Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-20 / 42. szám

( Ityeg saáit ára 800 korona. íWftuiMiíg él Utdöhiva­*ö Deák PfcreiMde* 1 (F6­síálhkotöva) szenhei.) Tele­J* H-33.A„Szeged* megje)«­stt MMö kivételével minden "M. E£7« íróm ára 800 ko­ma. HMMtt árak: Egy muri helyben10000, Budi­»»»en ti vidéken 1203U kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 február 20, SZERDA. Hirdetési árak: Félhasábon I mm. 125, egy hasábon 254 más lé! hasábon 375 K.Siöveg. közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés' 10 szöig 2500 kor. Szövegkflzti közlemé­nyek toronként 1800 korona. Családi értesítés 15000 ker. 42-ik szám. 1 3 ni Más. E sorok írója maga is különösnek találja egy kicsit, *cgy ma, azon a napon, amelyei előre a kormány biilikus napjának jeleztek az újságok, más- ról írjon vezércikket, mint a magyar korona tragédiájáról. Való igaz, hogy nin& ma aktuáli­sabb téma a reííenetes gasdaségi pániknál, amelyről tulajdonkép senki se íudja, miért ?an és ki csinálta, ámbár találgatni talán nem minden eredmény nélkül lehetne. Egy évvel ezelőtt, mikor a magyar korona csillagmagas­ságnyira kevélykedett az osztrák felett, a bécsiek cizt mondták, nem nyugszanak addig, mig a koronájuk egyérlékü nem lesz a magyarral. Nos, mi magyarok pedig nem nyugodiunk idd g, míg a koronánké a bécsi alá nem poütikázluk, ugy, hogy ma egy magyar korona mái csak 75 osztrák fillért ér. Ez bizonyára nagyszerű téma és olyan vezércikket lehetne rőJ» irni a konstruktív keresztény kurzus nagyobb dicsőségére, hogy azért háromszor is becsuk­hatnák a vezércikkirót, ami nem is lenne baj, na attól jobb lenne a korona. Da sajnos, ettől nem sok eredményt /e^et várni, mert öt esztendő óta leginkább csak ilyen intézkedések történtek, iec8uká80o, lehazaárulózá8ok, numerus clausu­sok, deres-törvények, mozi-elkobzások és még se sikerült megmenteni a hazát és a koronát, amelyek sorsa meglehetősen szorosan kapcsoló­dik egymásba. Ellenben sikerült a tehetség­telenség diktatúrájának olyan pokoli mélységekbe lezuhantahii, amilyeneket a háború és a forra­dalmak diktatúrája együttvéve se tudott produ­kálni. . raé8 se irunk vezércikket a kormány kritikus napjáról, mert nem hisszük, hogy ennek a borhiánynak lehessen kritikus napja és nem iruiiu vezércikket a pénzügyminiszter klasszikus tehetségteíenségéröi sem, noha abban hiszünk — erre ráéiünk még, mert félünk, hogy ez a témakör nagyon sokáig ektuálig marad még. ÉS mihaszna imánk, mikor mi úgyse tudunk recepiet írni a halálos betegség ellen, amelyről most kétségbeesetten konziliumoznak azok, akik okozták? És mit használna ebben az országban a legbiztosabb hatású recept is, amikor a patika éjjel-nappal hozzáférhetellenül zárva van? Ellenben meddő politizálás helyett legalább a rendelkezésre álló hasáb hátralevő részében szívbeli kötelességünknek tartjuk íiszteletíel köszönteni a szegedi egyetemnek ma megnyílott Földrajzi Intézet-ét, amelynek avató ünnepét elég fontosnak érezzük arra, hogy azt tüzzük e nap krónikájának élére. Mert egyéb ugyan nem történt, minthogy egy nagyon lelkes és nagyon komoly fiatal tudós egy kis előadó-termet betöltő hallgatóságnak bemutatta, amit néhány hónap aJ>'t sikerült neki forrás gyanánt kivarázs­vesszőzni a magyar közömbösség sós pusztájá­ban a magyar szegénység kősziklájából: de mt azt hisszük, ez mégis olyan esemény, hogy szó nélkül nem szabad elmennünk mellette. Amikor minden pusztul, ami körülvesz bennünket, amikor ingó bürüvé változik talpunk alatt az «er«es haza földje, amikor fojtogatnak ben­nünket a saját magunk közéleti hazugságai: akkor százszoros öröm azt látni, hogy a pusz­tulásban megint fakad egy uj életcsira, hogy az ingoványban megint a tudomány tűzött ki egy fixpontot, amin nem frázis-rongyok tarka pántlikái libegnek, banem az abszolút kultura tiszta zászlaja leng. Örflm látni, hogy van még idealizmus politikai hóbort nélkül s van még kezdeményező bátorság, nemcsak bsnkalapjtá­sokra és pártalakiiátokra, hanem olyan fundamen­tumoknak a lerakására is, amiken az igazi msgypr jövö fog felépülni. A szegedi földrajzi intézet, a legújabb lánc­szem a magyar tudományos intézmények háló­ztában, smely az egész világ testvér-intézmé­nyeivel igyekszik fzt az emberi közösséget visszaállítani, Í mit politikusok minduntalan szétszaggatnak, — a szegedi Föld­rajzi Intézet még eudig csak neve szerint sze­gedi. Ami alapot vetett neki vezetőjének Kogu­towicz professzornak energiája és szervezőké­pessége, az részben az államnak, részben a fő­város tudományos inté?ményeinek az adománya. AÍ alap megvan, a felépítmény megalkotásával Szeged közönségének és társadalmának kell bebizonyítania, ho^y megérdemli ezt a morális gazdagodást, amit a geográfiai intézet jelent a szamára. Igsz, hogy a társadalom áldozatkész­sége sokféleképen próbára van téve, — de a tudomány koldusnak oly szerény és megsján­dékozotlnak oly háládatos 1 És ne felejtsük el, hogy itt olyan tudományról van szó, amely ná­lunk mindig háttérbe szorult: a magyar csak akkor szokott földrajzot tanulni, ha háború van és a boltkirekatckban télképeket függesztenek kii Az idejében való áldozatkészség sokkal ol­csóbb dolog és ha a tudományban erőíebbek leszünk, mint voltunk, talán többet tudunk vele elérni, mint amennyit elértünk a háborúval. Talán a nagy háborúba se nyomorodtunk volna ennyire bele, ha a tudományra többet áldoz­tunk volna, mint amennyit az öreg generáli­sokra és játékaikra áldoztunk. 1913-ban egy tengerkutató hajó felszerelésére 3000 koronát kértek tudósaink a magyar államtűi és a ma­gyar államnak nem volt 3000 koronája és egy évvel ezelőtt erre hivatkozva irta -ey olasz új­ság, hogy Magyarország méltán vesztette el Fiúmét... és hadvezérek mindig háttéroe szorult: a Harding vállalja a magyarországi főmegbizotti tisztjét. Páris február 19. Harding, aki hetek óta a J 7-én ideérkezik, hogy személyesen tárgyaljon a legkomolyabb jelöltje a Népszövetségnek a ms- j Népszövetséggel. Csaknem bizonyos, hogy gysrországi főmrgbizotí tisztsígére, március I Hsrding elvállalja a főmegbizotti tisztséget. mmmwinrrnrír^***' "'"' Kállay Tibor pénzügyminiszter kedden este lemondott tárcájáról. Valkó Lajos vezeti ideiglenesen a pénzügyminisztériumot. A MTI. jelenti az éjszakai órákban: Kállay pénzügyminiszter ma este 9 órakor beadta lemondását, melyet a miniszterelnök elfogadott. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter bizatott meg. x A MTI. jelenti: A gazdasági kényszerhelyzetből kifolyólag a holnapi nap folyamán kétszük­3égrendeet fo« töegjele oi. Az egyik a jegyintézeti hitelek valorizációjára, a másik a belföldi köicsöure felveendő előlegekre vonatkozik. hogy feleslegesek Kállay törvényjavaslatai mert elégséges a kormánynak egy oly rendelete, melyben kötelezné az ország tizezer leggazda­gabb polgárát a belföldi kényszerkölcsön jegy­zésére. Beihlen teljesen elfogadhatatlannat tar­totta ezt az álláspontot. Kállay lemondása után Bethlen Isiván tanács­kozásra hivta össze Valkó Lajost és Vass Józse­fet. A tanácskozásba később belevonták Bud Jánost is, majd pedig Kállayval beszélték meg a helyzetet. Az egységet pórt óa Kállay javaslata. Az egységes párt délután öt órakor a parla­ment délutáni ülésének megnyitása előtt ülést tartott a Házban. Kállay itt ismertette a párt tagjaival a valorizációs 'törvényjav?slatot, majd a miniszterelnök jelentette ki, hogy föltétlenül szükségesnek tartja a valorizációt. Néhány fel­szólalás után a tanácskozást szerda délelőtt 11-ig félbeszakították. Kállay javaslata a pénzügyi bízottéig előtt. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága fél hat­kor tartotta ülését a Házban és ez alkalommal i pénzügyminiszter javaslatát, a korona érték­csökkenésének megKállásáról, tárgyalta. Heinrich Ferenc után Ugrón Qábor szólalt fel. A kényszerkölcsön alapja helytelen. Szük­ségesnek tartja a javaslatot, de tájékoztatást kiván Kállaytól. Kállay erre hosszabb beszédet mondott — és ez volt utolsó védekezése, amely után a bukás következett. A Jegyintézetnek — mon­dotta — csak valorizációs biteleket szabad ki­bocsátani és igy a valorizáció lassan át fog térni az egész hiteléletre. Ezután a kényszer­kölcsön felvételéről beszélt, amelyet szerinte már ílaposan nem lehet felvenni. . A pénzügyi bizottság ülésén egyébként Rassay Károly mondott nagyobb besiédet, amelyben kijelentette, hogy Kállay személyét nem tartja alkalmasnak a javaslat képviseletére. Kállay minisztersége alatt romlott le a korona 80 cen­timesröl egy századrészére. Nem kell ezek után csodálkozni a bizalmatlanságon. A parlament délelőtti ülése után már általá­ban a pénzügyminiszter lemondásáról beszél­tek. A miniszterelnök mindenütt ba'ározottan hangoztatta, hogy a mai helyzet nincsen össze­függésben a külföldi kölcsön ügyével. Kállsv este fél 9-kor kopogott a miniszterelnök ajta­ján és akkor nyújtotta be lemondását, ametyet Bethlennek el kellett fogadnia. Kállayt már a ma délelőtti beszéde után nem­csak az ellenzék, hanem maga a kormánypárt is bukóit embernek tekintette. Bethlen István férfias módon fejezte ki ragaszkodását Kálhj iránt és azonosította magát vele. Nyiltan tette kijelentését, amikor értesült Kállay lemondásá­ról: .Ha nem tetszik a pénzügyminiszter, vá­lasszon magának más kormányt a párt". Kállay rendületlenül védte álláspontját és hsngozt&tta, bogy jöhetnek emberek, de nem tudnak más politikát kezdeni, mert ma a sze­mélyi változás nem hozza magával a rendezer­változást is. Az egységes párt értekezlete után többen hangoztatták, hogy meg kell contreminálni a pénzügyminisztert és nincs más megoldás, minthogy lemond. Lemondása előtt még egy­szer szóhoz jutott, de akkor is védelmére kelt pénzügyi politikájának. Nyilt titoknak tartották, hogy Kállay a jóvá­tételi bizottság döntéfe után nem marad meg, de eddig ö vezeti Magyarország pénz­ügyeit. Éppen ezért váratlanul hatott lemondása. Nyilvánvaló, hogy a kormány számára nem volt más megoldás. Be hlen megpróbált min­dent, de végül is belátta, hogy nagyobb «z ellenszenv, mint ami yenre számított. Súlyosbí­totta a helyzetet, hogy a bankemberek is a kormány ellen fordultak, mert Kállay nem tar­totta magát a megállapodásokhoz. Belátta Bethlen, hogy Kállay feláldozása okvetlen szük­ségéé, mert ha nem, maga után vonhatja az egész kormány bukását. Egyes hirek szerint Nagy Emil igazságügy­miniszter is nagyban hozzájárult Kállay buká­sához. Tudvalevő, hogy már a kormánvba­lépése idején is küön véleménye volt a pénz­ügyminisztert illető.eg, Nagy Emil azt állította

Next

/
Thumbnails
Contents