Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-06 / 55. szám

2 SZEQED Szeged, 1924 március 6. a lehetőség arra, hogy értékeinket betétekbe helyezhessük. A legnagyobb nehézségekel a gazdasági éleiben éppen az okozta, hogy akiknek koronában volt pénzűk, nem raerlés megtartom, mert nem tudták, hogy a korona értékében milyen változás fog beállani; azért rendszerint idegen valutát igyekeztek beszerezni, vagy áruban helyezték az értékeiket. Most azonban, bogy koronában is helyezhetünk el beléteket, nagyjából megváltozik a helyzet. Most megvan adva a lehetőség arra, hogy a pénzünket elhelyezhessük. Ezek tehát a valorizáció előnyei. Fontos még a kamat kérdése is, még pedig az, hogy valorizációs hiteleknél milyen kamatlábon számifsunk. A helyes kamatláb véleményen szerint hamarosan ki fog alakulni. Ami a kény szer kölcsön kérdéséi illeti, a javaslat arra szorítkozik, hogy jóváhagyja azon rendelkezéseket, amelyek eddig a pénzügyminiszter részéről e tekintetben történtek. A helyzet február közepéig az volt, hogy az államkincstárnak a jegy intézetnél fedezetien kiadásokban heti ötvenmilliárd koronái kellett igénybevenni. Arra kellett törekedni, hogy ez az igénybevétel csökkentessék, vagy pedig kiküszöböltessék. 1923 ban 120 svájci miliárd volt a bevétel a jövedelmi és vagyonadóból, ezért legalkalmasabb altpul szolgált a kényszerköicsönre a vagyon- és jövedélmi adó. A kiadott rendelet alapián az államkincstárnak kétszázmilliárd korona áll majd rendelkezésére, ami kb. 5—8 heti szükségleteknek fedezésére elegendő. A közvélemény ugy tüntette fel ezt, mintha adózásra volna szó; ez nem födi a tényt, itt csak kölcsönről van szó. Kéri a képviselőket, hogy a javaslat tárgyalásánál azáltalafelhozott szempontokat vegyék figyelembe. Ezután Beck Lajos beszélt hosszasabban a javaslat ellen. Qazdasági bajunk legfőbb oka az, hogy az uj idők nem termettek nagy férfiakat. Beszél a drágaságról, amely a béfcelrakkal szemben tízszeres. Majd a valorizációról szól, amely egy évvel ezelőtt nagyon áldásos lett volna. Most azonban nem fogja . megszüntetni a spekulációt. A javaslatot nem fogadja el. Szakács Andor: Törvényellenesnek tartjn a kényszerkölcsön rendeletet. Noha a külföldi kölcsön biztosítottnak látszik, a drágaság mégis napról-napra nő. A javaslatot nem fogadja el. Hebelt Ede mentelmi jogának sérelmét jelenti be. Nádossy Imre a belügy minisztériumban kijelentette neki, hogy sem ő, sem a minisztérium egyik alkalmazottja sem áll vele szóba, mert egy parlamenti beszédében azt állította volna Nádossyról, hogy megvesztegethető. Parlamenti beszédeért csak a Ház vonhatja felelősségre. Különben nem áll, hogy a tisztviselőket meggyanúsította volna. Követeli az országos főkapitánynak állásától való felfüggesztését. A bejelentést kiadják a bizottságnak. Ezután áttérlek az interpellációkra. Pakots József a drágaságról és a munkabérekről interpellált. Követeli az indexrendszer törvényszerű behozatalát. Hegymegi Kiss Pil azt kérdi interpellációjában, hajlandó e a belügyminiszter sürgősen gondojtii arról, Ingy az önkormányzati intézkedésekben megszűnjön a törvénytelen állapot. Nagy Ernőt a mentelmi bizottság elé utasitják. Interpellációja közben Nagy Ernő összeszólalkozik báró Kaas Alberttel. Nigy Ernö azt kiáltotta, hogy forradalmi betyárok, kommunista kópék ülnek. Mikor az elnök megkérdi, kire értette szavait, azt feleli, azokra, akik őt hazaárutónak mondják, főkép Kaas Albertre. Az elnök javasolja, hogy Nagy Ernőt mentelmi bizottság elé utasítsák. Ezt elfogadják. Báró Kaas Albert felkiált: Kutyaugatás nem hallatszik a menyországbal Lendvai István interpellációjában azt kérdi a kormánytól, hogy hajlandó-e ?égre orvosolni a keresztény iparosság sérelmeit azokkal az eszközökkel, amelyeket a Keresztény Iparosok Országos Szövetségének 1924 februári ülésén hozott határozatai megjelölnek. Nigy Ernő szólal fel ezután személyes kérdésben. Bocsánatot kér a Háztól. Viharos interpelláció az Eskütt-iigyről. Györki Imre interpellál ezután az Esküttügyben. Elmondja, hogy az Eskütt-ügy első idejében a nyomozás Nagyatádi miniszter ellen is megindult, aki iek Íróasztalát is felkutatták. Nagyatádi Szabó földmivelésűgyi miniszter: Ez nem áll! Györki Imre: Az első napokban a rendőrségen valóságos minisztertanácsot tartottak, amelyen Nagyaiádi, Beihien, Vass és Tomcsányi vettek részt és azl mondták Eskütt Lajosnak, hogy vállaljon mindent magára. Nagyatádi miniszter: Nem kellett semmit magára vállalni. Szemtelenség ilyet mondani I (Óriási zaj a Ház minden oldalán.) Elnök a földmivelésűgyi minisztert kéri, hogy tertózkodjon a sértő kifejezésektől. Nagyatádi: Nem lehet ilyesmit eltűrni l Elnök a-miniszteri rendreutasítja és kijelenti, hogy Qyörki kijelentéseiben nem talál sértést. (Óriási zaj.) Nagyatádi (magából kikelve): Hallomásból beszél 1 Györki Imre: Az Eskült-ügyet nem közönséges bűnügyként kezelték, hanem politikát vittek bele. Eskattet rá akarták venni, hogy vállaljon mindent magára. Nagyatádi (felböszülten) : Ki akarta rávenni ? Györki Imrét A földmivelési miniszter ur azt mond a, hogy Eskütt csak magáititkára voll neki, holott Esküttet a miniszter ki/ánságára a Máv-tól rendelték a minisztériumba. Az Esküttügyben a nyomozást helytelen iránybl terelték. Maga a fővádlóit vallotta hogy a vádiratban foglaltaknál sokkal súlyosabb panamákat követtek el, de azokat nem vették a vádiratba, mert az üqybe politikum volt belekeverve. A vallomásokról fölvett három jegyzőkönyvet a rendőrségen visszatartották és eltűntették. Ezután még hosszasan fejtegeti az ügyet s kijelenti, hogy Esküttnek még azt is megígérték, hogy megszöktetik Amerikába. Kérdi a kormányi, igaz-e, hogy Eskütt Lajos és G3möri Angéla helyett a birói óvadékot a kormánnyal összeköttetésben lévő bank a miniszier ajánlására tetle le ? Igaz-e, hogy Zákány nemzetgyűlési képviselőnek a kormány egyik tagja adott költséget arra, hogy Amerikába utazzék? Igaz-e az, hogy a földmivelésűgyi miniszter közvetítő utján nagyobb összegei, legutóbb 200 milliót ajánlott fel Esküttnek azért, hogy hallgasson ? Igiz-e, hogy az Eskütt ellen beadott vádirat kifogás tervezetét a volt igazságügyminiszter készítette? Igaz-e, hogy a kormány olyanféle megoldást tervezett, hogy az Eskütt-ügyet a nyugatmag/arországi megszállások ügyével hozza kapcsolatba? Hijlandó-e a kormány a kiviteli ügyek felszabadítása óta kiadott összes kiviteli ügyek okmányait és adatait a nemzetgyűlésnek bemutatni, hajlandó-e a kormány a legális és illegális kiviteli dijak elszámolását a nemzetgyűlésnek bemutatni és tájékoztatni a ne nzeigyillést arról, hogy a kiviteti illetékeket kinek és milyen célra anffacliák el ? Hajlandó-e a nemzetgyűlésnek bertmtatni azoknak a képviselőknek és közfunkcionáriusoknak névsorát, akik a kiviteli ügyekben közvetve, vagy közvetlenül eljártak, híjiandó-e hozzájárulni egy parlamenti bizottság kiküldéséhez, amely bizottságnak az volna a hivatása, hogy a kiviteli ügyeket megvizsgálja s a nemzetgyűlésnek a vizsgálat eredményéről jelentést tegyen. Okkult tudomány. Az okkult tudományokkal egyre több ember kezd foglalkozni. Nyilvánvaló, hogy van még sok minden, amiben járatlanok vagyunk, ami hatalmasabb nálunk. Amióta az eltűnt pesti bankigazgatót médiummal keresteti a felesége, gyakran eszembe jutnak azok a kísérletek, amiket fiatal koromban láttam. Még ismertem Neukomm verseci kutfurómestert, aki örökre elaltatta Salamon Ellát, bizalmas baráti körökben sok meglepő produktumát tárta elénk. Komoly öreg fiskálisok ugy ették transzben a vöröshagymát, mintha a legfinomabb Calwil-alma lett volna, a nádszéket széplány formájában ölelgették s énekeltek álmukban, bár kappanhangjuk volt napközben. M. egy tekintélyes időses délvidéki ur volt a leghitetlenebb, Neukomm erre igen hamar elaltatta. — Holnap délben fölmegy az Sch. családhoz, parancsolta neki. Fölébresztetvén M. ügyvéd ur, azt mondta mosolyogva, hogy ez minősített ostobaság. Először is nem ismeri Sch.-éket, nincs ott semmi keresnivalója. De meg nem gyerek, hogy felüljön akárminek. Együtt voltunk másnap délelőtt, 11-kor még mosolygottjdr. M., hogy ő nem, csak azért sem. Aztán hogy közeledett a dél, egyre izgatottabb lett, végül felugrott S harangszóra beállított a tetthelyre. — Bocsánat, dadogta, nem tudom az okát adni, de el kellett ide jönnöm. Ott is maradt mindjárt, azt hiszem legalább hét évtizeden át, amig meg nem halt. Csakhogy ebben már semmi része nem volt Neukommnak. A legcsodálatosabb dolog azonban, ami annyira hatott rám, hogy szakítottam az okkult tudományokkal, egészen különös történet volt. Rónay Jenönének, Torontálvármegye akkori főispánja feleségének öltöző asztalkájáról eltűnt a brilliáns fülbevalója. Egy pillanatig távozott csak a szobájából s már nyoma veszett. Elképzelhető, hogy a rendőrség fokozott ambícióval vetette magát a tolvaj után, mégsem használt semmi. — Maid megpróbálkozom én, mondta akkor Gavrilovics István alkapitány. Gavrilovics szúrós szemű, nagy darab fekete ember volt, és tudott hipnotizálni. Atyafiságos viszonyban éltünk, a felesége rokonom volt, elvitt engem is a kísérleti telepére. Pompás médiuma volt, egy vékony, vérszegény perdita. Ezzel például megcsinálta azt a trükköt, hogy lefektette három egymás mellett álló székre, elaltatta, a tagját megmerevítette, akkor két széket kihúzott alóla. Csak a fejével tartotta magát a harmadikon s nemcsak, hogy nem esett le, de mi se tudtuk a lábát lenyomni a földre. Akárki mesélné, kételkedném benne, de láttam. Hát ezzel a lánnyal kezdett Gavrilovics kísérletezni. — Elmégy a főispánékhoz, parancsolta az álomba merített teremtésnek, aki, természetesen, soha életében nem járt ott. — Ott vagyok, nyöszörögte néhány pillanat múlva. — Mit látsz? A leány leírta a főispáni előszobát ahová benyit egy elhanyagolt külsejű ember, szétnéz, nem Iát senkit, tovább megy s a titkár szobájába jut. — Ki van ott? — Senki. — Kövesd az embert, mit csinál ? Mondta a lány verejtékezve, hogy benyit a főispánhoz, ennek a szobája is üres, tovább halad és eljut a hivatallal kapcsolatos magánlakásba. Itt azonban annyira kimerült, hogy nem tudta folytatni, elhalasztottuk a többit másnapra. Addig valósággal vizes lepedőben, megerősített koszton tartották. Mi szivdobogva vártuk a folytatást. — Ott vagy a magánlakásban, mit csinál az ember ? Azt csinálta, hogy meglátta a toilette-tükrön a fülbevalókat, felkapta s ugyanazon az uton, amelyiken jött, megint eltávozott. Most se találkozott senkivel. Hallatlan izgalom vett rajtunk erőt, Gavrilovics is majdnem kijött a sodrából. — Menj utána, parancsolta a lánynak. Az valami különös hangon kezdett nyöszörögni, hogy fáradt, „egy lépést se tud tenni", de végül is engedni volt kénytelen. — Átmegy a kishidon, a kertek felé ... most kutyák támadják meg... az egyik majdnem megharapja a lábát, ő átveti magát a kerítésen ... a kabátja beleakad egy szögbe, az kiszakít belőle egy féltenyérnyit . . . Éjfél felé járt az idő, nem voltunk restek, elmentünk a jelzett helyre, ahol megtaláltunk mindent, amit az álomlátó lány leirt, sőt a kerítés szögért ott fityegett a rongydarab is. Ez több volt nekem a soknál, soha azóta hipnotikus produkciót nem láttam. Már minthogy komolyat, mert orfeumokban, kávéházakban egymást kergetik a gondolatolvasók, néha-néha eltalálnak egyet-mást, de a legügyesebbje se oldotta meg néhai jó bohém Csuka (Kanizsay) Ferenc problémáját. — Van a zsebemben egy üres váltóblanketta — mondta — azt vegye ki a médiumja s irassa alá Back Bernáttal. Ha ezt megteszi, hiszek az ön tudományában. Ugy emlékszem, hogy Rónayné tolvaja sem került elő. Túlságosan általános volt a személyleirása, sok rongyos csavargó jár a világon, a kerítésen tul nyoma veszett. Magába az eseménybe azóta valahogyan belenyugodtam volna, föltétlenül vannak erőnkön fölüli erők, amikkel még most képtelenek vagyunk megbirkózni, de gondolkodásra érdemes, hogy egyáltalában szabad-e a birkózást forszírozni ? Ami sehogy sem fér az eszembe, az más, még pedig az üres főispáni hivatal. Ilyent még életemben nem láttam. Mert volt ugyan rá példa akárhányszor, hogy az állás üresedésben volt, azért az előszobában ott süntörögtek akkor is azok az ismeretes férfiak, akik nélkül nincs előszoba. Sőt ismertem olyan bácsit, aki valósággal benne lakott es varia a fölkelő ui napot. Ki lesz az? - mellékes, o kész szónoklattal várta. ^^