Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-21 / 68. szám

SZEGED Szeged, 1924 márdmi 21 belügyminiszter és Vass József népjóléti miniszter felfogásaitól. Tudósítónk beszélgetést folytatott Rakovszky belügyminiszterrel, aki idevonatkozólag a kővetkezőket mondotta: — Kőztem és a miniszterelnök között ellentétekről nem lehet beszélni. £n ugyanis tegnap a nemzetgyűlési beszédemben nem védtem meg senkit, amit annál is kevésbé tehettem volna meg, mert semmi adat nem áll a rendelkezésemre arra vonatkozólag, hogy a március 15-i kommunista tüntetést kik kezdeményezték. A A lakásbérek emelése. Vass miniszter nyilátkozata. Budapest, március 20. A csütörtök délutáni minisztertanácson elhatározta a kormány, hogy 1925 május elsején az üzlethelyiségeket, 1926 november elsején pedig a lakásokat teljesen felszabadítja. A felszabadításig a házbérek el fogják érni az aranyparitás felét, fokoz itos emelkedéssel. Az idei májusi negyedbsn már megkezdik a bérek ilyeniráiyu emelését. Vass Jórsef népjóléti miniszter erre a következőket mondta: — A lakbérek emelése annyira fokozatosan tórténik és ebben az esztendőben annyira védjük a lakókat, hogy a szanálási program első részletének végrehajtása után előreláthatóan mutatkozó stabilizáció, továbbá a gazdasági viszonyok kiegyenlítődése legalább is elviselhetőbbé fogja tenni a lakbérek emelkedését. A lakbérek rendezése következtében teljesen uj alapra helyezzük a lakbérkérdést, mert apapirkoronát kikapcsoljuk és igy minden ezzel kapcsolatos megelőző intézkedés érvényét fogja veszteni. A bérek emelkedése automatikusan történik. A lakáshiány megszüntetéséről ezt mondotta a miniszter: — Meggyőződésem, hogy addig, amig a teljes felszabadítás bekövetkezik, a szükséges lakásmennyiséget ki fogjuk termelni, részben az állam, részben a különböző gazdasági tényezők MMMMMMIMWMMM^^ A fajvédők nem fogadják el a valorizációs javaslatot. i a számukra rendelkezésre bocsátott hitel segítségével, részben pedig a magánépitkezők. A miniszter ezután igen érdekes nyilatkozatot lett a közhivatalok által lefoglalt helyiségek felszabadításáról: — Nem szabad f gyeimen kivül hagyni — folytatta Vass miniszter —, hogy a lakásokban elhelyezett hivatalokban állandó razzia folyik már most is és ennek az a célja, hogy a nélkülözhető helyiségeket visszaadja eredeti rendeltetésüknek: lakásnak. A hivatalokban ugyanis ujabb összevonás és létszámcsökkentés lesz, igy tehát még inkább alkalom nyílik arra, hogy az ilyen cimen lefoglalt lakásokat felszabadítsuk. Remélem, hogy a fővárosban és a nagyobb városokban az összes magán (lázakból kilakoltatjuk a hivatalokat. Ugy hiszem, hogy nyár elejére be is fejezzük a hivatali helyiségek razziáját. Pesthy Pál igazságügyminiszter az összes pénzügyi javaslatok egyszerűsítéséről ma többek között a kővetkezőket mondotta: — A kérdéses javaslatok egybefoglalása helyes. A lakásügy is beletartozik a javaslatba, mert a költségvetésbe be kell állítani a lakásadóból származó bevételt is. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy mindenki elmondja azt, amit akar. Valószínűleg mindenki arról fog beszélni, amihez ért. Tehát semmi kifogást nem lehet emelni az egyesítések ellen. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés csütörtöki ülését 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A napirend első pontja az alelnökválasztás. Leadtak összesen 97 szavazatot, ebből Zsitvay Tiborra esett 77 szavazat, üres volt 23, kettő pedig megoszlott. Igy az elnök Zsitvay Tibort jelentette ki újonnan megválasztott alelnöknek. A valorizációs javaslat tárgyalására térnek át. Az első felszólaló Lendvai István. Felszólalását Ernst Sándor beszédének egyik erkölcsi motívumához kapcsolja és azt próbálja kimélyíteni. Ernszt Sándor bestédében azt mondotta a pénzügyi politikáról, hogy akinek látnia kellett volna, nem látott, már pedig azoknak, akik a nemzet sorsának vezetését vállalták, kötelességük előrelátni, kormányozni annyi, mint előrelátni. Fejtegeti, hogy Kállay még mindig pénzügyminiszter, n;mcsak hogy nem bukott meg, hanem egy emelettel feljebb bukott és az eddigi hibás politikát most a második emeleten folytatja. A külpolitikai helyzet readezé6ére nincs kilátás. A Népszövetség egész budapesti működését Strakosch aal együtt színháznak tartja. A külföldi kölcsönt illetően azt kérdi, hogy miért nem fordult a kormány a nemzet áldozatkészségéhez? Talán azért, mert megmozdult benne a lelkiismeret és megérezte, hogy elsősorban a nép bizalmára volna szüksége ? A javaslatot nem fogadja el. Ulain Ferenc foglalkozik a miniszterelnök szolnoki beszédével, amelyben a miniszterelnök baromorvosnak nevezte azt, aki a valorizációt sürgeti, ugyancsak a valorizáció ellen foglalt állást Kállay vot pénzügyminiszter és Popovics jegyintézeti elnök is. Öt hónappal később pedig mind a hárman egészen más álláspontra helyezkedtek. Statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy sehol a világon nem múlja felül a kereskedelmi hitel azt az összeget, amelyet az állam a jegyintézettől kölcsön vett. Ez szinti példátlan, nemcsak a pénzügyi történelemben, hanem általában a történelemben. Ulain ezután rövid szünetet kér, mire az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után Ulain kifejti, hogy a jegyintézeti hitelek folyósítását mindig azzal indokolták, hogy a termelést elő kell mozdítani. Leszögezi azt, hogy az arannyal fundált jegybanknál terI

melési célokra egyetlen fillért sem adtak. A jegybankoknak csak kereskedelmi, illetőleg forgalmi hitelt szabad adni. Nálunk dobálták a , pénzt a hitelekre, a kereskedelmi életben, elsöI

sorban a termelés ürügye alatt. Ezután a francia frank esésével és annak az * előzményeivel foglalkozik; ezt is a rossz pénzügyi politika okozta, amely az imperialista célok érdekében a hadsereg részére való kiadások fedezése cimén csinált inflációt. Ennek természetesen csak a valuta leromlása lehetett az eredménye. A valutaleromlás nem világjelenség, vannak nemzetek, amelyek egészségesen meg tudták tartani a valutájukat. A mi kormányunkból azonban hiányzott az elegendő erő és energia, hogy ellenállj jn a lelkiismeretlen és gonosz embereknek, A bankokra szükség van a gazdasági életben, de nem a hitvány bankokra és bankárokra. Mi történik azon siberekkel, akikről Eckhardt megemlékezett a múltkoriban a nemzetgyűlésen? Eckhardt kijelentette, hogy a Magyar Altalános Hitelbanktól kezdve valamennyi nagybanknál nagy koronakicsempészés történik. Kérdi, miért nem jártak ei ezek ellen a nemzetrontó hitvány emberek elien. Elnök ekkor az ülést délután 4 óráig felfüggeszti. A délutáni Qlés. A délutáni ülést háromnegyed ötkor nyitotta meg Zsitvay Tibor alelnök. Ulain Ferenc folytatja a megkezdett beszédét. Áttér a kényszerkölcsön kérdésére és kijelenti, hogy a kölcsönt elhibázottnak tartja. Amit ma a kormány csinál, az mind csak szánalmas foltozás, amellyel nem képes a nemzet gazdasági rendjét helyreállítani. Magyarországon a bányák négy bank kezében vannak és a széntermelés 80 százaléka falött a Magyar A'talínos Hitelbank éa a Kereskedelmi Bank rendelkezik. A tizenegy cukorgyár közül a Magyar A'talános Hitelbank kezén van négy, a Hatvani-család birtokában négy, a többi három egészen jelentéktelen. Ezé* az érdekeltségek mérhetetlen illegitim hxsznot vágnak zsebre. Igazságos-e, hogy ilyen körülmények között ugyanolyan kényszerkölcsön! vessenek ki a mezőgazdaságra, mint ezekre. Ezek után a takarékkoronát biralja és kijelenti, hogy a kormány politikáját az utolsó négy évben a teljes kapkodás és a fejetlenség jellemzi. (Gömbös: Sugárzott Kállayból a tehetetlenség.) Bethlen grófnak Kállay volt a tragikuma, mert Kállay győzte meg ezt a keresztény meggyőződésű férfiút, hogy as országot csak a zsidó nagytökével lehet megmenteni; ez vezetett a katasztrófához. Reislnger Ferenc kifogásolja, hogy a takarékkorona értékét az arbitrage érték után számítják. A 4—5. szakaszos javaslat semmiesetre sem elegendő szerinte arra, hogy segítsen a mai nehéz gazdasági helyzeten. A kényszerkölcsön kapcsán adatokat sorol fel az igazságtalanságok és visszaélések bizonyítására. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Huszár Károly elnök felolvassa azoknak a képviselőknek a neveit, akik a legutolsó névsorolvasás óta nem igazolták magukat. Az elnök a beterjesztések után napirendi Javaslatot tesz. Legközelebbi ülés péntek délelőtt 10 órakor lesz, amikor folytatják a korona értékcsökkenésének megakadályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Györki Imre személyes kérdésben szólal fel. Zsirkay tegnap azt mondta, hogy ö — Qyörki — egy Szamuelli nevű zsidő névmagyarosítása ügyében járult a belügyminiszter elé s hogy ezért mondotta az interpellációját. Zsirkaynak ez a kijelentése aljas rágalom. Zsirkay hazudik. (Felzudulás a kormánypárton.) Györki ismételte a kijelentést, bogy Zsirkay nem mondott igazat, amikor ezt a kijelentést tette róla. Az ülés háromnegyed 8 órakor ért véget. Az uj német jegybank. London, március 20. A Daily Telegraph tudósítója arrói értesül, hogy az Angol Bank ötmillió fontnyi hitelt engedélyezett arra, hogy a Scbacht-féie német arany jegybank alapításában részt vegyen. A magyar-osztrák likvidációs tárgyalások. Budapest, március 20. A magyar-osztrák likvidációs tárgyalások folytatásakép ma délelőtt az osztrák megbízottak belső tanácskozást folytattak. A délután foyamán a magyar és osztrák referensek csoportonként tárgyalták a két államot közvetlenül érintő háború előtti és háborús hitelügyi kérdéseket. Holnap reggel 10 órakor kezdődnek az osztrák pénzügyminisztériumban a plenáris tárgyalások, amelyeken Szterényi József báró nyugalmazott miniszter vezetésével az egész delegáció részt vesz. Az Oroszországban visszatartott túszokért politikai foglyokat kér a szovjet. Budapest, március 20. O.oszországban még mindig sínylődnek magyar túszok, akik hazájukba való visszatérésüket várják. Arról is hirt adtunk, bogy a nemzetgyűlés újból megalakította a hadifogo'ybizottságot, amely a honvédelmi és külügyminisztériumokkal egyetértően az Oroszországban rekedt hadifoglyok kiszabadításának ügyét intézi. Ismeretes dolog, hagy mint az 1921—1922. évi hadifogolykicserélésnél, ugy ezúttal is Jungerth Mihály revali követünk és a berlini magyar konzulátus folytatja az idevonatkozó diplomáciai tárgyalásokat. Az illetékes tényezők azonnal összeköttetésbe léptek Oroszország képviselőivel. A magyar kormány nevében figyelmeztették az orosz kormányt arra, hogy az 1921 nyarán kötött megegyezés értelmében az Oroszországnak kiadott magyar kommunistákért az összes magyar túszokat ki kellett volna szolgáltatnia. Az orosz kormány azonban azt válaszolta, hogy a még kezei között levő túszokat csak ujabb politikai foglyok kiadása ellenében bocsátja vissza hazájukba. Meg is nevezte azokat, akiket a visszatartott magyar katonákért követel. A magyar kormány tárgyalni kezdett erről a kérdésről, közben azonban megállapították, hogy Magyarországon sehol sincsenek azok a politikai foglyok, akiknek kiadását az orosz kormány követeli. A hivatalos vizsgálat eredményéről értesítés ment Moszkvába s egyúttal megsürgeti a magyar kormány a túszok hjzaküldését, mert nyilvánvaló, hogy Oroszország ezúttal is minden ürügyet felhasznál a tárgyalás elhúzására.