Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-06 / 55. szám

I SZEOED Sseged, 1924 márcias 6. Megkérdeztük a főorvostól, hogy az influenza frontján történt e valami változás. Dr. Wolf Ferenc kijelentette, hogy a spanyol-járvány még mindig veszélytelen, súlyosabb megbetegedésről nincsen tudomása a főorvosi hivatalnak. •MMMMMMVMMMWMMMMMMMMM Bud János pénzügyminisztersége. Kállay Tibor lemondása óta húzódó pénzügyminiszteri válság, mint teljesen megbízható helyről értesülünk, valószínűleg a hét végére megoldódik. Most már csak Bud János közélelmezési miniszter neve szerepel kemoly jettliként. A helyzettel teljesen ismerős forrásunk szerint Bethlen István gróf rendkívül nagy súlyt helyez arra, hogy a pénzügyminiszteri tárcát Bud János elvállalja. Ebben az ügyben megbeszélések folytak a miniszterelnök és Hadik János között, valamint Hadik és Bud között is és ezek eredményeként több mint valószinü, bogy Bud János hajlandónak mutatkozik a tárca átvételére és ezt fogja már a legközelebbi napokban a miniszterelnök tudomására hozni, igy mi akadálya sem lesz annak, hogy a hét végén a kinevezés befejezett ténnyé váljék. Az igazságügyminiszteri székre uj név kerül kombinációba: Szászy Béla igazságügyminiszteriumi államtitkár. Farsangi beszámoló. Igen tisztelt Szerkesztő uri Most, hogy vége a farsangnak, kénytelen vagyok egy régen érzett, sőt égető hiányt pótolni. A lapok csak nagyjából emlékeztek meg a bálákról, egész sort kihagytak és igy a közönség tájékozatlan, hogy melyiket melyik nótával nyitották meg. Azt tudjuk, hogy az orvosegyesület csárdása a „Hallod, rózsám, Katika . ..", hogy az agráriusok ritka búzával kecsegtetik egymást, de Istenem, miért kell mellőzni a többit I Teszem azt, nem olvastam a meteorologusokról, akik Hfiltl Hfimerö tanár ur védnöksége alatt a Befújta az utat a hó dallamára kezdték ropni a csárdást. Mert ne feledpk el, hogy minden táncot táncolnak az emberek, csak a csárdást ropják. A jávát például nem lehet ropni, — kérdezzék meg Révész Bélát, ha nekem nem hisznek. Hiányzott a tudósítás a fővárosi jogászifjak báljáról is, pedig biztosan tudom, hogy ott az Ütik a jogászt a padon ... az illetékes dallam. A padot ugyan néha az aula helyettesíti, de ez csak a változó idők jele. A kosztpénzkilielyezők ugy táncoltak mint a pinty, mikor felhangzott az Egy, kettő, három, nigy, öt, hat, hét..., a Szent István-téri koplalósek viszont tombolával kiszólással és szénfuvarozással egybekötött műsoros estélyükön azt a végzést hozták, hogy Nagy a feje, busuljon a ló. Ez a mulatság egészen zártkörű volt, a zárakat szívességből a rendőrség engedte át, igy a fiakkereseket sem hivták meg. Azak külön szórakoztak, a bálát a Megállok a házad előtt... hangjai mellett nyitván meg. A nyugatmagyarországi fölkelők nem népdalt választottak, hanem müdalt. Hogy van a Pali bácsi ? Hogy van a Pali bácsi? fél, jól, jól. Szinte unalmassá vált már a vaggonlakók Nincs cserepes tanyája, ellenben ujitás számba ment a mezítlábasok estélye, amelyen még a harisnyát is mellőzték. Megkezdő nótájuk a De szeretnék rámás csizmát viselni... volt Az ébredők a Megverek valakit... mellett mulattak, a destruktivok azt a szép szegedi származású nótát dúdolták, amely ugy kezdődik, hogy Reggel van már, mégse virrad..., a bombavetők a királyi ügyészség védnöksége alatt óbégatták, hogy Csak titokban akartalak Csongrádon népszerű volt a Dűljön össste ez a vendégfogadó..., az újságírók most is a kis kácsához ragaszkodtak a fekete tóban, végül a hadbirák bálján a legszebb magyar dal uralkodott: Ikten veled, édes, Isten veled, kedves ... Szóval ezeket a pót-tudósitásokat van szerencsém a kedves Szerkesztő ur figyelmébe ajánlani teljes tisztelettel: Hafit Etnekir. Házat, földbirtokot, nyaralót, gyümölcsöst, szölöbirtokot, telket, üzletet JL elismerten legelőnyösebben Közvetít mindenkor (minden szakmából GAÁL országos ingatlanok adás-vóteli irodája SZEOED, K igy ó-utca 7. szám. « Telefon 18—04. Viola Margitot feljelentették — hadsereggyalázásért. (A Szeged tudósítójától). A szegedi járásbíróságon a közeli .hetekben igen érdekes ügyet tárgyalnak, amely iránt színházi körökben és az egész város társadalmában élénk érdeklődés nyilvánul meg. Viola Margitot, a szegedi Városi Szinház tapsolt, ünnepelt primadonnáját ugyanis feljelentették nemrégiben — hadsereggyalázásért. A Szeged munkatársa erről az ügytől a kővetkező részleteket jelentheti: Viola Margit immár több mint másfél esztendeje lakik a Vitéz-utca 14. számú ház második emeletén. A két szobából álló appartement-t, még amikor leszerződött az elmuit szezon elején Szegedre, albérletbe vette ki Dahn Erik századostól. Nem is volt semmi zökkeni, vagy összezördülés az elmúlt esztendő alatt, mert hiszen kéztudomásu, hogy Viola Margitnak nem kenyere a veszekedés és inkább jó barátokat szerez magának kedvességével, mint ellenségeket 1923 őszén azután a primadonna a lakáshivatalnál föbérlói igényt adott be az eddig albérletbe birt két szobára, miután akkor arról volt szó, hogy állandó lakhelye Szeged marad. A főbérlői igénylés után megszűnt ugyan a teljes békesség, de a primadonna ennek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget. Történt aztán január elején, hogy a lakás tulajdenosa, Dühn Erik százados kiköltözött a lakásból, illetőleg elvitette bútorait, amelyek eddig a primadonna szobájában voltak. A százados akkor írásos kötelezvényt akart aláíratni Viola Margittal, amelyben a primadonnának le kellett volna mondania a föbérlőségről, illetőleg vissza kellett volna vonnia a beadványát. Viola Margit azonban ezt kereken megtagadta, mert neki továbbra is szüksége volt a lakásra. Erre január 15-én este hat órakor a primadonna szobáiban egyszerre elaludtak a lámpák, éppen akkor, amikor Viola Margit nagy energiával tanulta a Három grácia főszerepét. A primadonna teljesen sötétben maradt. Viola Margit ekkor azonnal kiment a másik szobába, ahol a lakásadó százados állott két katonával és ezek után azt hitte, hogy Dühn Erik százados vágatta el az ő tulajdonát képező villanyvezetéket. A primadenna bosszúnak vélte ezt a szokatlan dolgot és mint állítja, ennyit mondott a századosnak. — Ilyen egy katona magal A százados ekkor följelentést tett Viola Margit ellen a rendőrségen hadsereggyaldzás miatt. Szerinte ugyanis Viola Margit azt mondta neki, hogy „ilyen a katonaságl" A rendőrségen a feljelentés után, természetesen a szokásos eljárást foganatosították. Lipkay Zoltán segédfogalmazó hallgatta ki a primadonnát, aki nevetve értesült a vádról, miután — úgymond — ő a katonaság szót egyáltalán nem használta. A furcsa ügy iratait most küldötték át a járásbíróságra, ahol annak rendje s módja szerint le fogják tárgyalni a szegedi primadonna „hadsereggyalázási" ügyét. Mint a Szeged munkatársa értesül, április elejére tűzik ki a főtárgyalást. Viola Margit egyébként a legnagyobb nyugalommal néz a tárgyalás elé. Képek az adófölszólamlási bizottságok üléseiből. (A Szeged tudósítójától.) Aki a mai élet riasztó színeivel meg akar ismerkedni, az kérjen magának egy rozoga széket az adófölszólamlási bizottságok üléseire és hallgassa végig, legalább két hétig a tárgyalásokat. Borús társadalmi regényekben nincs annyi könny, bánat és szenvedés; karbolszagu menhelyek homályos, bepiszkolt szobáiban nincs annyi jajszó, könyörgés, nyomor és tragédia, mint amennyi itt, ezeken az üléseken átiramlik egyegy tárgyalás alkalmával. Mintha megáradt folyam partján állana az ember és nézné a viz hátán tova siető galyakat, beléhullajtott, le épett virágokat, szennyet, piszkos habcsomót, ugy látja maga előtt elvonulni a háborús évek szivetérintő, sötét nyomait. Festő ecsetjére, iró fantasztikus tollára való képek vetítődnek ide, melyekből kisír a megrázó tragédia. ... Sugár, életerős magyar tipus áll a bizottság e'őtt és bátran, mintha a pergőtüzekhez beszélne, ropogtatja a szavakat: — Hét esztendeig voltam hadifogságban, huszonegy ütközetben néztem farkasszemet a halállal, elhoztam a nagyezüs öt, a kisezüstö, a Károlykeresztet és még négy kitüntetést s miker hazajöttem, éreztem, hogy minden hiábavaló volt. Elvesztettem a háborút. — Szép, fiatal feleségem melleit más férfi ült, tiz holdas tanyámban ő turbékot az én mosolygó galambommal. És ekkor újra kellett kezdenem a háborút A szivemet, lelkemet vérező harcot. A családi perpatvart A törvénykezés nehéz, kinos kálváriáját. És mest — mutatja lehangoltan az Írást — en^em vesznek elő az urak az adóért, holott 1916 óta nekem egy fűszálat sem terem a tizhoidas birtok. És néz bizalommal a bizottságra, a lelke remeg, a szive hevesen kopog, amit az arcszín elvál ozásáról állapit meg az ember, azután a gépezet egyet kattog és másik szines kép ugrik a vászonra. ... Egy vánnyadt ember, kinek sápadt az arca, szomorH, fétyoios a szeme, honnan most amig elmondja nehéz sorsát, flövér csöppskben tolakszik elő a' könny. — Rohatinnál hagytam a jobb karom. Munkaképtelen vagyok. Feleségem ván, ki betegen fekszik a klinikán, hasoperáción ment át. Két kis gyermekünket most nekem kell öltöztetnem, mosdatnom. — No igen — mondja szertartásosan az elnök — hát 50 ezer koronával rótta meg az adóhivatal, sokalja? Az ember balkezével belekapaizksdik az asztal végébe és mozog, remeg egész testében, amint mondja: — Sokallom nagyságos ur, mert csak egy kis deszkabódém van a gázgyár sarkán, abban árulok egy kis cukrot, gyümölcsöt, mikor van és naponkint kilencszáz koronát fizetek csak helypénzt a városnak. A szó mintha összerántaná az érző lelkek tekintetét, egymásra néznek a bizottsági tagok és fölháborodást éreznek belliről, hogy milyen lelkiismeretlenség és hálátlanság történik ezzel a hőssel, Törköly Istvánnal, ki a poklok poklában odaállt az orosz áradat elé, hogy föláldozza fiatal életét a Hazáért. De a poklok poklának csak a kenyérkereső jobb karjára volt szüksége s most, mikor a sors egyik kegyetlenséget a másik után zúdítja reá és a családjára, annyira méltányos, annyira hálás a címerében a szelídség szimbólumával, a fehér báránykával hivalkodó nemes város, hogy egy csonka, egy keresetképtelen, egy tönkretett emberromtól napi 900 korona helypénzt követel. És a hivatalnok, ki a numerusokat álmos fejjel dobálta a kirovási rovatba, 50 ezer koronát jegyzett Törköly István neve után. ... A kép elsötétedik a szem előtt s a másik pillanatban már egy öreg remekes csizmadiamester alakját lá'ja. A szék után nyul, hogy leülhessen. S mikor leül, szivárogni kezdenek a könnyei. Az ajkai remegnek. Nehezen beszél: — Ötven esztendeig volt iparjogom. Magam kerestem meg a kenyeret, segítőtársam nem volt soha. Most kiesett a szerszám a kezemből, nem birok foltozni sem. A feleségem négy év óta szélütötten fekszik az ágyban Nincs egy krajcárom, nincs egy falat kenyerem, ugy tákolnak a szomszédok. MibSI fizessem a 25 ezer korona adót. 86 éves vagyek, írják le az adómat: Még rángatja egy darabig a vállát a lelkében viaskodó nagy fájdalom, még folytatja a szavakat; — Remekes mester voltam ... Most iparjog nélkül olyan vagyok, mint a száwiynéiküli madár, i Aztán elhallgat, sirdegál, mint egy szép ' mu'tba visszanéző öreg gyerek. Ezeket és az ezekhez haseníó filmkép$ket érdemes lenne elvonultatni ott és akkor, ahol és amfcor az adókivetés munkáját végzik a hivatalos embeiek. Tfizsdepapirok Kelen-bank feietSÜt