Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-07 / 31. szám

Szeged, 1924 febraár 7. SZEGED Ha a város tanácsa elhatározza, hogy uj adóhivatali épületet emel, ugy a városi bérház­nak azok a helyiségei, amelyeket jelenleg az adóhivatal foglal le, felszabadulnának és üzlet­helyiségek céljaira bérbeadhatók lennének. Kö­rülbelül husz ilyen bérbeadható üzlethetyiségről lenne sző és annak évi bére, valamint bér­előlege bőségesen fedezné az uj adóhivatali épület épilési költségeinek törlesztési részleteit. Az a husz kereskedő, aki a városnak ezen a forgalmas és előkelő pontján jutna üzlet­helyiséghez, minden bizonnyal készségesen fizetne helyiségenkint tiz-tiz mill 6 koronát építkezési hozzájárulás cimén az uj adóhivatal felépitéséhe", ami kétszázmillió koronát jelen­tene. A husz űz'el helyiség évi bére a mai lak­bérek szerint is meghaladná évente a nyolcvan­százmillió koronát. Tudjuk, hogy ezzel a fede­zettel nem építhető egy monumentális adó­palota, de bőven fedemé egy olyan épület költségeit, he'yesebben költségeinek törlesztési részleteit, amely a város egyik a közel jövőben fel nem használandó telkén épülne fel a pös­pöktéii bazárépülethez hasonló minőségben. Ennek a földszintes épületnek ideiglenes jellege lenne, husz-huszonöt évre azonban biztosítaná az adóhivatal kérdésének megoldását. Ennek a tervnek a megvalósításával a városi adóhivatal célszerű elhelyezést nyerne, a városi bérház környéke, amtly jelenleg szinte kihaltnak mond­ható, az ott elhelyezkedő uj, forgalmas üzletek állal megelevenedne, ami a város közgazdasági éleiét is élénkítené. Maga az adóhivatal uj el­helyezése a városnak úgyszólván semmi, vagy nagvon kevés anyagi áldozatába kerülne, hiszen a költségeket az üzletbérek fedeznék. Az öt­hatszáz millió koronás építkezés ezen'sivül sok munkásnak és iparosnak adna kenyeret. A terv megvalósításának komoly akadá'ya nincs. A tervekel még a tél folyamán elkészít­heti a város mérnöki hivatala, az építkezést már áprilisban megkezdhetik, ugy, hogy őszre már átköltözhetne a városi adóhivatal az uj helyiségbe. A fölszabaduló üzlethelyiségeket tehát már november elsejétől kezdve bérbead­hatná a város." Ennek a tervnek, amelyben kétségtelenül van sok olyan részlet, amely méltó a figyelemre és a komoly megfontolásra, készséggel adtunk publicitást, ha nem is fedi mindenben a mi véleményünket. Szerintünk az adóhivatal meg­felelő elhelyezésének problémáját valóban csak egy uj adóhivatali épület oldhaja meg, azon­ban az ideiglenes jellegű épi kezést nem tartjuk észszerűnek. Ha már épit a város, építsen vég­leges^, jellegű adóhivatal*, hiszen a költségek között nincs olyan nagy differencia. Legfeljebb drágították a misszionáriusok. Szinte ragyogó humor­ral tudja megrajzolni Wells a társadalmi reform apostolait, a fabiánusokat, akik szervező őrüle­tükben a fákat legszívesebben ernyőkkel helyette­sítenék, a liberálisokat, akik legjobban azt tudják, n°gy mit nem akarnak és a szocialistákat, akik monopóliumnak tekintik az emberi vágyak eredő­let> a szocializmust, melyhez másnak nem szabad h°22ányulni. Wells meglátja és megírja ferdeségüket és fél­szegségüket, pedig maga is szocialistának vallja magát. A szocializmus nagy teret foglal el mostani regényében is. Az elvek és emberek bírálatában Anatole Francé módjára jár el, aki szintén nem kiméli a saját párthiveit. De mégis mekkora a kü­lönbség kettejük között. Francé cinikus, aki hiúnak és hiábavalónak tart minden emberi erőfeszítést. Wells soha, ő mindig optimista és azt vallja, hogy a kicsinyes érdekek, apró önzések, apró és gyarló emberek mögött működik az emberiség közös, nagy lelke, melynek törvényei még ismeretlenek, de folytonosan előbbre visz bennünket. Ezek az akkordok csengenek ki Wellsnek min­den könyvéből, regényeiből és politikai írásaiból egyaránt. A cinizmus teljes hiánya és a meggyő­ződéshez való fanatikus rajongás kölcsönzi Wells­nek a konvencióktól erősen megkötött angol vi­lágban a szokatlan őszinteséget is. Nem ide tar­tozik ugyan, de érdemes megemlíteni, hogy két esztendeje azért vált meg a Times-tői, mert nem v?lt hajlandó meggyőződésén változtatni, hogy a vijágháboru valamennyi imperializmusnak közös bűne és a világháború által alapjaiban megrendí­tett civilizációt megmenteni csak ugy lehet, ha egyforma becsületes akarattal, győző és legyőzött fogalmát félretéve, fogunk össze a megmentésére. A Házasság egyébként három kötet. A Franklin­társulat kiadásában jelent meg Budapesten. Tonelli Sándor. arról lenne szó, hogy a fölszabaduló üzlethe­lyiségek bérét egy bizonyos összeggel ki kellene egészíteni, hogy fedezze a végleges jellegű épít­kezés költségeinek törlesztési összegeit. A vég­leges jellegű adóhivatalt egyszer, ha nem is most, hát néhány év múlva, úgyis fel kell épí­teni, tehát az ideiglenes megoldás fölösleges pénzpazarlást jelentene csak. Mindenesetre kívánatos lenne, ha a város tanácsa komolyan megfontolná ezt a kérdést, mert az adóhivatal mai elhelyezésében tovább már nem igea tartható. MMMMWMWMMMMÍ^^ Németországot felveszik a Népszövetségbe. London, febr. 6. Macdonald miniszterelnök a J felvételéről azt mondta, hogy Németország ugyan­Weekly Dlspatch munkatársával folytatott beszél- | olyan feltételekkel, mint a Népszövetség bár­getésében Németországnak a Népszövetségbe való 1 milyen más tagját, teljesen el fogják ismerni. héten lesz döntés a kölcsön ügyében. Páris, február 6. A jóvátééli bizottság leg- a magyar kérdésről Párisból és Londonból a közelebbi ülésén foglalkozik a magyar kölcsön napokban szárnyrakeltek, komolytalan kombi­kérdésével, illetőleg a zálogjogok felfűggeszté- nációk. A mult hét óta ugyanis, amikor a jóvá­sének kérdésével. Ez az ülés vagy még e héten, tételi bizottság ezt a kérdést tárgyalni kezdte, vagy a jövő hét elején lesz. Eddig azért nem ez ügyben semmiféle változás nem történt és lehetett az ülést megtartani, mert a bizottság levelezőnk információja" szerint beavatott férfiak egyes tagjai nem voltak Pá'isban s csak ma, senkinek semminemű nyilatkozatot ebben a vagy holnap térnek oda vissza. Általában ked- kérdésben nem adtak. vező megoldást várnak, de azok a hirek, amelyek Az osztrák-román tárgyalás eredménye. társaságok stb. 2. Forgalmi ügyek, bukovinai helyi vasutak, magántársaságok vasúti kocsi­jainak visszaadás?, dunai hajózás. 3. A Saint­Oermain-i békeszerződés értelmében a mű­tárgyak kicserélése. 4. Könnyítések az útlevél­ügyben. 5. A nyugdijegyezmény végrehajtása. 6. Az áruforgalom, különösen az állatkivitel. A tervezett értekezlet rövid időn belü! Bécs­ben ül össze. Bukarest, február 6. Az az eszmecsere, ame­lyet egyrészrfl 1 Seypel osztrák szövetségi kancel­lár és Grünberger szöveteégi külügyminiszter, másrészről Bratianu román miniszterelnök és Duca külügyminiszter folytatlak, megállapított?, hogy sz Ausz'ria és Románia közötti kapcsola­tok, melyek közös politikai és gazdasági érde­keken nyugszanak, a legbarátságosabban Mind­két oldalon kifejezést nyert az az óhaj, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben még szorosabbak legyenek. A megbeszélés értelmében mefegye­zést irtak alá a kereskedelmi forgalomban lévő legtöbb kedvezményről. Aláírták ezenkívül a kiszolgáltatási szerződést és az Ausztria és Románia közötti jogsegélykonvenciók szövegét is, amelyek hosszabb idő óta tanácskozás tárgyai voltak. Végül a két kormány megegye­zett abban, hogy bizottságot küld ki azzal a feladattal, hogy a különbőző függő kérdéseket barátságos szellemben mego'dás elé vigyék. E tárgyalások főbb programpontjai a követ­! í- 1;,.Yx,anaenn»i Pénzügyi kérdés renda­»f«nnv lf 2, P-.\ 8 követelések és tartozások, alapok és alapítványok, kiegyezések, biztositó­Bukarest, február 6. Dr. Seypel szövetségi kancellár tanácskozást folytatott Duea külügy­miniszterrel. Egy órakor az osztrák követségen reggeli voP, amelyen számos hivatalos személyi­ség és a diplomáciai testület tagjai vettek részt. Délután 6 órakor a szövetségi kancellár és dr. Grünberger külügyminiszter a román sajtó kép­viselőit fogadta. Este 6 óra után a külügy­minisztérium termében fogad atás volt. Csü­törtök délután utaznak el az osztrák vendégek Bukarestből. Bukarest, febiuár 6. Dr. Seypel szövetségi kancellár a kíséretében lévő személyiségekkel együtt szerdán délben elutazott. Tisztázódott az Erzsébetvárosi bombamerénylet (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az Er­zsébetvárosi Kör elkeni merénylet ügyében a rendőrség ki akarta hallgatni a már ismert nevü Marossy Károlyt. Ezért Marossyt néhány nappal ezelőtt visszahozták a főkapitányságra, ahová már a minap megidézték. Marossy után egy­másután kerültek a rendőrségre a többi gya­núsítottak is. A legfontosabb val'omást Radó József tette meg. Legelőször csak annyit vallott, tudja hogy kik a merénylők. Később már azt is elmondta, hogy jelen volt a bomba elhelye­zésénél. Az eddigi vallomásokból megállapítható, hogy az ÉME. 9. csoportja egy egész kis terror­csoportot alakított, amelynek a főirányitója Márffy és Marossy voltak. A főirányitók elszánt embereket gyűjtöttek maguk köré. Mikor meg­hallották, hogy az Erzsébetvárosi Körben tár­sasvac ora lesz, akkor megállapodtak abban, hogy a pokolgépet ott fogják elhelyezni Németh József sepitségével — aki ott háziszolga volt és akinek magas jövedelmet adtak — egy nap­pal előbb helyezték el a terem fűtőtestének farácsa mögött a bombát. Szerda dé ben a rendőrség ismét kiszállt a nyomozás vezetőivel az Erzsébetvárosi Körbe, ahova magukkal vitték R<dót is, aki a hely­színen annyira megtört, hogy bevallotta, hogy a bombát ö helyezte el. A tegnapi nagyjelentőségű helyszíni szemle után a rendörségre hívtak Kriasztt Józsefet is és utána sor fog kerülni a föcinkosnak, Márffy­nak a kihallgatására is. A rendőrség nemcsak azt nyomozza ki, hogy kik helyezték el a pokolgépet, hanem azt is meg akarja állapítani, hogy Máiffyék szoros összeköttetésben állottak egy Kasnik János nevü lakatossal, aki a Máv. északi főműhelyében dolgozott. Kasnik is ébredő volt. A tanuk vallomása szerint ő készítette el a pokolgép külső boritékát. Kasntkot rögtön a bombamerénylet után a bombamerénylők eltették láb alól. Azt mondták neki, hogy szökniök kell, mire velük ment és a Dunán való átkelés­nél a Duna vizébe belefullasztották. Később Kasnik holttestét ki is fogták a vizböl, akiről akkor azt hitték, hogy öngyilkosságot követett el. De el akarták pusztítani a merénylők Radó Józsefet is, akit az Ipolyhoz vittek a társai és azt mondták neki, hogy most együtt a folyón átúszva kell Csehszlovákiába menekülniök. Radó minden gyanú nélkül be is úszott a folyó közepéig. Amikor már az ereje fogytán volt, visszanézett és akkor látta, hogy társai még mindig a parton állnak. Igy tudott azután csak nagy nehezen megmenekülni. Az összes sze­replő személyek úgyszólván most már mind a rendörségen vannak és az egész bűncselek­ményt most már teljesen tisztázhatják. Az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett kom­bi merénylet ügyében a főkapitányság a MOT utján a következő hivatalos jelentést adta ki: „Az Erzsébetvárosi Kör ellen 1922. évi ápri­lis 3-án este elkövetett véres bombamerénylet ügyében a rendőrség sikerrel folytatja a nyo­mozási, amely ezidőszerint oly előrehaladott állapotban van, hogy eredményes befejezése csak napok kérdése. Már eddigelé is kétség­telen, hogy ezt a véres bűntényt nagyrészt ugyanaz a bűnszövetség követte el, amelyre az eddig már felderilett bombamerényletek nyertek beigazolást. A kiderített egész tényállást a nyo­mozás befejezése után fogjuk közölni."

Next

/
Thumbnails
Contents