Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-09 / 83. szám

X* isttonWsSt fts Kadöhhra­alj 0m Ferene-nlca 2. (Tő­KMHrtolával nemben.) Tele­im ll-SLA .Szeged" megjele­aa MHO kivételivel mlndea 9»ft Bjyes (iám ára 1300 ko­?S»a. Elöilsetési iraki Egj ftitti m helyben 25000, Und*­9«íea ti vidéken 30000 kei, Ijyci swém ára 1200 korona. Hirdetési árak -. Pt'kasábon 1 mm. 300, egy kasábea M, másfél hasibon 9*0 KSzSveg. k9zt 23 ixázalékkal drágább. Apróhirdetés 10 sz*« 4Q9G kar. SzOvegkOztl kOzleart­ayek soronként 4800 karaaa. Csalid! értesítés Í500S kor. tfSolyam. Szeged, 1924 április 9, SZERDA. 83-ik szám. Van már közszabadság. Közszabadség, közszabadság I — ez most az a bors, Emit a destruktív ellenzék mindunta­lan orra alá tör a magas kormányunknak. Ugyan nem is bors ez, mert annyi bors nincs is a világon, amennyi erre elég lett volna és magas kormányunk nem is igen tüsszög tőle. Természetesnek találja, hogy kiki maga mester­ségét folytatja és az ellenzéknek az a mester­sége, bogy közszabadságokat követeljen. Persze nem szép ?z ellenzéktől, hogy annyira víssxaél a kötelességteljesités8el és most is közszabid­ságot követel, amikor sz volna a dolga, hogy a haza érdekében diktatúrát szavazzon meg a kormánynak. Mi az ördögöt akar az ellenzék azzal a közszabadsággal? Komolyan veszi, hogy ez az a szezám, amely az Ali baba és a negyven rabló történetéből ismeretes s amely meg fogja nyi'nl azt a sötét barlangot, amelybe be van zárva a konszolidáció s azt ki fogja onnan hozni a szép napvilágra s helyette be­zárja oda a káoszt, az összevisszaságot, az ártó szellemeknek ezt az egész h?dát, amelyet Ot év óta konstrukciónak neveznek? Hiszen ez mind szép, de mondja már meg az ellenzék, mit ért közszabadság alatt? Tán­csis Mihály negyvennyolcban, mint lapszer­kesztő, olyan formán definiálta a közszabadságot, hogy amikor mindenki egyformán azt feszi, amit akar, az a közszabadság. Erre egy szen­tesi hazafi szt irta neki, hogy „hallja kend, szamár kend I" Amit a sz; rkesztő becsületesen lenyomatott 8 csak annyi meglegyzíst fűzött hozzá csilag alatt, hogy „szerkesztő ellenkező véleményen van". A h lyzet most nem egészen hasonlatlan az akkorihoz, annyiban, hogy mikor az ellenzék közszabadságot sürget, amit ugy ért, hogy egyik emberiek nem éppen annyi joga legyen, mint a másiknak s azzal éppen olyan megszorítás nélkül élhessen, mint a másik, — akkor magas kormányunk nem annyira Táncsis, mint inkább a szentesi hazafi álláspont án van. Legalább öt esztendeig igy volt, noha bizo­nyos variációkkal. Kezdetben aki közszabad­ságot emlegetett, azt bolondnak 'ártották. Az is volt, mert mindenféle kellemetlenségeknek tette ki magát. Később már nem volt bolond, csak rossz bazafi, aki nem akarja belátni, hogy a közszabadság ügye nincs egészen rendben Magyarországon s ezért kész a hazát rossz­hirbe keverni. Mióta azonban Bethlen István külföldön járt az aranygyapjuért, azóta megint változott egy kicsit a helyzet. Most már csak szamár az, aki közszabadságért lamentál, mert hiszen mindenki tisztában lehet vele, hogy a kormánynak is ez a legfőbb óhajtása, csak természetesen nem sieti el a dolgot, mert sohse volt jó az a nagy sietség és a sok szabadság­gal, ha nagyon mohón kapnánk, elrontanánk a gyomrunkat. Tehát tartsunk mértéket. Sor kerül mindenre, de előbb a nagyon sürgős szabadságokat kapjuk meg, a legfontosabb életföltételeket. Mi tehát az, amire most legnagyobb szük­sége van a magyarnak? Altalános szavazati jog? Esküdtszék? Gyülekezési szabadság? Ne találgassuk, mert közpolgári észszel azt úgyis lehetetlen kitalálni. Aztán meg benne is volt már a tflálős mese megfejtése az újságokban. Szabad érckoporsóba temetkezni Budapest terü­letéül Ez az első közszabadság, amit a kor­mány visszaállított, még pedig — s ez az, a.i it k5!25,ki kell emelni — minden kényszerítés V í |2 lelle8en a Riaga jószántából. Erre se a 51? i. tjnem kényszeritette, se az angol mun­káspárt. Ez Olyan belügyi engedmény, amit ki­zárólag ronak köszönhetünk, hogy ;z illetékes körök elérkezettnek látják az időt a konszoli­dáció teljes etővel való megindítására. Mintha hályog esne le az ember szeméről, mikor ezt olvassa. Hát persze hogy ez volt a bajunk eddig is, csak nem tudtunk rájönni. Nem jogrend, józan ész, okos gazdaságpolitika, igazi földbirtokreferm, általános választóiog, demokrácia, olctó kenyér kell itt, hanem érc­koporsó. Megsüthetik a destruktívek az egész tudományukat, ha hetet-havat összeköveteltek, csak ez az egy nfm jutott rsztkbe. De az egész irrrdenta költészet is célját tévesztette, hogy a szó köztönk maradjon. Mert az irredenta inthologiafebsn tincs egy sző re snól, hojy régi javaink köjül az érckoporsó is hiányzik. Sőt bflrös könnyelműség vádjával lehet illetni az egész nemre et, tmely még egyszer re jaidult fel amiatt, hogy nem tud érckoporsó nélkül élni. Rendkívül jellemző korunk elsnyagiarodá­sára éa minden idealizmustól való elrugasz­kodására, hogy ebben az országban a legtöbb ember nem is tudott réla, hogy évek óta nem lehet érckoporsóba feküdni, mert az éppen olyan luxus- cikk, mint például a narancs, vagy a ztir. A narancs, a ítir, a cukor, a ruha ezután is luxuscikk irarad, tllerben az érckoporsó előlépett a né lküíöi hetetlen életszükségletek közé. Roppant szerencsés gondolat volt magas kormányunktól ez a koportó-felszabaditás, már csak taktikai okokból is. Ha a liberális destruk­ció elég vakmerő volna még ezekután is köz­ízóbidnígot követelni, a kormány egy klsóbb­séges gesztussal rá fog mutatni az érckoportóra. S általában ezt teheti mindannyiszor, vala­hánykor az ellenzék vádat emel, vagy szánton kér tőle valamit. Mirden in'erpellációra adandó választ nagyon hatásosan lehet befejezni rzzal, hogy .szabad már az érckoporsó, mit akar még a t. interpelláló képviselő ui" ? f^MWWWWWWM^WW*^******************!********** ************* Kinevezték a Népszövetség magyarországi főbiztosát. ban, majd ügyvéd lett Bostonban, később a pénzügyminisztériumban pénzügyi tanácsos volt, a párisi béketárgyalások alkalmával pedig az amerikai delegáció pénzügyi szakértője. Állandó és intim összeköttetésben áll Hardinggal, Boy­dennel és Fierpont Morgannal, az amerikai pénzügyi élet vezeő egyéniségeivel. Jelenleg a háborús segélybizottság ta|jn és ezenkívül szá­mos nevezetes amerikai tes ületnek is tagja. Genf, március 8. (Wollf.) A nemzetek szö­vetségének tanácea a magyar kormány és a kisántánt hozzájárulása után Shmit/i amerikai jogászt is pénzembert nevezte ki a nemzetek szövetsége budapesti főbiztosává. Az uj nép­szövetségi főbiztos Magyarországon ugyanazo­kat a funkciókat fogja gyakorolni, mint Zlm­mermann Bécsben. Shmith régebben titkára volt a legfőbb tör­vényszék egyik tarájának az Egyesült Államok­wwwwwwwwwwwwwwwwwwwr^g I ***************************** Andrássy beszélt a szanálási vitában. Budapest, íprilis 8. A nemzetgyűlés keddi ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A nemzetgyűlés többsége elfogadta azt az indítványt, hogy a szanálási javaslat tárgyalá­sánál 10 órás üléseket vezessenek be, igy már szerdán délelőtt 10-től 2-ig és délután 3-tól 9-ig tartanak üléseket. A szanálási vita. Ezután áttérnek a szanálási javaslat folyta­tólagos tárgyalására. Marschall Ferenc reflektál Nagy Emil teg­napi beszédére. Nagy Emil azt kívánja, hogy a régi és uj háztulajdonosokat ne vegyék egy megítélés alá, írért sz uj háztulajdonosok ha­zaikat rendszerint konjunkturális vagyonból sze­rezték. Ez a gondolat nem uj, mert mára 12-es bizottságban ő maga (Marschall) terjesztette elő konkrét javaslatát ebben EZ irányban. A kormány hajtandó is valamit ezen a téren tenni, de nem olyan egyszerű a dolog. Sok uj ház­tulajdonos van, aki a megszállt területen lévő házát adta el és itt vett magának ujat helyébe. Ezeket tehát nem lehet egy kalap alá venni, mint konjunkturális házvételeket. Bizonyos, hogy a konjunkturális vagyont terhekkel kell sújtani és le kell venni minden terhet olyanok­nak a válláról, akik azt rem tudják elviselni. A másik ilyen gondolata Nagy Emilnek az, hogy inflációval csináljanak termelést. Nagy Emillel szemben az az álláspontja, hogy papírból lehet ugyan sárkányt csinálni, kártyavárat építeni, de aranyat nem lehet belőle csinálni. (Ellentmondás az ellenzéken.) Megállapítja, hogy akár belekerül a kölcsön­javaslat törrénykönyvünkbe, akár kimarad abból, mindenképen korszakalkotó jelenség a magyar nemzet történetében. Aki tárgyilagosan nézi a kérdést, csak ma az álláspontra helyezked­hetik, hogy a javaslatot el kell fogadni. A ja­vaslatot elfogadja. Hegymegi Kiss Pál ellenzéki szólal fel. Nem tudja megadni a felhatalmazást olyan kormány­rak, amellyel szemben bizalmatlan. Azt állítja, hogy a kormány gazdasági politikája nem az ország, hanem a miniszterek érdekében törté­nik. Most is olyan súlyos megterheltetése kö­vetkezik be a lakosságnak, hogy szinte veszé­lyezteti a szociális békét. Bírálja a kormány működését alkotmányjogi szempontból. Kifogásai között felemlíti, hogy nincsen általános titkos választójog, hogy a kormány nem nyújtotta be a költségvetést és az elszámolást, hogy az inter­pellációk egyrészére nem adott választ, hogy a közigazgatási javaslatokat még mindig nem emelték törvényerőre, s hogy nincsen egyesü­lési és gyülekezési szabadság. Az elnök figyelmezteti Hegymegit, hogy az igen bőtárgyu javaslathoz szóljon, amelyet eddid egy szóval sem érintett. Szilágyi Lajos: Azokhoz szólott hozzá. Elnök; A képvise'ő úrtól nem kérek tanácsot Szilágyi Lajos: Abszurdum! Elnök: Akár abszurdum, akár nem, ezen javaslatokban igen bő politikai és közjogi kér­désekről van szó; nem engedheti meg tehát, logy valaki egy félóráig beszéljen és a törvény­avas'atokhoz egy szót se szóljon. Mégegyszei kéri Hegymegit, hogy a tárgynál maradjon. (Nagy zaj az ellenzéken. Friedrich: Míndie mondtam, hogy menjünk haza innen. Nagv derültség a Ház minden oldalán.) Hegymegi: Meg akarom indokolni,hogy van-e bizalom a kormány iránt vagy nincs. Ezután folytatja kifogásainak félsorolását, amelyek közt szerepel, hogy a vidéki sajtó a kezé?cn van ^ meg akarják gátolni ax általános közvélemény kialakulását, hogy a kormány rerdőrkormánnyá alakult. Követeli, I ^gy.a.kormáfly hagyja el a helyét és a nem­zetgyűlést oszlassák fel. A javaslatot nem fo­I gadja el. Ezután Andrássy Gyula gróf keresztény ellen­zéki párti szólal fel: Soha olyan lehangolt és pessz'mistf rem vol', mint éppen most.-Elő­ször történik meg az, hogy magyar és magyar Andrássy Gyula gróf beszéde. kötftt eltérés van a tekintetben, hogy dyen súlyos helyzetben mit ír elő a nemzet érdeice és a nemzeti önérzet. Pedig abban » seraes­1 ben egyet kellene értenünk, hogy ilyen súlyos

Next

/
Thumbnails
Contents