Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-26 / 96. szám

SZBQED 1924 április 178. tátott beszélgetése alkalmával tárgyalt az Egyesült-Államokkal szemben fennálló két mil­lió dollár adósság rendezésének lehetőségéről és olyan megoldást remélnek, amely majd Magyarországnak lehetővé teszi, hogy meg­kapja a szanálási kölcsönt. Poincaré nem mond le a német zálogjogokról. Pdris, április 25. Azon az ünnepi lakomán, amelyet a köztársasági egyesülés, tegnap este rendezett, Poincaré nagy választási beszédet mondott. Behatóan foglalkozott a belpolitikával. Hellyel-közzel nagyon élesen szólt a radikálisok és a szocialisták szövetsége ellen. A kormány azt várja, hogy a jövendő kamarában erCs többsége lesz, amely nem marad alul bármi­féle forradalmi vagy alkotmányos törekvéssel szemben, akár jobbról, akár balról jön is. Ismertette a jövendő kamara legfontosabb feladatait a belpolitika terén, majd kijelentette, hogy külpolitikai feladatokat is kell teljesíteni. A kamarának a határon túlra kell vetni tekin­tetét, hogy biztosítsa Franciaország jogait és megszilárdítsa a világbékét. Franciaországnak a jóvátételt és a biztonságot illetőleg garanciákat kell követelni anélkül, hogy békés szándékaival felhagyna. Nem szabad mdsféleképen kockáztatni a ruhrvidéki vállalkozás sikerét. Meg kell kísé­relni végre a jóvátétel kérdésének általános rendezését, azonban a rendkívüli zálogjogokat nem szabad egyszerűen cserébe adni a telje­sítésnek ígéretéért. Néme ország múltja ilyen irányban nem nyújt garanciát. Nem szabad magunkat olyan adósra bizni, aki eddig semmit sem tett kötelezettségének teljesítésére. Polnciró akadályokat akar gördíteni a némot jóvátétel rendezése elé. London, április 25. A Daily News jelentése szerint Poincaré nyilván arra törekszik, hogy a jóvátételi probléma rendezésének akadályokat gördítsen útjába. Anglia és Belgium, továbbá amint hire jár Olaszország is, a szakértők jelentésének elfogadása mellett vanna*, azon­ban a francia miniszterelnöknek további aka­dékoskodására lehet számiiani. A belga kormány hajlandó a ruhrvidéki szankciók enyhítésére. Pdris, április 25. A L'Oeuvre brüsszeli tudó­sítójának értesülése szerint a belga kormány felfogásában változás állott be, eleinte ezon s nézeten voltak, hogy a Ruhr-vidék megszállása olyan szankciókkal helyettesitendők, amelyeket a szövetségesek előre és egyöntetűen állapítanak meg. London a belga miniszterelnök nagy meg­lepetésére nem mutatott nagy hajlangóságot ehhez a tervhez. A külügyi hivatal ugy találta, hogy túlságosan sok nenézség merülne fel, semhogy meg lehetne állapodni a szankciók módjairól és nogy mit lehet komoly mulasz­tásnak nevezni. Ezt az álláspontot Brüsszelben a londoni belga követ jut atta kifejezésre. En­nek elutazása után más alapot találtak. A szakértők jelenését szószerint veszik és arról beszélnek, hogy megszüntetik azon gazdasági és pénzügyi intézkedéseket, amelyek a Ruhr­vidéket a német birodalom többi részeitől elvi­laszttoták és cssk helyőrségeket hagynak hátra, amelyeket fokozatosan vonnak vissza Német­ország fizetéseinek arányában. Franciaország válasza a jóvátételi bizottságnak. Pdris, április 23. A Petit Parislen értesülése szerint Franciaországnak a jóvátételi bizottság legutóbbi határozatára adott hivatalos válasza uj okmány, amelynek tartalmára nézve a Quay D'Orsay teljes hallgatásba burkolódzik. Arra az esetre, ha a szövetségesek válasza ma délelőtt a jóvátéíeli bizottság titkárságához megérkezik, azt azonnal hivatalos vizsgálat alá veszik és a ta­nácskozást egy későbbi hivatalos ülésen folytatják. Párisban angol-belga- közele­déstől félnek. Páris, április 25. A meghívás, amelyet Mac­donald a belga miniszterelnökhöz és külügy­miniszterhez intézett, Párisban kinos feltűnést keltett. 1 heunis és Rymans ugyan Párisban esznek eíőbb látogatást, ebben azonban az itteni körök csupán me.;nyugtatási kísérletet látnak. Theunis és Rymans bizonyossággal megígérték, hogy Macdonaldnál a jövő pénte­ken lá'ogatást tesznek. Párisban azt hLzifc, hogy Macdonald meg fogja kísérelni a belgi leorm • c*rfíakat meggyőzni .íz angoi álláspont he SÍ ről, a francia állásponttal szemben, míg ugyanis Anglia a szakértői jelentés azon­nali végrehajtása mellett van, addig Francia­ország különböző módosításokat tart szüksé­gesnek, amelyek szigorított garanciákat terem­tenének meg. fiz angol kormány felfogása a német Jóvátétel rendezésének sürgetéséről. Páris, április 25. Azon utasításokban, ame­lyeket az angol kormány a nagykövetek kon­ferenciájába kiküldött angol delegátushoz inté­zett, a konferenciának a német ellenőrzés tárgyában adandó válaszára nézve az angol kormány kijelentette, hogy a jelen pillanatban időszerűtlen volna végleges felszólítást küldeni Berlinbe; célszerűbb volna egyelőre arra szorít­kozni, hogy Németországot a kérdés rende­zésének sürgősségére figyelmeztessék. A jóvátételi bizottság ülése. Páris, április 25. A jóvátételi bizottság pén­teken délelőtt ülést tartolt. Ax ülésen tudomá­sul vette a francia, a belga és az angol kor­mány válaszát, amilyben ezek a szakértők következtetéseit elfogadják. A belga válasz ki­jelenti, hogy Belgium az uj terv ama részé­nek végrehajtása ügyében, amely az ő feladata lesz, a többi szövetségesekkel lép érintkezésbe. Az olasz kormány válaszát holnapra várják. A válaszokat, mihelyt valamennyi beérkezik, nyil­vánosságra hozzák. Ezer méter mély ártézikutat kap a városi gőzfürdő? A vásárhelyi kútfúró ajánlata. — Földgáz és meleg víz után akar kutatni Riegler professzor. Szeged, április 25. (Saját tudósítónktól) Szinte az unalomig sokat irtunk már Szíged város örök problémájáról, a zavartalan vízel­látás biztosításának kérdéséről, azonban állan­dóan vissza kell térnünk mégis erre a témára, mivel aktualitása esik fokozódik. A vízellátás Szegeden ahelyett, hogy javulna, egyre tűrhe­tetlenebbé válik. Néhány évvel ezelőtt még csak a forró nyári hónapok veszedelme volt a víz­hiány, ma azonban már a leghidegebb téli na­pok sem mentesítik az emeleti lakások lakóit a vizbeszerzés gondjaiból. Az elmúlt télen na­gyon sokat szenvedtek a vízhiány miatt, sok­szor megtörtént, hogy napokon keresztül nem jutott fel a „magasnyomású* vízvezeték vize hczíáluk és —• ha a jelek nem csslmk — egyelőre remény sem lehet a viszonyok javulá­sára. A tapasztalat már régen beigazolta azt a föltevést, hogy a szegedi vizmizériákon uj ár­téziku'aV. fúrásával nem lehet segiteai. A mult év nyarán két uj ártéiikutat is fúrtak, de javu­lás egyáltalában nem mutatkozott. Az 1924. évi városrendezési programban is szerepel az ártézi­kutak számának szaporítása — a polgármester kijelentése szerint egy, esetleg két uj kut fotó­sáról lesz szó —, de kézzel fogható eredményt ettől sem vár senki. Akkor hibázták el a dok­got, amitor a város vizmütelepél ártézikut rend­szerrel valósították meg ahelyett, hogy a Tisza vizét használták volna fel alkalmas szűrőkészü­lékek segítségével erre a célra. Momentán talán olcsóbb megoldást jelentett az áriézikut, azon­ban kétségtelen, hogy végül nagyon ráfizet a város, mert előbb-utóbb mégis csak át kell majd térnie a praktikusabb megoldásra. A meg­lévő ártézikulak vizb5sége ugyanis évről-évre csökken é3 csakhamar elkövetkezik az idő, ami­kor hasznavehetetlenné válik valamennyi. Ennek bekövetkezését siette i még az is, hogy úgy­szólván minden ártézikut ugyanabból a vizré­tegből kapja a vizet, a vizréteg gazdagsága pe­dig nem kimeríthetetlen. A szegedi vízhiánynak ezenkívül van egy másodrendű oka is: a vízpazarlás. Nem a víz­díjfizetők vízpazarlására gondolunk, hiszen nor­mális körülmények között ez nem nevezhető vízpazarlásnak, ha valaki napjában akár három­szor is megfürdik, hanem arra a pazarlásra, amit a hülönbözö városi üzemek, elsősorban a güzfűrdő vízfogyasztása és az utcalocsolás jelent. A gőzfürdő hihetetlen mennyiségű vizet használ el naponta — a magasnyomású vízvezeték vizé­ből. Van ugyan két külön ártézi kútja is, azon­ban az egyik teljesen elapadt, a másikból pedig cérnavékony sugárban szivárog csak a víz és igy a fürdő nem sokra megy vele. Már régóta kisért a városházán az a terv, hogy a gőzfürdő vízszükségletét a vizmüteiep teljes kikapcsolásával kellene valahogyan bizto­sítani. Ez csak ugy képzelhető el, ha a gőzfürdő számára egy olyan uj ártézikutat fúrnak, amely nem abból a túlterhelt rétegből kapja a vizet, mely­ből a többi áriézikut táplálkozik, hanem valami uj, mélyebben fekvő és gazdagabb vizréteget keresnek fel. A terv keresztülvitele eddig mindig fennakadt a pénzkérdésen. Sieged városában ugyanis sohasem volt és ha így marad, nem is lesz soha pénz arra, áruira kell. Ezért marad; el a tanyai v&sut, ezért aludt el & központi városnázn és ezért vált nevetségessé az eszményi nivó kérdése. Az eltemetett tervek azonban egyszer-másszor kikelnek sírjukból és előjönnek kisérteni. így most is feltámadt a gőzfürdő külön ártézikut­jának a terve is, dr. Riegler Qusztáv egyetemi tanár volt legfőbb ébresztője. Riegler professzor — mint ismeretes — már évek óta foglalkozik az Alföld talajának tanulmányozásával, a föld alatt rejtőző természetes kincsek után kutat és mindent elkövet, hogy azokat valahogy felhozza a napvilágra. Munkáját természetesen nagyon megnehezíti az anyagi erők hiánya, mert az államnak — hasonlóan Szeged városához — mindenre inkább van pénze, mint tudományos kutatások előmozdítására és igy azok kénytelen­kelletlen az elmélet keretei között maradnak anélkül, hogy a gyakorlati térre mehetnének át. Riegler professzor feltevése szerint Szeged alatt föltétlenül elhúzódik ara réteg, amelyből Kecskeméten, Oro»házán és még több más al­földi városban bö mennyiségű földgázt és ás vény tartalmú melegvizet nyernek. RieSJÍfir professzor feltevésére alapitolta Ksnéz Tamás hódmezővásárhelyi ártézi kuífuró-vállalkozó is ad az ajánlatát, amit mostanában nyújtott be a városi gőzfürdő igazgatóságához. Kenéz Ta­rnál vállalkozik arra, hogy egyezer méter mély­ségű ártézikutat fúrjon a gőzfürdő számára (a legmélyebb ártézikut Szegeden 394 méler) igen előnyös fellételek mellett. Nem kiván mást, mint a munkabérek megtérítését és annak a csőanyagmk az árát, amely bennmaradna a fúrandó kútba. Hozzávetőleges számítás szerint a kut igy is körülbelül háromszázmillió koro­nába kerülne. A kútfúrás tudományos irányí­tását és ellenőrzését dr. Riegler Qusztáv díj­talanul vállalná. Riegler professzor egyébként biztosan remeli, hogy ez a kútfúrás igazolná feltevéseit, hogy a mélyebben fekvő, rétegek megtalálnák azt, amelyből a földgáz kerülne elő és megtalálnák azt a vizréteget is, amely magas höfoku viziel látná el a gőzfürdőt. A legmélyebb szegedi ártézikut vize huszon­négy fokos. A vállalkozó ajánlatával legközelebb foglal­kozik a városi üzemek központi igazgatósága. Kíváncsian várjuk, Hogyan dönt fölötte. Papp Ferenc, a városi gőzfürdő üzemvezető igaz­gatója érdeklődésünkre elmondotta, hogy a kútfúráshoz szükséges háromszázmillió koroná­nak jelentékeny része kikerülne a gőzfürdő vagyonából, a hiányzó részt pedig a város adhatná kölcsön rövid terminusra, mert abban az esetben, ha beválik a kut, ha elég meleg vizet kap belőle a gőzfürdő, az üzem évi szénszükségletének legalább felét megtakarít­hatnák és igy a kölcsönt egy éven belül vissza­fizethetnék a városnak. Lehet, hogy a városi üzemek központi igai­gatóságának vannak olyan tagjai, akik idegen­kednek minden bizonytalan kimenetelű vállal­kozástól. Kétségtelen, hogy ez a kútfúrás az ilyen vállalkozások közé tartozik, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy csak a vál­lalkozás viheti előre a dolgokat,'(azután meg a kockára tett háromszázmillió koronával szem­ben (amely alig ér tizenötezer aranykoronát), mérhetetlenül nagyobb értékű eshetőségek van­nak, ha más nem i», de az bizonyos, hogy a fúrandó kut jelentékeny tehertől mentesítené a vizmüteiepet és igy a vízellátás csak javulna valamivel.

Next

/
Thumbnails
Contents