Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-20 / 92. szám

140 SZBOBD 1924 április 20. Ha Sliakó törvényhatósági várossá lesz. Érdekes nyilatkozatok az átalakulásról. Makó, április 19. (Saját tudósitónktóL) Régebbi óhaja Makó város képviselőtestületének, hogy a belügyminiszter, tekintetbevéve arravalóságát, tör­vényhatósági joggal felruházott várossá léptesse elő Makót. Az óhaj, mint egyhangúlag hozott kép­viselőtestületi határozat, már a miniszter elé ke­rült, akinek boldogító igenjére sokan türelmetle­nül várnak. Az aztán igazán más kérdés, hogy Makó város megérdemli-e ezt az emelkedést s hogy a kép­viselőtestület óhajának vannak-e reális pillérei. Aki csak az utóbbi hetek eseményeit megfigyelte, éppen a képviselőtestület viselkedéséből merít­hette azt a meggyőződését, hogy az átalakulás legalább is korai volna % hogy a városok verse­nyében — miután öt helyre tizenhárom város as­pirál — Makónak természetszerűleg alul kell ma­radnia. Fontosnak tartottuk, hogy e kérdésben megis­mertessük a nyilvánossággal Makó város vezető egyéneinek véleményét, akik készséggel nyilatkoz­tak munkatársunknak arról, hogy van-e reménye a városnak az előléptetésre s ha igen, milyen elő­nyei és hátrányai lesznek az átalakulásnak. íme a vélemények: Tarnay Ivor Csanádvármegye alispánja: — Az olyan nagy alföldi városnak, mint Makó, ar,ennyiben a haladás útjára lép, idővel meglehet a reménye arra, hogy a törvényhatósági joggal felruhá­zott városok sorába lép. Azonban a jelenlegi pénzügyi viszonyok sokkal súlyosabbak, semhogy gondolni le­hetne erre. A törvényhatósági jog nemcsak abból áll, hogy a vármegye nem birálja fölül s külön főispánja van, hanem rendkívül súlyos anyagi áldozatokat köve­tel a várostól, különösen ha minden tekintetben városi niróra óhajt emelkedni. Sajnos, az utóbbi idők számos törekvése ellene mond a szándéknak, azonban az ellen­téteket jóakarattal ki lehet küszöbölni. Sokkal meg­fontolandóbb azonban azon anyagi terhek vállalása, melyek szükségképeni következményei az átalakulás­nak. E tekintetben a törvényhatósági bizottság, mint a •áros jelenlegi vagyonteltígyeieti hatósága, gondos mér­legelés tárgyává tögja tenni a teherviselő lakosság szempontjából, hegy tényleg elérkezett-e az ideje a — tényező felfogása dönti el. rníhő elbírálásban fog részesülni a Vépviseiőtesttíiet részéről előterjesztett óhaj. Az a beüitás teljesen téves, mintha a városnak csak azért volna szüksége az átalakulásra, hogy a törvényhatóság gyámkodásától szabadulion, mert hiszen ami súrlódás a város és a törvényhatóság között fel­merüli, annak oka igen sok esetben az volt, hogy a képviselőtestület nem honorálta a törvényhatóság hala­dására irányuló serkentését — Az átalakulással természetesen jelentékeny tiszt­viselői létszámszaporitás jár és már ez a szempont is igen kérdésessé teszi, hogy a legfelsőbb felügyeleti Koncz vagy Csényi bácsival együtt sirvavigadó magyar humorral áldomásoztak a napi gond és bu torán s Tömörkény István cs. és kir. köztársa­sági elnök ur szakszerű előadást tartott a homoki és hegyi borok külömbségeiről, a török feketekávé készítése módjáról, a novibazári és bécsi három kis eszteridő katonadolgairól és egyéb földi jókról, az bizonyosan gondolhatott volna sok szépet és kedveset erről a férfiúról, de arra aligha gondolt volna, hogy most Magyarország egyik legna­gyobb írója ül mellette. Tömörkény nem volt irodalmár a szó pesti kávéházi értelmében, nem is igen szeretett beszélni irodalomról, mert ő ugy tartotta, hogy a csókot gyakorolni keli és nem ma­gyarázni, válamint a hazát szeretni és nem emle­getni. Egyszer sodródott bele valami nagy irodalmi disputába a kegyelmes asszony vendéglőjében, fiatal titánok szapulták az öregeket és viszont, egy valaki megjegyezte, hogy mégis csak nem szép dolog, már Tömörkényt is kikezdi ' egyik­másik kritikus a modernség szent nevében, mire Pista elővett néhány csekket Singer és Wolfnerék­«l és az egész históriát elintézte ezekkel a sza­vakkal : Ez a legjobb kritika, embörök I Amig ilyenö­hatóság figyelembe fogja-e venni az átalakulás óhaj­tását éppen a jelenlegi viszonyok között, s mikorja tendencia mindenütt inkább'a tisztviselői létszám csök­kentésére irányul. Dr. Nikelszky Jenő Makó város polgármestere: — Túlságosan vérmes reményekkel nem tekint­hetünk az átalakulás elé, mert tizenhárom város kérte az előléptetést. Ezzel szemben a kormány álláspontja az, hogy csak öt város kapja meg a törvényhatósági jogot. Ez esetben Makó nem szá­mithat eredményre, mert az öt legfejlettebb és nem csak történelmi múlttal biró, de kulturális, kereskedelmi és ipari szempontból vezető szere­pet játszó városok jönnek elsősorban tekintetbe. Tagadhatatlanul vannak fejlettebb városok, mint Szombathely, Nyíregyháza, Kaposvár, Eger, Szol­nok, melyeknek több reménye lehet, de erős kon­kurensek Veszprém, Eger, Pápa, Esztergom és Nagykanizsa is. — Ha mégis sikerülne a dolog, előnye az volna, hogy a város közveltenül a minisztériumnak lenne alárendelve, ami látszólag gyorsítaná az igazga­tást, ami , tényleg nem áll, mert a minisztériumok­ban lassú az ügykezelés s igy az alispán kikap­csolása igazán nem jelenthet sok előnyt. Előny volna az is, hogy a vármegyei útadó megszűnne s amit a város e cimen áldozna, kizárólag saját céljaira fordítaná. Azonban e ponton sem lehet panaszunk, mert a vármegye mindig szivén viselte a város útjait s amit fizettünk, azt a mi útjainkra fordították. . — Kétségtelen, hogy több hivatalra, de különö­sen sokkal több hivatalos helyiségre lesz szüksé­günk s a személyzetszaporitás is elkerülhetetlen. — Egyébént az adatgyűjtés most folyik s csak ha ezzel elkészülnek, akkor lehet a kérdésben tisztán látni s állást foglalni pro vagy kontra. Gorcsa Péter főjegyző, h. polgármester: — Makónak törvényhatósági várossá leendő átalakítása iránt az eljárás folyamatban van. Már 15—20 évvel ezelőtt is indítottak eziránt mozgalmat, de ennek a mozgalomnak, az akkori adózási viszonyok miatt, ered­ménye nem lett. Az átalakítást különben a törvény­hozástól nem is kérték. A mostani mozgalom egé­szen komoly akaratból folyik s a képviselőtestület egy­hangú határozatán alapszik. — Az átalakulásnak nézetem szerint semmi akadálya nincs. Kulturális, gazdasági és népességi szempontok­ból elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a tőrvényható­sági szervezetre áttérjünk. Sőt az átalakulás a mai földrajzi fekvésünk következtében nemzeti érdekből egyenesen kívánatos is. - Az átalakulástól sok előnyt várhatunk: az igaz­gatás előbbrevitelét, a város anyagi megerősödését, a közszellem, a közfelfogás másiráaybani kialakulására és sok más egyéb, a fejlődés ügyét szolgáló üdvös dolgot. — Az eddigi vármegyei törvényes felügyeletre jogos panasza senkinek nem lehet. Érdekeink a vármegyénél, különösen annak alispánjánál mindig meleg istápolásra találtak, még is ha törvényhatóság leszünk, a központi igazgatással nyert közvetlen kapcsolat folytán behatób­ban fogják megismerni ügyeinket s talán könnyebben jutna megvalósulásra a város közönségének kívánságai. — Nagyon fontosnak tartom, hogy a7 átalakulás esetén a városnak lesz közigazgatási bizottiága is, aminek utján minden közérdekű ügyben törvényes alapon emelheti fel szavát é» nyilváníthatja véleményét, — Az átalakulással a polgárságra számbavehető teher nem hárul s a költségek tekintetében csupán a vár­megyei kezelésbe adott utak építési költségei körül lehetnek viták. % KÖNYVEK SCofzó Büoxi, Szeged Telefon: lt-85. ket, kapok, addig möglöszök elégödve! fcs ugy szép a legény, ha ballag, hát egy levesre.ami m£g hátra volt, „kikötöttünk" . Pistánál. fekete Szarka Mikor utoljára találkoztam vele, hideg napon, födetlen fővel, révedező tekintettel got* a nsza partján és hosszan, szinte bucsuz télvégi ? balia- [' f ftodva elnézte a vizecskét. Ami Petőfinek a puszta, < az volt a Tiszapart Tömörkénynek, istenfélő jó I ember volt, de napimádó, földimádó és népimádó } ember. Mikor a pesti klinikán vettem a halála hírét, elszorult a szivem, könnybeborult a szemem és többször ismételgetíem magamban: — Ez a mi legnagyobb háborús veszteségünk! Szegedi urak és egyéb parasztok, tudjátok-e mivel tartoztok még neki ? Április hó 22-én és 23-án, kedden és szerdán HEDDA VERNON-nal a főszerepben : St. Moritz démona Dráma 6 felvonásban, páratlan természeti felvételek. Azonkívül: Tot. 5:6000! Egy kisleány, meg egy telivér, különös története 5 felvonásban. Főszerepben: Mac Matrch. Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. Régi paprika és terménykereskedő felvesz j , j napidíj és jutalék mellett. I I 7 O í Ajánlatot Szeged „Postafiók ulut-ul 104. szám" küldendő. sas Dosztojevszkij: A féltékeny férj. Dosztojevszkij a fáradt, meghasonlott, kiüldözött lelkek irója volt. Szegénységben született és nőtt fel s a bánat már gyermekkorában eljegyezte. És ő megszerette és vitte magával a bánatot egész életén át, mint valami szent fogadalmat, vagy sors­ajándékot Nélküle talán soha sem értette volna meg és tárta volna fel ismert finomságával az emberi cselekedetek okait, a keserves küzködése­ket és talán soha sem tudott volna balsorsokat a krisztusi megbocsátás simogató jóságával menteni. Művészi elképzelésénekés boncolgatásainak tárgya az a titokzatos szerkezet volt, amit ugy hivnak, hogy lélek. A tett nála — felszín, keret, a tett oka, a lelki motiváció — az igazi cselekmény. Alakjai számunkra szokatlanok, nemcsak azért, mert többnyire a bün, a betegség, az abnormitás érdes és fojtogató, sokszor börtönszagu és félel­metes légkörét lehelik széjjel, hanem azért is, mert Dosztojevszkij testestől-lelkestől orosz volt, távoli, ködös és mindig megfejthetetlen. A végte­len szibériai hómezők reménytelen elhagyatottsága, az Észak fagyos nyugalma is magához idomítja az embereket. Egészen egyszerűek lesznek és na­gyon is csendesek. A félelem, a gond beleási! az agyukba, de a lelkük szines álmokat sző sza­bads altató" dott, a halálos itélet bárdja. Egy szocialista összeeskü­vés szerencsétlen epilógusába került. Halálbünte­tését kegyelemből — Szibéria vette át. A halálra való készülődés és a cella sötétsége a rettenet minden rugóját felpattantották benne és ettől fogva nem tudott mást, mint megvetni a rendet és a társadalmat. Kificamodott útját csupa boldogtalan ember keresztezte és csak akkor szólalt meg lel­kében a szomorú, szorongó, de muzsikáló rezo­nancia, ha róluk beszélt. „A féltékeny férj" cimü regényében nem ére­zünk ilyen zord hatásokat. Dosztojevszkij maga is könnyű akart lenni. Témája nem monstruozus dráma, alakjai azonban rejtélyesek, mint minden orosz. Karikirozó vonalvezetése bár humorra tö­rekszik, mégis sötét, mély, fekete kontúrokba ol­vad. Egyik főhősét, Veljcsaninovot, az öregedő ficsurat, aki hipochondriás tépelődések hálójába kerUl, régi bűneinek szellem járása állandó ria­dalomban tartja. Nyomasztó almai vannak, ame­lyek szinte folytonossághiány nélkül kapcsolódnak a valóság éber nyugtalanságába. Dosztojevszkij ezekben az álmokban páratlan művészettel viszi át a káprázatot az érzékeléshez, a telepatikus álomseitést a közelben lejátszódó cselekedethez. Ilyen álomban tudja meg Veljcsaninov, hogy a barátja, a féltékeny férj, Pavlovics Pável borotvá­val akarja elvágni a nyakát. És miért ? Mert Pav­lovics Pável halott felesége leveleiből megtudja, hogy Velcsaninov felszarvazta. A feleségéről nem szól, csak a barátján akar bosszút állni. De nincs akarata, csupán felbuzdulásai vannak, tervek, amelyek züllései miatt már születésükben elseny­vednek. Gyilkossági kísérlete is véletlen, talán ré­szeg elhatározás volt, amelyet szégyelt, de nem bánt meg. Veljcsaninov is gyenge ember. Jóság volt-e az nála, hogy Pavlovics Pávelt szabadon bocsátotta a meghiusult halálos bosszú után, csak kikergette, mint ngy kutyát, vagy a bün tudata bénitotta-e meg, nem tudni. Talán mindkettő. Dosztojevszkij Pavlovics Pávelben az „örök férj "-el akarta inkarnákii, a férfinek azt a típusát, ame­lyik nem tudja az életét másképen, mint házas­ságban leélni. Röntgen-szemekkel nézi az embe­reit és képes minden lehetetlenségüket elhitetni velünk, mert mindegyikben találunk egy pontot, egy gondolatot, egy hangulatot, amellyel közössé­get tudunk érezni. A regényt Trócsányi Zoltán fordította gördülé­keny, jó stílusban. Az ízléses, szép kiállítású könyv a Géniusz kiadásában jelent meg. /. v. Tudományos problémák. (Lasz Samu dr. könyve ) Lasz Samunak, az öreg pesti profes­szornak * neve régtől fogva kedves és tisztelt a mi nemzedékünk szemében, mint tudósé is, mint iróé is. Sokan vagyunk szerte az ország­ban, akik kis deák korunkban az ö tan­könyveiből ismertük meg a fovek, fák, mada­rak életét, a bennünket környező szervei világ titkait. S a gyöngéd és jhalkszavu professzor az iskolán kivül se hagyta el tanitványait. Tu­dománynépszerűsítő cikkeivel évlizedek óta találkozunk a napilapok hasábjain. Lasz Samu a felnőtteknek is tanítómestere, a magyar kö­zönségnek egy nsgy része az ő könnyed, szines. mindig eleven ttilusu és mindig nivós tárcacikkeiből tájékozódik a természettudo­mányok legújabb problémáiról. Nagyon hasz­nos és nagyon értékes munkát végzett egy hosszú életen keresztül Lasi Samu s erre tette

Next

/
Thumbnails
Contents