Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-22 / 44. szám

SZEGED Szeged, 1924 február* 22 nemzetgyűlés napirendjéről és a nemzetgyűlés legközelebb a testnevelésről szóló törvényjavaslattal foglalkozik, azt valószínűleg a belső kiicsőnügyi javaslat fogja követni. A kormányzó párt egy 12 tagu bizottságot küldött ki a belföldi kényszerkölcsönről szóló törvényjavaslat újbóli megszövegezésére. Ez a bizottság szombat délelőtt 11 órakor tartja az elsö ülését. Ide vonatkozólag Temesvdry Imre nemzetgyűlési képviselő a következőkép nyilatkozott : — A legutóbbi pénzügyi javaslat 4. §-ába bizonyos litminimumot állapítunk meg. Ez a törekvésünk. A létminimum színvonala alá tartozók nem vennének réizt a kényszerkölcsön kérdésében. Akik jövedelmi, vagy vagyonadót nem fizetnek, azok nem vesznek részt a belső kötcsön fizetésében. A szombati ülésünkön Walkó miniszter fog elnökölni. A malmok nyújtotta kölccön. Most már megkezdték a malmok részéről a 750.000 angol fontnak az állam számára való átutalását. Ezzel jelentősen megenyhül a devizainség. A bankok viszont azt a könnyítést kapják, hogy a devizák jövő irányítása inkább a reális árfolyamoknak megfelelő árfolyamok szerint fog történni. Azt az értesülést kaptuk, hogy ujabb exportra már nincsen remény. Pártonkívüli szakember lesz az ifazságügyminiszter. Nagy Emilnek még nincs utóda, egyelőre a miniszterelnök fogja az ügyeket vezetni. Valészinü, hogy nem az egységes párt kebeléből kerül ki az igazságügy miniszter, hanem párton kivül álló szakemberre bízzák az igazságügyminisztérium vezetését. Nigy Emil egyébként a szokott modorában, vidáman és hangosan jártkel a parlament folyosóján. Általában azt a benyomást keltette, hogy „ime egy ember, aki örül a bukásának". A pártonkívüli ember minden valószínűség szerint Paupera lesz. Peldi Qyula Budapestre érkezett. | Peidl, Garami és Vámbéry elutaztak Londonból és Vámbéry kivételével, aki Zürichbe ment, szerdán már Bécsbe érkeztek. Bécsben az ujságirók kérésére Peidl elmondotta, hogy londoni utazásuk arra irányult, hogy az angol munkáspárttal a magyarorazági viszonyokat megismertessék és hogy a régi kapcsolatokat felújítsák. — Csodálatraméltó, mondo ta, hogy az angol munkáspárt, amely most majdnem 40 millió embernek parancsol, ami kis országunk iránt olyan sok rokonszenvvel viseltetik. Engem, Garamit és Vámbéryt a legszivélyesebben fogadtak. Ezt bizonyítja az is, hogy az egy hétre tervezett londoni tartózkodásunkat meghosszabbítottuk. Peidl az ujságirók azon kérdésére, bogy milyenek voltak londoni tapasztalatai, szintén elmondott egyetmást, Elmondotta, hogy az angolok nagyban megszorították az idegenek beutazását. Aki a La Manche-csatornán átkel, azonnal szigorusn megvizsgálják útlevelét, vízumát, ami pedig a háború előtt nem történt oly pontossággal, mint most. Felemiitette Peidl azt is, hogy találkozott Károlyi Mihállyal és feleségével, söt együtt vo'tak egy estélyen is, ahol Károlyi nagy tetszéssel fogadott előadást tartott Magyarországról. Egészen különös volt — mondotta —, hogy egy két és félmillió lelket számláló városban már ott tartózkodásuk elsö háron napjában sok magyarral találkoztak. Egy alkalommal az autóbuszon utaztak, magyar szó ütötte meg a fülüket, hátranéztek és Károlyi gróffal álltak szemközt. Ez volt az elsö találkozásuk, ami igen szívélyes volt és nagyon örültek egymásnak. Politikai tárgyalásaikról Peidl nem kívánt nyilatkozni, mert előbb pártjának akar beszámolni. Csak annyit mondott, hogy az eredménnyel tökéletesen meg van elégedve. Peidl egyébként ma éjjel Budapestre érkezett. Munkatársunk felkereste lakás in, de Peidl kijelentette, hogy egyelőre nem teh;t érdemleges nyilatkozatot. Kijelentette azonban, bogy legkésőbb holnap azon lesz, hogy a szükséges információkkal a sajtót tájékoztathassa. A kormánypárt ünnepelte Bethlent. A kormánypárt pártvacsorát rendezett. A vacsorán Hedry Lőrinc üdvözölte a miniszterelnököt. Hiányosnak látná — mondotta — a mai napot, ha Bethlen István grófol mai győzelme alkalmából mély tisztelettel, szeretettel, megelégedéssel és a jövőbe vetett bizalommal nem köszöntenék. A felköszöntő után hosszasan éljenezték a miniszterelnököt. A vacsorán több felszólalás nem történt. A takarékkoronák. Ma tovább folytak a tanácskozások a valorizációs javaslat és a takarékbetétek értékének megállapítása ügyében. A TÉBE-hez tartozó bankok is üléseztek és állást foglaltak a szükségrendelettel szemben. A legfontosabb volt a tanácskozáson, hogy mi történjék a tárcákban levő váltókkal. A takarékkoronák átértékelését valószínűleg 10—13000 papirkoronában fogják megállapítani. A számításokat az 1.20—1.30 zürichi jegyzésen fogják megállapítani. A Dsvizaközpont működését ismét több oldalról kifogásolják s valószínű, hogy a közeljövőben a Divizaközpont csak ellenőrző közeg lesz. Ennek következményekép a bankközi valutaforgalom szabaddátétele is rövidesen bekövetkezik. WMMflaMMMMMMMMMMMMIMMMMMM A pénzügyminiszter bukása miatt nem lehetett elintézni a központi egyetem építkezését. (A Szeged tudósitójától.) Dr. Somogyi Szilveszter polgármester indítványára a város tanácsa elhatározta, hogy a központi egyetem céljaira átengedi a Kálvária-tér egyik részét. Egyúttal az építkezés lehetővé tételére felajánlotta a város ötszáz hold földjének évi jövedelmét, amelyet huszonöt éven keresztül az egyetem kapna meg. A polgármester már régebben érintkezésbe lépett a pénzügyminisztérium illetékes agyosztályával, állandó telefonösszeköttetés állott fönt a polgármester és a pénzügyminisztérium között, mig most hétfőn azt a telefonüzenetet kapia, hogy az űgy részletes megbeszélése végett utazzon föl Budapestre. A polgármester a hétfői tanácsülésen informálta a tanács tagjait a pénzügyminisztériumban lefolytatott tárgyalásokról. A polgármester kijelentette, hogyha a pénzügyminiszter keveselni fogja az ötszáz hold föld évi jövedelmét, hajlandó azt nyolcszáz hold jövedelmére fölemelni. A tanács örömmel beleegyezett Somogyi ajánlatába ég a polgármester elutizott Budapestre. A fővárosban mielőtt megkezdődtek volna a tanácskozások, a polgármester elment Bethlen Istvánt gróf miniszterelnökhöz és kérte, hogy pártfogolja a város tervét. Bethlen miniszterelnök sajátkezflleg írott levélben kérte a pénzügyminisztert, hogy járuljon hozzá az épitkezések megkezdéséhez. Mire azonban a referensnek adhatta át. A referens kijelentette, hogy érdemlegesen nem tud ebben az ügyben határozni, de nem hiszi, hogy az uj pénzűgyminuzter hozzájáruljon a terv keresztülviteléhez, miután a pénzügy minisztériu un ak erre az építkezésre nincsen megfelelő alapja. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester tudomásul vette a választ és a csütörtöki tanácsülésen referálta el. Elhatározták, hogyha majd meglesz az uj pénzügyminiszter, ismét megteszik az építkezés érdekében a szükséges lépéseket, mert a város eminens érdeke az, hogy a központi egyetem felépüljön, mert akkor az egyetem céljaira átengedett épületeket vissza lehetne adni rendeltetésüknek. niuiwtnruuuii " * „Magyarország rekonstrukciója a Népszövetség kötelessége'. A Szeged tudósítója jelenti Bukarestből: A kormányhoz közel álló Árgus: cimü gazdaságpolitikai napilap ma szenzációs vezércikket közöl Magyarország gazdasági helyreállításáról. A cikk kifejti, hogy Magyarország mai állapotában képtelen gazdasági helyzetét saját erejéből rendbe hozni. Az ország felsegitése a Népszövetség kötelessége. Nem elég olyan nemzetközi kö'csönt folyósítani, amelyből Magyarország adósságait kifizetheti, hanem biztopolgármester, zsebében az ajánlólevéllel, a j sitani kell az ország gazdasági helyzetének pénzügyminisztériumba ment, a pénzügyminiszter | végleges megszilárdulását és lehetővé kell tenni megbukott és igy az ajánló sorodat csak a » a jövendő fejlődését is. Bevásároltam I — Levél napjainkból. — Igen tisztelt szerkesztő ur! Ezennel beszámolok a legutóbbi pánik rám eső részével, igazolandó mindenre kiterjedő figyelmemet és éberségemet. Eleven példa gyanánt akarok azonkívül is állani mindenki előtt, aki folyton a szememre veti, hogy nincs bennem közgazdasági érzék. A szombat képe megdöbbentő volt. Egymásután csukták be boltjaikat a kereskedők, a várost pedig kezdték kivilágítani. — Mi ez, mi ez ? — kapkodtam levegő után, de a Széchenyi-téri rendőrposzt udvariasan megmagyarázta, hogy hat óra van, a kereskedéseket ilyenkor szokták zárni. — Van benne valami, — válaszoltam azzal az objektív bizalmatlansággal, amelyet Breite Salamon cimü bankárommal való érintkezésem folyamán nyertem, de a világítás, uram a világítás? A rendőr végignézett rajtam. — Ha ön ezt a két ócska lámpát is annak nevezi, akkor uraságod fényvak. Miután nagynehezen hazatopogtam s a fényes Kárász-utcán csak ötször vágódtam neki a falnak, nyugtalanul töltöttem az éjszakát. Vásárolni, vásárolni I — súgta egy benső szózat s már korán reggel nyakamba vettem a várost. jelentem, hogy a szózat kitűnő volt, de hát nem hiába imádom Vörösmartyt már apró gyerekkorom óta, — ami rendelkezésemre állt, azt mind megvettem. — Pakkolják be ezt a két tucat fogkefét, adtam ki a parancsot. — Mire jó az, kérdé a kereskedő, uraságodnak egy foga sincs! — A cilinderemet fogom vele kefélni. Kilátásom van ugyanis rá, hogy hozzájutok egy középfinom, viseltes cilinderhez, hát ne érjen készületlenül. — Ajánlok bőr-részvényt, vágódott hozzám egy ügynök. — Jó a vállalat? Ismeri az adatait? — Uram, felelte könnyezve az aggastyán, tipusa ez az ujabb részvénytársaságoknak s olyan szolid, hogy keresve se lehet a párját találni. Mit mondjak önnek? Van egy szép nagy terem, abban egy nyulbőr, meg egy kitömött varjú. A szoba másik sarkában egy Íróasztal, meg egy agg izraelita, aki mást se csinál, csak bocsátja ki az ujabb részvényeket. Maga bizonyára azt hiszi, hogy itt svindli van jelen és nincsenek részvények. Ojjé, amennyit akar! A helyzetkép olyan élénk volt, hogy nyomban vettem öt kötést. Ugyanakkor gyanús müveletet végeztem a zsebkendőmmel. — Mit csinál? — kérdezte az ügynök. — Ez a hatodik kötés a zsebkendőmön. Görcsben. Mert különben elfelejtem, hogy smirglipapirt is akarok vásárolni. Tudja, az is papir. Ebből száz ivet vettem, hogy legyen. Azt mondják, hogy az ilyesmiből rengeteg sok fogy el a háztartásban. Nincs ugyan háztartásom, azt se tudom, hogy lehet azt kapni és mennyiért adják, de hozzájuthatok véletlenül, a meglepetéseket pedig nem szeretem. — Megdrágul a levelezés, — súgta levélhordóm. Na, az egyszer kifogok a kincstáron. Elláttam magam bélyeggel, tőlem drágulhat. Kitűnő konjunktúrának találtam egy nagy-tucat cipőgombolót Sose hordok gombos cipőt, de még ráadhatom magam erre a rendszerre s akkor annyit veszthetek el belőlük, amennyi tetszik. Szappant már nem kaptam sehol, de vettem öt liter Hoffmann-cseppet fogfájás ellen. Kérem, szerkesztő ur, mégis csak bosszantó, hogy az ember néha szaggatásra ébred fel, majd megbolondítja a foga s nincs otthon csillapitószere. Most fájjon a Fogam I Mikor útközben ismerősökkel találkoztam s elárultam néhány részletet bevásárlásaimból, azokat ellepte a sárga irigység. Rohantak ők is a boltokba, de minden szakértelem nélkül, mert olyasmiket akartak venni, amikre mások is rávetették magukat. Én nem tülekedtem s aránylag olcsón jutottam három talicskához, két házinyúlhoz és ötven szájharmonikához. Ingem van még kettő, micsoda badarság volna továbbit vásárolni hozzá! Elláttam magam hólyagpapirossal, amire senkisem gondolt, mert messze van a nyár s addigra a cukrot fülbevalóban viselik. Van egy koporsóra való gyaluforgácsom, amire, fogadni merek, senki sem gondolt és két mázsa zsemlyemorzsa várja padlásomon a jobb időket, meg a csirkéket. Nem, édes szerkesztő ur, én nem lepetem meg magam, mindenről gondoskodom. Sőt — mit mondjak önnek, attól való félelmemben, hogy nagyon kapósak lesznek a lányok, meg is házasodtam. A közvetítő megesküdött rá, hogy a hölgy tizennyolcéves, tiszta multu, hajadon. Állítását a vegytisztitó intézet hiteles kivonatával igazolta. Véletlenül aztán kisült, hogy negyvenéves özvegy és öt gyermeke van. Ez azonban mind mellékes. Az a fő, hogy bevásároltam. Én már be! Igaz tisztelettel híve Hafiz Etnckir.