Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-02 / 77. szám

1924 április 2. S2EGSD Kihirdették az Ítéletet a Hitler-pörben. Ludendorffot fölmentették. München, április 1. (Wolff.) Kedden délelőtt 10 órakor hirdették ki az Ítéletet a Hitler-pörben. Hitler, Poehner, Krieber és Webet egyenkint ötévi várfogságot kaptak, a költségek viselésére és 200 aranymárkára Ítélték ezenfelül őket. A pénzbüntetés be nem fizetése esetén 20 napi várfogságra változtatják át. Ha az elitélték büntetésükből hat hónapot kitöltenek, akkor a büntetés tovdtfbi tartamára feltételesen szabadlábra fogják őket helyezni. Ludendorffot felmentették és a vele szemben felmerült eljárási költségeké az állampénztárra hárították. Frick, Roehm, Brückner, Wagner és Pernet vádlottakra bűncselekményben való segcikezés cimén egyenkint egyévi és háromhavi várfogságot és 100 aranymárka pénzbüntetést szabtak ki, illetve nemfizetés esetén további kivül elmarasztalták őket ben. Ezek az elitéltek a tartamára haladéktalanul tétnek, feltételesen 1928 április l-ig. München, április 1. A Hitler-pör valamennyi vádlottjánál beszámították a vizsgálati fogságot, pedig Hitlernél négy hónapot és két hetet, Webernéi négy hónapot és három hetet, Krieblernél és Poehnernél :gyenkint két hónapot és két hetet, Brücknernél négy hónapot és egy hetet, Roehmnél és Fricknél négy hónapot és három hetet, Pernetnél és Wagnernél pedig Törvényben döntenek a lakások fölszabadításáról. Budapest, április 1. A Háztulajdonosok Or- § tani; ez az egyetlen objektum a háztulajdon szágos Szövetségének 200 tagu küldöttsége dr. i Teljesen egyetértünk abban, hogy a magánRtí jL r» í i.„ T Tmr-rt mAmIA 4a«lr> m ^jYtxfjirtAxrl MK^rtí A«amnriMÍ várfogságot. Ezena költségek viselésébüntetésük hátralevő szabadlábra helyezegyenkint két hónapot és károm hetet. Frick, Roehm és Brückner ellen kibocsátott elfogató rendeletet hatályon kivül helyezték. Az ítéletet a közönség minden tüntetés nélkül fogadta. Az Ítélet, illetve felmentés, mint az elnök bejelentette, négy szavazattal történt. München, április 1. A Hitler-pörben az Ítélet indokolásának befejezése után dr. Röder védő engedelmet kért, hogy néhány szóval javaslatot tehessen arra, hogy függesszék fel a Hitler elleni letartóztatást végzési. Az elnök kijelenti, bogy a bíróság ebben nem illetékes, mert az Ítélet a kihirdetéssel azonnal jogerőssé vált. A letartóztatási végzés felfüggesztése érdekében az ülésen kivül az államügyészséghez kell javaslatot tenni. Ludendorff tábornok kijelentette, hogy felmentését szégyenletesnek érzi, mert bajtársait elitélték. A tiszti ruha ezt nem érdemelte meg. A nézőközönség körében viharos éljenzés hangzott fel, mire az elnök Ludendorffnak ezt a megjegyzését, mint nem helyénvalót visszautasította, hasonlóképen megrótta a közönség tetszésnyilvánítását is. München, április 1. A Hitler-ítélet kihirdetése után, amikor már a kék lovasrendőrség megtisztította az utcákat, kénytelen volt gumibotot használni, ugy hogy néhányan megsérültek. Németh Béla vezetésével felkereste Vass népjóléti minisztert, aki a küldöttségei a partement harmadik számú bizottsági termében fogadta. Németh Béla tolmácsolta a háztulajdonosok hétfői kongresszusának állásfoglalását. A háztulajdonosok országos kongresszusa hétfőn óvást emelt az ellen, h«gy a háztulajdont 10 év ingyenes kisajátítás után további két évre korlátozzák. A kényszerkölcsön szerintük nem lehet ok és magyarázat a kérdés rendezésének elhalasztására, mert hiszen sem mezőgazdasági, sem kereskedelmi téren nem akadályozta meg az állam az aranyparitásos drágulást. A kongresszus megállapította, hogy a gazdasági viszonyoknak megfelelőbb lakbérek és kedvezmények nélkül a raagánépitkezések el nem képzelnetők. Bíznak a kormányban és a magyar nemzetgyűlésben. hogy ezt a kérdést igazságosan fogják megoldani. Ezután Alpár Ignác, az építőmesterek egyesületének és az iparosok testületének a csatlakozását jelentette be. Vass népjóléti miniszter válaszában mindenek előtt gróf Bethlen István miniszterelnök üdvözletét tolmácsolta. Ami az adómentesség vissza* állítását illeti — mondotta a miniszter —, abban a reményben van, hogy a pénzügyi kormányzat megfontolás tárgyává teszi ezt a kérdést. Készséggel megígéri, hogy a kormány előtt felveti, hogy tegye megfontolás tárgyává ezt a kérdést. A miniszterelnök nevében Ikijelentheti, hogy az egész kormány azon az állásponton van, hogy tulajdon nemzetgazdasági szempontból is fontos, mert a magántulajdon olyan kérdés, amit nem lehet semmiféle állami vagy más adminisztrációval elintézni Azon a nézeten van az egész kormány, hogy a magántulajdont az egész vonalon vissza kell állítani és igy a háztulajdont is. Megvan győződve arról, hogy a háztulajdonosok meg fogják érteni azt, hogy nem szabad egy hosszabb ideig tartó kötöttséget egy szempillantás alatt felszabadítani. Kerté a kormányt, hogy a felhatalmazási javaslatba illesszen be két szakaszt a háztulajdon felszabadítására vonatkozólag és ugyancsak vegyék be azt a rendelkezést a szakaszba, hogy addig, fimig a kötött forrna megmarad, a béreket emeljék fel fél aranyparitásra. A kormánynak szándéka, hogy törvénnyel állapítsa meg végre a háztulajdon végleges visszaadásának az időpontját. Megvan győződve arról, hogy az érdekeltségek meg fogják érteni azt, hogy a rendkívül súlyos helyzet utolsó esztendejében a nemzet kebelében belső társadalmi ellentéteket szitani nem szabsd A nemzetgyűlés bölcseségétől várja, hogy minden jobbra vagy balra való tekintetet félretéve, objektív szemmel nézze a dolgokat és akkor meg fogja találni a kormány a helyes megoldást. Kéri a háztulajdonosokat, hogy tartsák a kérdést továbbra is napirenden és tsnusitsák továbbra is azt a higgadtságot és bölcseséget, mert annak az etika értéke sokkal nagyobb [súllyal esik a latba, mint a demegógia. nem lehet a grzdssági élet utolsó etappján a ( A háztulajdonosok megnyugvással és köszögazdasági élet egyetlen objektumát kötve tar- I nettel vették tudomásul a miniszter válaszát. Hova lett a Zita papucsa ? Szeged, április 1. (Saját tudósítónktól.) Móra Fergflg vasárnapi tárcája — amelyben két királyj!£íSflSLvasárnapi tárcája — amelyben asszonySRgédi papuCsSnak rejtelmes históriája foglaltatik — akarva-akaratlanul rendetlenséggel vádolja meg Szeged város közigazgatását, helyesebben a Zsigmond korabeli közigazgatást megdicséri, amiért olyan gyorsan előkerítette az akkori főbiró Borbála királyasszony eltűnt aranypillangós papucsát és igy a Szilveszter-korabeli közigazgatást éri csak az akaratlan vád Zita királyasszony ismeretlen helyen rejtőző papucsa miatt. Móra £erenc egyenesen ugy átlitja be a kérdést, mintha turn i nt PaPucsok felfedezésétől függne a KulPdiota becsülete. Az a derék papucsosmester, ^'J^ekbe készítette a Zita királynénak szánt ai«í o tfíi a Kultúrpalotában keresi alkotását és ha ml eg,0"t°sabb, teljes joggal keresi ott, mert* ívnyit i ágot Össze, azó események inegakadáS 'IORy a papucsok Zita lábára kerüljenek, jegaiaob a múzeumban kapjanak méltó helyet. A muzeumban azonban senki sem tud semmit a történelmi nevezetességű papucs sorsáról. Oda nem vitte senki, — ha a gyanú százszor odairányul is. Pedig a papucs nem kallódhatott el, nem volt szabad elkallódnia, hiszen a torony alatt példás rend uralkodik. Balogh Károly például még azt sem engedi meg, hogy az ügyes-bajos tanyaiak a városháza folyosóján verjék ki pipájukból a bagót. Ugy is, mint közigazgatási riporter, nagyon a szivemre vettem a Móra-tárca vádaskodását és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, kinyomozom az eltűnt papucs rejtekhelyét. Először a kulturszenátort interpelláltam meg azon az alapon, hogy ez a papucs - kulturügy, a kulturszenátor tartozik érte számadással. > — A papucs? — csodálkozott kérdésemre üaál Endre — honnan az ördögből találta ki éppen most, hogy papucs-kérdés is van a világon? Azután meg olyan régen történt a dolog, hogy azóta A Devizaközpont közli, hogy 100 takarékkorona árfolyama egyenlő 111 papirkoronával. giwttwwiwiwww^^ a halottak is elporladtak már. Hogy hol van a papucs? Hát őrzője vagyok én a királyné papucsának? Kérdezze meg Móra Ferkót, az mindent tud, ezt is tudja biztosan. — De hiszen éppen Móra Ferenc vetette tel a kérdést. A Kultúrpalota becsülete iügg a papucskérdés tisztázásától. — Kérdezze meg akkor a polgármestert. Az is tud mindent, mert ő a város feje és igy illik is mindent tudnia. Megfogadtam a kulturszenátor tanácsát és ajtóstól robogtam be a polgármesterhez, aki éppen valami bérlő deputációval csatázott. — Hová lett a Zita papucsa? — szakítottam félbe a harcot. — Polgármester urnák tudnia kell. Mondja meg, mert attól függ a Kultúrpalota becsülete. A szegedi papucsosok már éjszakánkint bekukucskálnak Móra Ferenc ablakán és azt lesik, vájjon nem ő használja-e titokban a királyasszony papucsát? Méltóztassék tehát nyilatkozni, hol a papucs. — A papucs? —kacagott jóizüen a polgármester. — Hát nemcsak nekem okoznak vele álmatlan éjszakákat, hanem más is élvezheti a zaklatást? Nézze, ezt a halom levelet két héten belül kaptam. Egyik névtelen, a másik álneves, de mindegyik a Zita papucsát keresi. Fenyegetnek, fegyelmi vizsgálatot kérnek mindenki ellen, akinek valami köze volt a tizennyolcas királyváráshoz. Megvádolnak, hogy biztosan elajándékoztam valami más nagyúr feleségének. Először megijedtem én is, meri nem emlékeztem vissza a papucs sorsára. Istenem, hiszen olyan mozgalmasak voltak az akkori és az utána következő idők. Jöttek a leszerelt katonák, a köztársaság, a diktatúra, az ellenforradalom. Szeged kormányszékhely volt. Kinek jutott volna eszébe az a szerencsétlen papucs. Gondolkoztam, gondolkoztam. Hova lehetett? Ki tehette el. Régi elfakult irások között kutattam, végre — néhány nap előtt nyomra akadtam. Megtaláltam a levéltárban annak a polgármesteri határozatnak a másolatát, amellyel megőrzés végett átadatott a papucs további intézkedésig Scultéty Sándor főszámvevőnek — 1918 október 30-án, amikor már bizonyos volt, hogy elmarad a királylátogatás. Hivattam azonnal a főszámvevőt. — Hol a papucs Sándor? A Zita papucsa? — Nálam, az irodámban. — Hát megvan? — Persze, hogy meg! — Ezennel elrendelem, hogy add át a papucsot további őrzés és közszemlére való kitétel végett a muzeumnak. De kérjél irást róla. — Igenis. — Nem tudom — mesélte tovább a polgármester —, a főszámvevő végrehajtotta-e már rendeletemet — Írásban is közöltem vele —, ha nem hajtotta még végre, nála megtalálhatja még a papucsot. Szaladtam a főszámvevőhöz. — Itt van-e még Zita papucsa? — kérdeztem lihegve. — Itt, de éppen most készülök, hogy átküldjem a muzeumnak. — Meg szabad nézni. — Hogyne! Tessék. És Scultéty Sándor nagy kulcs-csomót vett elő Íróasztalának fiókjából. Kiválasztott egy kulcsot, azzal kinyitotta az asztal háta mögött álló szekrény legfelső fiókját. Abból kivett ismét egy kulcsot — a Wertheim-szekrény kulcsát Kinyitotta vele a vastagajtaju acél szekrényt, kivett belőle egy nagy dobozt. A doboz kulcsát az erszényéből kereste elő a főszámvevő. Amikor felpattant a doboz teteje, káprázátos kincshalmaz került napvilágra. Zita papucsa ott ragyogott legfelül. Nem tudom, jó mértékkel dolgozott-e a mester, de hihetetlenül apróra remekelte a takaros jószágot. Mintha valami porcellánbaba lábáról vett volna hozzá mértéket. A papucs bőre sötétkék selyem, pillangója csillogó aranyhimzés, sötétkék szalagcsokor díszíti a fejét és a csokor közepén kövekkel kirakott csatt szikrázik. — Itt van Zita papucsa — szólt a főszámvevő — jól megőriztem. Innen kérem nem vesz el semmi. De van a dobozban más is. Ez is a királyné számába készült. Annak idején, 1918-ban, — ha jól tudóin — harmincezer koronát adott érte a város. Gyönyörű szép csipkekötényt vett elő a dobozból a főszámvevő. Ha szakértő lennék, egész biztos, hogy sok-sok millióra becsülném mai értékét. Megtudtam, hogy a kötény egyelőre a papuccsal együtt szintén a muzeumba kerül, azután pedig, amikor már sok ember megnézte, a fogadalmi templom javára értékesitik. . — Hát az a kalapács mit vétett, hoay a dobozba került? — kérdeztem a főszámvevő* — Nem vétett ez semmit. Ugy-e, takaros por-