Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-12 / 35. szám

2 SZBQBD Szeged, 1924 február 12. hazugságokat elhitetni. Áttér ezután a harmadik kérdésre, az országnak anyagi tekintetben való életképessé tételéie. Erre szolgál a külföldi kölcsön. Nem egészen sikertelenül végeztük: az ehhez vezető munkát s most támadnak itt ellenvetések, hogy szolgaságba hajijuk az országot. Ha szomszédainkkal jóviszonyt akarunk, az nem jelent még szolgaságot, sőt azt, hogy ezután nem fogunk örökösen háborúskodni egymással. Olyan követelések teljesítésébe nem mennénk bele, melyek szabadságunkat csorbítanák. Az ellenőrzés súlyos teher, de nem politikai, hanem csak tisztán pénzügyi ellenőrzésről van szó 8 teljesen neutrális személyek fogják az ellenőrzést gyakorolni. Azt hiszem, bogy ebben a tekintetben semmiféle veszélyt nem láthatunk. El kellett fogadni az évi tízmilliós jóvátételt, mert ha visszautasítjuk, akkor visszautasítottuk a kölciönt ii s a bizonytalanságnál többet ér az a tudat, hogy 20 éven át tízmilliónál többet nem fogunk fizetni. Ha azt akarjuk, ho^y Európában ismét számottevő faktorok legyünk, akkor haladjunk azon az uton, mely odavezet s vállaljuk az átmeneti áldozatot, mely nélkül erre az útra nem léphetünk. Ehhez kérem az önök támogatását. A miniszterelnököt beszéde végeztével a hallgatóság hosszasan megéljenezte. Ezután nagyatádi Szabó István földmiveiésügyi miniszter beszélt és azt fejtegette, hogy a kisgazdapárt mindenkor a nemzeti érdekeket tartotta szem élőit. A beszámolót követő lakomán Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter és Mayer János mondtak pohárköszöntőket. A miniszterelnök és kísérete délután három órakor utazott el Kaposvárról. Miért nem engedélyezték Vasárhelyen a szociáldemokraták gyűlését? (A Szeged tudósítójától.) A hódmezővásárhelyi szociáldemokrata párt elnöke, Nagy Lajos, decemberben beadványt nyújtott be az ottani rendőrkapitánysághoz, amelyben politikai gyűlés megtartására kért engedélyt. A gyűlés napirendjén szerepelt volna a beadvány szerint ,a gazdasági és politikai helyzet", amelyet Szeder Ferenc, Esztergályos János, Kabók Lajos és Sali Endre nemzetgyűlési képviselők ismertetnek. A vásárhelyi újságírók a beadvánnyal kapcsolatban megírták, hogy a szociáldemokrata párt december 28-án a Feketesas nagytermében gyűlést tart és felsorolták, hogy me!y képviselők érkeznek le ez alkalommal Vásárhelyre. Dr. Ajkay Miklós vásárhelyi rendőrkapitány a hozzáintézett beadványra 9645/923. szám alatt meghozta végzésit, amelyben nagy Lajos pártelnöknek gyűlés megtartása iránt beadott kérvényét elutasítja. A főkapitányi végzés indokolásában kimondotta, hogy: „A hódmezővásárhelyi választók nagy többsége a szociáldemokrata jelölt helyett egyik politikai párthoz sem tartozó egyént vil sztott meg nemzetgyűlési képviselőA szociáldemokrata párt a rendőrfőkapitány betiltó végzőiét megfelebbezte, mert v^ló ugyan, hogy Hódmezővásárhely egyik kerületében pártonkívüli képviselőt választottak meg, de a főkapitány ugy az egységespárti, mint a fajvédő gyűléseket engedélyezi, már pedig az indokolásban kimondo t okoknál fogva csak pártonkívüli népgyűlést lehetne engedélyezni, miután Vás rhely pártonkivüli képviselőt kü!dött a nemzetgyűlésbe. Felebbezés folytán az iratok átkerültek Szegedre a kerületi főkapitánysághoz. Dr. Szalay József a vásárhelyi főkapitány elutasító végzését hatályon kivül helyezte és a kért gyűlés megtartására engedélyt adott. Azonban az ügynek mellékhajtása is keletkezett és a felebbezés folytán most áll elintézés ahtt. Ugyanis, mikor a főkapitány meghozta elutasító határozaát, azonnal kihágási eljárást indított Nagy Lajos ellen, mert informálta a sajtót egy' olyan gyűlésről, amelynek megtartására nem volt meg az engedélye. Nagy Lajost a rendőrség kihágási bírósága, kihágásért öt Ítélte. Az Ítéletet Nagy Lajos és a felebbezés most napi elzárásra "ck & Igy kétségtelen, hogy a szociáldemokrata párt elveivel nem ért egyet; ezért teljesen fölösleges í szintén megfelebbezte a gyűlés megtartása és azt nem engedélyezij intéződik majd el. Az apátfalvi vonatosszeütközés epilógusa. (A Szeged tudósítójától.) Három évvel ezelőtt , Apátfalva község állomásán vasúti összeütkö- j zes törlént, amelynek súlyos következményei ; csak a mozdonyvezető lélekjelenléte miatt ma- ; radtak el. Az államvasutak igazgatósága azon- í nal vfcsgálatot rendelt el és ez alkalommal ; megállapították, hogy az összeütközés közvet- j len okozói Tackó Lajos állomásfslvigyázó, Víg József váltókezelő és Antal Imre vasúti munkás voltak. A három embert az államvasút csupán pénzbüntetéssel büntette és nem alkalmazta a hivatalvesztést, mivel a vizsgálat során bebizonyosodott, »zl hogy Apátfalva állomásának szeraél'yzete túlságos m el volt halmozva munkával. Az összeütközés ügye azonban ezzel még nem ért véget, hanem a szegedi ügyészség bűnvádi eljárást inditott a vasutasok ellen, mert kiderült egyrészt az, hogy a vonat több utasa megsérült, másrészt pedig megrongálódtak a vasúti kccúk, valamint számos utas podgyáBza és ruhája. Az ügyészség közveszéíyű cselekmény vétsége cimén emelt vádit Tackó, Vig és Antal ellen. A három év előtt — 1920 okióberben — történt vonatösszeütközés ügyét hétfőn délelőtt tárgyalta a szegedi törvényszék Wild Károly tanácsa. Az elnök a személyi adatok bemondása után ismertette a vádat. 1920 október 15 ének reggelén, négy óra után Apátfalva állomásának harmadik vágányán egy teherkocsisor állott, mivel a tehervonat mozdonya visszament Makóra. A reggeli személyvonat rendszerint erre a harmadik vágányra szokott bejárni, azonban most ez lehítetíen volt. Tackó állomásfelvigyázó nem küldött értesítést az előző állomásra, Nigylakro, hogy a harmadik helyett a másodikra fog ez alkalommal bejárni a személyvonat. Tació a vonat érkezése előtt kiadta az utasi- ! tást Víg válíósezelőiick, hogy a szokástól eltérően a kettes számú sínpárra engedje be a j vonatot. Vig azonban a szokás hatalma alatt I mégis a harmadik vágányt nyitotta ki. Antal Imre vasúti mankás látta ugyan a kocsisort a háromaton, de nem tett jelentéit az állomásfelvigyázónak, hogy mégis erre a sínpárra van igazi va a váltó, sőt engedélyt adott a szomszéd állomásnak a személyvonat elindítására. A személyvonat rendes időben be is futott az állomásra, dc a sürü reggeli köd, valamint a pálya nagy Ívelése miatt, a mozdonyvezető csak későn vehette észre, hogy a hármas sínpáron egy kocsisor vesztegel. A későn alkalmazott ellengőz nem használt, a személyvonat mozdonya belefutott a kocsisorba. Az összeütközés miatt több kocsi kisiklott, számos koefri, valamint a mozdony is erősen megrongálódott. Az utasok közül többen megsérültek az ablak üvegjének szilánkjaitól, valamint a hálóból lezuhant podgyászoktól. A harmtdik osztályú kocsikban számosan vittek magukkal kosarakban tojást és tejet és ezek nemcsak h jgy összetörtek, kiömiöttek, hanem teljesen Összepiszkították az utasok ruháit. A vádlottak kihallgatásuknál beismerték a terhükre rótt cselekményt és mindannyin* azzal védekeztek, hogy annyira tul voltak halmozva a munkával, hogy nem lehet csudálni. h« valami mulasztást elkövettek. A túlterheltséget mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szerencsétlenség megtörténte után az Qzletvezetőség megszaporította az állomás személyzetének létszámát. A birófá* ezután tanúként kihallgatja BörScz Jenő mozdonyvezetőt, Juhász Nagy Ferenc főKalauzt, Csikós J jzsef kalaust, valamint Lengyel Etel? és Szabó Pétert, akik megsérültek az összeütközésnél. Níhány sérülést szenvedett utas kihallgatásáról felvett jegyzökönyvet pedig jajQj yQgláJf V Dr." hdnkovits Imre államvasuti titkír az állam vasú t részéről kijelenti, hogy a vasút n;m követel a rongálásért kártérítést a bűnös vasutasoktól. A bíróság ezután Ítélethozatalra vonult vissza, majd V/ild Károly elnök a következő ítéletet hidette ki: A törvényszék bűnösnek mondotta ki mind a három vádlottat a közveszéíyű cselekmény vétségében és ezért a 92. szakaa alka mazasával egy hónapi fogházra ítélte. Megállapította a biróság, hogy a vádlottak gondatlansága okozta az összeütközést. Enyhítő körülménynek vették, hogy a vasutasok tényleg tul voltak halmozva a munkával és ezért nem alkalmazta a hivatali felfüggesztés mellékbüntetését. A vádlottak hosszas gondolkozás után fölebbez'ek az ítélet ellers. Szerző a darabjáról. A mai postával levelet kaptunk, amelynek irója, ugy is, mint iró, eléggé ismeretes az olvasó előtt. Williatn Shakspcrenek hívják, legalább ő igy irta alá nevét és ebből is látszik, hogy Hamlet és Julius Caesar szarzője nem azonos Verulami Bacon lorddal, a Nóvum Organon szintén eléggé ismeretes írójával, ellenben minden valószínűség szerint azonos azzal az avon« melletti stratfordi mészáros és keztyíis fiával, akit gyermekkorában orvvadászattal vádolt sir Lucy és aki érett férfikorában, mint színigazgató az akkori deficitből meglehetősen megszedte magát és aki élete végén, mint jómódú magánzó szélütésben halt meg. A levél igen tanulságas és érdekes, azért a helyesírási hibák mellőzésével itt adjuk: Igen tisztelt Szerkesztő ur, panaszom van a szegedi színházra, kritikára és közönségre éa mivel mind a háromnak ismerem jóindulatát és tanulékonyságát, azért abban a reményben írom ezt a levelet, hogy a jövőben megszívlelik tanácsaimat. A szegedi kritika, igen helyesen, állandóan és erélyesen sürgeti, hogy a színházban úgynevezett klasszikusokat és komoly drámákat is adjanak. Én ugyan boldogult iró koromban fütyültem a klasszikusokra, nem ismertem ae a jó öreg Sophoklest, se a többieket és Julius Caesaromat például egy átdolgozott Plutarchos fordítás alapján irtam, ami pedig a komoly drámákat illeti, azt vallom, hogy nincsen komolyabb dolog a világon egy hordó malváziai bornál és fMstaff jókedvénél I Lám, szegény Ibsen kartársamat ia kinevezték a színházaknál klasszikusnak és azóta ugy fázik tőle színész és közönség, mint a Spíhbergákíól. A kritikus urak olyan mélységesen mélynek és szomoruságosan komornak dicsérték, hogy a publikum — nem minden ok nélkül — inkább a patikába megy, mint Ibsenbet Azért igen kérem a színház jeles dramaturgját, vagy főtitkárát, aki a beharangozó kommünikéket fogalmazza^ hogy ne az orvosi bulletinek zordon hangján beszéljen most szinrekerülö darabomról, ne mondja róla, hogy örökbecsű, klasszikus, elévülhetetlen, elnyűhetetlen, maradandó értékű, fönséges, patinás és miegyéb, mert először is kérem, az ilyen dicséreteket én szívesen és díjmentesen átengedem Földes Imrének és Vajda Ernőnek, részint mert én már nem szorultam erre, részint mert róluk azután már ugy se fogják irni ezeket. Én jó darabokat akartam irni annak idején, kérem szerelettel és semmi mást. Hogy ezek a jó darabok ma is megállják helyüket, annak nagyon örvendek, bár nekem már nem sok hasznom van belőlük. Én jobb szeretnék egy élő Molnár Ferenc lenni, mint egy halott Shakspere I De bár nem lehetek jelen Julius Caesar cimt darabom szegedi föíujitásán, ezen a helyen kérem az igen tisztelt színész és színésznő kartársaimat (örömmel hallom, hogy most már hölgyek is alakoskodnak a deszkákon, nem csupán az életben), hogy lehetőleg hiven kövessék a Hamlet ajkára adott utasításaimat és kérem bíráló kollégáimat, hogy bánjanak velem ugy, mint egy élővel és — last, but not least — kérem a nagyérdemű közönséget, hogy darabomnak kiválóan aktuális vonatkozásait egészen nyugodtan vegye ugy, mintha tegnap irtam volna. Ha ma élnék, valószínűleg a filmszakmára adnám fejemet, mert már Carlyle megírta rólam, hogy tehetségem minden téren elsörendien érvényesült volna. Maradtam régi kedvence W. Shakspere. A levelet kiadtuk — az írásszakértőnek, aki kétségtelenül megállapította, hogy légből kapott koholmány, amely nem nélkü:öz minden alapot Gyalu. MMMVWMM Hir Keleti D>ne« lemondási-ól. Egyes lapok azt a hirt közölték, hogy Keleti Dires, az államvasutak elnösigazgatójs lemond. AmenynyiDcn a hir megfelel a valóságnak, Szűcs helyettes-igazgatót is nyugdíjazzák.