Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-29 / 123. szám

t SZEQED 1914 májig 29. nak azon bérlökre, akik a székesfővárossal, mint tulajdonosok vagy főbérlők birnak házterületeket. Ezután az összeférhetetlenségről szőlő szakaszt fogadták el változatlanul. Az igazolő választmány megalakulására vonatkozó szakasznál dr. Csilléry András formális módosítást javasol, amelyet a bizottság elfogadott. A választott tagok megbízatásának időtartamát meghatározó szakasznál Csillérynek a kisorsolás módját illeiő ajánlatát módosították. Farkas István pedig két évenként kíván uj választást. Ugrón Gábor, Otilik József és Vicztdn István mindannyian az előadó javaslatát pártolják, amelyet a belügyminiszter hozzászólása után a bizottság el is fogadott. A tárgyalás folytatását péntek délután 5 órára halasztották el. Az ülés egynegyed 3 órakor A jegyintózet likvidálása. Budapest, május 28. A Nemzeti Bank megalakulásával kapcsolatos munkálatok reggeltói késő délutánig folynak a jegyintézet épületében. A tárgyalásokon, amelyek a jegyintézet likvidálására vonatkoznak, állandóan résztvesz Popovics Sándor, a jegyintézet elnöke, Papp Elek, Tabakovits Dusán és a jegyintézet kebelébe tartozó több igazgatósági tag. Ezeken a megbeszéléseken kivül egyéb tárgyalások színhelye is a jegyintézet, amennyiben Shippmann, a Népszövetségnek devizaügyekkel foglalkozó tagja csaknem minden délben folytat megbeszéléseket Tabakovits Dusánnal. Ezek a megbeszélések általában devizaügyekkel, a Nemzeti Bank által követendő politikával vannak kapcsolatban. A folyamatban lévő munkálatok olyan stádiumban vannak, hogy junius 15-én a Magyar Nemzeti Bank megkezdheti működését. ért véget. Házigazdák három és félórás obstrukciója a vizdijszabályrendelet ellen. Pénteken folytatják a májusi közgyűlést. Szeged, május 28. (Saját tudósítónktól.) A májusi kánikula hatása mindenképen meglátszott a májusi közgyűlés külső és belső képén egyaránt. A tárgysorozat szokatlanul rövid és szokottan szürke volt, mindössze negyvennyolc pont szerepelt rajta, az érdeklődés pedig feltűnően jelentéktelen. Alig husz városatya üldögélt nagy álmosan a közgyűlési teremben. A tanya úgyszólván egészen távolmaradt, még a tisztviselők padsorai is üresen ásítoztak, amikor dr. Áigner Károly főispán megnyitotta az ülést. Dr. Pávó Ferenc aljegyző felolvassa a polgármester havi jelentését, amely nem lépte tul a megszokott sablont. Azután dr. Qaál Endre kulturtanácsnok ismerteti Debrecen város köriratát, amely a nagypénteki hivatalszünet elrendelését célozza. A közgyűlés pártolja Debrecen föliratát, ugyancsak támogatja Kecskemét városinak a köztárgyak fontosabb védelmére vonatkozó föliratát is. Következtek a tanácsi előterjesztések. Csupa apró-cseprő ügy, egyiknél másiknál elhangzott ugyan néhány észrevétel, de azért valamennyi keresztül ment, ugy, ahogyan azt a tanács akarta. Amikor az alapok számadásaira került a sor — en block fogadta el őket a közgyűlés — a főispán átadta az elnöki széket a polgármesternek, eltávozott a közgyűlési teremből. Majd sor került Balogh Károlynak a katonai beszállásolásokról szóló szabályrendelet módosítására vonatkozó javaslatára. Az előadó részletesen ismertette a helyzetet és a javaslatot. A kérdéshez többen felszólaltak. Dr. Kormányos Benő, Mihálovits Dezső, dr. Kováls József és Hoffmann Ignác a javaslat napirendről való levételét indítványozták. Különösen azt sérelmezték, hogy a tanács nem gondoskodott a javaslat ismertetéséről, nem nyomatta ki a bizottsági tagok számára. A polgármester magyarázó felszólalása után a közgyűlés többsége elfogadta Balogh Károly javaslatát. Ezután dr. Csonka Miklós a vizdijszabályrendelet módosítására vonatkozó javaslatot terjesztette elő. Hosszan ismertette a pénzügyi és jogügyi bizottság által letárgyalt paragrafusokat. Mihálovits Dezső azt indítványozza, hogy az uj vizdijszabályrendelet ne január elsejétől viszszamenöleg, hanem augusztus elsején lépjen életbe. A háromszázalékos kulcsot magasnak tartja, két százalékot javasol. Mihálovits beszéde közben elárulta a polgármester, hogy a vizdij-csatára alaposan felkészült a tanács. Az adóhivatallal kiszámíttatta az uj szabályrendelettervezet alapján azoknak a háziúr városatyáknak a vízdíjait, akiknek felszólalásait előre sejtette. Ezekkel az adatokkal megdöntötte az ellenzéki szónokok legerősebb érveit. Schwarcz Manó és dr. Kováts József után j dr. Szili Gyula a háztulajdonosok nevében azt Beszéljünk a hazugokról. Régi mániám (a sok között), hogy szeretném megszervezni a hazugok klubját. Micsoda pokoli gyönyörűség volna egyhelyen látni a sokféle speciest, akik ma szétszóródva valósággal elfecsérlik a tudásukat gyenge laikusok között. Mert sokan vannak ők és annyi a fajtájuk, mint a galamboké. Az egyik kész művész, a másik szánalmasan dadogó dilettáns, akiről nyomban látszik, hogy hazudik. A harmadik olyan bravúrral keveri a hazugságot az igazmondással, hogy sokszor akkor sem hisznek neki, ha a Széchenyi-téren állónak mondja a városházát, viszont máskor mérget vesznek a legnagyobb füllentésére. Van aki harmadszori ismétlésnél maga is elhiszi a saját meséjét s esküszik rá a legbecsületesebb jóhiszeműséggel. Az egyiknek ajakáról simán folyik a hazugság, a másik verejtékezve lódit, a tekintete megzavarodik s a legelső kutakodó szempillantásra össze-vissza hadar mmden butaságot, csakhogy az állítását védje. A megalakítandó egyletnek volna a feladata, hogy a határvonalakat, a nüanszokat tisztázza, az osztályokat felállítsa. Nevezetesen, hogy miért hazudik valaki ? Van, akire nézve sértő, ha más előbb hall meg egy eseményt, mint ő. T tudom már egy hete, igyekszik lerontani a hatást. — Nem lehet, hiszen csak tegnap történt. — Rosszul tudod, régi dolog, csak te hallottad most. Hiába állitja aztán egész sereg szemtanú, hogy valóban, csak tegnap történt, ő nem enged. Vannak jóhiszemű és rosszhiszemű hazugok s attól függ az ártatlanságuk, vagy ártalmasságuk, hogy milyen működési kört töltenek be. Van aki hivatali állásának tekintélyével védi a maga mániákus természetét s szinte legfelsőbb fórumnak nevezte ki magát. A hazug ember többnyire gyáva is, mert amikor belegázol valakinek a becsületébe s ezért torkon ragadják, letagadja a csillagokat is. Szóval következetes marad, tovább hazudik. Ha viszont róla füllentenek valamit, azt valahogyan még megtudná bocsátani, de annyira dekadens, hogy az igazságért dühbe jön és fölhevülésében eltorzul a tekintete. Ne értsük félre egymást, mikor a hazugokról beszélünk. Kikapcsolom a vadászokat, meg a háború regőseit is. Aki biróság előtt a bőrét félti, vakmerő volt elkövetni valamit, de nem áll helyt érte, szépit, kertel, — az lehet sokféle minden, de nem szorosan vett hazug. Az az igazi hazug, aki ok nélkül, szükségszerűség hijján, beszél össze tücsköt-bogarat. Csakis férfiakra gondolunk, nem nőkre. Ok nem hazudnak, csak csevegnek. Bennük a hiba, ha nem hiszünk nekik. A nők — hogy is mondjam szépen, hogy sértés ne legyen belőle, — legföljebb lekanyarodnak a tárgyilagosság szelid ösvényéről, de kénytelenek vele abban a szörnyű élet-halál-harcban, amit a tökéletlen férfitársadalom, meg a barátnők serege ellen viselnek. Más a szervezetük, a fantáziájúit. S hol van az a megbotránkozásra hajlandó Cató, aki nem örült már a kézenfekvő női — izé, hogy is mondjam — tárgyilagosság-hiánynak, ha az neki kellemes volt? Régóta vadászom a hazugokra, a szeretetreméltó, ártatlan tipusát szinte kedvelem, de az ártalmasa tudja, hogy a veséjébe látok és ezért nem tud jó szemmel rám nézni. Mikor el akar surranni az utcán, körülbelül tisztában vagyok vele, hogy megint hazudott valamit rólam az istenek által szűkmarkúan osztogatott talentumával. Kontra-embernek is lehet az ilyent nevezni, mert ha kíváncsi vagyok valaminek a szigorúan megállapított igazságára, meghallgatom őt és elhiszem az ellenkezőjét annak, amit mond. Hirtelenében elmondom két emlékemet. Egyszer, hogy valakit kipróbáljak, megírtam a régi Szeged és Vidékében, hogy az oroszok valami csodálatos tükröt találtak ki, ugy olvastam magam Is a Zagie Sózs című lapban. Arról van szó, hogy mikor a szinész maszkírozza magát, nem tudja megállapítani, milyen hatást tesz a festékes arca öt, tiz, indítványozza, hogy a város vegye át a háztulajdonosoktól azt az összeget, amit a lakók közüzemi pótlék cimén fizetnek és ebből fizesse ki az összes közüzemi költségeket. Indítványozza, mondja ki a közgyűlés, hogy közüzemi költségek cimén az alapbérek öt százalékánál többit nem köteles egy háziúr sem fizetni. — Ezt bevesszük a szabályrendelettervezetbe, ha megnyugtatja a háztulajdonosokat — mondotta a polgármester. Dr. Szili Gyula ezután — mint a Háztulajdonosok Egyesületének elnöke szakaszonkint bírálja a javaslatot. A városatyák nagyrésze szörnyen unja már a szürke vitát, csak a polgármester figyel a szónokra és minden tételnél vitábi bocsátkozik vele. A vita rendszerint ugy dől el, hogy a polgármester mutatkozik engedékenynek. Elfogadja a szónoknak azt az indítványát is, amely szerint a szabályrendeletben nem fikszirozzák a vizdij kulcsát, hanem a közgyűlés a tanácsot hatalmazza jel arra, hogy ' a közüzemi pótlék keretében esetről-esetre, saját hatáskörében állapítsa meg ezt a kulcsot, Dr. Szili Gyula bsszéde hét óráig tartott. A bizottsági tagok nagy része el is távozott már, a többiek a szavazást sürgették, de dr. Söreghy Mátyás és dr. Vadász János, akik már előzőleg bejelentették felszólalási szándékukat, csak felszólaltak. — Obstrukció l — szól csendesen dr. Szeless József. Felszólalt még Korom Mihály a külvárosiak nevében, Magyar József a maga nevében szólal fel. A polgármester már éppen be akarja zárni a vitát, amikor Balogh Lajos áll fel és szól ekképen. — Módosítani kívánom indítványomat. És Balogh Lajos vagy öt percig módosít, azután a polgármester végre fél nyolc órakor elrendeli a szavazást. A túlnyomó nagy többség o tanács módosított javaslatát fogadta el. A polgármester ezután félbeszakítja a közgyűlést és folytatását pintek délután négy órára tűzi ki. •MMMMMVMMWMMMMMMSMMMMMMW Herriot és Macdonald találkozása Genfben. London, május 28. Herriot, az uj francia miniszterelnökjelölt, hir szerint, elmegy Genfbe a Népszövetség tanácskozására s ugyanakkor Macdonald angol miniszterelnök is ott lesz. Egyes angol vélemények szerint Németország kipvlselöjit is meg kellene htvnl. husz lépésnyi távolságból, pláne a karzatról. Nem lesz-e tulpiros, vagy tulhalovány ? Ezért egy Matlálatik nevü technikus olyan szögállású tükröt csiszolt, amely minden távolságot fel tud tüntetni A maszkírozó látja benne magát két lépésnyiről, meg ötvenről egyformán. Este már beugrott a médiumom és részletesen ismertette a tükröt, aminek első példányát az elmúlt héten mutatták be a Vígszínházban. O is jelen volt. — Ide nézzetek, ilyenek a szöghajlásai . . . Mondhattam én aztán neki, hogy csak tréfáltam, hogy a lap, meg a tudós cimét visszafelé kell elolvasni, azt mondta, hogy tudatlan vagyok. — Ha éppen kíváncsi vagy rá, a foncsorozásban rejlik az egésznek a titka, — torkolt le. Kipróbáltam őt máskor is. Bosszantott régen, hogy akárhányszor füllent valami érdekeset, mindig rám hivatkozik. Emlékszel, ott voltál! Pedig nem emlékezhettem, mert nem voltam ott. Valakivel előre megbeszéltem hát egy kitalált történetet, amit a magam kaland jaképen fogok elmondani. Este, a mesék során, hozzá is kezdtem. Veszélyes vállalkozás volt, színeztem, sehogy se kíméltem magamat, határozottan játszottam az életemmel, mig végre megfelelő bonyodalmak után elérkeztem az ütköző ponthoz. — Ott állt előttem az ember felvont pisztolylyal, elállja az ajtót, nem menekülhetek semerre, mert az ablakon vasrács van ... Hát ti azt hiszitek, hogy most ánzágolok, mert életben maradtam. Pedig tanúm rá X. barátunk, aki a legválságosabb pillanatban sokkal több volt, mint tanu. X. barátom hallgatta legfeszültebben a mesémet, oda volt az izgalomtól, most valósággal keresztülfeküdt az asztalon. — Ott voltam, persze hogy ott voltam, kellő időben ugrottam a szobába . . . Azzal mondta, hazudta tovább az én kitalálásomat, amit most hallott először, amibe csillogó fantáziával élte bele magát. Látszott rajta, hogy hiszi is, amit mond s hogy leütne minket kettőnket, ha elárulnók, hogy a témát hazudtuk. Bob.