Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-20 / 92. szám

1924 április 20. SZEQED 13 A bécsi tőzsde e heti áldozatai. Tönkrement és likvidáló bankok. — A mentési akció legendája. Bécs, április 19. (A Szeged tudósítójától.) A bécsi lapok tele vannak a nagybankok mentési akcióiról szóló hírekkel, azonban mindebböl eddig semmit sem lehetett észlelni, a jelenlegi hét egy csomó tönkremenést és likvidációt eredményezett. Mivel a bácsi sajtó legtöbb orgánuma egyelőre elhallgatja ezeket az eseteket, Szeged bécsi tudósítója a következőkben részletesen ismerteti a közönség tájékoztatására * Az Austro-Polnische Bank Rt., amely 1922 juníusában alakult, nehézségekbe került és az igazgatóság elhatározta a csendes likvidálást a nagybankok közreműködésével, ugy hogy a hitelezőket és betevőket nem fogja kár érni. Az Austro-Polnische Bank galíciai arisztokraták alapítása volt. Elnöke Twardowski lovag volt miniszter. Az igazgatóságban azonkívül többek között Skrizinski gróf, Starzensi gróf, Lewalowski lovag, Kari Lett és néhány nem a Jockey-club tagjai közé tartozó galíciai foglalnak helyet. A Kalmár & Co. bankház 17 milliárd fedezet nélküli adóssággal jelentett fizetésképtelenséget, azonban sikerült a kiegyezést a tőzsde, illetőleg a zsiro mellőzésével létrehozni. A bankház tu'ajdonosai eredetileg Kalmár, a jelenlegi főnök Lustig, a Zen'ralbodenkreditbank tulajdonosi és az újpesti Iparbank patrónusa, valamint dr. Wutte, a dusgszdag stájer nagyiparos és annak Czerveni nevü sógora voltak. Előbb Wutte és Czerveni hagyták ott Kalmárt, majd tavaly a Wiener Kommerzialbank és a Zentralbodenkreditbank fúziója után Lustig is kilépett. Kalmár ekkor egy Max Oppenheim nevü brünni csokoládégyárost nyert meg társként. A fizetési nehézségek azért következtek be, mivel ez az Oppenheim az utóbbi hetekben beszüntette a bankház szutenirozását. Súlyos veszteségeket szenvedett Kalmár egy Thurn-Taxis gróf frankspekulációja folytán is. Ez a Thurn-Taxis gróf a Kalmár & Co. révén frankokért 100.000 dollárt vett és az üzlet fedezeteként egy 50 OOO dollárra kiállított csekket adott. A másik 50.000 dollárt ismételt felszólításra sem fizette ki és most kiderült, hogy a csekkre sincs fedezete. Mivel a tőzsdén mindenki tudta, hogy Kalmár Frigyes mindent megtesz kötelezettségeinek teljesítésére, a hitelezők moratoriumot adtak neki és ilyenténképen kiegyezés jött létre. A Theodor Keitner & Co. bankház Rothschildéknek, illetőleg a Kreditanstaltnak az áldozata. Ez a jól szervezett bankház a Böhmische Union bank megbízásából néhány hónap előtt megkezdte a Timber svájci boldingtársulat részvényeinek összevásárlását. Ennek a megbízásnak teljesítése azonban nagy hiba volt Kettnerék részéről, mivel tudhatták azt, hogy a Timber a bécsi Rotschild-ház, illetőleg a Kredtíanstalt érdekkörébe tartozik és ily hatalmas ellenfelekkel nem lehet a harcot felvenni. Kettnerék asonban épp ugy fejjel falnakrohantak, mint tavaly Jsques Bronner, aki viszont magából a Kreditanstaltból akarta kidurni Rothschildot. Természetesen a majoritást nem birták a Böhmische Unionbanknak szállítani, mire 800.000 magas kurzuson összevásárolt Timberrészvény a nyakukon maradt. A tőzsdei krach folytán nem birták eladni, mire bekövetkezett az összeomlás. Az utolsó percben megváltóként jelentkezett Körner Oszkár, az ismert nevü nagyiparos, aki kijelentette, hogy hajlandó a Timber-részvényeket átvenni, mire a hitelezők is beleegyeztek enyhébb feltételekbe, ugy, hogy a likvidálást talán el lehet kerülni. A Novák-testvérek cég viszont menthetetlen. Petróleum-részvényekben spékulált szerencsétlenül, ugy hogy egész vagyonát elvesztette, holott a leggazdagabb bécsi petróleum magáncégek közé tartozott. Többek között 11 háza van Bécsben és gazdag petróleummezői Romániában. Az Erdöl-részvények 80 000 koronáról hirtelenül 15.000 koronára zuhantak le és Novákék, akik erejükön felül angazsálva voltak az Erdőiben, teljesen elvéreztek. A Osrtenberg & Co. bmkház, amelynek főnöke, Oarlenberg Dávid a hetekben öngyilkos lett, likvidál. A jelenlegi tulajdonosok, Qrainer, Kronstein és Orili spekulánsok a Verkehrsbank segítségével ki fogják elégíteni a hitelezőket, ugy h)gy a likvidálás zavartalanul folvhal majd le. Felszámolás előtt áll a Sassin & Co. bankház is, amelyet csak tavaly ősszel alapitott Sussin, s Verkehrsbank volt igazgatója, amikor feleségének, Aniita Bsrbsr táncosnővel való botrányos szökése miatt végkielégítéssel távoznia kellett a VerkehrsMnktól. A Bartelmusch Csavargyár r.-t., ABrií-Osztrák Bank érdekeltsége, fizetésképtelenséget jelentett. A Janesch & Schell Építési r.-t., a Verkehrsbank és Zentralbank der Deutschen Sparkassen vállalata viszont csődbe ment. Ezek a hét eddigi összeomlásai, azonban kétségtelen, hogy ujabb inzolvenciák is következnek és a legközelebbi tőzsdei kasszanap egy csomó existencia végét fogja jelenteni. Állami üzemek s Ixöziük különösen a MÁV. Irta: Ural Uíny Zoltán ny. MÁV. üzletvezető. Gazdasági helyzetünknek nemzetközi segítséggel való gyógyítási terve valóra váltása elé akadályokat állítani bárki részéről is hazaellenes fény, ha biztosabbat és jobb eszközt nem tudnak. Az eszköz biztossága természetesen a megvalósithatást jelenti. Jobbat mindenki könnyen elgondolhat, különösen ha azon téves hitben ringatódzunk, hogy szabad elhatározásunk teljével rendelkezünk, ha elfeledjük szegénységünket s nem akarunk figyelni a trianoni béke bilincseire. Higgadtan megfontolva s számba véve a körülményeket, a kormány orvoslási tervét, lelkiismeretes államférfiúi munkának kell ítélni. A birálafokat általában mindig a felelősség érzésével szabad hozni, de különösen áll ez, az emiitett javaslatokra, melyeknél fontosabb, életbe vágóbb kérdések a háború, az októberi forradalom, a proletár diktatúra s a trianoni béke után aligha merültek fel. Hiszen azt mondhatjuk, hogy a lét vagy nemlét kérdése ez. Hiba számba mennek az üres, fölösleges hozzászólások is, mert csak növelik a zavart, a tisztán látást akadályozó homályt, amelyet egy-egy részletkérdésben, sőt azok egészére nézve is, némely oldalról sikerült felidézni. Ellenben szükséges a közvélemény alapos tájékozására, hogy egyes részletei higgadt tárgyilagos vizsgálódással helyes világításba helyeztessenek, mert a közvélemény csak akkor fogadhatja a nagy terheket és munkát hozó javaslatokat megnyugvással, ha módja van tisztán látni. Az orvoslási terv sok részlete még kimunkálás alatt áll. Ilyennek látszik az állami üzemek kérdése is. A tervezet ismertetése szerint a kormány mindent meg akar tenni arra, hogy az üzemek kereskedelmi alapon szervezve oly fölösleget hozzanak, amelyek beruházásaikat legalább részben fedezik. E célra a kormány ezeket, különösen az államvasutakat vagy önálló, vagy részben önálló vezetéssel, vagy esetleg magánosok bevonásával, az állam részvételével alakítandó társaságok utján is fogja' hasznosítani. Ez tehát szabadkezet adna a kormánynak, hogy az általa legcélszerűbbnek talált módot követhesse. Véglegesen elfoglalt terve tehát a kormánynak még nincs. Ennélfogva nem tájékozódhatunk arról, hogy mi a kormány terve az államvasutakkal, hanem ez még a fontolgatás kohójában izzik, mert különben aligha említene .részben önálló vezetést", ezt a magában is meglehetősen zavaros fogalmat, amely belső ellenmondást rejt magában. A részben megkötöttnél is hiányzik az önállóság. De a részbeni megkötöttségnek annyiféle fokozata lehet, hogy a részbeni önállóság csak névlegessé zsugorított állapotot is jelenthet. Némileg különösen hangzik az orvoslási programban az állami üzemek kereskedelmi alapon való szervezésének szándéka. Hiszen minden állami üzem, kivéve a kizárólag állami szükségleteket fedezőket, tulajdonképen iparkereskedelmi vállalat s igy azoknak kereskedelmi alapon is kellett szerveztetniök és természetesen kereskedelmi szellemben is vezettetniük. Ilyen például az állami gépgyár, amely egyben elsőrangú mezőgazdasági gépkereskedelmi vállalat is. De van oly fajta állami üzem is, amely kizárólag közszükséglet céljára dolgozik ugyan, de még sem kereskedelmi vállalat s amelynél a kereskedelmi jelleg mégsem főkellék. Ilyenek az állami dohánygyáraink, melyeknek termeivényei állami egyedáruság alá esnek s így értékesítésük kereskedelmi tevékenységet nem igényel. Ezek fulajdonképen nem is kereskedelmi jellegű vállalatok. Különleges voltuk azonban a vezetésben nem teszi nélkülözhetővé a kereskedelmi érzéket, hanem ellenkezőleg nagyon is szükséges az, a külföldi dohányfajták, a gyártáshoz való gépek, eszközök és anyagok beszerzése, továbbá a belföldi dohányfölöslegnek külföldön való értékesítésénél. Dohánygyáraink nem ipar-kereskedelmi vállalatok. Nem is találkoztunk a dohányjövedék tárgyalásainál azzal, hogy e gyáraink kereskedelmi alapra való helyezését követelték volna. Ha nem csalódunk a múltban, inkább dohányunk külföldön való értékesítésénél a magánvállalkozás igénybe vétele ellen emeltettek kifogások. Az állami üzemeknek kereskedelmi alapra való helyezéséről tehát csak egy részünknél lehet szó. De ezek közül is mindenesetre kiesnek az államnyomda, az állami mezőgazdasági üzemek s a még meglévő állami erdők üzeme stb. A nem említett állami üzemek között az áUamvasutak mellett a többi csekélyebb jelentőségű lévén, — azokra való tekintet nélkül megállapítható, hogy a szóban lévő orvoslási kormányprogram pont főleg államvasutainkra vonatkozik. Különben a program pont a MÁV-ot különösen ki is emeli. A MÁV amily jelentős tényezője állami és gazdasági életünknek, éppen oly jelentős tényező állami költségvetésünkben is és igy természetes, hogy a program ismertetése a MÁV-ot külön kiemeli. A költségvetési egyensúly lévén alapja az orvoslási programnak, különösen számolni kell a most sok milliárd deficites MÁV-val is. A MAV-ra nézve a feladat világos: tudniillik, hogy mi módon lehet azt jövedelmezővé tenni ? Vagyis: el lehet-e érni ezt a mostani. tudniillik az állami kezelés alapján avagy nem? A nyerendő választól függ, hoay át kell-e térni más alapra. Vizsgálni kell tehát, hogy mily szervezés, vagyis igazgatás mellett biztositható az, hogy a MAV az állami költségvetési egyensúly helyreállításában részt vegyen és hogy mindazon nagy érdekek, amelyek a MÁV-hoz ugy közgazdasági, mint egyéb fontos politikai követelmények tekintetében fűződnek — kielégítést találjanak és hogy szükséges-e ehhez a más ^alapra való helyezkedés ? A MÁV deficites üzeme nemrégiben is több oldalról kerüli szóba. Az általános és folytonos drágulás a MÁV-ot is kényszeritette a szállítási dijak drágítására. A tarifaemelések vonták maguk után a nyilvános vitatásokat és pedig főleg azért, mert mig a közvélemény ha tiltakozott is a rettenetes általános áremelkedések ellen, de megértette, hogy a gazdasági élet egyetlen tényezője sem képes egyedül magánosan az áremelés elől elzárkózni, addig a MÁV-val szemben azon nézetek hangzottak, hogy a MÁV-nak távol kellett volna maradnia a drágítástól. A leginkább érdekelt körökből, különösen ideges felszólalások, sőt éles és elitélő bírálatok hangzottak el a MÁV ellen s ennek kapcsán az igazgatásban rendszerváltozás is követeltetett. E viszonyok között a MÁV igazgatósága, a tarifaemelésének igazolása céljából nemcsak a napisajtó utján nyilatkozott, de kezdemenyezte a Közgazdasági Társaságban lefolytatott ertekezletet is. Ezen szélei korü targyalasokon beigazolódott, hogy a tarifaemelesek nem voltak elkerülhetők Beigazolódott, hogy a külföldi anyagvásárlásoknak a devizák késedelmes megszerezhetese miatt, de nem a MAV igazgatás hibájabol, Jelentékeny terhek , hárultak a MÁV-ra. Beigazo odott, hogy a MAV nem rendelkezik megfelelő forgótőkével s igy szabadabb mozjjfx ne™ volt, amint ma sincs, de ebben a MAV nem hibás. Beigazolódott, hogy a MÁV igazgatást a deficitért általában felelősség nem terheli. Egy szóval a MÁV igazgatóságát nem Ítélték el. I