Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-25 / 71. szám

SZBQBD reállitási tervezettel kapcsolatban a legfontosabb pontokra nézve megfelelő megállapodásra sikerült lépni. Ami ezekuián hátra van, az kizárólag Magyarország belső ügye. A szanálás gyakorlati keresztülvitelére módosító javaslatok letárgyalása a magyar parlament feladata. Bízunk abban, hogy a magyarságnak elemi érdekeire való tekintettel ezen javaslatok letárgyalása oly módon fog történni, hogy nem fogja romba dönteni a mi munkánkat. A kinevezendő pénzügyi ellenőr személyére nézve a tárgyalások folyamatban vannak, azonban végleges döntés még eddig nem történt. A mezőgazdatág jövedelmi adóztatása. A magyar kormány és a népszövetségi delegátusok közötti végleges megállapodással kapcsolatban közölt és nagy feltűnést keltett részleteken kivül a következő ujabb részleteket van módunkban közölni: A népszövetségi pénzügyi szakértők csodálatukat fejejezték ki a felett, hogy aránylagosan véve az iparos, kereskedő és tisztviselő oiztálynál kevesebb mértékben van megadóztatva a magyar mezőgazdaság. Nyílt kérdést intézett a népszövetségi bizottság a magyar kormány képviselőjéhez, hogy a magyar mezőgazdaság privilágizált helyzetet élvez-e, ami a statisztikai adatokból kitűnik. Ha ez ugyvan, mi az oka annak a különleges kedvezménynek, amelyben az állam ezt a rétegeket részesiti. A népszövetségi delegátusok hangoztatták: hogy lehetetlen dolog, hogy éppen ez a társadalmi réteg, amely a kataszteri jövedelem beosztás alapján a legkisebb részben viseli az ország pénzügyi terheit és leginkább képes lenne a nagyobb adóterhek elviselésére, mégis különös kedvezésben részesül. Ha már az annyira igazságtalan kataszteri beosztáshoz ragaszkodnak, megfelelő nagy jövedelmi adók kivetésével lenne kívánatos a kedvezményeket kiirtani. A kormány és a népszövetségi delegátusok között a mezőgazdaság méltányos megadóztatását illetőleg, megfelelő megállapodás jött létre. Külföldi szakértők vizsgálják a Máv. helyzetét. A Népszövetség uj szakértőket küldőit Budapestre, akik az államvasutak helyzetéről informálják magukat. Ezen delegáció tisztelgett a népszövetségi de! egáció vezelőjé íiél, Sir Strakosch nál, akivel együtt utazott el szombaton Budapestről. Az állami üzemeket elválasztják az államtól. Miat értesülünk, az állami üzemeket elválasztják az államból. Ijy az egyes kereskedelmi, közgazdasági üzemeket, a Máv.-ot, a telefon, a posta és távírda azonban megmarad az eddigi kezelésben. Az elválasztás módjáról még nem történt határozás. A közgazdasági üzemek bérbeadásánál — mint értesülünk — a kormány követelni fogja a fajmének és más lenyészál'atok tenyésztését és különböző fajtájú vetőmagvak termését. Szeged, 1924 márefos 28 Kormányválság Szerbiában. Belgrád, március 24. A király koalíciós | vicihoz, Koroseczhez, Spáhóhoz és Lázicshoz' a aklif,8áva i?mtét «"í»/bizta akiket holnap délelőttre tanácskozásra hivott mameg. Pasics dezignált miniszterelnök levelet gához. Feltűnt, hoev a német nirirazár dr intézeti az ellenzéki pártok vezetőihez, Davido- I Kraft nem kapott Siíárt P iinirnniiiiüLutu-. Április l-én lép életbe a magyar-román vasúti egyezmény. Bukarest, március 24. A nemrég megkötött magyar-román vasúti egyezmény eredményeként már április 1-töl kezdve Arad, Beszterce, Brassó, Bukarest, Nagykároly, Kolozsvár, Konstanca. Kürtös, Déés, BihirptUpöki, Lúgos, Nagyvárad. Nagyszalonta, Szatmárnémeti, Máramarosszíget és Temesvár állomásokon közvetlen vonatjegyeket adnak ki Békéscsaba, Biharkeresztes, Debrecen, Hódmezővásárhely, Budapest, Kötegyán, Kétegyháza, Lökösháza, Miskolc, Nyirábrány, Szegei és Szolnok magyar állomásokra. Ugyancsak közvetlenül adhatók fel a kézipoggyászok is. Aki a közvetlen vasúti legyet váltja, az semmiféle kedvezményre nem tarthat igényt, csupán a gyerekek részesülnek féláru Jegyben. A menetjegyek egyszer megszakíthatok 24 órára. A 400 kilométer távol"óló jegyek két napig, a messzebbre szólók négy napig érvényesek. Természetesen ezek a rendelkezések ugyanekkor Magyarországon is életbelépnek. A menetjegyek árát, valamint a poggyászdijakat Magyarországon vagy koronában és leiben szedik be, vagy pedig magyar koronában az előzőn api hivatalos árfolyam alapján. Romániában a dijak vagy leiben és koronában, vagy pedig pusztán leiben szedhetők be szintén a hivatalos átszámítás alapján. Az uj egyezmény a magyar-román személyforgalmat kétségkívül az eddiginél kényelmesebbé teszi. Beszéltem Wedekind szellemével. A szegedi színházi tizek tanácsának legutóbbi ülésén az egyik tekintély igen kemény megrovásban részesítette Wedekind Frank német drámaírót, akinek Tavasz ébredése cimü színdarabja tudvalevőleg elkerült Szegedre is. A konstruktív kritikus ur az emiitett dráma konstrukcióját gyalázatosnak minősítette (a mü destrukcióját bizonyára elsőrendűnek tartja) és a perfid darabot, amelynek szerinte irodalmi értéke nincs, egyszerűen egy megbomlott agyú ember munkájának bélyegezte. Lapunk saját külön kiküldött okkult tudósítója egy spiritiszta szeánszon megidézte Wedekind szellemét, hogy mint érdekelt fél és vádlott, nyilatkozzék ebben az ügyben. A világhírű német költő készséggel tett eleget a szellemidézésnek és a következőképen nyilatkozott: — Magam is megtehetném azt, ha nem volnék csöndes ember, mint előttem ismeretlen bírálóm és bepörölhetném őt hitelrontás miatt. Mert hallom, hogy ő is irt egy darabot, amelyről legközelebb fognak dönteni illetékes fórumok,' hogy — last, but not least-e, vagy sem, a magyar drámairodalomban? Elvégre, kinek a pap, kinek a papné, én ismertem egy német császárt, aki .nem szerette Gerhart Hauptmannt, ellenben Neró után magát tartotta a legkülömb művésznek a kerek német világon. A szegedi ur szerint a szegedi igazgató megbűnhődött, amiért a darabomat előadta: a jobb érzésű emberek távol maradtak a színháztól. Remélem, hogy az illető ur is a jobb érzésű emberek közé számítja magát és igy az ő ártatlan és érintetlen kedélyét sem fertőzte meg a Tavasz ébredése, amelynek valóban perfid tendenciája az, hogy éljen az élet és hogy a fiatalságot szeretni kell és megérteni és hogy az élet a legnagyobb érték ezen a földön! Magam — ezt nem mentségemre mondom — példás családi életet éltem, ötvenéves jubileumomon a legnagyobb német költők és kritikusok üdvözöltek és az illetékes szegedi úriemberrel szemben hajlandó vagyok darabom és agyam értékét illetőleg alávetni magamat egy olyan nyiltkörü zsűri Ítéletének, amelynek tagjai Shaw Bernát, Kerr Alfréd, Maeterlinck Mór, Gorkij Miksa, D'Annunzio Gábor és Móricz Zsigmond, bizonyára előtte sem ismeretlen nevü és működésű irodalmi és színházi egyének. Ami különben a jobb érzésű emberek távolmaradását illeti, drámám előadásától, jól értesült helyről tudom, hogy ezek a iobb érzésű eevének tijafcb időkben SopTiokles, Sh^speíef MoiK Ibsen dicsőült kollégáim jól konstruált és irodalmi értékű drámai költeményeinek előadásairól is elmaradtak. Nem akarok kákán csomót keresni, de félek, hogy még az illetékes szegedi úriember is megjárhatná, ha például egyetlen színpadi termékét a berlini Deutsches Theaterben mutatnák be. Ez persze amolyan freudi Wunschtraum.) Gönnolom neki, majd meglátná, hogy hányan is vannak azok a jobb érzésű emberek ? Gyalu. Borászati tudományok. A borról azt tartják némelyek, hogy egészen különleges tudomány a hozzá való értés. A régi benszülött szegedi mondás szerint nincs is rossz bor, csak az egyik jobb, mint a másik, ezért sóhajt fel az egészen alkalmatosnál a magyar: — Hogy verné el az Isten a tövét útról útra! A tanyai felebarát lassankint kezdi már megtanulni a kezelését, bár amit otthon tart a maga használatára, az savanyu és csak nagy önfeláldozással nevezhető bornak. Voltaképen nem is olyan régi az egész szőlőkulturánk, innen-onnan harminc éve, hogy Zombory Antal szenátor urunk nekifogott a telepítésnek, aranyat varázsolt elő a homokból, hatalmas vagyonokhoz juttatott számtalan embert, csak éppen neki macának nem jutott semmi a kis hivatali nyugdíjon kivül. Volt idő, hogy Szatymazon és a Balástyában teknőkbe állt a nedű, olyan bőven fizetett s olyan kevés volt a hordó. Aki érte jött, vihetett belőle amennyit akart és tudott. Semmire se tartották. Aztán Gerle Imre bebizonyította, hogy van ez olyan jó bor, mint sok másféle híres. Nem igaz, hogy nem 411 el, hogy meg kell inni az ujjig. Ezt csak a nagyon szomjas népek találták ki. Igy lett aztán a szegedi homoki borból még aszú is, versenyző tórsa akármelyik vidékbelinek. Buteliába helyezve finnyás — azaz inkább drágát kereső — pesti népek olyan címen fizetnék érte a drága pénzt amilyent elhitetni akar velük az ember Bokor Pál sillerével, sötétvörösével csak a piaristák dörgicseije veheti föl a versenyt. A szegedi borok nem mind édesek, azzá alakulnak amire a szakértő kezelés irányítja, előnyük bizonyos hegyi borokkal szemben, hogy nem meszesek. Van ugy, hogy néha tanyai termelő bekerül a városba és bormérést nyit, árulván a maga termését. Ha elfogyott a világ minden kincseért se pótolná mással. Csak a saját márkáját hozza forgalomba. Ezért jótáll, ennek megvan a becsülete. Ha kész van, bezárja a helyiségét és nem mér ki bort őszig. Mert a jóra rátalál a hozzáértő ember s hamarább hire fut az ilyesminek, mint a futó tűznek. Volt egyszer egy nagy hivatal Szegeden — alig van már meg a gyenge maradéka —, annak a népei különösen nevezetesek voltak a szakértelmükről. Tegyük fel, este, a hatórás gyorsvonattal megérkezett Szegedre egy idehelyezett ellenőr, vagy micsoda s nyolc órakor már rátalált arra a helyre, ahol a legjobb bort mérik. Zoro és Huru, kiváló szegedi bormérő helyek két szakértő tudósa, állandó megfigyelés tárgya, hogy merre tartanak. S ha betértek egy eddig nem frekventált korcsmába, nyomon követi őket számos Nachwuchs, mert bizonyos, hogy ott jó bort mérnek. Igy jönnek váratlanul divatba némely kocsmák, egyszer a koplalósok tájékán, máskor Alsóváros rejtekén, vagy a nagykörúton s igy támad versengés egy-egy kocsma között, hogy melyik borának több a grádja? Tavaly egy tizenhatos győzött, Zoro és Huru voltak a döntőbirák. Ok egyébként bámulatos tehetséggel ruháztattak fel. Van matikus férfiú, aki varázsvesszővel ártézi vizet talál, ellenben őket igy vonzza a láthatatlan erő a jobbik bor színhelyére. És megesett már velem, hogy csendesen beszélgetvén zárt szobában felriadtam, mert mintha kocsi állt volna meg az utcán. — Csak a szódás kocsi, mondta Zoro olyan megvető hangon, amilyennél súlyosabban már nem lehet illetni szódát. Ujabb zörgetésre Huru neszelt föl. — Most bort szállítanak, azaz hogy inkább üres hordókat. Hát ilyen tudományok is vannak, ami nagyon fontos, mert mi lenne a világból, ha minden ember csak egyféléhez értene s nem oszlanának meg a tudásoki A református templom körül még most is árulják hetipiacos napokon a tanyai népek a bort. Huszonöt liternél kevesebbet nem mérhetnek ki, de ami van, azt kimérik. — Jó-e? — kérdezem. — Hát biz ez félgyertyás. Aminek viszont az a magyarázata, hogy elég annyit szopogatni belőle, amíg egy kisebbszerü gyertya félig leég, akkor aztán orémusz kendnek, fektethetik az ágyba. Még friss vacsorát se kiván másnap reggelig. Ez is tudomány, melyik esztendő adott erősebb, melyik gyöngébb bort, ámbár egy kutya, mert azért elfogy mindegyik. Amióta Aradhegyalját elbirtokolták^ oláhok, különösen megnőtt a szegedi borok becsülete. Onnan nincs behozatal, Isten tudja, mit csinál a fránya nép azzal az isteni nedűvel. Mindegy annak, hogy mit iszik, egyébként is inkább cefréjét kultiválta pálinka formájában. De való tény, hogy a rengeteg szakértő között lehetetlenség a bor hamisítása. Azt hiszem, ez csak régi tréfa, ugy fogták rá a korcsmárosokra. Minek tennék? Elriasztják a vendéget, aki maga állapítja meg, mennyi százalék vízzel keverve szereti. Borivó ember nem is megy úgynevezett előkelő helyre, ahol a bor csak járuléka az evésnek s nem fordítanak rá fő-gondot. Itt talán székekkel való verekedés is támadna, ha borpancsolás történnék. Mégis tudok két esetet, amikor személyese" találkoztam a gyanúval, azaz, hogy gondolkodj3 estem a körülményeken. Ugy kell az ilyesm".c mondani, ahogy történt, különben semmi Valamikor régen, a kis Kass-beli hires kedélyes bohém-szórakozások idején, mikor Lip&ty Adánx