Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-24 / 46. szám

2 SZEOED Szeged, 1924 február 24. A kormánypárti bizottság tárgyalása a kényszerkölcaőnről, A kormánypárt által a kényszerkölcsön m?g21'apitására kikti döít 12 tagu bizottság szorn* baton délelőtt ülést tartolt. A bizottság eszmecserét folytatott arról, hogy. a kényszerkölcsön kibocsátásánál a jövedelem- és vagyonadón itiély más vagyoni hőforrásokat lehet tekintetbe venni. Az az álláspont alakult ki, hogy ezt a kérdést ugy kell megoldani, hogy minden gaz• dasdgi dg arányo-an legyen megterhelve. A bizottság jövő héten, kedden délután 5 órakor a tárgyalásokat folytatni fogja. Nagy Vince a múltról aktákat hoz a parlament eló. Nagy Vince tiszteletére szombaton vacsorát rendezlek Budapesten, az Imperial- szálló nífytermében. Rupert Rezfő üdvözölte az uj képviselőt a függetlenségi párt nevében éa lámadia Vázsonyi Vilmos politikáját. Hosszabb beszédet mendott Vanczdk János. Hangoztatta, hogy Magyarország nem lehet a reakció szigete. Kun Béla nem tudott vörös Magyarországot stabilizálni Európa közepén, a mai kormányzatnak sem fog sikerülni, bogy Magyarországot a reakció szigetévé tegye. Nagy Vince kijelentette, hogy nem akar a múltról beszélni. Erre vonatkozólag aktákkal fog a parlament elé jönni. Az oklobritták nem küzdenek rehabilitációért. Pártjuk kereteit gazdasági tartalommal fogják megtölteni. Nem kivánja Bethlen István gróf bukását, de ha mAr a cs5d szélére vezette az országot, likvidálj] is ő maga ezt a célt. Sürgősen meg kell szervezni a polgári támdilmat, shogy a szociáldemokraták megszervezték a munkásságot. Vámbéry Rusztem éles beszédben támsdta a miniszterelnököt, akit következetesen Janus htván grófnak titulált. Tiltakozik az ellen a vád elen, miniht Londonban denunciálta volna az országot. A vacsorán mig számos felköszöntő hangzott el. A koronaromlás nem borította fel a város pénzügyi egyensúlyát. (A Szeged tudósitójától.) Az a hirtelenkezö drágulás amely legújabban szorongatta meg és szorongatja még most is ezt az országot, fő' I ép a mBgánlNtffariások amúgy is labilis alapra fektetett egyensúlyát bolygatta meg alaposan. A magánháztartások főszánüvevői, az örök gonddal küzködő gazdsssyonyok arra ébredtek fel egy csúnya napon, bogy a nagyon is kikalkulált kohyhspínz elillant, pedig még a hónap derekáig sem éri el az idő. A liszt ára hirtelen megháromszorozódott, a hus, a zdr és biinden egyéb háztartási cikk ára pedig hűségesen ragaszkodott a lisziárak nívójához. Ha a hirtelen drágulásnak a magánházfartátokban is ilyen destruáló hstasa volt, kézenfekvő a felievés, bogy a város háztartásában ez a hatás szinién megmutatkozott, még prdig fokozol mértékben. M^rt hát itt az arányok is nagyobbak, a tételek száma is több, mint amott, íz ón a magánháztartások költségvetése lugalmasak, hiszen rendszerint hnvonkinti költségvetésekkel dolgoznak, mig a városnak a nagyon is merev évi köliségvetés járja. Megpendítettük tehát a veszedelmes kérdést a po'gsrmes'er előtt, hogy a „koronapánik", a „drág sági hullám" milyen zavarokat kellett a város ház'attása fcöiül. A polgármester a következőképen válaszol;: — A drágu'ás természetesen rossz hatással járt a város háztartására nézve, mert következményei azonnal mutatkoztak minden voralon. Az árak emelkedése ugyanis azonnali tehertöbbletet ró a városra, a napi szükségletek beszerzését nem lehet elhalasztani, a jövedelmek gyarapítása azonban Cxak lasssn, fokozatosan történhetik. A város h4ztartása a drágulás hatását még jobban és intenzivebben érzi meg, mint a magánháztartások. Csak egy példára hivatkozom, a főispán ur által kezdeményezett emlékmű akcióra. Az emlékmű néhány hét előtt nem került volna még hu szonötmillió koronánál többe, ma már öiven-hatvanmillió koronából is alig futja. Ez a példa ugyan nem egészen jó, mert a nemzeti megújhodás emlékét nem a saorosan vett város, hanem a társadalom örökíti meg, de szért ez is példa, alkalmas a he'yzet általános jellemzésére. Megpendítettük a kérdést a városi számvevőségei is, ahol a következő vál-sazt kaptuk: — Kissé nehéz válaszolni, meri a város kezében tartja azt a fegyvert, amellyel 8 hirtelen drágulás támadásait kivédheti. Ha emelkednek a kiadások, emelhetjük a bevételeket is. Ezért elönyösebb a város helyzete, mint a magánháztartásoké. A koronaromlás következtében a város Madázai tetemesen megnövekedtek, különösen a munkabéreknél és az alkalmazottak illetményénél mutatkozik nagy differencia, de súlyos lehertöbbletet jelent iz a körülmény is, hogy a korábban megrendelt áruk leszállítása után dupla árakst kell kiutalnunk. Mivel a város gépezete meg nem állhat, a városi közszűk; égietek pedig minden vonalon kielégitendők továbbra is, ezenkívül a városnak bankóprés nem áll rendelkezésére, kénytelen jövedelmeit a vámok és illetékek tarifájának megfelelő emelésévei fokozni. A földbérek emelésére nincs szükség, mert a földbérrendízernek buzavalutás alapja van, tehát ez a bevétel mindig hozzáigazodik az árviszonyokhoz. — A hirtelen bekövetkezett általános drágulás miatt a város főpénztára nem jött zavarba, mert renddkezik azzal a készpénzkészlettel, amelyből a kiadástöbbleteket mindig fedezhette és március elsején is kifizetheti akadálytalanul az alkalmazottak illetményeit is, bármilyen arányban is emelje fel a fizetéseket a kormány. A főpénztár helyzetén lényegesen könnyít az is, hogy a városnak a mult "évi forgalmiadó részesedése cimén kétszázötvenmillió koronát még tbben a hónapban kiutal az államkincstár. — A korona romlása tehát a város háztartásában érezhető zavarokat nem idézett eló. A magyar-román tárgyalások. Budapest, február 23. A bukaresti tárgyalások gyors tempóban haladnak. A tárgyalásos anyagából kimagaslik a természe bíni jóvátételek ügy. ; ezt a kérdést a megbízottak már elintézték. Eszerint a magyar részről lemondanak a románoktól eddig követelt kártérítésről, viszoat román részről. lemondanak a liberációs követelésekről. A tárgyalásuk aligha fejeződnek be két-három hétnél eiíbb. V.dószinü, hogy március elején létrejön a végiegei megegyezés. Max Linder és felesége veronállal megmérgezték magukat. Bécs, február 23. M?x Lindert, a világhírű moziszinészt és feleségét eszméletlenül találták kittlingeni villájukban. Mind a ketten veronált vettek he, a fér] 15, az asszony 5 rdagot. tleinle az a hir járta, hogy öngyilkosságot akartak elkövetni. Ez a bir azonban téves. Álmatlanságban szenved a müvészpár és ezért használja a veronált. Állapo ukban már némi' javulás állott be. Nyilt levél, de nem tudom, kihez. — Az ördögöknek kedves ismeretlen, akiről azt ' se tudom, hogy szőke vagy-e, vagy feketén kopasz, j minek hivnak, mi a foglalkozásod, -r- imádkozzál, { hogy a nyomodba ne jussak, mert ha kettőnk közül az egyik mozdulatlan marad az orronverőcske szinterén, én minden bizonnyal nyugodt lelkiismerettel távozom onnan. Majd elmondom, miről van a szó és engedelmet kérek mindenkitől, hogy magamról beszélek. Nem az esetem, de most szükséges, hogy megértsék azok is, akiknek valahogyan mégis csak kötelességük volna annyira, amennyire helyreállítani ezt az ezerféleképen felzaklatott emberi méh-kast. Kezdem azon, hogy a magyar posta hires volt valamikor az egész világon, itt kézbesítették azt a levelet is, amelyikre az együgyű anyasziv csak ennyit irt: Az én szerelmetes kisfiamnak. És mikor bohó ifjúkoromban ugy címeztem meg egy anzikszot, hogy „Bob küldi Annie-nak", — minden különösebb fejtörés nélkül megtalálták, kiben rejlik az elégtétel. Virtus volt a legnehezebb problémák megoldása, a leggyorsabb kézbesítés, minden elosztó altisztben egy hieroglifeket boncolgató tudós veszett el. A magyar posta régen nem a régi, elrontották a háborúval, amikor beleavatkoztak a dolgába s a magyar postát azóta sem tudják visszaállítani a régi nivőra. Nem benne magában keresem az okot, hanem a körülményekben, a sokféle — mit tudom én, beavatatlan — micsodában. A magyar posta nem hozza el sok levelemet, amiket megszállott területen levő hozzámtartozók irnak, de könyör• télen ül kézbesiti az ügyvédi felszólításokat, amikei dr. Különbheny szegez nyólc napos határidőkkel a mellemnek. Nincs mit rejtegetnem, az asszony testvérem román területen lakik, a lányom sokat van Jugoszláviában. Velük levelezek s érintkezésünk egyoldalú, mert ők megkapják ugyan az írásaimat (habár felbontva), de énhozzám csak minden harmadiknegyedik levelük érkezik el. A felbontást a cenzúra „észküzli", Hem a román és nem a szerb, mert olyan nincs, hanem a magyar, lehet, hogy gyanús vagyok valakinek, — tessék, leselkedjék utánam, akár nyíltan is elküldöm a leveleimet. Nincs titkolni valóm azon, hogy szeretem a gyerekemet, érdeklődöm, mennyire haladt a tanulmányaiban, mik a szórakozásai. De csak nincs olyan agyalágyult, aki elképzeli, hogy egy fiatal lány lelkét politikával mérgezem aieg, amikor magam is undorodom ettől az' állítólagos tudománytól, amelv inkább figurákat termel ki, mint tudósokat. Hogy mit érzek, ha eszembe jut az elszakított szülőföldem, (pedig álmatlan éjszakákon sokat gondolok haza), az a legbensőbb dolgom, érzésem és legkevésbé a véreim életét nehezítem meg vele. Hát, Isten úgyse, csak szórakoztat a cenzúra, amely kétségen kivül a legjobban rátermett, körültekintő, hogy ugy mondjam, minden hájjal megkent embereket válogatja össze erre a tisztre. n ugyan akkor sem olvasom el más levelét, ha rimánkodik, de különfélék a gusztusok és végtére van államérdek is. Előre bocsátom még azt, hogy a cenzúra semmihez nem nyul, ami a másé, minden értéket érintetlenül hagy, csak a szellemre, az irás tartalmára vigyáz. Itt tehát nincs baj, itt legföljebb késik a levél, de eljut a rendeltetési helyére. Mi van azonban azokkal a levelekkel, amik nem érkeznek meg, vagy hiányosan érkeznek f (Már mint oda, ahova.) Én is tudok gondolkozni bünügyi riporter voltam sokáig, ma is ezt a foglalkozást szeretem a legjobban. Valamikor versenyt nyomoztam a rendőrséggel s nem mindig az én szimatom volt a rosszatíbik, nem az én eredményem az elkésett. Dolgoztam ember- és személyismerettel, ps^ihológiával s azt teszem most is, amikor kutatom, hogy hol vesznek el azok a levelek? Postai körökben igen nagy lehangoltságot tapasztaltam, mikor szóba hoztam a dolgot, azt mondták, nem is tudják, hol kezdjenek hozzá? Nagy, benső fájdalma, harca volt ez feladatuk magaslatán álló férfiaknak, olyan restelkedés, wint amikor a tisztességes család valamelyik bűnbe virágzott tagja kompromittálja a többiek becsületét. . Az amerikai leveleket ajánlottak gyanánt kezelik, még ha egyszerűen küldték-is azokat. Mégis olvasunk néha rendőri hirt, hogy elcsíptek valamilyen postaszolgát, aki dollárokat lopott. Ezeket a leveleket védik, nyilván a dollár nagy értéke miatt, de más országok leveleivel, belátom, nem mehet a védelem ennyire. Rengeteg volna a munka, meg az ellenőrzés és végtére is a megfigyelő két sze! mével a tolvaj száz szeme áll szemben. Körülbelül rájöttem, hogy minden védekezés hasztalan. A napokban rövid pár óra alatt három szegény ember is elpanaszolta, hogy kilopták leveléből a valutát, idegen országbéli pedig arról világosított fel, hogy náluk sincs ez különben. Ok se tudják megállapítani, hogy a határon innen, vagy tul azon intéződött el az egyéni akció. A nyomor nemzetközi és senki sem él meg a rendes fizetéséből, mellékkereset után kell nézni. Épp azért intézem soraimat az ördögök által kétségtelenül igen tisztelt ismeretlen tolvaj itrhoz, figyelmeztetve egyre-másra, egyúttal alázatos kérést intézve hozzája. Felvilágosításaim lényege az, hogy énnekem senki sem küld valutát. Ennél már több eszem van. Ami nekem be(siiletes írásaimért odaátról jár, az odaát is mamd. Senkinek nincs hozzá köze, hogy mi történik véle. """ ;; Kedves tolvaj, bizonyára épp olyan jól rájöttél, inint ahogy én tudom, hogyha vastagabb a levelem, akkor többet irtak s a különbség nem valuta volt. Csakis arra kérlek, hogyha már felbontottad, csalódásodban ne dobd el haragosan. Ragaszd le, akármilyen ügyeflenttl és továbbítsd. Jó lesz nekem igy is, meg fogom köszönni és imádkozom érted, hogy egymillió évvel kevesebb ideig égessék a kezedet a pokolban és se tiz, hanem csok öt liter forró szurkot itassanak meg veled napjában. Addig fokozott éberséggel kereslek már itt a földön s hidd el, módját találom, hogy megállapítsam, mennyi milliót kosztoltalsz abból a rongyos két-háromszáeezer koronából, amit havonta fizetésbe kapsz. Ha nem csipnek nyakon a bankárok, akiknek föl kellene, hogy tűnjél, majd nyakon csiplek én. Akik ismernek, azt mondják, hö'gy meglehetősen súlyos a kezem. De túlzás, hogy egymásután tiz nyaklevest is kiosztok. Még mindig elég volt abból kettő, néha egy i6. A mielőbbi viszontlátásig ismeretlenül is: Sz. Szigethy Vilmos,