Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-28 / 122. szám

1M4 május 28 SSBQBD Endre főjegyző megállapította, hogy nagyon szigorú ember szerkeszthette meg ezt az írást, mert hiszen a börtönbüntetés két esztendővel, a fegyház pláne öt esztendővel kezdődik. De azért a körirat pártoló javaslattal kerül a közgyűlés elé. HIMIMMIIMMMIMMIMIMM^^ Elnapolták a szkupstinát. Belgrád, május 27. A szkupstinát elnapolták. Az elnapolást az ellenzék a legnagyobb felháborodással fogadta. Az összes ellenzéki pártok hangsúlyozzák, hogy a kisebbségben lévő kormányzat félrevezette a jóhiszemű királyt és igy sikerült életét meghosszabbítania. OMMMMMMMMMMAMMMMM^^ Belgrád, május 27. A délutáni órákban valamennyi politikai párt értekezletet tartott, hogy a parlamenti ülésszak idöelötti bezárása nyomán támadt helyzettel szemben határozzanak magatartásuk felől. Sándor Pál a vámtarifajavaslat ellen. Budapest, mujus 27. A nemzetgyűlés keddi ülését háromnegyed 12-kor nyttotta meg Sctiovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy Schandl Károly napirendelőtti felszólalásra kért és kapott engedélyt Schandl Károly reflektálni kiván Fábián Bélának a csongrádi ügyben elmondott interpellációjára. A Csongrádon elkövetett bűntény ügye a független biróságra tartozik, azzal tehát nem akar foglalkozni. Különben az ezzel kapcsolatos dolgokról való nézetét az egész nemzetgyűlés elismeri. O mindenkor megmerte mondani, hogy a bolsevista eszközöket elitéli, különösen, ha keresztény jelszó alatt követnek el ilyen cselekményeket, mert ezzel a keresztény gondolatot is kompromittálják. Sajnálja azonban, hogy Fábián Béla belekeverte ebbe a botrányba Tóth István polgármester nevét és ezzel egy érdemes köztisztviselő került olyan megvilágításba, amelyre egyáltalán nem szolgált reá Saly Endre: Láttuk Pápán. Schandl: Tóth István iránt egyhangú bizalom nyilvánult meg és igy hívták őt meg a csongrádi Í

olgármesteri székre. Salynak az a vádja, mintha óth Istvánnak a komunizmusban része lett volna, teljesen alaptalan. Fábián Béla személyes kérdésben szólal fel. Elismeri, hogy Schandl Károly volt az, aki a legélesebben efitélte a csongrádi merényletet és ő csak azt mondotta, hogy 68 ember terrorizálja az egész várost és hogy a polgármester eltűri, hogy • ' »* 1 1 U.. „„^1. Megállapiti; mester ieli felszólal * - W. ja, hogy nem igaz, mintha a polgármester jelenlétében reggelig húzatták volna az Lrgerbergert, mert a polgármester nem is volt reggelig jelen. • Azután áttérnek a vámtarifáról szóló törvénvjavaslat árnyalásának a folytatására. Y Elsőnek Sándor Pál szólal fel. Összehasonlítja a mostani vámtarifa tárgyalását az 1910-ben lefolyt önálló vámtarifajavaslat tárgyalásával. Vámpolitikánk nem alkalmas arra, hogy végleges megegyezést létesítsen a környező államokkkal és jólétet és haladást biztosítson. Hibáztatja, hogy első- I nek jöttünk ki a vámtarifajavaslattal. A mi súlyos vámtarifánkra hivatkoznak az osztrákok is az ő vámtarifájuk tárgyalásánál, ez az oka, hogy az osztrákok egy kiló lisztért 1000 korona vámot szednek. Elismeri a kereskedelmi kormány tevékenységét és azt, hogy az érdekeltségeket meghallgatták, azonban hibáztatja a magas vámtételeket Az ellenzéket készületlenül érte a javaslat tárgyalása. A bizottsági ülésen nem igen vettek részt a képviselők; nem igen törődtek a javaslattal, alig 8—10 képviselő volt jelen a bizottsági tárgyalásoknál. Sem a demokraták, sem a fajvédők nem voltak ott, de még a kormánypárt is alig képviseltette magát. Majd az egyes vámtételeket bírálja és rámutat arra, hogy ezen magas vámtételek a kapitalistákat védik és sújtják a fogyasztó közönséget. A ^bőrkartel nagy nyereségre tesz majd szert, ilyen magas vámtételek mellett. Az építkezések is megdrágulnak az uj vámtételek miatt. Általában az elsőrendű szükségleti cikkek vannak igen nagy számmal megróva, holott ezeknek vámmenteseknek kellene lenni. Vannak, akik azt mondják, hogy ezek az emelések nem lényegesek, azonban a tarifában foglalt tételek mást bizonyítanak. Idéz Matlekovics Könyvéből, aki maga is tarthatatlannak tartja a vámtarifát. Érthetetlen az is, hogy hogyan dolgoznak az indexszámokkal. Nekünk meg kellett volna elégednünk a régi vámtarifával, mert emellett is tudtunk uj iparágakat teremteni. Ezután támadja Fenyő Miksát, a GyOSz igazgatóját, aki, szerinte, a gyáriparosok érdekeit védi és nincs tekintettel sem a kisiparosokra, sem a fogyasztókra. Nem mer a kormánynak felhatalmazást adni a vámtételek emelésére, mert attól fél, hogy azon visszaélések, amelyeket a behozatali és a kiviteli engedélyek körül láttunk, újból megismétlődnek. Majd azt fejtegeti, hogy az ipart nem lehet szembeállítani a kereskedelemmel. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök ezután napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor kezdődik, napirenden a vámtarifa folytatólagos tárgyalása. Az ülés 3 órakor ért véget. A gázgyári por. Irta Wimmer Fülöp. Sohasem voltara büszke ember, igaz, hogy nem is voll mire büszkélkedni, a mi mélyen tiszteli polgármester urunk azonban végre még majd büszkévé is fog tenni azzal a most már hónapok óta folytatolt eljárásával, hogy mindenféle, kevésbé-löbbé megengedett taktikát fordít arra, hogy közérdekben történt kezdeményezéseim és indítványaira érvényre ne jussanak. hogy „csak Wiramernek ne leüyen igaza". Egy ily taktikával állunk szemben ma is a fent említett ügyben, amikor én voltam az, aki a gázgyári pör ügyét, amelyet a hatóság megint egyszer suttyomban akart elintézni, illetve el nem intézni, a közgyűlés elé vittem és az én indítványomra mondatolt ki, hogy ezt az ügyet, a közgyűlési határozatot megelőzőleg, egy jogászokból, valamint kereskedőkből és iparosokból álló vegyes bizottság elé kell vinni. Ezen közgyűlési határozatnak ugy tettek eleget, hogy összehívták a jogügyi és pénzügyi bizottságot 24-én délután 5 órára, a meghívón mint egyedüli tárgyat, a katonai beszáüásolás ügyét jelezve. Én akkor négy napig Jugoszláviában voltam (amit a polgármester urnák végre sem tudni, sem tekintetbe venni nem kell), de hazaérkeztem szombaton öt óra után, amikor ott találván ezen meghívót, nem tartottam szükségesnek ezen gyűléshez besietni, míg ha a meghívón a gizgyári ügy szerepelt volna, ezt feltétlenül megteszem. Igy kitaktikázta a polgármester ur ezúttal is, bogy ezen kérdéshez, amellyel — akárhogyan vélekedik ő efelett —, kétségtelenül a közügy érdekében már évek óta foglalkozom, hozzá sem szólhattam és igy a vegyes bizottság, amint az újságból tudom, a polgármester és a főügyész ur erős rábeszélésére hozzájárult kettőjük azon álláspontjához, hogy a gázgyár ellen folyamatban levő pört szüneteltessék. Tette ezt pedig a közös bizottság Széli Gyula azon kézzelfoghatóan okos és egyedül helyes érvelésével szemben, mely szerint ezt a pört feltétlenül és minden rizikó nélkül folytatnunk kell, mert ha a biróság egy (ulmagas megváltási árat állapitana meg, egyszerűen nem kellene megváltási jogunkkal élni. Most már a kérdést, amelyet — ez is jellemző — csak egy indítvánnyal tudtam a város köztörvényhatósága elé vinni, mert máskülönben ebben a milliárdos ügyben megint csak a mindinkább autokratábbá váló polgármester ur önhatalma intézkedett volna — lehető egyszerűen és röviden ismertetem és rávilágítok különösen arra, hogy mennyire helytelen az a felületes eljárás, amellyel a polgármester — megijedve valamely nagy valorizációs számtól — a megváltási üggyel egyáltalában nem foglalkozott, hanem azt más, a városra mindenesetre kevésbé előnyösnek látszó útra kivánta terelni. Rámutatok arra, hogy 1920 november l-én, amikor a megváltási jog a városra nézve szerződésileg megnyilt, a város, kétségtelenül megfelelő tanulmányozás alapján, a szerződés értelmében hat és fél millió koronát ajánlott fel megváltási összegként. A korona akkor Zürichben 1'33-on állt, ami a mai A Devizaközpont közli, hogy 100 takarékkorona árfolyama egyenlő 132 papirkoronával. MMMMffrtMMftMMMMMMMVMMMMMM 0-0067 és feles zürichi jegyzéssel szemben egy cirka 200-szoros különbözetet mutat, ugy hogy az akkor felajánlott hat és fél milliónak ma 1300 millió felelne meg. Ezen összeggel szemben megállapítottam egy teljesen hivatalos kimutatásból azt, hogy a gázgyárnak most, 1924 márciusban 1,004.829.780 korona bevétele volt, amely összeget annyival inkább számitásom alapjául vehetem, mivel a március hónap az ő tavaszodásával feltétlenül már a kisebbforgalmu hónapokhoz tartozik. Ezen havi egymilliárd alapján tehát az évi bevételt 12 milliárdra tehetem és ha ezt a gázgyár valószínűleg tagadni is fogja, a mai, amint tudjuk, rendkívül magasan megállapított gázés villanyáraknál a valósághoz nagyon közel állok, ha a tiszta hasznot 25 százalékkal kalku'álom és igy egy 3 milliárdos tiszta haszonösszeghez jutok. Ha ezen 3 milliárd tiszta hasznot elég magas 10 százalékos kamatozásnak alapjául veszem, akkor 30 milliárdnyi összeg jön ki, vagyis arra az eredményre jutok, hogy a város 30 milliárdot adhatna a gázgyárért és akkor ezen összeg a mostani márciusi bevétel alapján még mindig 10 százalék kamatot hozna, mig fent kimutattam, hogy az 1920 novemberben felajánlott 6 és fél milliós összeg időközben egészen valorizált összege csak 1300 milliót tenne ki. Amikor már most ilyen számokkal, illetve számok csoportosításával állunk szemben, akármennyire fogják is ezen számokat kritizálni, mégis kétségtelenül bebizonyítva van, hogy amikor konkrét számokkal nézünk szembe, nem kell és nem szabad annyira félni a falrafestett ördögként említett valorizált megváltási összegtől és hogy ha e mellé állítjuk még Széli Gyula kifogástalan érvelését, úgyszólván lehetetlen más álláspontra helyezkedni, minthogy indítványom értelmében ez a pör azonnal a legnagyobb eréllyel és minden időveszteség nélkül folytattassék. Ez nemcsak hogy ki nem zárja az általam is helyeselt kiegyezesi tárgyalásokat, de evidensen minden józan, el nem fogúit felfogás szerint ezen tárgyalások menetét és eredményéi csak a legkedvezőbb módon befolyásolhatja, mert hisz nyilvánvaló, hogy a gázgyár annál hajlandóbb lesz egy kiegyezésre, minél inkább látni és érezni fogja a város akaratát, hogy ezt a fényes üzletet magának szerezze meg és igy remélem, hogy a törvényhatósági bizottság ezen indítványomat el fogja fogadni, ha — sajnos — nem is remélhetem azt, hogy a tek. Tanács, a polgármester úrral az élén, ezúttal be fogja látni, hogy az általam indítványozott eljárás feltétlenül helyesebb, mint az ő eddigi állásfoglalásuk. — KÜLFÖLDI HÍREK. A Berliner Tageblatt moszbrai jelentése szerint a német forgalmi bizottság, amely a hét elején érkezett meg Moszkvába, hogy ott Németország és Oroszország között a vasúti összeköttetés megjavításáról és kibővítéséről tárgyaljon, most ismét visszautazik Berlinbe.' A szovjet ugyanis nem hajlandó addig tárgyalásokba bocsátkozni, amig nem rendezik a berlini szovjet kereskedelmi kirendeltség ügyében a két ország között támadt viszályt. — Bochum közelében, mint Berlinből jelentik, a kommunisták tegnap bombával és dinamittal több rendőrállomás ellen támadást intéztek és súlyos károkat okoztak, de emberéletben nem esett kár. Az éjjel folyamán a környéken lévő kommunisták közül többeket letartóztattak. — Oroszországban a nyáron nagyszabású légi forgalmi hálózatot szándékoznak kiépíteni. Rendszeres szolgálatot fognak tartani a következő légi utakon: Pétervár— Archangelszk, Moszkva—Minszk—Charkow, Kazán— Krasznájárszk, Irkuck—Tcsita, Thabarovszk—Vladivosztok. A szibériai vonalat, amelynek hossza loooo kilométer, a repülőgép négy-öt nap alatt fogja bereDülni míg vonattal az ut tíz napig tart. - Görögországban általános sztráik készül, ami talán még kedden megkezdődik. A sztrájkban a tengerészek és a «vmgyári munkások is részt akarnak venni A minisrterelnök kijelentette az állami üzemek munWsa" előtt hogy abban az esetben, ha a kommunista játékot folytatják, helyüket végleg másokkal fogja betölteni. A szovjet kormány rendkívül érdekei kimutatást tett közzé az oroszországi népmozgalmakról. Eszerint a háború alatt és a forradalmi évek alatt 0ro8ZOrszág 4,o55.ooo halottat veszített. Az éhenhaltak száma nem kevesebb, mint 5,200.000. 11 in vmaunjuju Ha nyomtatványra van •zflkaéfe, telefonáljon agyarország Hirlap- és Nyomdavállalat R.-T.-nak, a Délm telefon