Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-16 / 89. szám

igycg siáni ára 1200 korona* Hirdetési árak i Féibasábon 1 mm. 300, egy hasábon 60(1, mástól üasábon 900 K.SzövegkOzt 23 százalikkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. SzOvegkOzti közlemények túronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. M kiadöbiva!•<• Oaák Ferenc-utca 2. (F6jgtitekolával szemben.) Telelí* ll-í3J*,Szeged" megjeleli* kivételével mindea SJÍCS UTO ára 1200 kőív**, Elötisetési árak: Egy Mníins helybea 25000, SndaH vidéken 30000 kot. Szeged, 1924 április 16, SZERDA, 89-ik szám. A szárnyas kerék. Egy rossz szét nem lehet sz ellen mondani, hogy nagyszombatiéi kezdve megint drágább lesz a magyar államvasút. Tetszik tudni, ez már beletartozik a szanálásba. Aztán majd jCn a trafik, 8 hus, a zsír, a kenyér, a ruha, a cipőpeitH, a koporsószög, mert kereskedő, iparos, munkás, orvos, koporsócBináló, minden magánvállalkozó kínytelen alkalmazkodni a vasúthoz. De hát erről nem lehet tenni, mert most szanálunk. Aztán hogy éppen nagyszombaton lép életbe az u) tarifa? Ezért meg egyenesen dictéret illeti a kormányt, mert ezzel is bizonyítja, hogy nem hagyta cserben a keresztény irányt. A feltámadáson érzett örömének mindenki ugy ád kifejezést, ahogy tud. A kormány drágítással magasztalja az Urat, meit tisztában van vele, hogy az nagy lelki épülésére válik a hívőknek. S bizonyos gyakorlati érzékre is mutat a nagyszombat kiválasztása, ami fényes cáfolata annak, mintha a kormánynak sok fényes kvalitása közül éppen ez hiányzana. A nagyszombat vasúti forgalma sokkal nagyobb, mint a husvétvasárnnpé s a kormány nem akarta felháborítani a közvéleményt azzal, hogy elveszítse az egynapi differenciából való hasznocskát. Igy tehát minden rendben volna és megnyugodhatnánk abban, amit Szeged polgármestere axióma gyanánt mondott a szegedi villanyos szakaBzjegyének soronkivűii előléptetése alkalmával: „úgyis csak az utazik villanyoson, akinek pénze van". A szegedi villanyost illetőleg ez igaz is. Itt nincsenek távolságok s ha valaki megengedi magának azt a tékozlast, hogy fölszán a nagyzási mániában szenvedő rozzant telicBkára, amely azt hiszi, hogy ö pssti villanyos, azt mi nem tudjuk sajnálni. De a vssut mégis más. Nemcsak Budapestre, de még Kistelekre se lehet gyalogjárni annak, akinek sürgős a dolga. A szegedi villanyos egymillióra is fölemelheti a szakaszjegy árát — s nem is tudjuk megérteni, miért vár erre egy esztendeig, mikor ma is akadálytalanul megtehetné — attól nem lesz drágább se a tojás, se az inggomb. De ba a vasút emel, attól drágább lesz még a pitypang virág is, amely pedig egészen ingyen sárgul a Széchenyi-téren az aszfalt szélében. Ha volna olyen bolond, aki pénzen venné, egészen bizonyos, hogy ezt már ma, nagy kedden ötven százalékkal drágábban adnák neki azzal az indokolással, hogy nagyszombattól drágább lesz a vasút. Az ország életének főűtőere a vasút, — ez benne van már az elemi iskolás olvasókönyvben is. Ez sz ütőér nagybeteg s a betegségét deficitnek bivják, — erről is sok hivatalos bullelint adtsk már ki öt esztendő ófa. Az a kérdés már most, lehet-e ezt a betegséget mással gyógyítani, mint örökös tarifaemeléssel? Mert eddig nem próbáltak mást ezzel pedig csak annyi eredményt produkállak, hogy mentől nagyobb lett az emelés, annál nagyobb lett a deficit. Nincs-e itt valami hiba vagy a doktorokban, vagy a medicinában? Az államvasút mai legfőbb doktorát, az elnökigazgató Keleti Dénest sokat magasztalják és sokat szidják. Ugy magasztalják, mint elsőosztályu hazafit, aki tántoríthatatlan híve a kurzusnak, amely az ismeretlenségből mai magas pozíciójába emelte őt. És ugy szidják, mint vasutpolítikai antitalentumot, aki egyik gazdasági baklövést a másik után követi el. Ami a magasztalás! illeti, ahhoz hozzájárulunk, mert Keleti Dénes valószínűleg nem is venné jó néven, ha kétségbevonnák, hogy ő nem ragaszkodik a kurzushoz, amelynek karriérjét kö.- zönheti. Ami az ellene felhozott szakbeli vádakai illeti, azokat se nem erősíthet|Qk, se nem cáfolhatjuk, mert mi azokhoz nem értőnk. Ellenben elismerjük, bogy az ftllamvasuiai, ami a teljesítőképességet illeti, valóban rendbehozták, ezt mindenki láthatja. Viszont ez a rendbehozás nem lehet elég magyarázata a mértéktelen deficitnek s ezért valakinek viselni keil a felelősséget. Azt mondják, hogy a vasuí fölösen nagy személyzettel dolgozik. Azt mondják, sok az olyan kiadás, amelyiknek nem keüene lenni. Azt írták, nem is egyezer, hogy az államvasút külföldi ídósságainak megtérítése körül végzetes pénzügyi tévedések történtek. Azt is mondják, — nem, ezt a ssjátszemünkkellátjuk,hogy Nagymagyarországon a legkorruptabb korszakban se adtsk ki annyi indokolatlan vasúti szabadjegyet, mint amennyit Csonkamagyarországon kiadnak s hogy ennek nem jelentéktelen része van az egyre sürübb tarifaemelésekben. Nyomorult kis rxlstendáknak azért kell horribilis jegyárakat fizetni, hogy régi és uj gizdagok, akiknek ennyi közük van az újságíráshoz, mint a sapkakésziiőnek ez Enstein-elmélethez, ujságiró-siabadjegpyel zarándokolhassanak fel hazánk szék- és fővárosába egy-egy pezugfs dinomdánomra, wgy egy kis üzlet megkötésére. Valakinek mindezekért vállalni kell a felelős- • séget és a mai árvizet még sem lehet a hat I évvel ezelőtti hóval magyarázni. Azért, mert a forradslom alatt ep,y hétig ingyen utaztak a magyar vasutakon, nem kell hat esitendő múlva minden árdrágítást a vasutn*k előénekelní. Évek óta azzal próbálnak a dtficiten regiteni, hogy a szárnyas kereket ördögi fogaskerékké változtatták, amely egyre nagyobb darabokat szaggat ki a "húsúnkból — ;r.inden eredmény nélkül. Nem ideje lenne-e már a rendszert törni bele ebbe a fogaskerékbe és uj kezekre bizni az állr.mvasut igazgatását ? Annyi régi szakemberünk mondóit elitélö kritikát a mai tragikus vssutpolitikáról: mért nem tesz a kormány ővelük próbát ? Hiszen legföljebb annyi bsit csinálnának, mint az eddigi vezetés, ellenben valószínűleg ki tudnák vezetni az államvssutat az anyagi csődből. De Bethlen épp ugy ragaszkodik a rossz vasúti politikushoz, ahogy az ulotsó percig ragaszkodott a rossz pénzügyi politikushoz. Folyton szanálnak és föllendülést várnak íkkor, mikor egyre magasabb tarifákkal teszik lehetetlenné a forgalmat. Annyi ez, mint búzát termelni a kopár &2Ík!án, halászni kiszáradt folyóban, fát vágni tolikésseí, világítani a sötéttel és főzni a faggyal. — —r——nrrrrYlrrrrriVYrrrrruirjiiijuji. Május végén megkezdik a kölcsön folyósítását Budapest, április 15. Beavatott helyről szerzeit információnk szerint a Népszövetség titkársága Smith pénzügyi főmegbizott megérkezéséig együ'tmarad. Továbbiakról már a főmegbizott fog dönteni, aki egyébként május végén jön Budapestre. Körülbelül erre a* «dőre várják a nemzetközi kölcsön folyósításának első tényét. Jól értesült körökben nagyon valószínűnek tartják, bogy a Népszövetség által Magyarországnak javasolt 250 millió aranykorona folyósítását még május végén megkezdik. A Neue Freie Presse jelentése szerint J. Smith, aki véglegesen elfogadta a magyarországi főbiztosi állást, április 16-án az Aquitania födélzetén szándékozik Amerikát elhagyni. J. Smith mielőtt végleg Magyarországra jönne, Párisba és Qénuába is ellátogat. —vm-mniRmiruuuj Hét szónoka volt a szanálási Budapest, április 15. A nemzetgyűlés keddi flléfét hét órakor nyitolta meg Scitovszky Béla elnök. Folytatólagosan tárgyalják a szanálási törvényjavaslatokat. Farkas István beszéde. Az díő szónok Farkas István: A kormány íresszerrenő felhatalmazást kap a javaslatokkal. A fennálló törvényekkel ellentétes intézkedéseket ach3t ki. Ilyen messzemenő felhatalmazás melleit nagyon fontos egy olyan szerv létesítése, Emely a kornány működését ellenőrizné. A kormány gazdasági és pénzügyi politikáját bírálja. Pénzügyi politikánknak az a hibája, hogy a terheket áibárifja a nagytöiregekre éö nem meri a nrgy vagyont ugy megadóztatni, arrint az megérdemli. A közgazdasági politikánk sem metfelelő. Evek óta a korona stabilizálására törekedtek és emiatt nem merték behozni az indexrendszert. Ezután a javaslat egyes intézkedéseinek bírálatára lér át. A tisztvlselőkérdfsről szólva megállapítja, hogy a kérdés íráskép nem oldható meg, mint az adminisztráció egyszerűsítésével. A tervezett munjavaslatok keddi vitájának. kaidőmeghosszabbifást nem helyesli. A kormány lekötötte zálogba a vagyon váltság j Svédéin; ét és ezzel meghiúsította a földreformot. A földet nem szabad zálogba adni, azt arra kell felhasználni, hogy szétosszák a kisemberek között és igy teremtsenek azoknak exisztenciát. A javaslat egyes rendelkezései visszafejleszti a népoktatást és a gyermekvédelmet. Erősebb szociálispolitikát sürget. Angliában az akadályczta meg a bolsevizmus!, hogy a különböző irányú kormányok egymást licitálták tul a szociális törvényalkotásban. Szociális munkásvédeiemre van szükség a lakáskérdés terén. V„gy biztosítani kell a magasabb munkabéreket, vagy pedig nem szabad felszabadítani a lakásokat. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a nemzetgyűlésnek egy hónapon btlűl terjesszen be jelentést a pénzügyminiszter a Devizaközpont működéséről. A másik határozati javaslat arra vonatkozik, hogy a lakáskérdést vegyék ki a javastatból és kQlön törvényjavaslat alakjában terjesszék a nemzetgyűlés elé. A javaslatot nem fogadja el Sándor Pál elfogadja a javaslatot. Utána Sándor Pál szólal fel: Előre is bejelenti, hogy a javaslatot elfogadja, nem azért, mintha a javaslatokkal minden tekintetben egyetértene, de nem vállalja az ódiumot, hogy a Kormány ő rá is háríts? a felelősséget azért, hogy nem vált törvénnyé a javaslat. Demokratikus kormányzat mellett könnyebben kapcsolódhatott volna a külföldi érdekközösségbe az ország. A titkos választás alapján kellett volna választani és akkor Beth'en István sokkal nagyobb többséghez jutott volna. Igy oda jutottunk, hogy ki kell adni a kezünkből a hatalmat. Nem hiszi, hogy ebből kár származik, de 2 és fél évre mégis csak ki kelt adnunk ke. zünkből a hatalmat. A forradalmak óta jött í kormányok politikája okozta azt, hogy a kűlfödön nem érhettünk el sikereket. Elismeri, hogy a miniszterelnök becsületesen törekedett a rendezettebb állapotok megteremtésére. De HUSfÍ-IS1^ . eTftúméW elérni és ezért távoznia kellett volna. Tény az, hogy a mimszterelnök Tisza óta az egye len tradicionális államférfi, aki pozitív eredményeket tudott elérni. Nem jöhe ett volna helyébe Andrássy, aki semmi eredményt sem ért el és a királypuccs idején való szereplésével ártalmára vált magára a királyságnak is. Apponyi politikai irányát pedig nem akceptálták. Ez a két tradiciós államférfi van ma Bethlenen kivül Magyarországon. Fe ve ődik a kérdés, hogy egyáltalán jöhet-e valamelyikük Bethlen helyébe, ugy hiszi, hogy nem. Ezért nem kívánja, hogy Bethlen távoz-