenek. Csúnyák. Nem igy képzeltem Párist. Aztán a Madelaine előtt, ahová a németek belelőttek a negyvenkettesekkel 1915-ben. És még egy sarok. Megállunk. Négy frankot mutat a taxi. Hatot kért a soffőr. Két frank: olimpiai fölár. * A kávéház előtt. Café Gramment. Félóráig ülök itt, nem látok semmit. Autó, autó, ember, ember. És újra ugyanaz a nép. Mintha nem látnék, mintha minden állna és én szédülnék előre és vissza a piros, lila, barna autók, a zöld autóbuszok és az emberek között. Félóra múlva ébredek. Egy piktor — hosszú hajú és sápadt — ébreszt fel. Szilhouette-képeket árul. Ki akar vágni fekete papírból engem is. — Séutment un franc, monsieur! — Non! mondom és ébredek. Hogy miért mondtam, nem tudom. Megszoktam nálunk, mikor sorsjeggyel jönnek: egymilliárd főnyeremény! Mikor elment, vissza akartam hivni. Szegény, lejött ide a Montmartreról hozzám. Elküldtem. Nem volt szép. Vissza kellene hivni. Egy perc. A másik oldalon látom, ha engedik az autók. Ott hessegetik az emberek. Érte kellene menni, leültetni ide. Nem tudok mozdulni. Sietnek az emberek, pedig most nem dolgoznak. Egyáltalán ki dolgozik Párisban? Egyetlen lovat nem lehet látni. Mintha kivesztek volna, mint a mammuthok. Emlékszem, egyet mégis láttam. A Gare de l'Esten. Ott állott a fekete kocsi előtt mozdulatlan, mig gazdája fényes csákós cilinderre! invitálta az embereket: — Venez monsieur! Ott állt továbbra is. Nem kellett senkinek. Párisban meghaltak a lovak. * A nők. Kicsik, soványak. Selyemben v rongyban. És festékkel. Minden szájon rouge. És minden szem alatt noir. És mindenki cigány. Mindenki kreol. Talán ez a divat. Olyanok, mint a viaszbabák nálunk, a borbélyok kirakataiban. Csak a szemük jár. Mint az óra. Nem is kell felhúzni. És sohasem egyedül. Kettesben, férfivel. Mintha hozzájuk nőttek volna. Ugy fogják egymás karját, mint a jegyesek. És egymás kezét, ha ülnek. És láttam sokat, aki rátette a férfi vállára a fehér kezét. Ugy mentek a boulevardon. Délben. Senkiaem nézett utánuk. * Délben. Dejeuner, mint mondják. Esznek, hogy ihassanak. Rue Saint Honoré 141. Ide mentem. Ki volt írva 4 francs. Étlap. Potages, Hors dftevre, Entrées et Rolis, Poissons, Légumes, Fromages, Dessertes. És mindenből kell enni. Hozzák, nem lehet megenni. Egy nő ült mellettem. A Louvreban van, a bureauban, ő mondta. De nem a muzeumban, a Palais Royal mejlett. Az áruházban: Grand Magasin de Louvre. Ö rendelt, utána mondtam én is. Nem lehet tudni, mi van az étlapon, jött a főzelék, légumes. Valamit mondott a pincérnek. Egy perc, két tányér a kezében. Az egyik üres, a másikon főzelék. Valami zöld, mint'egy virág. Mint egy toboz a fenyőn. Egyenkint kell letépni a levelét, mint a gverek próbálja a tobozét. Olajba kell mártani és meg kell sózni. Aztán a fogak közé venni é* íerágní a végét. Két levelet ettem. A pincér kérdezte, jó-e. — Magnifique, mondtam, mais je ne peu pas manger. Meg volt sértve. Ez a legjobb francia étel tavaszkor. Bocsánatot kértem, holnap majd megeszem. (Holnap tul a Szajnán fogok ebédelni.) nagy, mint a korzó köröskörül Szegeden. A földszinten a szobrok. Milói Vénus, Apollon, Dionisos. Az emeleten ezer terem. Valesquez, Rubens, Rembrand, Leonardo da Vinci, Van Dyck, Murillo. Hét fogás volt. Négy frank. Hét tál étel. Ebéd Hova nézzek? Hova álljak? után éhes voltam. * Nehéz ez a város. Nem merek belenézni. Vár* | junk. Majd holnap. Beszaladtam a Louvreba. Egy frank. Olyan " Vér György. A gyorsírók szegedi országos versenyirása. Szeged, május 28. Csütörtökön reggel nyolc órakor a felsőkereskedelmi iskola termeiben gyűlnek össze az ország gyorsírói, hogy az élőszót — mint Markovits Iván mondta — „röptében a térhez igázzák*. Abban az iskoláoan tartják a gyorsírók országos versenyüket, amelynek előterében ott áll Msrkovits Iván ércemléke, hirdetvén mindenki elölt egyrészt a gyorsírók kegyeletes érzését, másrészt azokat a halhatatlan érdemeket, amelyeket ez a kiválóságunk értékes életében a magyar nemzetnek szerzttl. Markovits Ivánt megőrölte a túlfeszített, a megállás nélküli munka, hamvai a budapesti németvölgyi temetőben nyugosznak, de ércnél maradandóbban megörökítette emlékét alkotása, gyorsírása, amelynek fényét, becsét nem kisebbíthetik törpe epigonok szárnypróbálgatásai, amely örökéieta és sz is marad, amely nem egyes korszakok, hanem egész nemzedékek kincse. Felvethetnek egyes időszakok kísérletezéseket, de ezek a kivételek csak arra valók, hogy megerősítsék a szabályt, hogy annál hatásosabban, annál több lüktető erővel fejleszszék azt az irást, amely hazánk közkincse: Markovits gyorsírását. Szeged városa mindig hűséggel volt, mindig n»gyra értékelte Markovits Iván munkásságát. Szeged váios utcát nevezett el a magyar gyorsírás atyjáról, szobrot emelt emlékének, alkotásának terjesztőit, előbb Bódogh Jánost, majd Jakab Lajost, később a Szegedi Gyorsírók Egyesületét ugy erkölcsileg, mint anyagilag is hatékonyan iámog*tta törekvéseiben. Szeged lett a magyar gyorsírás Mekkája, Szeged örökölte a fontos hivatást: Szeged örísödik a Msrkovits-rendszer fektt. A szegedi gyorsírók sohasem hódoltík be felvetődő áramlatoknak, céljuk sohasem volt sz, hogy megosszák a gyorsírók táborát, eiíenkezőleg, szaporítani, növelni kívánták azt. A szegedi gyorsírók mindig tudták azt, hogy sem az egyszerű, sem a népszetü jelszavak nem jelentenek mást, mint csalé'ket, mert amennyivel egyszerűsítenek valamely gyorsírást, annyival kevessbbet ér, mart a gyorsírás lényegét, a gyorsan elhangzó előszó nyomon követését a rövidítések mértéke adja meg. A rövidítés pídig komplikáció, bármilyen könnyen meRjegyezaető szabályokon épüljön is fel. A Gibelsberger—Marsovrsrendszer elterjedtségét annak köszönheti, hogy mindenkor az arany középúton vaa és a gyakorlat igényeit összeegyezteti az elmélet, a megtanítás könnyüségével. Csak az elmélet és a gyakorlat ötszh jngja alkothatja a jó gyorsírást. Szegeden dől el, hogy melyik gyorsírással irnak leginkább a tanulók. Itt döntik el, hogy melyik iskola termeli a legjobb erőket. Ez a kérdés nemcsak rendszeri, hanem tanárkérdés is. Mérsékelt eredményt minden rendszerrel felmutathatni, a tanárok idealizmusán múlik, hogy melyik iskola válik ki a többi közül. Különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg a bajnoki verseny iránt. A magyar középiskolai gyorsíró bajnokság nyertese fogja először a bajnok cimet viselhetni Magyarországon, ami érthető érdeklődést vált ki a tanulókból. ^Szegeden döntik el, hogy kit illessen a kultuszminisztérium vándordíja az 1924. évben. Az első évben a makói áll főgimnázium, a második évben a budapesti kereskedelmi akadémia volt a vándordíj védője. . Az egyéni fokok nagy dijai, amelyeket Szeged városa és a város társadalmának áldozatkészsége adott össze, nagy vonzóerővel bírnak. A verseny programja a következő: Reggel 8 órakor 180 szótagos, egynegyed 10 órakor 120 szótagos, fél 10 órakor 220 szótagos, 11 órakor 150 szótagos, egynegyed 12 órakor a 220 szótagon kezdődő és 300 szótagig fokozódó középiskolai bajnoki verseny, amelyen nemcsak középiskolai tanulók, hanem bárki más is résztvehet. Ezen versenyen lesz a versenyirás ünnepi része, miért is az egyesület a hatóságok képviselőit arra kéri, hogy egynegyed 12 órakor pontban megjelenni szíveskedjenek. Délután fél 3 órakor a 100 szótagos és 3 órakor a 140—160 szótagos csoportversenyek tartatnak. Délután 5 órakor lesz az egyesület díszközgyűlése a kereskedelmi és iparkamara nagytermében. Itt emlékeznek a gyorsírók legnagyobbjáról, a most télen elhunyt dr. Fabr§ Henrikről. Dr. Tóth Imr<? alelnök mondja az emlékbeszédet. Dr. Schack Béla, dr. Dengl János, dr. Téglás Géza, dr. Nesz Gyula, dr. Szőke Sándor tartanak előadásokat. Majd az egyesület évi rendes közgyűlését tarják. Az ülés végén kihirdetik a versenyirás részleges eredményét A gyorsíró ünnepen a kultuszminisztert dr. Aigner Károly főispán, Szeged városát dr. Somogyi Szilveszter polgármester, az Országos Gyorsiró Tanácsot dr. Hencz Károly elnök, a nemzetgyűlési gyorsirodát dr. Nosz Gyula, az j egyetemi tanácsot dr. Szentpétery Zsigmond ' képviselik, a Miskolci Gyorsírók Társasága elnöke Puky Endre képviselő is eljön. Az egyesület felkéri tagjait, hogy ugy délelőtt a versenyiráson a felügyelet ellátása végett, mint délután a bírálatnál jelenjenek meg. Asquith az angol államadósságok nagy növekedéséről. London, május 28. Az alsóházbsn tegnap folytatták az adótörvények megvitatását, amelynek során szenzációsan hatolt Asquith beszéde. Asquith szerint az angol államadósságai 1914ben 650 millió fontot tettek ki, mára pedig az adósság 7700 milliárd fonlra emelkedett. A ' függő adósságok a háború előtt 13 millió fontra ! rúgtak, ma pedig 590 millió fontot tesznek ki. ! A 8300 millió adóssággal szemben áll 4000 j millió nemzeti jövedelem, ugy hogy az államadósság elérte a nemzeti jövedelem dupláját. London, május 28. Az alsóházban 167 szavazattal 164 ellenében elutasították a mezőgazdasági bánya- és vízmüvek nacionalizáld• sára vonatkozó munkáspárti javaslat napirendre tűzését. A pénzügyi törvényjavaslat második olvasásában megkezdett vitában Chamberlain élesen birálta a költségvetést. Az ellenzék a beszéd alatt szarkasztikus megjegyzéseket tett a kormányra. A javaslatot végül egyszerű szavazattal elfogadták. Tűzvész a bukaresti lőszergyárban. Bukarest, május 28. Ma délben a katona lőszergyárban tűzvész ütött ki, amely átterjedt a felhalmozott lőszerekre, ahol számos robbanást idézett elő. A gyár közelében, valamint a • városban nagy a kár. A tűzoltók egész had{ serege fíradozik azon, hogy a tüzet lokalizálja. Telefo i: Pénztár r82. Seív^r^si WSoziy Telefon: Igazg. 258. Május 29-én, csütörtökön A Paramount-filmgyár attrakciója l Párbaj egy asszonyért. Kalandordrama 7 felvon.sban. A ffls;ereplő: Bert tille!. A.onfcvOl: A kiíünő Risérő műsor. Előadások kezdik-: 3. 5, 7 ós 9 óra*or