Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-30 / 75. szám

SZE QED jílentését. A szakasznak az eredeti szövegben való elfogadását kívánja. Ezután Farkas István bocsánatot kér azért, mert az eióbb közbeszólás formájában azt mondta, hogy nem lehet becsületes ember az, aki a javaslatot elfogadja. A javaslatról szólva, azt mondja, hogy ez különleges helyzetbe juttatja a tisztviselőket és a katonatiszteket. (Nagyatádi : Igényelni mindenkinek szabad.) A novella tárgyalásánál az volt a cél, hogy minél több törpe birtokok keletkezzenek. A javaslatot nem fogadja el. Csik József: Nem helyesli, hogy birtokokat Juttassanak a katonatiszteknek és a tisztviselőknek, mert az alaptörvény célja az, hogy a birtokok megosztását helyesebbé tegye. Ez pedig elsősorban arra vonatkozik, hogy azok kapjanak legelőször földet, akik a földet művelik. Javasolja, hogy a szakasz maradjon meg az eredeti szövegében. Szakács Andor: Határozati javaslatot ayujt be, mely szerint képviselő és az eljárásoknál működő közalkalmazott ne lehessen földhöz juttatható, továbbá, tpgy aktív katonatiszt és közalkalmazott csak azon esetben kapjon középbirtokot, ha minden egyéb földbirtokpolitikai célt már teljes mértékben kielégítettek. Ezután Rupert Rezső szólal fel és mindjárt a beszéde elején bejelenti, hogy a ji vaslatot nem fogadja el. Elnök ezután iz ülést délután négy óráig felfüggeszti. A délutáni ülés. A délutáni ülést fél öt érakor nyitotta meg Zsitvay Tibor alelnök. Rupert Rezső: Egyenlőtlen elbánás fog a szakasz elfogadása esetén bekövetkezni. Ha a kormány az egyenlő elbánás alapján állana, akkor nemcsak a katonákat, hanem a többieket is kedvezésben részesítené. Nézete szerint az egész javaslatot le kellene tárgyalni, mert azáltal, hogy a kormányzó ide visszaküldte a javaslatot, az érvényét vesztelte. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Drózdy Qyőző szólal fel. Ebben az országban mindenkinek egyenlőnek keli lenni. (Nagyatádi: Hiszen éppen ezt akarjuk elérni a javaslattal 0, Mikéal » <»<>—J ÉZÍ a javaslatot felsőbb parancsra fogja megszavazni az egységes párt. A nagybirtokosoknak ez a kérdés nem fáj; valamennyi meg van győződve arról, hogy itt csak zsidó birtokokról van szó. (Hoyos Miksa: Ha zsidóról van szó, akkor fáj a reform, ha grófról, akkor nem.) Amig a kormányzó ur csak a tisztviselőknek és a katonatiszteknek kiván lehetőséget zdni, hogy földhöz juthassanak, addig az előadói javaslat a képviselőknek is megadja erre a lehetőséget. Drózdy Farkas Tibor külön véiemínyét foSzeged, 1924 március 27. gadja el. Dines István a javaslatot a mai formájában nem fogadja el. Nagyatádi Szabó miniszter válaszol a felszólalásokra. Sem a közalkalmazottakra, sem a képviselőkre nem szabad alkalmazni a földigénylésből való kizárást. Először azonban kisigénylőket kell kielégíteni. Az előadói javaslat elfogadását ajánlja. Az ellenzik Nagyatádi beszéde alatt kivonul a teremből. A Ház határozatképtelen. — Meg akarják akadályozni a novella végrehajtását, kiáltja Nagyatádi. Majd Drózdy felé fordulva igy szól: Titkárom voltál, de akkor nem hirdettél ilyen elveket. Azóta mások közé keveredtél I Drózdy: Nem kellett volna házszabályellenesen nyolcórás üléseket csinálni I Háromnegyed hétre összehoztak annyi kormánypártit, hogy a Ház határozatképes lett. Ekkor az előadói javaslatot elfogadták. A novella szakaszát is elfogadják. Az elnök napirendi indítványt tesz. Legközelebbi ülés hétfőn. Rupert Rezső személyes kérdésben visszautasítja a honvédminiszter állítását, hogy ő — Rupert — a katonaság elbocsátását kívánj* s hogy a miniszter ezzel kapcsolatban kétségbevonta hazafiságát. Ezután áttérnek az interpellációkra. Kiss Menyhért csanádmegyei néhány kis- | birtokosa érdekében interpellál, akiket bérletükből ki akar tenni a földbirtokos, mert a bérleti szerződést jóváhagyó iratok nincsenek kezeik közölt. Pesthy Pál igazságagyminiszter az eset megvizsgálását igéri. Ezután Fábián Béla interpellál arról, hogy a kecskeméti törvényszék elnöke résztvett Franczia Kiss Mihály lakodalmán, holott Franczia Kiss Mihály ellen zsarolás vétsége miatt eljárás van folyamatban. Foglalkozik a kecskeméti törvényszéknek a Huszár—Csaba ügyében hozott Ítéletével A tárgyaláson olyan momentumok merültek föl, amelyek szerinte nem egyeztethetők össze a birói gyakorlattal. Pesthy Pál válaszában kijelentette, hogy nem tartja megengedhetőnek, hogy a bíróság tagja megjelenjen olyan egyén házában, akinek bűnügyei vannak. Ha megtörtént, helyteleníti, de nem tudja, megtörtént e. A kaposvári törvényszéki tárgyaláson állitólag történt szabálytalanságokról nincs tudomása. Minden eszközzel azon lesz, hogy az, aki a törvény ellen vétett, elvegye méltó büntetését. 0 esküt tett, hogy a törvényt megtartja és meg is tartja. Mindent megtesz, hogy a törvény szava az egész vonalon érvényesüljön. A miniszter válaszát az interpellálók és ax S egész Ház tudomásul vette. Az ülés vége 9 óra után. * "D/ J — I * • VI W Mi IHtlI rairiYiYiniTririiuifuifuuuiLíuu Magyar—oláh vetélykedés. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi törvényszék Pókay-tanácsa szombaton délelőtt érdekes bünpör főtárgyalását tartotta meg. A pör előzménye, hogy 1923 szeptember elsején Gyulán a vásártéren lévő Farkas Bernát korcsmájában két társaság mulatott. Az egyik asztalnál Szilágyi József ivogatott sógorával, Góg Józseffel, mig a szomszédos asztalnál hét másik gyulai földmives foglalt helyet. A másik társaság tagjai: Kiss István, Pap Qyörgy, Vladner Dávid, Anka Mojsza, Hidos Táger, Kertes Miklós és Krizsán János, elöször magyar dalokat énekeltek, majd oláh nóta következett Amikor 9 Hatni*-' ínerpikus hangon szóltak át a román dalokat éneklőTársasághoz, hogy „menjetek Oláhországba oláhul énekelniSzóváltás támadt közöttük, mire — a vádirat szerint — Kiss Istvánék fölugráltak az asztaluktól és ilyeneket kiáltoztak Szilágyiékhoz: — Mit akarsz te büdös magyar, adunk mi még neked magyar beszédet I A szóváltást verekedés követte. Botokkal és szódáiüvegekkel ütlegelték Szilájyit és Qóget. A verekedésnek csak nagysokára lelt vége, I amikor is SiiU?yi és Góg több sebből vérezve | maradtak a korcsmában. Az ügyészség a hét gyulai földműves ellen kettős vádat emelt, vádolta őket mint tettestársakat súlyos testisértés vé!ségéb:n és a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen elkövetett vitsigben. A szombati főtárgyaláson a vádlottak tagadták bűnösségüket. A bizonyítási eljárás befejezése után az ügyész csupán Kiss Istvánnal szemben tartotta fenn a vádat a magyar állam megbecsülése ellen elkövetett vétség miatt. Majd a védő fejtette ki részletesen, hogy 9% inkriminált kifője régek afltnmiettetrp wm <r«ntifc ki idavonat kozó törvényszakasz tényálladékát, a kifejezések nem vonatkozhatnak ssm a magyar nemzetre, sem a magyar államra és ezért a bíróságnak, fel kell menteni a vádlottat. A törvényszék hosszas tanácskozás után meghozta az Ítéletet, amely szerint Kiss Istvánt bűnösnek mondotta ki a súlyos testisértés vétségében és ezért 310000 korona pénzbüntetésre Ítélte. Fölmentette azonban a magyar állam megbecsülése ellen elkövetett vétségben, bizonyítékok hiányában. Az ügyész fölebbezett az Üélet ellen. Hová lett a Zita papucsa? Irta; Móra Ferenc. Királyasszony papucsa már egyszer nagy kavarodást csinált Szegeden. Még pedig a Cilley Borbála királyasszony?, aki a Zsigmond király felesége volt és sokszor megfordult Szegeden, hol urastól, hol ura nélkül. Hogy mit keresett-'itt olyan sürlin a legvil lógósabb szemű magyar királynő, azt most már nem igen lehet tudni, meg minek is azt találgatni. Hiszen ha Borbála királyné villogó szemű volt, bizony Zsigmond meg kerekszemű volt. („Az én rózsám szeme kerek, ahányat Iát, annyit szeret.") Zsák mindig megtalálja a foltját, ha aranyból szőtték is. Mikor a papucshistória történt, akkor párostul volt idelent a szép asszony. Hiszen Zsigmond király maga volt az, aki este odakészítette hitvese superlátos ágyához a parányi piros papucsot, amelynek arany volt a pillangója, igaz-gyöngy a szegése. Az is való igaz, hogy Borbála ebbe a papucsba bujtatta fehér lábát, mikor kikönyökölt a királyi szállás ablakán, mert nem tudott elaludni. Meleg volt a csillaghullajtó nyáréj, a hold is besütött. s a halászok furulyája is sokáig sirt a parti füzesben. Se csillag, se hold, se furulyaszó nem jár papucsban, más pedig a királyné szobájába be nem juthatott, — mégis hült helye volt reggelre a papucsnak. A királyné ugyan nem kereste volna, mert íöl se kelt másnap az ágyból, tüsszögött, forrósága volt, nyilván sokáig merengett az ablaknál, megcsaphatta a hajnali szél, — hanem Zsigmond nagy haragra gerjedt. — Micsoda város az, ahol még a királyt is meglopják! — förmedt rá a főbíróra és megígérte neki, hogy a lábához téteti a fejét, ha estig elő nem keriti a pillangós papucsot! De nem telt abba dél se, mire a papucs előkerült. Helyibe ment a főbírónak: annak a halhasitó lánynak a lábán reszketett az aranypillangó, aki á pénteki halat vitte a főbiróékhoz. — Hát te, te! — csapta össze a biró a kezét. — Hol jártál te az éjszaka? — Nem jártam én sehol az ég világon, — felelte bátran a lány. — Otthon aludtam a szülém mellett. — Hát ez a papucs hogy került hozzád ? — Ez? Ezt az elébb hozta a Gyurka. — Ki az a Gyurka? — Az ? Az a Dúlcög Máté halászgazdának a legfiatalabb fia. Lecsukatta a biró a lányt, elővette a Délceg Máté legfiatalabb fiát. — Hol jártál te az éjszaka, te országos lator? — Nem jártam én sehol se, — vörösödött el a legény, — csak éppen a Tiszapartön a füzesben. Ott furulyáztam éjfélig. — Hát éjfél után ? — Hát — akkor is ott voltam, — nyelt egyet a gyerek. — Hm, — kapott észbe a biró: hirtelen a fiu szeme elé tartotta a kincses papucsokat. — Hát ezek hogy kerültek hozzád? — Ezöket ott hagyta az a fehér szömély ijedtében, hogy ugy ráhajnallott. Ugyan nem is fehér szömély volt, hanem valami cigány nemzet iöhetött, mert nem járt isten hirivel. Ugy jött, ugy mönt, mint a lélök, köd előtte, köd utána. — Ühüm, - bólogatott a főbiró, aztán nem faggatta tovább a legényt, mert a főbirók már abban az időben is diplomaták voltak. Elment jelentést tenni a királynak és megkérdezni tőle, hogy most már kit hajítsanak a Tiszába? — A papucsot, — mosolyodott el a király, aki helyesírást nem tudott ugyan, de igen nagy filozófus volt. (Hiszen a helyesírást is azért nem tanulta meg.) Igy aztán tudjuk, hogy hová lettek a Borbála papucsai, de még mindig nem tudjuk, hol vannak a Zita papucsai. Pedig azt én is szeretném tudni, mert attól függ most a Kultúrpalota becsülete. Azokról a papucsokról van sző, amelyek sohse kerültek a Zita királyasszony lábára, — hiszen ha oda kerülhettek volna, akkor tán máskép állna most a világ. Mindenki emlékezhetik még rá, hogy az októberi forradalom előtt Szegeden a királylátogatásra készültek az emberek, ki szívesen, ki kelletlenül. Mivel lepjük meg a kis királyt, mivel a kis királynét ? — ez volt a legizgatóbb kérdés a forradalom előestéjén. A határozat aztán az volt, hogy a király arany-plakettet kap (nekem kellett volna kigondolnom, mi legyen rajta), Zita királyné pedig halasi csipke kötőcskét, meg szegedi papucsot. A papucs, gondolom, szegény Orkonyi Edééknek az ötlete volt. Itt kerestek hozzá mintát a mi nagy boltunkban, találtak is s még arra is emlékszem, hogy az ország címerével akarták díszíteni, hanem aztán mégis meggondolták, hogy az talán még se papucsdisznek való. (Ámbár hiszen akadtak a Habsburgok közt olyanok is, akik nem is papucson hordták a magyar cimert, hanem a csizmájukon. Persze a talpán.) Többet aztán én nem tudtam a papucsról. Azt olvastam, hogy a csipkekötőcske elkészült, de a papucsról sem <itől se hallottam. El is felejtettem volna az egész dolgot, ha a mult esztendőben be nem kopogott volna hozzám egy szegedi p*~ pucsosmester és meg nem interpellál: — Hol van a Zita papucsa ? Azóta tudom elképzelni, milyen érzés tehet az, mikor egy minisztert meginterpellálnak. Nagyon /