Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-18 / 91. szám

tv SZBQED 1924 április 18. Ili i !Í WI I konlrol mellett jutha'unk mi kölcsönhöz. Ezeknek a körülményeknek okát azután a felszólalók nagyon sok helyütt keresték, egyik rész helyesen megtalálta a külpolitikai helyzetben, azon nemzetközi viszonylatban, amelyek ma Európában általánosan uralkodnak, a másik rész természetesen mindenütt csak a kormány tehetetlenségét látta és nem vette észre, s nem is akarta észrevenni ezt a külpolitikai helyzetet. Mintha ez nem is léteznék, mindenütt csak a kormányt okolják és nem veszik figyelembe azokat a körülményeket, amelyekre az imént rámutattam. Én csak az objektív kritikával akarok foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Qsak az objektiv kritikára válaszol. — Azt hiszem nem lehet hivatásunk, hogy egymásnak veséjét vizsgáljuk, egymásnak intencióit bíráljuk és egymásnak becsületes intencióiban kételkedjünk. Végre is a magyar politikában legalább is ezen a téren kell, hogy az e lenzék és a Kormánypárt közöít egy bizonyos érzésnek lehetősége fennmaradjon. Én tehát nem tartanám helyesnek, ha olyan hangok merülnének fel, amelyek akár az ellenzéknek, akár a kormánynak becsületes intencióiban kételkednének és nem lehet hivatásom sem, hogy ilyen krii kával szemben kifejtsen a magam álláspontját. Ahol objektiv kritikával állok szemben, a magam nézetét meg kell mondanom és hivatkoznom kell azokra az okokra, amelyek egyik-másik cselekményt irányították, de ahol azt látom, hogy az objektiv kritika mellett egészen más szándékok érvényesülnek és ahol azt látom, hogy mindenáron gyanúsítanak és az arra való törekvés vezet egyeseket, hogy hazafias meggyőződésünket kétsígbe vonják, ott nézetem szerint megszűnt a nyilatkozás lehetősége (Igaz, ugyvan, jobbfelől) és ha nem szűnt is meg a nyilatkozattétel tehetősége, de a kormány egyszerűen tekintélyét adná fel, ha ilyen fajta kijelentésekre a maga részéről válaszolna. (Igaz, ugyvan, jobbfelöl. A külpolitikai helyzet. — Ami most már külpolitikai helyzetünket illeti, ugy legjobban fejezte ki azt az én meggyőződésem szerint gróf Apponyi Albert akkor, amikor azt mondta, hogy ő a mai helyzetet és eseményeket, valamint akciónk ezen gyümölcsét: a szanálási törvényjavaslatokat két erőforrás eredőinek tekinti. Az egyik a hatalmaknak az a törekvése, hogy Középeurópában uj konszolidációt alakítsanak, hogy helyreállítsák a gazdasági és pénzügyi ellensúlyt és ezáltal a réparációk kérdésének fokozatos félretolásával Európának ujabb békét adjanak. Ezzel szemben áll azoknak a törekvése, akik nem tudván megfeledkezni a múltról, a maguk részéről egoisztikus törekvéseiket tovább folytatják és mindent e'követnek, hogy Középeurópá.an a reparáció kérdését napirenden tartsák és ennek segélyével a helyzet szanálását lehetetlenné tegyek. Gróf Andrássy Gyula ezt ugy fejezte ki, hogy mi egy nagy bizalmatlansággal állunk szemben az egész vonalon és ezen bizalmatlanság következménye az az eredmény, amellyel önmaga részéről nincsen megelégedve. Én azt j hiszem, hogy minden hazafias embernek köte- : lessége a mai körülmények között a nemze: előtt felfogását kifejteni ezekről a kérdésekről és mindenek előtt kötelessége ez a kormánynak akkor, amikor rá kell mutatnia arra, hogy sok restrinkciót kell önmagának szabni. A felhatalmazási favaslat folytán a nemzet bizonyos jogfosztással fog szembenállni. Az elkeseredés érzete ébredhetne fel a lelkemben. Azonban azt hiszem, hogy fel lehet emelkedni ebből a helyzetből, de csak akkor, ha képesek vagyunk más útra térni, ha képesek vagyunk egy becsületes munka útjára térve felismerni a reális viszonyokat és képesek vagyunk reüpolnkát folytatni. Nagy kishitűség ezzel szemben állástfoglalni, sőt igazat ad gróf Andrássy Gyulának abban, hogy önérzetünket és lelkiismereti függetlenségünket biztosítani kell. Ezt meg is tesszük, de nem lehetett figyelmen kivül hagyni és kikerülni a súlyos viszonyokat, amelyek tekintetbe vételével irányítottuk politikánkat. Nem lehet könnyelmű poli ikát folytatni és nem lehet illúziók miatt a nemzetet félrevezetni. Mikkel kellett megküzdeni a kormánynak, hogy a szanálási akció sikerre jusson? — összehasonlítások történtek itten Ausztriával, Bulgáriával és Németországgal. Ausztriával való összehasonlítás nagyon nehéz, mert Magyarország esélyei sokkal rosszabbak voltak e tekintetben, mint Ausztriáé. Mikor mi kimentünk, mindenekelőtt azzal az érveléssel állottunk szemben, hogy Magyarország gazdag nyerstermelő ország, má3 mint Ausztria. Mi képesek vrgyunk önmagunkat ellátni, fizethetünk reparációt. Ha momentán kellemetlen helyzetben vagyunk is, keresztül fogunk ezen haladni és a tőlünk követelt jóvátételt megtudjuk fizetni. Ez a pénzügyi argumentum már igen sok nehézséget okozott, amikor méltányosságot kér ünk. Még nagyobb nehézségek mutatkoztak poli ik?i téren. Itt a legnagyobb bizalmatlansággal állottunk szemben, mert Magyarországot külföldön neszei érzéstől vezetett államnak tekintették, ismerték Magyarország katona: és egyéb teljesítményét a háború idején és annak következményeként sokkal nagyobb bizalmatlanság támadt velünk szemben, mint Ausztriával szemben. Ezért természetesen más a politikai irány Magyarországgal szemben. — Egyik nehézsége a kölcsönnek Franciaországnak az a félelme, hogy a magyar reparáció kérdésének ilyen, vagy olyan módon való elintézése prejudikációt jelenthetne a német kérdésben. Nem lehet ugyan Magyarország helyzetét a reparác ó tekin etében azonosnak mondani a németekével, politikai szempontból féltek mégis az esetleges prejudikációtól. Ezelőtt egy évvel Magyarország a reparáció tekinteté ben igen nagy veszélyben volt. A reparációs kommisszió komolyan foglalkozott a reparáció összegének megállapításával és bizonyos, hogy ha akkcr a reparációs kommisszió a végleges összeget vetette volna ki az országra, akkor ma nem a külföldi kölcsönnél és a szanálásnál tartanánk, hanem valószínűleg a reparációs összeg nemfizetésével kapcsolatos szankciók hatásait szenvednők, amelyeket a trianoni szerződés értelmében velünk ssemben alkalmazhattak volna. Már pedig kétségtelen, ha kivetették volna a reparációs összeget, azt megfizetni nem lettünk volna képesek. (Zsilinszky: És Bulgária?) Bulgária helyzete egészen más. Bulgária először ugrott ki a szövetségesek közül a háborúból és meg tudott egyezni egy végleges összegben, ameyet éppen kiváltságos helyzeténél fogva megfizethető összegre ludott lealkudni. — De ha nekünk sikerül megállapodnunk tényleg kontrol nélkül nem ludunk és nem i .. "r„ r v = ; ;CCMCfl: vagyunk képesek kölcsönt szerezni. Rossz Vío ^ni^I1 J íSho^i §5551 tanácsadója az a nemzetnek, aki a külpoliü- ^^iH1"101 Je/ent, nem ^het felíiozm Bjlgá^ia Káról azt1 vallja, hogy a nemzet ma is aíokon > P ' ' az utakon Járhat, amelyeken azelőtt, akkor, j hanemJS° mliaf* fizet áfxtpli , amikor nagy' hatálomnak vo't részese. S azt .. ~iJSSTbizoShftr hogy^ha ném ly képviselő urak olyan politikái j Jővá,é,el kérdésével foglalkozott, bizonyos határa tönkrement folytatnak, mint mondjuk az magyar ember akinek nincs meg a lelkibatorsaga ahhoz, hogy saját tönkremenését bevallja, aminek természe es kövckezménye csak az lehet, hogy amikor az utolsó garasa is elfogyott, egy golyóval vesse i véget életének, ezt megleheti az egyes emb:r, de egy nem- , zetet ilyen útra vezetni lelkiisnertlenség. (Helyeslés jobbfelől) Nemcsak lelkiism.ntlenség, hanem teljes félreismerése azon kötelességnek amellyel a kormány és a nemzetgyűlés a nem zettel szemben tartozik. Szó sincs róla, Magyarország nincs olyan körülménye* között, mint volt a rágí Magyarország. Ennek az országnak incidensek következtében majdnem háborúba sodródtunk. Minthogy a két jelenség közölt esetleg bizonyos összefüggés volt konstatálható, ugy látszott, hogy veszteni való időnk nincs, a reparáció kérdésében eddig követett politikánk nem volt folytatható, mert félő volt, hogy Magyarország terhére kirovandó öss regnek igen magas megállapítása fog következni és be fognak következni a szankciók is, ha ezt nem teljesítjük. — Külpolitikai akciónkkal egyfelől elintéztük a jóvátétel kérdését husz évre, másfelől szereztünk 250 millió aranykorona kölcsönt, nem mi vetettük fel a reparáció kérdését azáltal, hogy kölcsönt kértünk, hanem ellenkezőleg, mi tereittik a már felmerült reparációs kérdést a kölcsön irányába. Aki ismerte az akkori barátnélküli, súlyos nemzetközi helyzetet és aki egy súlyos középeurópai Ruhrpolitikától félt, annak más utja nem maradt volna hátra, és könnyelműség is lett volna meg nem indítani egy ilyen akciót. (Zsilinszky: Olaszország nem engedte volna a megszállást.; Bethlen István gróf: Politikai téren bizonyos tekintetben számithatunk Olaszországra, a reparáció terén azonban Magyarországnak legnagyobb hitelezője éppen Olaszország. Neki tehát pénzügyi érdeke, hogy a jóvátételi összeget kivessék ránk. — Az a kérdéí tehát, hogy ezt az akciót, amelyet a kényszerítő körülmények folytán indítottunk meg, helyesen vittük-e keresztül és nem adtuk-e fel a nemzet jogos önérzetét. — Andrássy Gyula gróf azzal vádol, hogy ezzel az akcióval megalázkodtunk, mert feladtuk önérzetünket és lelkiismeretünk függetlenségét. Olt kértünk, ahol nem lett volna szabad kérni. Arra hivatkoznak, hogy a jóvátételi bizottság első határozata kedvezőtlen volt reánk nézve és utána olyan időpont jölt, amelyben az ántánthatalmak utasították a magyar kormányt, hogy most már a kisántánttal tárgyaljon és intézze el az ügyét, ahogy tudja, mert különben a magyar ügyet nem fogják rendezhetni. Ez a beállítás nem felel meg a tényeknek, s5t homlokegyenest ellenlétben áll velük. Soha ilyen felszólítást nem kaptunk. Ellenkezőleg, a hatalmak az e!ső határozatban nemcsak a magyar ügy vereségét látták, hanem saját felfogásuk és akciójuk vereségét is. Nemcsak hogy nem hagyták abba a magyar Ugy támogatását, hanem sokkal nagyobb erővel léptek tel érdekünkben. — Amire Andrássy Gyula célzott, az egészen más volt. A nagyhatalmak azt mondták, hogy az akció nem vezethet végleges sikerre abban ez esetben, ha a trianoni szerződéssel kapcsolatos és közöttünk fennálló differenciák és ütközőpontok valami módon elintézést nem nyernek. Ezekről a kérdésekről tárgyaltunk mi a kisántánttal Genfben, Londonban és Párisban. Mi tehát nem a kísántántnál kértünk és kunyoráltunk abból a célból, hogy kölcsönt kapjunk — a kölcsön kérdésében a kisántánt nem is direkte mivelünk lárgyal —, hanem a nagyhatalmak genfi képviselőivel. To/ábbá tárgyaltunk a Népszövetséggel és mi a kisántánttal csak a létesítendő megegyezési tárgyaltuk. Ezeknek a tárgyalásoknak létjogosultsága pedig akkor is van, ha a kölcsönről nem leit volna szó és ezek a tárgyalások végeredményben egy kedvező atmoszférát teremteltek a szomszéd államokkal, amelyre mindnyájunknak szüksége van Közép-Európa gazdasági helyzetének biztosítására. (Helyeslő? jobbról) Különben azt is válaszolhatnám Andrássy vádjaival szemben, hogy forduljon az ellenzék másik oldalához, amely viszonl eddig mindig azt vetetle szememre, hogy miért nem a klsántánthoz fordultam közvetlenül a kölcsön érdekében. Nem áll az, hogy önérzetünk és lelkiismeretünk függetlensége bárkivel szemben is csorbát szenvedett volna, ják ilyen irányban befolyásolni. Merem állítani, hogy a réginél jobb helyzetbe Jutottunk, mert hiszen épp a legsúlyosabb kérdés: a reparáció husz évre elintézést nyert. Dj elintéződlek azok a függő kérdések, amelyik közöttünk és a kisántánt között súrlódási felületül szolgáltak. Sokkal jobb a helyzet, mini akkor volna, hi el nem intéiiük volna. Andrássy Gyula nem állithitja azt ko nolyan, hogy a reparációk kérdéaét jobb lett volna elintézni másként, mint a kölvagy hogy lemondtunk a trianoni szerződésben számunkra biztosított jogoktól. Nemcsak, hogy nem mondtunk le, hsnem érdekeinket igyekeztünk ugy, mint eddig is, megóvni. — Aidrássy G/ulü azt mondja, hogy még ha sikerült is most a kérdéseket elintézni a kisíná rutai, a jövőben épp ezírt mindig rá letzünk utalva a kisántántra. A kölcsön leivé ele és azok a barátságos egyeisígek, amelyekre rámutattam, helyze üiket semmiseire sem fog-