Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-14 / 37. szám

Szeged, 1924 február 14. SZEQBD A Fekete-bünpör második napja. Délelőtt zárt, délután nyílt tárgyalás. (A Szeged tudósítójától.) Fekete Géza vásár­helyi gyógyszerész szándékos emberölési bün­pörében szerdán délelőtt a szegedi törvényszék Juhász- tanácsa folytatta a főtárgyalást. Az érdek­lődés a második papon sem csappant meg. Reggel már 9 óra előtt hatalmas tömegben jöt en érdeklődők, akik azonban szerdán dél­előtt sem tudtak bejutni a terembe, mivel a biróság rcég nem fejezte be kedden délután azoknsk a tanuknak kihallgatását, akiknek val­lomásaira zárt tárgyalást rendelt el. A hallgató­ság azonban egész délelőtt nem mozdult el a tövényszék épületéből, hanem minden negyéd órában várta a nyílt tárgyalás megkezdését. Ezen a déelőttön szokatlanul megtellek a többi tanácsok íermeinek padsorai, mivel az érdek­lődők azo' ban akarták megvárni a zárt tár­gyalás végét. A zárt tárgyalás azonban egész dé'efőtt tar­tott. A tanuk folyosója szokatlanul népes, szer­dára több mint húszan kaptak idézést. A bíró­ság először Fekete Béláné naplójának felolva­sását folytatta, amelyet tegnap nem tudóit be­fejezni. A napló felolvasása másfél óráig tartott. Rendkívül érdekes és perdön ő dolgok állottak ebben a könyvben és talán azt lehet mondani, hogy ebben a pörben, bármilyen furcsán hang­zik is, ez a napló — a koronatanú. Feketéné napról-nap a pontosan beirt mintíeat ebbe a könyvbe, ugy hogy az asszony egész élee jó­formán teljesen tiszlán áll a biróság előtt. Engelthaller Kálmán, amikor az elnök meg­kérdezte a napló tartalmára vonatkozólag, csak ennyi' moidoit: — Fantázia. Tizenegy óra után szüne'et rendelt el a biró­ság. Fekete Béla sápadtan kijön a folyosóra. Egy rokonával beszél. Meggörnyedten áll a magas, meglett ember, Szemei vörösek. Sir. Délelőtt kihallgatták azuián Szabó Ju ianna és Szabó Margit szobalányokat, akik alkalma­zásban voltak Feketééknél. Ugyancsak zárt tár­gyaláson hallgatták ki Szőke Istvánt és Szőke istvánnét, valamint Tóth Ferenc kántort és Gál Mária szakácsnőt. Háromnegyedegykor Juhász elnök behivatta az összes tanukat es kihirdette, hogy délután nyilt tárgyaláson fogják megtenni vallomásukat. ^ Délután már három órakor ismét meglelt a törvényszék folyosója, egy perc alatt szét ment a hir a városban, hogy most már a nyilt tár­gyalás következik. Negyed négykor végre ki­nyitják a terem ajtaját. Egy perc: a padsorok teljesen megtelnek. Mindenki igénybe vette leg­nagyobb protekcióját, hogy jegyet kapjon. Sut­togás a nők soraiban. Magyarázzák az esetet és nézik a két embert: Fekete Bélát és Engel­thaller Kálmánt. Ez a férj — mondják —, ott viszontlátásra l Most a gyilkosság napjának a másik padon a csábító. « eseményeit mondja el. Az üzletben hallotta az A biróság még nincs bent. Engelthaller egyedül ül a jobboldalon. Nem érdekli semmi. Nyitott könyv a térdein. Olvas a teremben. A Therápiát. Háromnegyed négykor nyitja meg az első nyilt tárgyalást Juhász István tanácselnök. A tanúkihallgatásokat folytatják. A vád tanúi kerül­tek most sorra, msjd holnap a védelemé. Ezek a tanuk talán mind ferhelően vallanak. A leg­nagyobb részük Kissék családjához tartozik. Kitür.ően vallanak. Mindnyájan egyformán. Azt mondják, Feketével egy sincs iób?. Mind kéri a fekséggyilkos megbüntetését. És rcind mondja — kérdés pélkül — Fekete Gézáné szegény angyali teremtés volt, hozzá hasonló nincs a földön ... Az elnök ezekre csak annyit mond: Igen. A rokonok a folyosón sokáig beszéltek pgymássjl és ide tartoznak Engeithallerék is. ŐK is Kissékkel beszélnek és ők is azt mond­ják : Milike hófehér asszony volt. Elsőnek Engelthaller Bélát, Engelthaller Kál­mán apját szólítja be az elnök. Órás, azt mordja. Másfél éve baráti viszonyban állottak Feketéékkel. Jártak egymáshoz a fiu révén, aki sürün megfordult a patikában. A fiu irár előbb ismerte Feketééket. Kálmán egyébént — mondja — iskolái elvégzéEe után az üzletembe került. A tornászok révén ismerte meg Feketét. — Haragudtam sokszor, vallja, hogy olyan sürün járt át a pitikába és emiatt a munkáját is elhanyagolta. Nem vettem észre rajta valami mélyebb lelki benyomást a barátság alatt. Nekem sohasem szólt a fiu, hogy tetszik neki Feketéné. Nem tudok róla, hogy leveleztek volna... Aztán azt mondja, hogy Fekete a feleségével elég gorombán bánt. Hangos és durva szava­kat használt. És azt mondja: — Én csak a gyerek miatt voltam jóban velük, nem szerettem Feketét a durvaságáért. Én csöndes ember vagyok. Fekete sohasem célzott a viszonyra. Páholy­bérletük volt Feketéékntk a színházban és volt velük a színházban egyszer-kétszer. 1922 Szil veszterén együtt voltak a Tisza-éttermében. Fekete pezsgőt hozatott. Az első poharat le­dobta felesége Iába elé. „Pertut" ittak aztán és összecsókolództak. — Megcsókolták-e egymást a fiu és Feke­téné? kéidi az einök. — Kálmán az asztal másik végén voltl Ezután a végzetes estére, január 9-ére tér át. Ott volt az üzletben, amikor Fekete átjött és azt mondta, hogy Csabára utazik. Nem emlék­szik, hogy a fia is ott lett volna. — De bizony ott volt I mondja az elnök. Engelthaller ugy tudja, hogy Feketéné nem mondta akkor este a boltban fiának, hogy getőznek a zsidónegyedben is. A színpadon ke­resztülvonuló csatornán gondoláznak. Közben gi­tárok, mandolinok. Ebbe a dévaj bolondozásba nisnek van 2 tája, mikor Bessanio megkéri Port^S'Vmt sík az utolsó jelenés Portia keríiéhpn -L­h£0n! u,CL.rel^eSAEár a törvényszéki na^jSnel ntán találkozik. Ahogy visszaemlékezem,1% Kg kép különösen a színpad szempontjából volt ov*. nyörüen megalkotva. Csalódásig hü olasz nvári este. Madárcsattogás mindenfelől és a halk zene amely az egész jelenés alatt állandóan szól cso­dálatosan hozzáilleszkedik a darabhoz. Ez á rész teljesen a közönség illúziójára van alapitva. A kö­zönség tudja, hogy a zene itt nem tartozhatik a cselekményhez, de a gyönyörű nyári estén, mikor a szerelmesek találkoznak, akarva nem akarva természetesség gyanánt fogadja el. A többi helye­ken az.nban a zene nemcsak hangulati eszköz hanem valóságnak is elfogadható. Hogjs álarcosok muzsikálnak, hogy egy előkelő hölgyn^jzene szól, mikor a vendégek érkeznek, hogy a zsinagógában ?zól az ének, megszokott történni. Annyi belső gazsága mindenesetre van, minthogv a darab-sze­replői ugy cselekszenek, ahogy az iró megírta és nem másként. Az 'gy kiváltott illúziót még fokozta a darab I diszletezése. A londoni színházaknak általában erősségük a diszletezés, de a Tree Velencei kal­márja egyedülálló volt a maga nemében. Sehol, semmi anakronizmus. A Rulto hídja, Portia palo­tája a törvényszéki terem a tizek tanácsával, tö­kéletes. A színpad fölfelé nem vész el az üresség­ben, az eget és a terem boltozatát nem lelógó függönyroncsok alkotják, hanem megvan festve és ugy illeszkedik a falakhoz, hogy igazi mélységet és távlatot kölcsönöz a színpadnak. E távlati hatás mellett a világítási effektusok is jobban érvénye­sülnek. Mikor a ghetto jelenetében alkonyodik és a színpad fokról-fokra sötétedik, szinte érezni a távolságot, mely az előteret a messze fénylő mécs­világtól elválasztja. Technika szempontjából a Velencei kalmár legtökéletesebb színpadi emlékeim közé tartozik. Ebben a keretben Beerbroom Tree Shylockja és női partnerének, Aunol Leenekjessi­cája igazán teljesen érvényesült Tree mindenesetre elérte Shakespeare megrefor­málásával, hogy kasszadarabot csinált a Velencei kalmárból! A sikereken felbuzdulva, bejelentette, hogy ezt a reformot Shakespeare többi darabjaival is megcselekszi. Hogy beváltotta-e, amit ígért és kísérlete •é fejlődött, nem tudom, mert a közbe­jött háború még a Shakespeare-kapcsolatokat is megszakította Angliával. Ugy tudom, Tree a há­ború vége felé meg is halt. Az angolok legna­gyobb modern Shakespeare-interpretátorukat vesz­tették el benne. Kísérletének az emlékét azonban nálunk is fel lehet említeni, már csak Shakespeare kedvéért is, aki van annyira általánosan emberi, hogy a nyelvi különbségek melleti is bárki a ma­gáénak vallhatja őt. egészet. Aztán bejött Fekete és azt sroidfa, hogy agyonlőttem a feleségemet... Sápadt volt és izgatott. Dr. Wilheim Lajos védő intéz ezután kér­dést a tanúhoz. A kérdésekre azt válaszolja Engelthaller, hogy nem engedte sürün kima­radni a fiát. Nem tud arról, hogy a fiu aján­dékokat kapott Feketénélő!, csak meguzsonáz­tatták, tortat kapott a fiu. Kilencedikérő! tize­dikére virradó éjszakára nem emlékszik vissza, hogy mikor ment haza a fiu. Nem tudj?, hol vol». A felesége engedte be az ajtón. Dr. Szabó József orvosszakértő kérdései után Fekete Géza áil föl. — Egyetlen kérdésem van elnök ur — mondja. Tud e a tanú ur arról, hogy a fiu versenyek alkalmával pénzbeli segítséget kapott tőlem ? — Nem tudok erről, hangzik a felelet. A biróság vallomására megesketi Engelt­halltr' Engelthaller Béláné — Kálmán anyja — a következő tanú. Az ismeretségről ugyanazt adja elő, mint férje. g*— Aranyos kis fiacskájuk volt Feketééknek, nagyon szerettük — mondja —, azért tartot­tunk velük barátságot. Aztán elmondja, hogy a fiu nagyon sürün járt át a patikába. „Nem vett a fiáról észre semmiféle érdeklődést Feketénével szemben. Udvariasságot tapasztalt mindig. Egyszer írtak egy levelet Kálmán névnapjára és akkor Feke­téné is irt ebbe a levélbe. Kálmán válaszolt Feketénének, azt irta rá a borítékra: „Műiké­nek,Ő adta át az asszonynak a levelet. Egy­szer kapott Feketénétől egy levelet, amelybea nagyon panaszkodott az urára. Amikor a dur­vaságokat Feketéné anyja meghallotta, csak ennyit mondott: „gazember*. — Feketéné semmit sem ajándékozott fiam­nak, mondja tovább. Aztán a színházi jelenet­ről beszél és ezeket mondja: — Hófehér volt Milike... nagyon megsirat­tam ... nagyon szerettem a pici asszonyt... A szilveszteri jelenei következik. Kálmán nem csókolódzott a perlu-nál. Aztán elmondja a január 9-iki jelenetet a boltban. Ugy emlék­szik, Kálmán akkor éjjel már 11-kor otthon volt. És egy kérdésre kijelenti, hogy kapu­kulcsot nem talált soha Kálmán zsebében. .A kérdések következnek. Wilheim védő meg­kérd/, Feketéné küldött- e csomag»t fiának Buda­pestre? — Az én fiamnak?^- válaszolja — soha Fekete Géza kijelenti, hogy valótlan, amü elmondott. A biróság annak ellenére, hoay a védelem el enzi, megeskdi Engelthaller Kálmán anyját. A védő semmisígi panaszt jelent be. Engelthaller Rózsit hallgatják ki ezután. Nem vetít észre viszonyt. Csak szerették egymást, mint testvér a testvért. Levelezésről nem tud, Fekete durvaságáról beszél. A színházi jelenet. Fekete eltűnt a felvonásközökben. A női öltö­zőkbe ment. Látta. Fekete Géza azt kérdi, hogy hogyan láthatta őt a női öltözőkben, Engelthaller Kálmán huga nem tud erre felelni. Megesketik. Császár Péterné — Feke;éné nagynénje — kihallgatása következik. Fekete gyűlölte a fele­ségét. Leányokról beszélt állandóan, akikkel együtt mulatott Pesten. A gyilkosság után Fe­kete bocsánatot kért Kiss Lajosnétól, az anyó­sától, de Kissni azt mondta, hogy soha sem bocsájt meg. Horánszky ügyész kérdéseire Császárné ki­jelenti, hogy az ö fia nem tudott Feketéné vi­szonyáról. Tagadja, hogy Szabó Margit, a szoba­lány a viszonyt elmondta volna neki. Fekete Gáza Császárné vallomásával szem­ben kije enti, hogy letartóztatásakor háromszor is fent járt nála Császárné a városházán. A többi mind valótlan. EzutáB a biróság szembesíti a szobalányokat Császárnéval. Az asszony ellentmondásokba keveredik és azt mondja, hogy mondhattak a szobalányok a viszonyról valamit, fis hozzá teszi: — Talán mert Kálmán sportember... (De­rültség az egész teremben.) Megesketik vallo­mására, dacára annak, hogy a védelem ellenzi. Most néhány percnyi szünetet rendel el a biróság. A folyosón összegyűlnek a Kiss-család és Engeithallerék. Beszé getnek. Tárgyalnak. Mayer Gyulát hallgatják ki ezután. Vallomá­sában Fekete modorával és a házastársak vi­szonyával foglalkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents