Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-17 / 40. szám

Szeged, 1M4 február 17. SZEGED a zái Megszűnik a tavaszi vadvizveszedelem. (A Szeged tudósítójától.) A szegedkörnyéki gazdák állandó pansszára annak idején meg­szervezték a vadvizek kormánybiztosságát, amely nagy költséggel elkészítette a vüdvizlevezetés országos terveit. A tervek végrehajtására tör­vényt alkotott a törvényhozás. A törvény főbb rendelkezéseit még a mult év novemberében ismertette a város hatósága a veszélyeztetett területek gazdaközönségével. A törvény lényege az, hogy a vadvizlevezetési tervek megvalósí­tását magukra, az érdekelt gazdákra bizza a törvényhozás, még pedig ugy, hogy felhívja a gazdákat a mentesítő társulatok megalakítására. Ezek a társulatok a mentesítés költségeit a mentesítendő területek nagyságának arányában vetik ki tagjaikra. , Közvetlenül a gazdák tájékoztatása után olyen jelenség bukkant fel, amelyre senki sem szá­mithatott. Nagyon sok érdekelt gazda jelent­kezett a polgármesternél, akit arra kértek, hogy hasson oda, hogy a mai állapotok maradjanak meg továbbra is, hagyják meg a vadvizek jelenlegi természetes lefolyását, ne építsék ki a tervezett uj csatornákat, mert ugy is elég nagy adóterhek alatt nyögnek már most is, a yad­vizlevezetési tervek megvalósításával járó ujnbo terheket már nem bírnák el. Tehát maguk a gazdák ellenzik a vadvizkérdés végleges rende­zését. Kiderült ugyan, hogy a polgármesternél járt gazdák legnagyobb részének olyan helyen feks2ik a birtoka, ahol legkisebb a vadvizvesze­delem: a Fehértó és a Tissspart közvetlen közelében, de éppen ezért nagyon jellemző a gazdák eljárása. A polgármester természetesen nem sietett a gazdák kívánságának teljesítésé­vel mert hiszen a vadvizkérdés rendezését or­szágos érdekek teszik kívánatossá. A polgármesteri hivatalban nyert értesülésünk szerint a tavaszi vadvizveszedelem kritikus idő­pontja már elmúlt és minden valószínűség sze­rint ez a tavasz nem zudit nagyobb vizvesze­delmet a szegedi termőföldekre. A tél ugyanis elég hosszú ideig tart, a hegyvidékeken az olvadás majd csak a tavasz vége felé követ­kezik be, a folyók áradása igy olyan jelenték­telen lesz, hogy a vadvizek levezetése nem üt­közik nagyobb akadályokba. A polgármesteri hivatalhoz mindezideig nem érkezett olyan jelen­tés, amely a környékbeli vadvizek elszaporodá­sáról számolt volna be. uuuuuianri n * Műbutorokat készit Spitzer, Margit-utca 12. Kállay dr. jogiszemináriuma Pallavicini-utca 3 alatt fogad egész nap. Telefon 89. so ho'nap frissebb lesz a kakuknál is, mindig elaludta a kakukszót. Évődtek is vele az urak, mert a San V3gy három hétig megszólalt minden haj­— No, Kelemen öcsém, te rólad rossz hirt visz M" 2ágoni lányoknak. Nem szeretik ám a igoni lányok az olyan legényt, aki nagyon alvós. a*^ Mikes annyit szégyenkezett, pironko­£ÍL°gy •,utólÍára megsajnálta a fejedelem. S ffi « 'K™/kor nagy°n korán megszólalt a kakuk, ajtaját megkopogtatta a Kelemen deák kii többieket FyCre h3mar' most maÍd te csuf0ld De hogy odabent nem moccant a deák a feje­delem bosszúsan nyitott be hozzá- ' 1 jon-Hé, klemen, talpra, hogy a labanc hord­hogfc" SS^fcAJSIía a fél­Hát nem feküdt azon senki V a medvebőrre. ságLá?m^%XXÍa" lSeÍtfe a bosszu­ott hallgatott el. S a SS? a kak«kszó. Éppen - No most meglesem^16"1 megál't- i 8 s^ftáa^ a deák mögé Az angol dokkmunkások sztrájkba léptek. London, február 16. Kitört a dokkmunkások sztrájkja Angliában. Az összes kifrötökben szünetel a munka. Eddig nem sikerült létrehozni a megegyezést. Remélik, hogy nagyobb baj nem lesz, mert a hétfői napon a kikötőkben amúgy is kevés a dolog és hogy addigra meg­lesz a megállapodás. A sztrájkolók két shilling béremelést követelnek. London, február 16. Délután félhat órakor a dokkmunkások vezetője nyilvánosságra hozta, hogy a munkaadókkal ismét felvett tárgyalások teljesen megakadtak. A sztrájk ilyenformán tovább folyik. MMMMWMMWMÍM^^ Tüntetés a budapesti Vigszinházban. (A Szeged budapesti ludósitöjálól.) Szomba­ton délelőtt a főkapifányrágot bizalmasan érte­sítették, hogy a Vígszínház esti bemutatóján Copek cseh szinrcüiió Rur cimü darabja ellen tüntetés készül. A rendőrségről egy rendőr­fogaimszó vezetésével 21 detektívet küldöttek az esti élősdi sra a Vígszínházhoz. A detektívek a nézőtéren és a szír ház bejáratánál helyez­kedtek el és alig hegy felhúzták a függönyt, az első jelenet után a nézőíér különböző pont­jairól ily kiáltások hallatszottak: — Szemtelenség! Hazaárulás ilyen darabot játszani I Hogy mernek Budapesten prágai szer­zőtől darabot előadni! Pfuj! Pjuj! Pfuj! A következő pillanatban a hallgatóság másik része a színészeket és a szerzőit éltette. A de­tektívek a bo'rányokozékat igazoltatták és elle­nük az eljárást megindították. jiuuxrwru'ij'rrirri — 1— Kegyelmet kapott a (A Szeged tudósítójától.) Emlékezetes még az a nagy port fölvert borzalmas hármas mérge­zési bünpör, amelynek vádlottja, Kövér Lvjos makói tanító Makón megmérgezte először jele­ségét, mojd apósát, amikor pedig ismét meg­nősült, második feleségét is meggyilkolta. A hár­mas gyilkosságról rgyidcig sejtelmük sem volt az embereknek, de amikor a harmadik mérge­zés után a városban suttogni kezdlek, a rendőr­ség a legnagyobb csendben megkezdte a nyo­mozást. A három holttestet exhumálták. A tör­vényszéki boncoíás, majd a vtgyvizsgálat szen­zációs etedménnyel jáit, amennyiben a szak­értők nagymennyiségű arzént találtak mind a három oszlásnak indult holttest gyomrában. Fe­lelősségre vonták Kövér Lajost, aki tagadott, de a nagy apparátussal megindított vizsgálat kide­rítette, hogy Kövér megmérgezte két feleségét és apósát. Az ügyészség azonnal vádat emelt a gyilkos tanító ellen és a szegedi törvényszék Vild-\anácsa mintegy esztendővel ezelőtt kiszállott Makóra ált Kövér Lajos. és megtartotta a mérgezési ügy főtárgyalását. A hosszú bizonyítási eljárás lefolytatása után a törvényszék bűnösnek mondotta ki Kövér Lajost háromrendbeli előre megfontolt szándékkal el­követett emberölés bűntettében és ezért életfogy­tiglani fegyházbüntetésre ítélte. A szegedi tábla a felebbviteli főtárgyaláson a büntetést halál­büntetésre emelie fel és miután a vádlott tovább felebbezett, a Kúria nemrégiben helybenhagyta a halálos Ítéletet. Reiniger Jskab — a nemrégiben elhunyt ki­váló kriminali8fa — kegyelmi kérvényt nyújtott be ebben az ügyben a kormányzóhoz. A kor­mányzó január 28 án hozott legmagasabb kéz­iratában megkegyelmezett Kövér Lajosnak és halálbüntetését életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta. A kegyelemről szóló kéziratot szom­baton reggel olvasta fel a háromszeros gyilkos tanító előtt Vild Károly tanácselnök. Kövér Lajos tehát életfogytig tartó fegyházbüntetéssel bűn­hődik tetteiért és büntetését a szegedi Csillag­bortönben tölti ki. A kávéház halála. aztán N,,7 KU-KUKK 1 XSíf^-iT' édes kaku­embere alefedelemS68 Kelemen legkedvesebb Mostanában nemcsak az emberek halnak meg, hanem a kávéházak is. Ki hitte volna például a régi jó világban, hogy az öreg Európa egy napon örökre lehunyja ablakszemeit, amelyek a ké ő szegedi éjszakában világítottak és hosszú, boldog évtizedeken keresztül, egészen a záróra nevezetű, háborús jellegű tilalomfa fölállításáig az örök életet jelentették, mert hiszen az Euró­pában állandóan élet volt, a nap bármelyik szakában, szönet nélkül, egy pillanatnyi kiha­gyás nélkül és az éjszskát átvirrasztó lumpok, akik szerényen és komolyan bohémeknek ne­vezték maeuka\ még találkoztak azokkal a ?r en boronált urakkal akik kialudt ábrázat­tal jöttek, a reggeli kávéjukat és ujságjukat 611fA kaszimő örökké ott ült piros trónusán, a szines üvegek társaságában csak éppen hogy naoDal barna volt, éjjel szőke, vagy megfor­düva és volt olyan törzsvendég, amelyik már f hármak generáció pincét látta felnövekedni és voH olyan pincér, amelyik az unokát szol­gálta ki, miután az apát és a nagyapát elpa­Naffvon demokratikus intézmény volt az öreg Nagyon uc társadaj0m minden rendü és EaU„afr'éte/e megfordult itt, ha nem is a nap­"Pl «S egyazon órájában. Ez volt az a ,n?kj5 ahnvá még Tömörkény Pista bátyánk kávéház, ahová meg e ^m volt barátja inhía írek márványasztaloknak, de azért ^í méeis csak elnézett az Európába, toaThoev egy8 vadregényes, öreg sarokba" vo­ifult' ilyenkor » és jóféle homokival feledtette 3 01yeán lepoentosan, mintha ez is a reglamában volna csörtetett be egy bizonyos ídf pontban Palotás Fuszü és a törzsek ugy érezték, hogy a világhistória tragikus uj korszakhoz érkezett, amikor Szarka Uván ur először adta ki a szálló-igévé lett jels/ót, amellyel a zárórát óhaj­totta kíméletesen tud'ára adni az éjfélutáni ma­gyaroknak. Az Európa nem egyedül mult ki, immár egy te több néhai kávéház előtt ballag el a régi Szeged mohikánja, csöndes szomorú­sággal és kegyeletes emlékezéssel áldozván egykori billiárdpártik és vesézések, kapucinerek és folyóiratok, korsó sörök és parázs vitatko­zások emlékeinek. Mert a régi kávéházban az égvilágon minden megvolt, a Pallas Nagy Lexicona és az Illustra ed London News, a Máv-menetrend és a Qyógyászat, sőt én láttam olyan kávéházat, amely az Egyetemes Philolo­giai Közlönyt is járatta a Borászati Lapok mellett. Én megfigyeltem, hosszú éveken keresztül, hogy haldoklottak a kávéházak és megfigyeltem legutóbb, hogyan haltak meg. A tragédia utolsó jelene'eit akarom itt most megörökíteni, az utó­kor számára és a halottaktól azzal az érzéssel búcsúzkodva, hogy még feltámadnak egyszer. A vég kezdete az volt, hogy minden nap kevesebb újság hevert az asztalokon, de a ven­dégek is hasonló arányban gyérültek. A kassza tündére ugy virrasztott a velencei tükör alatt, mint nagy beteg mel ett szokás és regén} eket olvasott, kockacukrok helyet'. A meggyérült törzsvendégek aggodalmas tekintettel bújtak össze, mint az orvosok, ha konzíliumot tarta­nak és valami bankról beszéltek, amely nyilni fog. A pincérek fásult közönnyel lapozgatták a telefonkönyvet, a tulajdonos, aranyláncát csör­getve, kiáliott az ajtóba és szemrehányó arccal fogadta az elpártolt vendégek kondoleáló üd­vozieiet. « Egy bánatos, őszi este azután beállott a tel­jes agónia. Ezen az estén már csak egy lámpa világított a nagy, üres és homályos hodályban, azon is, mintha gyászflór lengett volna. A kasszában a tulajdonos személyesen foglalt he­lyet és számolt, számolt rendületlenül. Az asz­sziriai stilusu bálványtemplom belseje majdnem egészen üres volt, zene nem zavarta a halotti csöndességet. Néhány javíthatatlan barlanglakó jött el a végső tisztességre és szótlanul ü dö­géltek a kihűlt fekete mellett, amelybe elf<.lej-

Next

/
Thumbnails
Contents