Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-23 / 70. szám

Saeged, 1924 március 23. SZEGED A diplomák, meg a vizsgák (A Szeged tudósítójától.) Egy református papról irtak a napokban az újságok. Leleplezték, hogy meghamisította valamelyik vizsgájának a bizonyítványát, a következő vizsgákat azonban már szabályosan letette. Erről jut eszembe, hogy sok-sok esztendő előtt ismertem Torontálban egy dr. Farnady József nevü pénzügyigazgatósági fogalmazót. Szeretetreméltó, kedves ember volt, olyan, akire azt mondják: talpig ur. A hivatalban épp ugy elbájolt mindenkit, mint a társas érintkezésben, mert hogy ezt különösen szerette. Fiatal házas volt, gyermektelen, ha kellett, hát táncolt, ha tarokk-kompániába negyediket kerestek, Farnady József hajlandó volt mindig belépni, de épp olyan pompásan mulatott cigánymuzsika mellett is. A hivatalában nagyra tartották, ugy emlékszem, hogy a harmadosztályú kereseti adóügyek tartoztak hozzá, ő volt az adókivető bizottság jegyzője is. Előmenetelét mégis hiába várta. Abban a régi jdőben nem ment ez olyan könnyen, mint ma s akárhány pénzügyi szakmabeli ember titkárként végezte a pályáját. Az már olyan magas rang volt, mint a kapitányi a katonaságnál. A nyugdíjazás stádiuma. Tudott is sok mindent az ügyvédi diplomává rendelkező Farnady s adócsatározások alkalmával fogas fiskálisok megszégyenülten vonultak vissza. Törvény, döntvény, rendelet amennyi csak van, az mind a kisujjában volt, — lehetetlen ezzel az emberrel boldogulni. Amikor aztán a legközelebbi turnusban sem léptették elő segédtitkárnak .elkeseredett éi olthatta a finánciát. Közjegyzőbe «es MCegéden de valahányszor csak tehette, hazaszaladt feleségestől a réíi városba Ott maradt tigyams a legjobb barátja, thuczky MihályEl mikor az öreg közjegyző meghalt, százas deputáció tisztelgett az igazságügyminiszternél, hogy Farnady legyen az utódja. Mert az ilyen ember, meg olyan ember, nincs hozzá hasonló senki. Ugyanabban az időben történik, hogy Nagybecskereken fölfedeznek egy adócsalást. Az egyik nagybérlő adólapjain vakarások voltak, kiderült, hogy három éven át összesen vagy 4—500 forinttal kevesebbet fizetett, — nosza hamar bünügyi följelentés, letartóztatják, de sürgöny megy Ceglédre, hogy tartóztassák le Farnady József közjegyzőhelyettest is. Alapos volt ugyanis a gyanú, hogy ő követte el a hamisítást, ő dolgozott fogalmazó korában ebben az ügyben. Ilniczky Mihály vizsgálóbíró, ez a talpig korrekt magyar ur, akkor élte át életének legkeservesebb napjait. A kenyeres társa, legjobb barátja ellen kellett eljárnia. Szigorú kérdéseket föltennie, figyelmeztetni, hogy ne kerteljen, valljon be mindent. Aztán szigorúnak lenni az asszonyához is, aki nyomban szaladt az ura után, hogy kieszközölje számára a vizsgálati foglyoknak járó kedvezményeket. Azonban a vizsgálóbíró, akármilyen humánus jó lélek egyébként, ugy érezte, hogy most a rendesnél is szigorúbbnak kell lennie, ne gyanúsítsa meg senki. És aztán csak annyi volt a kedvezmény, amennyi akárki másnak kijár. Farnadyné egy napon azért járult a vizsgáló- | biró elé, hogy hazavigye az ura szennyes fehér- i neműit, amiknek helyébe tisztát hozott. A vizsgálóbíró halotthalovány némaságban nézi át a holmikat, össze-vissza forgat mindent, egy manzsettánál megáll. Azt jobban figyeli, végül azt mondja. — A manzsettát itt tartom, a többivel méltóztassék rendelkezni. Farnadynénak feltűnt ez a kutakodás, izgatottan odafigyelt ő is és el tudta olvasni a kézelő belválaszthatatlan a két család, minden szabad per ^ ^ ^ ^ CÜCeelédee8r is hamar megszerették Farnadyt s j - íróasztalom középső fiókjában levő minden Telefon : Pénztár 582. Belvárosi Mozi Telefon: Igazg. 25S. Vasárnap, március hó 23-án a kiváló művésznő első fellépése amerikai filmen: BELLA DONNA (A méregkeverő). n o fpiVnnásban Pazar amerikai felvételek, iijáma b felvonásban^ ^ Qeorge PlttmBurlc(Sí a „mszhajó- rendezője. Azonkívül: A kitűnő kisérő műsor. Előadások kezdete: Vasárnap 3, 6, 7 és 9 órakor, hétköznap 5, 7, 9 órakor. okmányomat azonnal égesd el. Ment egyenest a vonatra, haza Ceglédre. Hajnalban érkezik meg, kiszedi a fiókból az iratokat és viszi Budapestre dr. Hets Ödönhöz, vérszerinti rokonához, aki a maga korában kitűnő hirü kriminalista volt. — Nézdd, Ödön, ez, meg ez történt, a Józsi üzeni . . . Hets szemügyre vesz mindent s azt mondja végül. — Alighanem rosszul olvastad el az üzenetet, mert ezek ártatlan dolgok. A vizsgáiról szóló bizonyítványok, az okiratai. Vidd vissza a helyükre. Farnadyné hazamegy, délben aztán jön a ceglédi rendőrség s a vizsgálóbíró megkeresésére lefoglalja az iratokat, amelyekből Ilniczky Mihálynak kell kihámoznia, hogy az első alapvizsgát kivéve, valamennyi hamisítvány. Soha nem vizsgázott Farnady, nem tett szigorlatokat, sem ügyvédi vizsgát. Az ügyvédi diplomát valamikor Haas Sándor csanádmegyei fiskálisnak állították ki. Láttam ezt az okiratot, a szine ki volt szívatva a nappal,-aztán annyiszor hajtogatták, hogy csupa törés lett. Rá kellett ragasztani egy vászonlapra. A nevét kivakarta, helyébe irta ügyesen a magáét, azután leöntötte az egészet tintával, szépen keresztbe. Az egyetemen jöttek rá, hogy ki volt az eredeti tulajdonosa, iktatószámról, a dátumokról. Az évszám adatait soha nem nézte senki, különben felfedezte volna, hogy a diploma szerint Farnady sok-sok évvel idősebb, mint a valóságban. A tárgyaláson, amit akkor végtárgyalásnak hívtak, ennyit jelentett ki: — Beismerem, hogy minden diplomámat hamisítottam, de ez a cselekményem régen elévült. Többet mondani erről nem vagyok hajlandó. Később tudtam meg a dolga részleteit. Mikor annak idején felment Pestre, ellumpolta a beiratási költséget. Újból kérni nem merte hazulról, pótolni soha nem tudta. Megkezdte hát a hamisításokat, de azért állandóan tanult, ügyvédi irodákban működött. Végül pedig nemcsak tanult, de tudott is. Az adócsalást nem lehetett rábizonyítani, egész sereg tanú vallotta, hogy soha nem is látta a bérlőt. Hatalmas jogi csatát vivott, pedig egyik ellenfele Nagy Dezső volt, a valamikor nagyhirü budapesti, a másik pedig Reiniger Jakab, a nem kevésbé kiváló szegedi ügyvéd, végül is fel kellett menteni. Mikor aztán jogerőssé vált az Ítélete, kivándorolt az országból. Egy hires leipzigi könyvkiadó cégnek lett a — jogi tanácsadója. Bob. Hangszerek, alkatrészek, javitások legolcsóbban Babősnál, Iskola-u. 40 Vízvezetékét Feketénél készíttesse. Telefon lo-72. st Csehek Magyarországon. Irta: dr. Czimer Károly. Egyik kézben karddal, a másikban fáklyával, tüzcsóvával száguldoztak le-föl a .csehet^ táborában, üszköt vetve a nemez sátrkönnyen gyúló takarmányba, szént(^fTnzM kÍDánvn™Ovarsáé más része a sátras között Kipany Stt harci paripákat kerítette kézre, a lovaika védeni készülő cseh apródokat és csatlósokat kaszabolta le. Az ijedtség támasztottaavar* fejetlenség eszét vette Lippa vezérnek, Zbigi nyev markolábnak, aki félmeztelenül ugrott kl sátrából és eszeveszetten rohant nyeregteien lovon a Morva vizének. Jó uszó apródjának köszönhette, hogy bele nem veszett. Csorba Gida boldogan köszönt el ifjú hitveSé—' Megérkezett Máté url Pendüljön meg ipikünkben az öröm citorája. Azután tisztjeihez fordul. Tárjátok ki a kapukai Ki a hanákra: Üstd-vágd, ahol éred. Ne yános király népén- lépten nyomon fogyott 8 íráhan rohanó könnyű lovas magyarok a 8,aáíf Üldözés közben csak arra vigyáztak, Eícv az uhukba C8ő mocsárba, nádasba terel&í menekülő nehéz páncélos cseh lovagokat a hanságba, fertőbe elmerült vergődő ellenvet a partról kényelmesen nyilazták le. Más oldalról a táborban elbujkált cseh-morva ií&if SJ^néwaErí raktak a tájakon e:s l g a szokásos ehrással m oa Vencel pökök, főemberek, a „cseh nemesség virágának" lelke üdvéért és siralmasan buggott a nagy öreg orgona könyörgő hangja: Goszpodipomiluj 1 A magyarok nyilától ments meg Uram minket 1 * Máté ur sátrába zárkózék, nem akart a megszabadított holicsiak hálálkodásának fültanuja lenni. Egyedül Temetvényi Csorba Gida mehetett be hozzá. , , « . , — Talpig ember vagy kedves öcsém 1 Kipróbált, kemény hívét menten elő is mozditotta a vajdák sorába s a beczkói várnagyi uradalmat inskribálta rá és maradékaira. Azután az elfoglalt ellenséges táborban a foglyok és zsákmány számba vé.ele vette kezdeet A győztes magyarok sorban vezették föl a rabul ejtett cseh-morva urakat, előre kotyálták, hogy értük kinek mennyi váltságdíj üti a markát Máté urnák seregdiákjai nem győzték lajstromba írni a foglyok nevét és gangját. A marcona Janosik, a hludovai bíró kaszás tótjaival nagy csapat német landskenetet terelt Máté ur elé, akiknek pántlikával át ont nagy tollas barettjeikről előre letépték a tollakat — Mostan hozunk mladi pán kegyelmednek tollatlan császár madarakat, v ... Az eleseit csehek szá nánál csak a zsákmány volt nagyobb, amit az ősök szerdék néven hittak Egy nagy sátorba hordták össze a temérdek értékes fegyvert, a kétfarku koronás oroszlánnal diszitett zászlókat, a halottakról leszedett ékszereket, nyakláncokat, sisaktollak aranyfoglalóit, igaz gyöngytől, drágakötői nehéz kardhüvelyeket. A vajdák, hadnagyok, őrnagyok és száznagyok éppen a felosztáshoz készültek, amikor belépett Máté ur és magának vindikálta a zsákmány elosztását. — Hátrább a kótyálókkal — mondá —, ne siessenek te kegyelmetek az szerdéknek- koncra vetésével. Istené a dicsőség, azért előbb Istennek kell kiadni a szerdékből, ami Istené. Híjjátok a turóci apátot. Csakhamar belépett a főpap. Reverendája fölött vaspáncél lógott, fejét ki-beluggatott vaskalap födte, zordon és kemény külsőt kölcsönzött a kegyes férfiúnak, aki nemcsak az ige hirdetését gyakorolta, hanem ha szükség kívánta, az ellenségnek is oda szokott verni erős kegyetlenül és ily módon az evangeliumi életet szép összhangba hozta az akkori magyar géniusszal. — Fő ur — mondá neki Csák Máté — a múltkor az apátság körül vadásztam, nagyon vedlettnek tapasztaltam az Ur házát, azért válogassa ki kegyelmed az szerdékből az aranyezüst marhát és hozassa rajta rendbe az Isten házát, hogy ismét megsegítse a szegény magyarokat. A török időkben is a jámbor hajdú vitézek, kik szegények voltak mint a hatot kölkezett réti csikaszfarkas, a kótyavetyén eladott zsákmány árából legelőbb a templomoknak, papoknak és iskolamestereknek adták ki a segítséget. A győzelem után a vallon, német és cseh zsoldos ivott, dorbézolt és kegyetlenkede t. A török rabok hasát felhasigatta s belső részük, „aprólékjuk" közt kereste a lenyelt drágaköveket és aranyat. A magyarnak soha sem volt természete a kegyetlenkedés a legyőzött ellenseggel szemben. A kivívott siker nem tette elbizakodottá, fenhéjazóvá és kérkedővé, a diadalt szerényen és alázatos szívvel Isten segítségének tulajdonította. Mint vigkedélyü nép, a nótát és a táncot fölötte kedvelte és még a csatamezőn is daliban és táncban adott kifejezést a győzelem fölötti örömének. Amikor Holics alatt estére hajlott az idő, a tábortüzek mellett vigan rakták a vitézek a dobbantós táncot a hegedősök zöngése mellett s a szél átvitte a morvaföldre a kobzosok győzelmi énekét. (Folytatjuk.)