Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-22 / 117. szám

2 SZEOED 19*4 raáius 22. lattal, amelyben felhatalmazást kér a kormány számára, hogy az aufonom osztrák-magyar vámtarifa tételeit a mai viszonyokhoz imérten megváltoztathassa. Igy jött létre az 1920. évi XXII. törvénycikk s ennek alapján a kormány ugy válasz'ott, hogy vagy általában alapul veszi továbbra is az osztrák-magyar vámtarifát, kiegészítve az 1920. évi XXII. tc.-ben foglalt felhatalmazást és a gazdasági ügyek intézésénél ezt veszi alapul a nemzetközi vonatkozásokban, vagy hozzálát ahhoz, hogy uj vámtarifát csinál. Tekintettel arra, hogy a 8 milliós Magyarország gazdasági előfeltéle'ei egészen mások, mint az 58 milliós monarchiának, a kormány választása az uj vámtarifa elkészítésére esett. E mellett szól mind zon szempont, kivéve talán a valutáris ingadozást. A valutáris ingadozás némileg amellett szól, hogy meg keli várni azon időpontot, amikor valutáris téren bizonyos állandósulás áll be, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világpiacon is. Mégis az a vélemény alakult ki, hogy nem volna célszerű a valutáris visionyokra való tekin ettel várni az uj vámtarifa elkészítésére, mert ezen valutáris nehézségek m ndenkép megvannak, akár az uj vámtarifának az alapján, akár a réginek az alapján és mégis megfelelőbb volt, hogy a mi viszonyaink alapján felépült vámtarifa szerint alkossuk szerződéseinket. Minden autonom vámtarifa visszatükrözi azon gazdasági termelési irányokat, amelyeket az állam folytatni kiván. Ezt visszatükrözi ez a tárgyalás alatt álló javaslat is és legjobb támpontként fog jelentkezni a jövő időben követendő gazdaságpolitikai irányok eltalálására. —Amikor azt vizsgáljuk, hogy milyen irányban haladjunk a kereskedelmi politika terén, akkor elsősorban azt kell néznünk, hogy mit mutat a külkereskedelmi mérlegünk. Nálunk a külkereskedelmi mérlegnek nagyobb fontossága van, mint más államokban, mert a külkereskedelmi mérlegünkben jelentkező passzivitás nálunk aránytalanul nagyobb, mint más államokban. Ha az* nézzük, hogyan alakul a kereskedelmi mérlegünk, az import és az export oldalán, azt látjuk, hogy ezidö fzerint körülbelül 500 billió aranykorona körül van egy-egy évi exportunk. Ennek több mint kétharmada, közel háromnegyed része es:k egyrészt a mezőgazdaság termékeire, másrészt a mezőgazdasággal kapcsolatos ipar termékeire; csak a fennmaradt rész jut egyéb ipari termékekre. Bármilyen nehézségek is vannak ezidőszerint a mezőgazdasági exportnál, ezek nem olyan nehézségek, amelyek a kereskedelempolitikai kérdésekkel volnának kapcsolatban, hanem olyanok, amelyek ezidőszerint Európában iz adott helyzetből következnek. Hiszen ma minden állam azon igyekszik, hogy minden szükségletét maga állítsa elő. —• Ami a mezőgazdasági cikkek exportjának a fejlesztését illeti, e tekintetben a földmivelésügyi miniszter ur a vita folyamán fog felvilágosítást adni a nemzetgyűlésnek. — A gazdasági helyzet gyökeres javulása csak akkor várható, ha az importunkat lényegesen csökkenteni tudjuk. — Fölemlítem, hogy a vámtarifajavaslatban felhatalmazást kapunk arra, hogy a vámokat jelemeljük, de nincs felhatalmazás arra, hogy a vámokat leszállítsuk. A gardasági megnyugváshoz természetesen szükséges az is, hogv a valutánk stabil legyen. Mihelyt a jegybank megkezdi működését, ez is be fog következni és ez is lényegesen hozzá fog járulni ahhoz, hogy itt megnyugvás álljon be. A sztrájkok is csökkeni fognak, hiszen ezek a folytonos valutáris igazodással magyarázhatók. — Fel kell még említenem a vállalatok osztalékpolitikáját is. Ezen a téren barátságos állapot csak akkor következik be, ba a vállalatok abban a helyzetben lesznek, hogy az invesztált tőke után megfelelő kamatot adhatnak. Fábián interpellációja a Fábián Béla interpellációját az igazságügyminiszterhez és a belügyminiszterhez intézi. Arról értesült, hogy a csongrádi bombamerénylők ügyét a Kúria érihetetlen módon a szolnoki' törvényszékhez delegálta. Zstrkay János: Az mindegy 1 Fábián Béla: Ez csak az Önök irányának mindegy. Kiderült, hogy a Piroska-fivérek, a merénylet tettesei, a saját érdekükben terrorizálták, bánlalmzták a tanukat. Mikor Piroskáékat szabadiábra helyezték és Csongrádra hazautaztak, ünnepelték őket az állomáson és tanyájukon banketteztek. Példákat hoz fel arról, hogy Csongrádon felbomlott a társadalmi béke. Azt szeretné tudni végre, hogy a csongrádi merénylet szálai hová vezetnek és kik azok, akik a bűncselekményt inspirálták. Fölemlíti Dánét Béla Ügyésznek az igazségűgyminlszterröl irt cikkét, amelyért a fegyelmi eljárás során csupán egymillió korona pénzbirságra Ítélték. Ez az állapot a köztisztviselői kar korrumpálására vezet. (Az elnök Fábiánt rendreutasítja.) Pesthy Pál igazságűgyminiszter az interpellációra azonnal válaszolva kijelenti, hogy ami Piroskáék hazaérkezését illeti, a szegedi kir. ügyészség és a vizsgilóbiró, a szegedi és budapesti deteklivek kint jártak és megvizsgálták, hogy vájjon tényleg hogyan fogadták Piroskáékat; ennek a kapcsán megállapítást — Akkor, amikor az összes államok védvámrendszert köveinek, bűn volna nálunk más politikát követni. Végül arra kéri a miniszter a nemzetgyűlést, hogy ne politikai szempontokból mérlegelje a javaslatot, hanem tisztán gazdasági és mindenkor az ország gazdasági jövőjének a szempontjából. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor, amelynek napirendjén a vámtarifatörvényjivasIat folytatólagos tárgyalása következik. Interpellációk. Ezután áltérnek az interpellációkra. Rupert a következő interpellációt terjeszti be: Van-e tudomása a miniszterelnök urnák arról, hogy a Kossuth-párt hónapokkal ezelőtt kérvényt adott be politikai napilap engedélyezése tárgyában? Mi az oka annak, hogy ez a kérvény a mai napig sem nyert elintézést? Hajlandó-e a miniszterelnök a Kossuth párt ezen kérelmét teljesíteni. Ezután Esztergályos JánoB interpellációjának elhalasztását kéri, majd Fábián Béla terjeszti be interpellációját. csongrádi merényletről. ! nyerf, hogy Piroskáék Csongrádra érkezve nem részesültek ünnepélyes fogadtatásban és mindössze csak 8—10 ember fogadta őket az állomáson. Másnap Piroskáéknai vacsorát tartottak, de ezen minden ünnepélyes formát mellőztek, csupán üdvözölték Piroskát, aki ugyancsak pár szóval válaszolt. Bankettről vagy egyéb nagy ünnepélyről szó sem volt. Ami a terrort illeti, kihallgattuk a zsidó Chevra Kadisa elnökét és más zsidó kereskedőket, akik egyike sem tudott erről a terrorról. Csupán az történt meg, bogy az egyik tanút egy Forgó nevü egyén lelökte a járdáról. Az, hogy az ügy szálai hova vezetnek, a biróság hatáskörébe tartozik, amelybe ő nem avatkozhatik bele. Végül megjegyzi, hogy a szegedi főügyész előterjesztést tett, hogy a szegedi törvényszék helyett az ügyet a szolnoki torvényszékhez delegálják és ezt a kérelmet honorálták is. Minthogy Fábián az interpellációját falsumokra épitette, ennélfogva a kijelentéseit tul erőseknek tartja. Ezután ismét Fábián Béla szólal fel és felvilágosítást kér az igazeágügyminiszterlöl arra vonatkozólag, hogy Halász Lajos a budapesti kir. ügyészség vezetője miért vett részt politikai gyűlésen. Pesthy Pál igazságűgyminiszter válaszolva kijelenti, hogy tudomása szerint az Egyesült Keresztény Liga nem politikai egyesület, már pedig az ilyen esetekben az ügybe nem avatAz utca esztétikája. Kis húgom, akihez nem vérségi kötelék füz, még egészen gyermekleány, habár néha kiütközik már belőle a nő. De hogy mennyire gyermek, azt az utcán lehet észrevenni, amikor jön az iskolából és lecsúszik a harisnyakötője, ő pedig minden zsén nélkül kapkod utána, igazítja meg, azt se látva, hogy vén ruék tátott szájjal bámulnak rá, s dísztíngváltságban képzelődő fiatalemberek igyekeznek megtapasztalni a zavarát. Nem tartozik ahhoz a kellemetlen típushoz, amely a bakfis kor határán egyszerre elvárják, hogy öreg emberek is előre köszönjenek nekik. Ezt az önérzetet érdemes volna egyszer átérezni. Mit gondol a kis zöld csirke, micsoda vélt értéket fedeeett föl magában, hogy elnéz azoknak a feje fölött, akiket tegnap még jogosan bácsizott. A kis húgom nem ezek közé való, ami talán annak a jele, hogy otthon is foglalkoznak vele s az ezüstkanalat nem az elmúlt nyáron szerezték be. Kezitcsókolommal köszön s megkér, hogy javítsam át az iskolai dolgozatát, ami azt jelenti, h°gy a meglévő három mondatból irhatok, ha tetszik, három oldalt. (Az ügy nem olyan jelentéktelen, mint gondolni méltóztatnak, de máskor leszek Kénytelen a nyitjára jönni, micsoda szédítő agymunkával találják ki bizonyos tanerők ezeket a komplikált feladatokat) A nagyvilág megnyilvánulásainak ismertetését tőlem várja, szívesen kéri a véleményemet, néha ilyen bevezetéssel : — Mondd, debizonyuristen — Debizonyuristen. — Rábeszéled a mamát, hogy adianak rám hosszabb szoknyát. Rábeszélem, mert magam is idejénvalónak tartom. Nem vagy már olyan csöppség, hogy térdigérőben^járj. Tul-hosszu a lábad. (Azt mégsem mondhatom meg neki, hogy egészen formás is.) — Mrt gondolsz a hasított szoknyáról? Tetszik neked ? Hogy mennyire kitalálta, ami napok óta forr a begyemben! — Várj csak, előbb felvilágositalak másról, talán hasznát veszed, mielőtt kilendülsz az életbe. A nők rettenetes tévedésben élnek, mikor rabszolgamódon követik a divatlapokat s halálos reszketésbe esnek egy párisi modellért. Amit a javarésze utánoz, azt Párisban csak negyed, meg ötödrendü nők viselik. Akkor is először megvan az uj kreáció nagy kerete, abban árnyalatok kinek-kinek a számára. Az ízléses nő csak azt viseli, ami reá való, a vonalaihoz alkalmazkodik. A görög tunika, a hónalj alatti őwel, szép lehet magas, karcsú lánynak, de operett-figurává válik benne az öreganyám, aki két mázsát nyom és tultengéseit hordárral kénytelen vitetni, ha sétálni akar. Azért, mert valami divat, neki még nem muszáj utánoznia. Pedig utánozza, különben elmaradottnak érzi magát s ez a baj. Te még gyerek vagy, |nem látsz meg mindent, de el sem képzeled, micsoda szenvedés néha végigmenni az utcán, hogyan ordít a rendőr után az esztétika! Farsangi menetnek vélaéd a sétálókat, olyan maskarák kerülnek elő. Idő és tér elenyészik az elgondolásukban, értvén idő alatt az életkorukat, tér alatt a testi terjedelmüket. Itt hatalmas fátyolok lengenek olyanokról is, akik hordóvá válnak tőle s Tutankli Ámon sirbeli megháborgattatása lefőzi a legizzóbb keleti fantáziát is. Nézd csak azt a nénit, milyen szépnek képzeli magát. Fekete ruháján a nyakától egészen a szoknya aljáig fehér vitézkötéses a díszítés. Olyan az egész, mint valami sirkő a török temetőben. Felül lapos síkon a név, alább a régi közéleti érdemek felsorolása, itt a végitélet számára a referáda, addig is vége mindennek, már semmi reménv. Nagyon szép, legalább én el vagyok tőle ragadtatva. Kedvem volna, hogy a hátára kötözzek egy ciprust, vagy szomorutüzet. — Érdemes ennyit bosszankodni ? — Érdemes, mert legalább kiadok magamból mindent, ami megzavart a harmónia keresésben. Ez is látott valahol újfajta díszítést, nosza hát, főzzünk le mindenkit nagy halmozással, pedig itt is ugy vagyunk, mint másban, hogy a kevesebb a több. Valamikor a szepességi városokban paragrafusok állapították meg, hogy kinek milyen anyagból szabad ruhát csináltatni. Ma is elkelne a rengeteg hivatal során amolyan esztétikai bizottság, amely eredeti medrébe terel minden ízléstelen tolakodást. — Nem volna eredménye a protekció miatt. — Csak bízzák rám. Azt a zsűritagot, akit meg lehet vesztegetni, tiz évi fegyházba záratnám. Akkor nem járnának vastagfeiü matrónák bébé-kalapban. Kár, hogy nem voltál a régebbi években Erdélyben. Azon a vidéken láthattál volna finom megjelenésű asszonyokat, akik elegánsak, előkelőek diszkrét öltözködésükben is, természetes csendes beszédűek, nem dobálóztak semmiféle testrészükkel s azt a megnyugvást keltették mindenkiben, hogy hála Istennek, amiért Ilyen is van. Pedig divatosak voltak, még mennyire! De nem az ízléstelen varrónő stílusa találkozott az egyéni ízléstelenséggel. ötven éven felüli asszonyt is ösmertem, akinek olyan finom, keskeny volt a lába, mint egy jó pedigrés gvereklányé. Amig a vonalak tudománya nem válik közkincscsé, addig léptennyomon gyilkos merénylet éri az utca esztétikáját; félbolond színésznőket, ál-sziniskolai növendékeket, bohózati figurákat fognak utánozni a nők párisi divat jelszóval, pedig Páris sem ilyenekbőt áll. Vagyok én is olyan úrasszony, mint a másik! — mondja a pénz-gőg s az ember lesütött szemmel kénytelen dolga után futni a korzón, hogy ne lássa a rengeteg eltévelyedést, ami fizikai f^dalmatjokoz. (Ok ugy mondanák, hogy képez.)